Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
büszkeséggel amellyel mágus-képességéről beszélt, kijelenti: — Soha. Tévedés azt hinni, hogy a kísérő az „csak”, vagyis „második ember”. Az a kérdés, hogy ki kísér és kit kísér. Grace Moore egyik koncertje után a lapok szinte kínosan annyit írtak rólam, mint róla, de ő volt olyan okos, hogy mosolyogva mutasson rám: „Here comes the show — stealer” ,;... íme, a siker-tolvaj.” Miközben hallgatom, az izgat, hogy milyen összefüggés van csodálatos memóriája és zongorajátéka között. Vajon kotta nélkül játszik-e? — Ellenkezőleg. Arról vagyok híres, hogy kevesen tudnak úgy blattolni, azaz lapról olvasni, mint én. Egyszer egy finn baritonistával kellett koncerteznem. A baritonista lekéste a repülőgépet, nem tudtunk pórbálni, csak este nyolckor találkoztunk a pódiumon. Az, hogy könnyedén kísértem a programján szereplő Händel és Bach műveket, még hagyján, de amikor ráadást énekelt, elém tett a kottatartóra egy ismeretlen dalt, kéziratban, prestotempóban, s a fülembe súgta, hogy legyek szíves egy hanggal letranszponálríi. Szikáran, szálegyenesen ül a széken s míg beszél, halkan és kicsit titokzatosan nevet. A szám-mágiák rejtelmeinek tudója elmondja még, hogy a fehér-fekete billentyűk bűvöletében háromszor utazta körül a Földet, 1961 óta harmadszor jár Budapesten (Kovács Dénessel vesznek lemezre Mozart szonátákat), összesen 4700 hangversenyen játszott, s hogy mágus-voltához képest szolid és tekintélyes pozíciója van: a már említett New York College of Musicnak társigazgatója és alelnöke. De a szellem mély áramaiban zajló izgalmakról, az összefüggésről memória és blattolás között, arról, hogy hát persze, bizonyos kotta-képlet-emlékek segítik a lapról olvasást, s a csupán általa ismert szám-kombinációk láttatják vele előre a következő taktusokat... erről csak vonakodva s szemérmesen mormol valamit. Pedig most már elhiszem neki, hogy valóban mágus. De nem akkor mágus, amikor megmondja, hogy hány utcanévben fordul elő az r-betű. Nem. A mágus ott ül a zongora mellett. Soós Magda Vasárnap reggeli csúcsforgalom a Moszkva téren Herz Ottó (balról) a Magyarok Világszövetsége fogadásán. Vele szemben Hernádi Lajos zongoraművész. (Novotta Ferenc felvétele) Wagnerről köztudott az a különös — s oz utókort mosolygásra késztető — hiedelme önmagáról, hogy ő elsősorban nagy drámaíró volt, s mitikus színpadi müveihez csak kiegé-szításképpen írt zenét. A lángész önértékelésének ez a naiv „melléfogása” jut eszembe, amidőn Herz Ottó világhírnévre szert tett zongoraművészt hallgatom, amint éppen elmondja önmagáról: hogy milyen memotechnikai bravúrokra képes, hogy a mágusok egyesületének választmányi tagja, s hogy természeti tüneményszámba menő memóriájáról több tucat könyvben találhatók feljegyzések, így például Ráth Végh István Magyar kuriózumok című könyvében is „Az emlékezőtehetség csodái” című fejezetben Ráth Végh három oldalon át sorolja dr. Herz Ottó fantasztikus teljsítményeit: a Gregorián naptár bevezetése óta, azaz 1582-től a nap megjelölésével tud minden dátumot, továbbá minden megyét járásokig felbontva ismer, s ha egy betűt megnevez az ember, megmondja, hogy ez a betű melyik járásban hányszor fordul elő. Ugyanerre képes Budapest utcaneveivel, bármilyen variációban. Megmondja például, hogy hány r-betüs utcanév van fővárosunkban, s ha valakinek eszébe jut tovább kombinálni, hogy az r-betüs utcákban hány c-betü fordul elő — azt is gondolkodás nélkül rávágja. Két négyjegyű számot fejben pillanatok alatt beszoroz. Válóban van ebben a képességben valami döbbenetes, valami, amit az ember szinte természetfelettinek, vagy legalábbis természetellenesnek, s enyhén borzongatónak érez. 0 azonban elfogulatlan mosollyal, s bizonyos büszkeséggel mesél róla és csak hosszas unszolásra