Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
HÚSZÉVES A MA6YAR ALKOTMÁNY Húsz évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án Született a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, a magyar nép első írott alkotmánya, a népi demokrácia alapköve. Előkészítését is a legszélesebb demokrácia jellemezte. 1949 februárjában a Hazafias Népfront elődje, a Magyar Függetlenségi Népfront alakuló, ünnepélyes nyilatkozatában egyik fő céljául az alkotmány létrehozását tűzte ki. Ez a nyilatkozat a népköztársasági alkotmány megteremtését követeli, amely a magyar nép nagy politikai és társadalmi vívmányait a népi demokrácia alaptörvényévé emeli. Ennek a nyilatkozatnak a jegyében folytak az országgyűlési választások s a választási gyűléseken is az ország egész lakossága megvitatta ezt a fontos kérdést. Demokratikus népi vita, a szó szoros értelmében az egész nép tanácskozása készítette elő az alkotmány rendelkezéseit, amelyeknek megszövegezésére azután a kormány külön bizottságot küldött ki. A bizottság munkájának eredménye a minisztertanács elé került s az így elkészült törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztették. Ilyen demokratikus módon azelőtt még soha nem készült törvény Magyarországon. (Azóta már többször is, a fontos kérdések eldöntését rendszeresen ilyen széles népi vita előzi meg. így történt ez például a Magyar Népköztársaság oktatási rendszerét szabályozó törvény kidolgozásakor, vagy legutóbb az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt. Ugyanilyen elv alapján több ezer tudós, szakember vitatta meg a nemrégen nyilvánosságra került tudománypolitikai irányelveket.) Húsz esztendővel ezelőtt, 1949. augusztus 17. és 18. napján tárgyalta az országgyűlés az alkotmány-törvény javaslatot, s miután azt egyhangú lelkesedéssel elfogadta, augusztus 20- án életbe lépett a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Húsz esztendő telt el azóta, húsz esztendő óta erre az alapra, erre az alaptörvényre épül országunk, népünk élete, fejlődése, erre épülnek új és új eredményeink, ezen alapulnak törvényeink, törvényerejű rendeleteink, ez adja a keretet, ez mutatja az irányt mindennapi munkánkhoz. Akik 1949 augusztusában ott ültünk az országgyűlésben és érveinkkel, szavazatunkkal döntöttünk erről az alaptörvényről, éreztük, tudtuk, hogy történelmi órákat élünk. Éreztük az esemény pátoszát, jelentőségét. Éreztük, tudtuk, hogy népünk új életének alapjait rakjuk le, hogy új társadalom és benne új ember születik. Üj ember, akit nem gyötör többé a társadalmak és egyének legkínzóbb, legrombolóbb betegsége, az egzisztencia-félelem, a jövőtől való félelem, az aggódás, hogy lesz-e holnap munkája, hogy tud-e holnap enni adni családjának. Erről is beszéltem akkor parlamenti felszólalásomban és megnyugvással állapítottam meg, hogy az új törvény, az első magyar alkotmány kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka és minden polgárának joga van a munkához. És természetesen minden munkaképes polgárának becsületbeli kötelessége is, hogy képességei szerint dolgozzék. Amikor azon az ülésen felszólaltam, személyes elégtételt is éreztem azért, hogy Derkovits Gyula, a nagy magyar proletár festő életének és alkotásának idézésével is érvelhettem az új alkotmány nagyszerű igazsága mellett. Derkovits Gyula egyik remekművével, a Dózsa-sorozat egyik fametszetével illusztrálta azt a régen sokat emlegetett „ezeréves alkotmányt”, melynek csak sáncai voltak, ljogy a dolgozó népet kirekesszék minden jogból. Ez a kép, ez a keserű, kemény vízió Werbőczyt ábrázolja, amint szörnyű kalodába préseli a magyar parasztot, Werbőczy teste maga is börtönrács, mögötte fegyveres vasasok és felakasztott munkások látszanak. De volt Derkovits Gyulának más kapcsolata is ezzel a nappal, augusztus 20-ával. A harmincas évek elején egy ilyen augusztus 20-án lakoltatta ki a rendőrség és dobta az utcára a XX. század legnagyobb magyar festőművészét. Kihajították és elpusztították képeit is, és mert megpróbált tiltakozni, ellenállni a Horthy-rendőrség brutalitásának, megkötözték és őrizetbe vették. Ez a tragikus jelenet a Hunyadytéren, a kis padiásszobában történt és ettől néhány száz méterre, ugyanebben az órában díszmagyarba öltözve vonultak a Szent István-napi körmenet élén az előkelőségek. Derkovits a barátom volt, hozzám jött fel néhány nap múlva elpanaszolni, hogy mi történt vele. Ezért éreztem személyes elégtételt, amikor az országgyűlés történelmi ülésén az ő sorsával és remekművével bizonyíthattam, milyen volt azelőtt az alkotmány. