Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
A berlini Friedrichstadt Palast együttese a Budai Parkszínpadon lépett fel ♦ Galambos Erzsi és Kertész Péter a West Side Storyban ▼ produkciókra van szükség. Ismeretes, hogy a zenei élet prominenseinek programja néha évekre előre le van kötve; s hogy a Margitszigeti Színpadra a megfelelő erősségeket meg tudják hívni, több éves előretervezés szükséges. Az eredményt az idei évad is igazolja: a Faust előadásain Luciano Saldari, Joseph Rouleau, Anna Novelli léptek fel. A Pillangókisasszonyt Jeanette Pilou énekelte Peter Gugalov és Svéd Sándor társaságában. A táncművészetet a kijevi opera balettegyüttesének műsora, és a Mazowsze .lengyel állami népi együttes fellépése képviseli. Végül pedig a nagyoperett is megjelenik, Lehár Mosoly országának képében, Agay Karola főszereplésével. Az igazgatóság másik nagyméretű színpada a Budai Parkszínpad, amely a lágymányosi tó szomszédságában, ugyancsak látványos környezetben fogadja a közönséget. Itt került először méltó előadásban a budapesti nézők elé Leonard Bernstein híres musicalja, a West Side Story. A viszonylagos késés egyik oka az volt, hogy a magyar könnyűzenés színpadnak a párizsi és bécsi nagyoperett stílushagyományain nevelkedett, egyébként kitűnő énekesei és színészei, az e hagyományok jegyében adott feladatok megoldására alkalmasak. A musicalnak az a változata azonban, amelyet Bemstein zenéje is képvisel, másféle felkészültséget kíván meg. A Fővárosi Operett Színház, főrendezője, Vámos László vezetésével, stúdiót indított a színház fiatal művészei számára, ahol felkészülhettek a korszerű, bonyolultabb feladatok megoldására. Ennek a stúdiónak első, látványos sikere a West Side Story előadása, amelyben elsősorban nem is a főszereplők, hanem az együttes produkciója váltja ki a legtöbb megérdemelt tapsot. Egyéni sikerben a magát mindig megújító Galambos Erzsi viszi el a pálmát, de része van a sikerben a főszerepet játszó két fiatalnak, Lipcsei Editnek, és Farkas Bálintnak. A Budai Parkszínpad másik reprezentatív műsora a berlini Friedrichstadt Palast vendégjátéka volt. A Palastrevü ’69 a látványos nagyrevü minden raffinált eszközét felvonultatta. Végül, a harmadik állandó szabadtéri színpadnak a budai Városmajor dús lombú fái adnak keretet. Itt láthatók a könynyedebb, zenés-szórakoztató darabok, mint például Michel André vígjátéka, a Lulu, Fényes Szabolcs zenéjével, a József Attila Színház vendégjátékában; Kálmán Imre Ördöglovasa a győri Kisfaludy Színház vendégjátékában; vagy egy játékos magyar musical, a Ne szóljatok bele, a szolnoki Szigligeti Színház előadásában. A bemutatott műsor, gondoljuk, önmagáért beszél. Sa program színvonalához méltó megvalósítást azzal igyekeznek biztosítani, hogy a vendégjátékokon kívül, az egyes produkciókhoz nem alkalmi társulatokat verbuválnak öszsze, hanem egy-egy állandó színházi társulat munkájára építik fel az előadást. A budapesti szabadtéri színpadok programja így illeszkedik bele a nyári országos műsorok és játékok rendjébe, a már Európa-szerte ismert Szegedi Szabadtéri Játékok, a Gyulai várjátékok mellé, vagy legújabb testvérükhöz, mely félig-meddig budapestinek is tekinthető produkció: a Szentendrei Teátrumban, amely a fővárostól csak egy futamodásnyira esik, ugyancsak festői környezetben (amit a festők is tudnak, azért járnak szorgalmasan ide), két elfeledett régi magyar iskolajátékot újítottak fel. Békés István igazította korszerű színpadhoz őket, a Comico Tragoediát és a Pikko Herceget, mely utóbbinak zenéjét Vujicsics Tihamér rekonstruálta. Midőn e sorok íródtak, úgy tetszett, ez évben a nyár is kegyesebb, talán, mert elszégyellte magát, s belátta, hogy ily dús programhoz csakis csillagos ég illik. De meg is érdemlik, mind a ketten: a művészek is, és a közönségük is. B. P. 5