tér át a zenére. Ügy tűnik, mintha a szemérem egy fajtája késztetné rá, hogy igazi nagy képessége, igazi élethivatása helyett az álmélkodást és mosolyt keltő metafizikai játékról beszéljen. Holott álmélkodást kelthet bőven az a karrier is, amelyet az eperjesi kisfiú befutott az első kassai koncerttől a világ valamennyi nagy koncertterméig. Édesapja ezredesorvos volt s úgy vélte, ha már nem szerez sarzsit a fia, a civil életben minimum bankigazgatónak, vagy ügyvédnek kell lennie. Az ifjú Herz Ottó — akkor már jó néhány hangversennyel a háta mögött — államtudományt tanult s elvégezte a Wiener Handels-Akademiet. Szülői közbenjárásra bekerült a Magyar—Olasz Bankba Budapesten s noha úgy számolt, mint ma egy kompjuter, kidobták az állásából. Azért írom le ezt a kissé durva szót, hogy „kidobták”, mert ő maga is ezt használja, méghozzá bizonyos kedvteléssel, ami teljesen érthető. Sőt. A világban levő dolgok bizonyos megnyugtató rendjéhez tartozik, hogy az igazi művész rossz hivatalnok s rossz kereskedő legyen. Még abban az évben, 1924-ben — o „kidobatás” esztendejében — nagy sikerrel szerepelt a Vigadóban, a fiatal Zathureczky Edével közös hangversenyen. Nyomban ezután a kitűnő Wagner énekest, Paul Bénáért és a világhírű Piccavert kísérte. Azután már rakétaként röppennek a zenei világban csillogó nevek: Jan Kubelikkel dél-amerikai turnéra ment, Francescattival — akinek édesanyját Paganini egyik növendéke tanította s így bizonyos démonikus varázs átszármazhatott Francescattira is — európai körúton volt. Ugyancsak Francescattival került az Egyesült Államokba, s hamarosan az a megtiszteltetés érte, hogy a New York College of Music tanára lett. Közben egyik koncert a másik után: William Warfield és Leontyn Price Porg and Bess társulatával utazta be a világot, majd évekig kísérte a rika fényű hanggal megáldott koloratúrszopránt, Grace Moore-t. Guiseppe de Luca Bécsből telefonált érte, hogy azonnal utazzék Prágába — az ő zongorakíséretével szeretne énekelni. És itt a toll önkéntelenül megáll egy pillanatra. Vagyis, tesszük fel tétován a kérdést... mindig „csak” kísért? Soha nem adott önálló koncertet? S most nagyon komolyan és ugyanazzal a ß (Vámos László felv.) Híressé vált az a már-már ki - nos gond, amellyel artistáink megjelenésükre ügyelnek. A művészet iránti alázatról hosszan és irodalmi színvonalon lenne érdemes egyszer beszélni, de talán most elegendő egy angol partnerünk levelének néhány sora. „Azért szeretném folytatni szerződési viszonyomat önökkel, mert a magyar artisták nem ismernek akadályt, ha a porondon való pontos, fegyelmezett megjelenésről van szó.” RIPORTER.- Hogyan alakult a cirkuszművészet iránti érdeklődés az utóbbi években? Lehet-e azt mondani, hogy a cirkusz „idő feletti”? A porond milyen műfajai hanyatlanak és melyek kerülnek előtérbe? MARGITTÁ GÁBOR: A cirkusz iránti érdeklődés, mint általában az előadóművészetéknél, regionálisan és időben is változó. A világ egyes részein éveken keresztül csökken az érdeklődés, majd váratlanul megnő. Ugyanez vonatkozik az egyes ágazökra, zsánerekre is. RIPORTER: önt, mint nézőt szórakoztatja egy átlagosan jó cirkuszi előadás? MARGITTÁ GÁBOR: Nem. Már csak a kiváló előadások szórakoztatnak. Az átlagos előadáson belül a nagyon jó számok érdekelnek. Azonban megjegyzem, hogy a közepes számokban is vonz, ha megérzem a jobb és érdekes megoldásokra való törekvést. RIPORTER: Hol az artisták helye a művészvilágban, elismerik-e őket egyáltalán művészeknek? MARGITTÁ GÁBOR: Ez is színvonal kérdése. Ugyanakkor függ az ország művészeti életének hagyományaitól is. Talán megfoghatóbban, mint más művészeti ágakban, a cirkusz művészei esetében jobban érzékelhető az igazi tehetség, ügyesség és bátorság. RIPORTER: Hány éves ön? MARGITTÁ GÁBOR: Negyven. RIPORTER: Mióta vezeti a vállalatot? MAGITTA GÁBOR: Éppen tegnap múlt négy éve. RIPORTER: Milyen idegen nyelveket beszél? MARGITTÁ GÁBOR: Angolt, franciát, spanyolt, és olaszt. