Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
I Idegenvezető N° 1 Húsz esztendeje kalauzolom a külföldieket Budapesten és az ország különféle vidékeire — mondja kedves, ironikus mosollyal. — Én vagyok az idegenvezetők doyene-je. Kalauzoltam már bányászt, orvosprofesszort, textilmunkásnőt, papot, tanárt, földművest, újságírót, művészeket, férfiakat, nőket, gyerekeket, öregeket, fiatalokat, precízeket, kedveseket, szigarúakat, bohémeket, gyárost, pártfunkcionáriust, nagykalapos dámát, sok szoknyás parasztasszonyt, kecsegeorrú, cipös huligánt éppúgy, mint komor teológushallgatót. Éjszakánként néha arra riadok fel, hogy valamilyen őrült farsangi táncban kavarognak előttem a dánok, a csehek, az olaszok, az arabok, a finnek, a lengyelek, az angolok, a japánok, a spanyolok, a hinduk, és én magyarázok, magyarázok... Gál Zsuzsa' 1948-ban a „Centennárís évben” végezte el a felszabadulás után Magyarországon először megrendezett idegenvezetői tanfolyamói. Ö az 1. sorszámú idegenvezetői igazolvány tulajdonosa. Németül, franciául, angolul, olaszul beszél, tolmácsol, mondja el, ki tudja hányadszor: Budapest a Duna két partján terül el, Buda és Pest városokból egyesült. Már a rómaiak idejében is fontos vízi átkelőhely, erődítmény volt. Lakosainak száma a legutóbbi felmérések alapján mintegy 1 900 000, több mint 220 hőforrása van, Közép-Európában egyedülállóan szép a fekvése stb., stb. — Budapestet megismerem az illatáról, behunyt szemmel is tudom, hogy ha júliusban hársfaillatot érzek, akkor a Szabadság téren, vagy a Hegyalja úton jár velem a városnéző autóbusz. Ismerem a Margitsziget rózsáit, a Városliget platánjait, a fasor vadgesztenyefáit. A Várban a gótikus ülőfülkék személyes ismerőseim, és Aquincumban mindig megismerem Elia Sabina, a régvolt, ifjú orgonaművésznő szarkofágját. Szívesen beszél munkájáról, és kifogyhatatlan a történetekből. — A legidősebb vendégem egy 93 éves amerikai farmer volt, a legifjabb egy hároméves — ugyancsak amerikai — milliomos unoka, aki mellett afféle „baby-sitter” tevékenységet folytattam. A leghíresebbek: Nazim Hikmet, Hevület Johnson, Jehudi Menuhin, Lucienne Boyer. Én mutattam meg Budapestet Margaret Tynes-nek, Oppenheimer professzornak, Robert Cassadeusnak, az angol futballválogatottnak, a nepáli királynak. 1948 májusában nagyszabású orvoskongresszust rendeztek Budapesten. Az IBUSZ autóbusz-kirándulást szervezett a részvevő notabilitásoknak — Esztergomba. Én voltam a „szakképzett” vezető. Nos, akkor jártam életem-1948-ban így várta a Keleti pályaudvaron az első Bartók zenei verseny résztvevőit Gál Zsuzsa ben először ott. A menetirány Dobogókőn keresztül vezetett volna, csakhogy két baj történt: a gépkocsivezető soha nem járt sem Dobogókőn sem Esztergomban, a másik, hogy olyan sűrű, gomolygó köd szállt a vidékre, hogy semmit sem láttunk. Én meg beszéltem, beszéltem. Mindent elmondtam már Esztergomról, de kifogytam. Nem volt mit tennem, Visegrádról kezdtem mesélni, így legalább beszélhettem a Fellegvárról —, amit a nagy ködtől úgysem láttak —, Mátyás királyról, a régi magyar dicsőségről. És most egy számomra mindmáig legderűsebb történet: Egy hindu homoepata orvost kalauzoltam, aki életében először járt Európában. Akkor még csak kezdetleges fokon űztem az angol tolmácsolást, s különösen a hindu-angolban voltam járatlan. A