Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
lU Ih lP F JT-c/kr*** állott. A megbukott alkalmi produkciók leredukálták a színpadok számát annyira, amennyire valóban szüksége van a közönségnek; s lehetősége, hogy jó műsorral ellássa — a művészetnek. Az utóbbi szemszögéből, volt a dolognak egy másik oldala is: a szabadtéri műsorok elszaporodását az a tévhit is ösztönözte, hogy nyáron a közönség csakis habkönnyű, szórakoztató produkciókat hajlandó megnézni és elviselni. Azután éppen egy bő évtizeddel ezelőtt, Kazimir Károly a vállalkozó szellemű rendező egy kiállítási pavilonban megrendezte a Körszínház első előadását, s kiderült, hogy a legnehezebb fajsúlyú klasszikus művészethez is kerül bőven közönség, ha érdeklődését valóban magasrendű művészettel elégítik ki. A Körszínház produkcióiról már többször is beszámoltunk e hasábokon, ezúttal hát csak annyit róla, hogy tavaly Dante Isteni Színjátékának színpadra adaptált változatát mutatta be, idén pedig a finn népi eposznak, a Kalevalának dramatizálásával aratott sikert a kritika és a közönség körében egyaránt. A Körszínház azonban csak egy színfolt lehet a palettán, de nem pótolja az egész színskálát. így alakult meg azután négy esztendővel ezelőtt a Fővárosi Szabadtéri Színpadok Igazgatósága, amely immár intézményesen vette kezébe a legnagyobb budapesti nyári színpadok művészeti és gazdasági, sőt, műszaki problémáinak megoldását. E munka eredményei már az első esztendőben megmutatkoztak, de Igazán kibontakozóban csak most vannak. Érthető ez, ha csupán egy példát veszünk is: Budapest egyik legrégibb, s egyben legszebb szabadtéri objektuma a Margitszigeti Színpad, amely a régi víztorony tövében, festői környezetben, immár évtizedek óta szolgálja elsősorban a zenés kultúrát. Ahhoz azonban, hogy előadásainak színvonala versenyre kelhessen a környezet színvonalával, nemzetközi rangú Jeanette Pilou, Svéd Sándor és Peter' Gugalov a Pillangókisasszonyban a Margitszigeten E3udapest a szabadtéri színpadok városa — közhely ez immár, azzá tette a hagyomány, amely azonban sohasem alakul ok nélkül. A magyar főváros természeti adottságai és kulturális életének fejlettsége egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy terein, parkjaiban hangversenyeket, zenés és prózai előadásokat tartsanak a szabad ég alatt. S valóban, kevés muzsikára alkalmasabb hely akad, mint a városligeti Vajdahunyad-vára előtere, a Halászbástya középkori panorámája, vagy a belvárosi Károlyi-kert öreg fái övezte pódium. A hagyomány oly eleven, hegy volt néhány esztendő, amikor túl is lőtt a célon: a kétmilliós főváros minden talpalatnyi szabad helyén szabadtéri színpadot hevenyésztek, olyannyira, hogy számuk meghaladta a félszázat is. Persze, ennyi színpadot — még ha közismerten szevszélyes időjárásunk nem is avat minden nyári estét szabadtéri játékhoz alkalmassá — nem lebet nívós műsorral ellátni, hiszen e programok, már jellegüknél fogva is, alkalmiak. S az alkalmiság könnyen alkalmatlansággá is válhat — amire pedig a közönség azzal válaszol, hogy inkább otthon marad, vagy ha jó az idő, sétálni megy. Szerencsére, a megingott egyensúly hamarosan helyre-A Nyári Körszinhaz idén a Kalevalát mutatta be Szirtes Adém és Bitskey Tibor a Kalevalában, a Körszínház előadásán Anna Novelli és I.uciano Saldari a Faustban, a Margitszigeten MTI felv.