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál MARQITTA QÁBOR a magyar cirkusz és Varieté igazgatója RIPORTER: Lakása ajtajának névtábláján ez áll: Margittá Gábor mérnök. Mérnökként hogyan került kapcsolatba a cirkusszal? MARGITTÁ GÁBOR: Ezt a kérdést a művészet világában sokaknak fel lehet tenni, hiszen a színészek, rendezők és festők között sok volt mérnököt találunk. Több éve voltam már irányító mérnök, amikor megpályáztam egy állami ösztöndíjat, és azt elnyerve beiratkoztam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ekkor huszonkilenc éves voltam. Az előadó- és színházművészet iránti vonzalmamat és hivatásérzésemet így a gyakorlati életben is sikerül kielégítenem. A mérnöki gyakorlat, amelyet nagyon-nagyon szerettem, most is nap-nap után hasznomra válik. RIPORTER: Számomra a cirkuszt a városligeti Fényes Cirkusz jelentette. Néhány évvel ezelőtt azt az épületet lebontották. Mi épül a helyén? MARGITTÁ GÁBOR: Kérdésének első mondata nagyon is egyéni, mert Magyarországon a „hősi” időkben sem képviselte a cirkuszművészetpt kizárólag a városligeti Fényes Cirkusz. Világhírű számok, artista-családok és cirkuszegyüttesek képezték az alapját a jelenlegi magyar cirkuszművészetnek. Gazdagék, Donnerték, Eötvösök, Piccardék utódjai lesznek új épületünk gálaműsorának szereplői. A régi épületet íe kellett bontani — menthetetlen volt — és több éves vita és tervezés után hagyományos helyén teljes gőzzel épül új vasbeton—üveg—műanyag épületünk. 1970-ben tartjuk a megnyitót magyar gálaműsorunkkal, majd a világ legjobb cirkuszainak részvételével mutatunk be reprezentatív műsorokat. Űj épületünk technikai berendezései igen korszerűek lesznek. Vállalatunk művészeti vezetői máris dolgoznak az egész évben üzemelő új cirkusz műsortervein. Változatos, százezreket érdeklő produkciókat kell összeállítanunk. Erre minden művészeti és anyagi lehetőségünk megvan. Üj cirkuszunk megnyitása az európai cirkusz és varieté világának jelentős eseménye lesz. RIPORTER: Kérem, beszéljen a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat szervezetéről. MARGITTÁ GÁBOR: Vállalatunk szervezete megfelel ennek a nemzetközi jellegű művészeti ág igényeinek. Azért hangsúlyozom a műfaj nemzetköziségét, mert vállalatunk elsősorban nem lokális tevékenységet folytat. Nálunk mindennapos eset, hogy magyar artistáink angol vagy német kollégáikkal Dél-Amerikában találkozva megbeszélhetik, hogyan is élnek Iránban szereplő rokonaik. Ugyanakkor Magyarországon külföldi cirkuszegyüttesek és artisták dolgoznak. Nemzetközi levelezésünk devizális, vám- és hasonló gondjaink szabják meg a vállalat felépítését. Lakókocsik, szállító és emelő berendezések tömkelegével rendelkezünk. Napi fejtöréseinkhez tartozik Margittá Gábor ezeknek a felszereléseknek és berendezéseknek gyakran távoli kontinensekre történő szállítása. Az elmúlt évben magánszámokkal vagy teljes berendezéssel ellátott műsorral huszonnyolc országban szerepeltünk. A fentiekből is kitűnik, hogy vállalatunk három fő ágazatának szorosan együtt kell működnie. A műszaki és gazdasági tevékenység minden apró részlete az alapvető célt, művészeti tevékenységünk zavartalan és magas színvonalú elérését kell, hogy biztosítsa. RIPORTER: Számon tartják-e és hogyan értékelik a magyar artistákat külföldön'' MARGITTÁ GÁBOR: A magyar artistákat mindig is számon tartották, és ma is számon tartják világszerte. Ez talán a számok színvonalával, és nem utolsósorban a magyar artisták temperamentumával, kitűnő megjelenésével és művészi alázatával magyarázható. A temperamentum kérdését, azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom.