vendég mindenre kíváncsi volt, a cukorgyárra, a gyerekkórházra, vágóhídra, operára, állami áruházra, halászszövetkezetre. így jutottunk el egy nagy papírgyárba. Hirtelenében nem jutott eszembe a „fenyőfa” angol neve. Franciául ,-,sapin”. Ugyanez angolosan valahogy így szólna „szépn”. Kétségbeesetten magyaráztam, hogy Magyarországon kevés van belőle. De a szegény hindu vendég sehogyan sem akarta megérteni. A magyar vendéglátók idegesek lettek, hogy mi a csudát piszmog ilyen sokáig ez a tolmács. S ekkor eszembe jutott egy mentő gondolat. „Nem érti szegény vendég, hogyan is értené, amikor Indiában nincs fenyő.” Kedves és szórakoztató történeteit — rengeteg van belőlük — könyvéhez tartogatja. „Egy idegenvezető naplója” címmel gyűjti egybe emlékezéseit,, tapasztalatait. Az állandó tolmácsolás, kalauzolás, a szakmai kongresszusok, tanácskozások szinkronfordítása szakadatlan továbbképzést, tanulást kíván. Egyik nap ipari szakembereket kísérek, másnap ornitológusokkal kell részt vennem a tanácskozáson, és mindegyik szakmához értenem kell, ismerni legalább a leggyakrabban előforduló szakkifejezéseket. A jó idegenvezetőnek tudnia kell, hol kapható Budapesten a legjobb halászlé, ízletes őzpecsenye, nyárson sült finom falatok, divatos népi szűrmellény, vagy kaktuszgyűjtő cserepartner, hol lehet vásárolni régi mézeskalács figurákat. Az idegenvezetés korlátlan szabad időt és rengeteg energiát kíván, de mindanynyian lelkesen csináljuk. Nem is lehetne másképpen... Potoczky Júlia Nagy Józsefné miniszterasszonynak tolmácsol az indiai nöküldöttség tiszteletére rendezett fogadáson Az ékszer fogalmát a divat alaposan megváltoztatta. A bizsu: a gyöngy, a porcelán, a műanyag, a kristály, a fa, a textil, a lánc a divat „ékszerei”. Az újdonságokból nemrég divatbemutatót rendeztek, s a bemutató közben elmondották, hogy kétszázötvenezér klipsz, százezer műanyag karkötő, nyolcvanezer gyöngysor, tizenhatezer hippy-lánc, tízezer fém és műanyag övlánc készült a nyári szezonra. S ha ehhez még hozzászámítjuk az iparművészek 'és a kiskereskedelem modelljeit, akár tetőtől-talpig ékszerbe öltözhetnek a nők. Képeinken most az újdonságokat látják. Az első kép, a fotóriporter remek ötlete: élő ékszerkirakat: gyöngy fejdísz, műanyag fülklipsz, több soros hippy-lánc, az egyik karján gyöngy, a másik karján fém karkötő és sok-sok színes műanyag gyűrű ékesíti a manökent. S most nézzék részleteiben az újdonságokat. A második képen a főszereplő a színes gyöngyből fűzött fejdísz és a műanyag virág fülklipsz. A harmadik kép a hippy-lánc legújabb változata: műanyaggolyócskákkal, gyönggyel és fémlapokkal összefogva. Pulóverhez, ruhához egyaránt divatos. S végezetül a negyedik képen: a műanyagból készült karkötő készletet és gyűrűket mutatjuk be. A nyári ékszer divatszínei: fehér, a rózsaszín árnyalatai, a napfénysárga és természetesen az arany! (MTI BARA ISTVÁN felv.) (f. b.) Keresztszemes minta A népművészetben gyakran alkalmazott geometrikus motívumok ismétlésével készül, egy színnel. Egy motívum 13X13 kockából áll. Párna, futó díszítésére egyaránt alkalmas. Könnyű nyári asztalterítőt is készíthetünk ezzei a mintával, a mérettől függően 2—3 sor motívummal, bordürszerűen elhelyezve. Utóbbi esetben az asztalkendőre 1 vagy 4 motívumot hímezzünk. A minta modern hatású, piros, kék vágj' fekete