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya húsz évvel ezelőtt végérvényesen lezárta a magyar jogtörténetnek ezt a korszakát, amelyet a régi közjogászok az „ezeréves alkotmánynak” neveztek, amelyet valójában az ezeréves elnyomás, századokig a jobbágyság, majd a magyar munkások és parasztok kíméletlen elnyomása, kizsákmányolása jellemzett. Ezt a korszakot 1945-ig csak rövid időre szakította meg a magyar munkásosztály nagyszerű harcának eredményeként 1919-ben a szocialista forradalomban megszületett első Magyar Tanácsköztársaság. • Erre a régi „alkotmányra” mi sem jellemzőbb, mint, hogy ebben még Szálasi fasiszta rendszere számára is találtak történelmi tradíciót igazoló elemeket az elmúlt világ levitézlett politikusai. A most húsz éve született első igazi magyar alkotmány paragrafusainak nagyrésze az állampolgárok jogait és kötelességeit állapítja meg. így mindenekelőtt kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, ebben az államban megvalósul a munkásság és dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével. A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya paragrafusainak egy része meghatározza a szocialista állam alapvető vonásait, az állam típusát, politikai alapját, osztálytartalmát, az államhatalom gyakorlásának módját és megállapítja a népköztársaságban a dolgozók alapvető jogait és kötelességeit. Ezek a paragrafusok hosszú történelmi időszakra érvényesek. Ez az alkotmány biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát, védi a dolgozók egészségét és segíti őket munkaképtelenség esetén. Biztosítja a művelődéshez való jogot, kimondja a törvény előtti teljes egyenlőséget, a nők és férfiak egyenjogúságát, védelmezi az ifjúság érdekeit, támogatja a tudományos és művészi munkát, biztosítja ennek szabadságát, és biztosítja a lelkiismereti szabadságot, a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a sajtószabadságot. A törvény más paragrafusai az alkotmány-törvény születése idején elért eredményeket rögzítették, az akkori helyzetet foglalják rendelkezéseikbe, megint más paragrafusok a további fejlődés útját jelölték ki, programot adtak. A megjelölt feladatok közül sokat azóta már teljesítettünk, az eltelt két évtized alatt megvalósítottuk az alkotmány-törvényben foglalt útmutatásokat, terveket. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya élő törvény, mely együtt él és fejlődik a dolgozó magyar nép fejlődésével, új és új eredményeivel. Ez a húsz éve született alkotmány mondta ki, hogy népköztársaságunk legfelsőbb államhatalmi szerve az országgyűlés, amely a szintén ebben a törvényben létesített Elnöki Tanácsot is választja. Az országgyűlés két ülésszaka között az Elnöki Tanács gyakorolja az országgyűlés jogkörét. Jubilál tehát most az Elnöki Tanács is, amely első ízben 1949. augusztus 20-án alakult meg. E sorok írója húsz év óta megszakítás nélkül tagja az Elnöki Tanácsnak. Húsz esztendő telt el alkotmányunk születése óta. Történelmi időszak ez, amelynek eredményei az akkori célkitűzéseink realitását, helyességét teljesen igazolták. Az alkotmány alapján élve, az alkotmány rendelkezéseinek segítségével győzelmek sorozatán, nehézségek, akadályok legyőzésén át is, egyenesen megyünk célunk felé, az egész népünknek boldog, szép életet biztosító szocialista Magyarország felé. Mihályfi Ernő Magyarország tevékenyen részt kíván venni a leszerelési bizottság EMLÉKÜNNEPSÉQEK PETŐFI HALÄLANAK 120. ÉVFORDULÓJAN Hazánk nemzetközi kapcsolatai szempontjából fontos eseményt jelentett augusztus első napjaiban az a nyilatkozat, amelyet a magyar kormány tett közzé a genfi leszerelési bizottságba történt meghívásunkkal