fonallal igen mutatós. Kürthy Hanna rajza TAKÁTS QYULA VERSE (éinkehinté Pittyeg a nád, zörög a sás ... — Róka jár? Vadmacska Dehogy macska. Nem is róka. Piros farkú, hegyes bajszú, hogy is volna? ,.Ne fuss, Erzsi! Állj meg, Jóska! Cinke röpköd a bozótba. Jaj de szép! Oda nézz, mint a méz, fénylik a tó és a toll. Karcsú ágon fészekalja, tavi szellő hajtogatja. Cinkefészek, tollas hintó, áprilisi ágon ringó! Négyen ülnek benne...” Keresztrejtvény gyermekeknek írjátok be a kör sugaraiba az alábbi szavakat úgy, hogy a kezdőbetűk összeolvasva egy Petőfi verseimet adjanak megfejtésül. ADRIA, EPIKA, ÉRÁJA, IRODA, LÁMPA, TÁBLA, TINTA, ZALKA. •yayajj zy iS3lCdfÖ3J/\l wwwwws/vw Receptek BURGONYAKRÉM-LEVES. Negyven deka burgonyát héjában megfőzünk és szitán áttörünk. Két deka zsírból és lisztből világos rántást készítünk, egy pohár vízzel felfőzzük, beletesszük az áttört burgonyát, simára kavarjuk, tovább hígítjuk vízzel és fél liter tejjel még egyszer felfőzzük, megsózzuk. Vigyázunk, hogy a tej le ne égjen benne, ezért, ha a tejet már hozzáöntöttük, állandóan kavargassuk. Használhatunk a felöntéséhez zöldséglevet is. Vajjal készítve kiváló diétás étel. Pirított zsemlekockával vagy más zsírban sült levesbetéttel tálaljuk. CSIRKE ROSTON SÜTVE. Az egész csirkét kibelezzük, megtisztítjuk, alaposan megmossuk és hosszanti irányban félbe vágjuk. A szárnya alatt és a combhajlásnál kissé bevágjuk. A szárnyak alá rakjuk a zúzáját és a máját, utána az egész csirkét megsózzuk. Villany rostsütőn, gyakran forgatva, szép rózsaszínűre sütjük. A roston utána paradicsomkarikákat és mintegy 10 dekányi gombát is sütünk. A csirkét sült burgonyával vagy burgonyapürével tálaljuk. A tálra felhalmozzuk a roston sült gombát és paradicsomot is. TEJFELES FEJES SALÁTA. Két deci tejfelt porcelán tálba teszünk. Hozzáteszünk két keményre főtt, lehűtött, finom tormareszelön lereszelt tojást. Teszünk még bele egy kávéskanálnyi mustárt, ugyanennyi paradicsompüré-konzervet, megsózzuk-borsozzuk (ízlés szerint egy csipetnyi porcukrot is teszünk bele) és habverővel simára keverjük. Közben a megtisztított, jól megmosott és előhűtött 3 nagy fejes salátát kisebb levélkékre szaggatjuk és belekeverjük a tejfeles mártásba, majd néhány percre a hűtőbe tesszük. Jól lehűtve, jéghidegen tálaljuk, a tálalás pillanatában utána ízesítjük és egy egész citrom levét rácsavarjuk. Igen jó ízű lesz, ha egy kis csomó apróra vágott metélőhagymával szórjuk meg a tetejét, mielőtt asztalra adjuk. Kívánságra még külön tálkában tejfelt adhatunk hozzá. DOBOS KOCKA. Harminc deka lisztet eldörzsölünk 5 deka zsírral, majd 8 deka cukrot, egy borospohárnyi langyos tejben feloldott 1 deka szalalkálit és egy egész tojást keverünk hozzá Amikor jól kigyúrtuk, legalább egy órán át állni hagyjuk. Négy késhegyni vékony lapot gyúrunk belőle és megsütjük. Krémes töltelék: 2 tojás sárgáját alaposan kikeverünk 10 deka cukorral, 1 szelet gőzön olvasztott csokoládéval és két kávéskanál erős feketekávéval, majd 2—3 csapott evőkanál lisztet szórunk hozzá és ezzel is elkeverjük. A krémet folytonos keverés mellett belefőzzük 4—5 deci tejbe. Amikor kihűlt, hozzávegyítjük a két tojás keményre vert habját is és vastagon megtöltjük vele az időközben kihűlt lapokat. Közepes nagyságú kockákra vágjuk és szűrőn át vastagon meghintjük vaníliás cukorral. 14