kapcsolatban. Amint azt legutóbbi számunkban megírtuk, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság képviselőjéül a bizottságba dr. Kőmíves Imre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet nevezte ki. Dr. Kőmíves Imre nagykövet a leszerelési bizottság augusztus 7-i ülésén felszólalt és abból az alkalomból, hogy a Magyar Népköztársaság első ízben vesz részt e rendkívüli fontos bizottság munkájában, a magyar kormány köszönetét fejezte ki a meghívásért, majd a többi között ezeket mondotta: — Kormányom a meghívást azzal a szándékkal fogadta el, hogy a bizottság előtt álló nagy problémák keresésében a Magyar Népköztársaság is erejéhez mérten tevékenyen vegyen részt és hasznos munkát végezzen. A Magyar Népköztársaság és a magyar nép kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonít a leszerelési bizottságnak, amelynek munkája közvetlenül érinti az emberiség sorsát és jövőjét. Barabás Miklós Petőfi-festményc 1848-ból Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke július 31-én fogadta Yoro Diarát, a Guineái Köz társaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Magyar székfoglaló Genfben Petőfi Sándor halálának 120. évfordulójáról hazánkban és határainkon túl is ünnepségsorozatokon emlékeztek meg. Július 31-én a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Írók Szövetsége ünnepi estjét dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Petőfi költészetéről szólva elmondotta, hogy „ez a költészet eleven alkotóerő a magyar nemzet közgondolkodásában: nem is egy erkölcsi-politikai ítéletünk mögött ma is az ő példája, egy-egy versének gondolata munkál ...” Az ünnepi est másik szónoka, Simon István Kossuth-díjas költő a többi között így emlékezett: „Petőfi életművét a teljességet kimeríteni akaró törekvésért mondhatjuk irodalmunk legegyetemesebb költői oevre-jének. Bármilyen vonatkozásban nézzük, a magyarságról mind ez ideig az ő költészete adott legátfogóbb képet. Nem lehet véletlen, hogy a külföld, ha bennünket reálisan akart látni, Petőfi verseihez nyúlt, a legtöbbet ő mondta neki rólunk, s mondja ma is... Petőfi öröksége, lírájának egész formavilága 120 esztendő óta korszakról korszakra meghatározta költészetünk karakterének is a lényegét.” Budapesten, az Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett kamarakiállítás is méltón idézte a költő emlékét... A vitrinekben elhelyezett Petőfi-kéziratokból kitűnik, hogy neve az egész világon ismert, válogatott verseit már 1866-ban lefordították angol nyelvre, németül és oroszul összes versei és prózai művei megjelentek. De őriznek a vitrinek olyan lengyel, szerb, spanyol, svéd, dán, japán, kínai, koreai, mongol és eszperantó nyelvre átültetett Petőfi-kiadásokat is, amelyekről hazai és külföldi olvasók közül is csak kevesen tudnak. Ami különösen érdekes, kiállítottak egy 1908-ban kiadott perzsa Petőfi-fordítást is. A költőre emlékezett szülőhelye, Kiskőrös is. Itt megnyílt a Petőfi életútja című állandó emlékkiállítás, amelynek gondolatát a község újratelepítésének 250. évfordulójára való készülődés vetette fel. A szülőház mellett kialakított múzeum három helyiségében megtalálhatók most a költő szinte valamennyi életszakaszának tárgyi emlékei, a hazai és nemzetközi Petőfi-kultuszt bizonyító írásos és egyéb anyagoik. Szoboravató ünnepséget rendeztek Szalkszentmártonban, ahol egy földszintes épület sarokszobájában 112 Petőfi-vers született... Petőfi halálának évfordulója alkalmából Románia-szerte megrendezett emlékülés-sorozat Segesvárott és környékén lezajlott ünnepségekkel zárult. Megkoszorúzták a fehéregyházai síkon a szabadságharc kétszáz elesett honvédjének tömegsírja felett emelt A Szalkszentmártonban felavatott Petőfi-emlékmű, Marton László háromszoros Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása emlékművet. Ezután került sor a fehéregyházai síkon egy új emlékmű felavatására, azon a helyen, amelyet a magyar és román tudósok együttesen Petőfi eleste helyeként jelöltek meg. Hazánkból Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Kónya Lajos, Kossuth-díjas költő vettek részt az ünnepségeken. 3
