Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-08-09 / 16. szám

o /j^séL ^ - é^ÉK^L BESZÉLGETÉS CARELLI GÁBORRAL Carelli Gábor, a szülőhazától távol élő azon művészek közé tartozik, akik miközben nem­zetközi hírnevet szereztek, mindig magyar­nak vallották magukat s egy percre sem sza­kították meg a kapcsolatot a szülőfölddel. Mégis a találkozás pillanatában úgy érzem, mintha a harsány és túláradó olasz szívélyes­ség légkörébe kerülnék. Lényéből először nem a rangos művész, hanem a meleg szívű, köz­vetlen ember ragad meg, s hogy a kettő va­lahol találkozik és magasabb szintézist alkot, arról a pesti közönség — amely egyébként jól ismeri Carelli Gábort — most ismét meg­győződhetett Beethoven IX. szimfóniájának Erkel Színházi előadásán. A IX. szimfónia egyébként is sorsdöntő for­dulatot hozott az életébe. De addig a fordu­latig sejk minden történt, és Carelli Gábor roppant közvetlenséggel mesél pályája izgal­mas mózzanatairól. — Olyan szerencsém volt, hogy egész fia­talon megismerkedtem Giglivel, aki 1934-ben Budapesten vendégszerepeit. Nagy ember mi­voltának — amely jóság és tehetség, huma­nizmus és dinamikus erő ötvözete volt — kö­szönhettem, hogy nem zárkózott el a kezdő elől s én énekelhettem neki az akkori New York kávéház egy kis kamrájában, amelyben a takarítóeszközöket tartották — meg a zon­gorát. Hogy mi volt a meghallgatás eredmé­nye? — Carelli elmosolyodik. Ebben a mo­solyban egyszerre villan fel múltbeli első nagy győzelmének s a mester nagylelkű és nagyvonalú gesztusának emléke. — Gigli a legmagától értetődőbb hangon azt mondta nekem: „Este utazom vissza Olaszországba. Azonnal csomagoljon és jöjjön velem." Ha aznap este nem is ment Giglivel Olasz­országba, de néhány hónap múlva utána ment és azután éveken át tanítványa, barátja, úti­társa volt. Hol együtt turnéztak a nagyvilág­ban, hol a belcanto hazájában, olasz város­kák klasszikusan zárt, négyszögletű kis te­rein koncerteztek. Végül azután 1939-ben Gigli koncertügynöksége intézte el azt is, hogy Carelli Gábor — úgyszólván öt perccel a má­sodik világháború kitörése előtt — beutaz­hasson az Egyesült Államokba. Amilyen nyíltszívűséggel emlékszik a ta­nulás, a szerencsés pályakezdés termékeny esztendeire, olyan őszintén és egyszerűen be­szél hajdani nehézségeiről. Gigli elutazott New Yorkból, ő pedig ott maradt nemcsak nélküle, hanem... a saját hangja nélkül is. A szokatlan klíma oly mértékben ártalmas volt számára, hogy két és fél évig nem éne­kelhetett, s közben a Gigli által szerzett kap­csolatok elvesztek. Egy ideig könyvtárban dolgozott, majd egy vidéket járó olasz társu­lathoz szegődött, s erre az időszakra ismét lelkesen emlékszik vissza. — A legnagyszerűbb módja volt a reper­toártanulásnak, mert rákényszerültem, hogy különböző amerikai kisvárosokban ötvenszer elénekeljem ugyanazt a szerepet. Míg végre 1943-ban a nagy olasz tenorista után egy nagy magyar karmester és a IX. szimfónia hozta meg számára a fordulatot, tette helyére a zenei világban s adta vissza belső egyensúlyát. Doráti Antal főzeneigaz­gató dallasi zenekarának IX. szimfónia elő­adásán énekelt. Ez végre meghozta számára ismét a sikert s a már-már meggyöngült biz­tonságérzetet. Azóta Amerika-szerte részt vesz szinte minden IX. szimfónia és Verdi Requiem-előadáson, amelyekhez harmadik nagy mű és harmadik Carelli-sikerként Ko­dály Psalmus Hungaricusa csatlakozott. A Kodály-művet annak idején szintén Doráti vezényletével énekelte s egyúttal ez Volt a Psalmus első amerikai előadása. Ha csak pályája főbb állomásait sorolná fel, akkor is túllépnénk egy riport kereteit. Lám, mennyi mindent mesélt, és Toscanini, a csodálatos, az egyedülálló Toscanini majd­nem kimaradt. Pedig egy felejthetetlen Fals­­taff-előadást csinált vele, ami azt jelentette, hogy nyolc hétig próbáltak együtt, nyolc hé­tig varázsos egyénisége közvetlen közelében élt. Aztán ... ismét koncertek, turnék, ope­raházi fellépések. 1951 óta a Metropolitan tagja, néhány éve pedig a zenei fakultás pro­fesszora. — Ez mind fontos. De legalább ilyen fon­tosnak érzem, hogy az elsők között voltam, akik hazalátogattak. Már 1947-ben itthon jár­tam s 1959 óta minden esztendőben hazajö­vök. Jön, énekel és — mesél. Két esztendeje „A Metropolitan nyolcvan éve” címmel tartott rendkívül sikeres, népszerű előadássorozatot a rádióban, most pedig magnószalagra rög­zítik a Carusóról és Gigliről szóló visszaem­lékezéseit — Carusóról a közvetett, G igliről a személyes élmények alapján —, amelyeket bi­zonyára hasonló érdeklődéssel hallga' majd a magyar közönség. A budapesti két hét rend­kívül dús volt programokban: rádiófelvételek, IX. szimfónia-előadás az Erkel Színházban, koncert, fogadás a Magyarok Világ: zövetsé­­gében, s találkozás sok-sok régi baráttal. Hol piheni ki a zsúfolt napokat? Fecanati­­ban, Gigli szülőfalujában. Pesten Gigliről be­szél, ott pedig végre nyugodtan rendezheti majd pesti emlékeit. De nemcsak emlékezni akar, reméli hamarosan visszatér hozzánk. < Soón Magda r Carelli Gábor Székely Mihály özvegyével a Magyarok Világszövetsége fogadásán Carelli Gábor az őt köszöntő Korbacslcs Pál főtitkárhelyettest hallgatja a tiszteletére egybegyűlt vendégek körében (Novotta Fért rOt’. /'jmhev £),ijO zú KOSSUTH DÍJAS AKADÉMIKUS, AZ ORSZÁQOS LEVÉLTÁR FŐIGAZGATÓJA RIPORfERí Hány éves ko­rában írta eísó munkáját és milyen tárgykörből? EMBER GYŐZŐ: Első munkámat harmadéves egye­temista koromban kezdtem írni és huszonnégy éves koromban, 1933-ban jelent meg. Címe: a Magyar Királyi Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. (A Helytar­tótanács 1724-ben alakult és az ország legfontosabb kor­mányhatósága volt a Bécsben működő kancellária után.) Ez a munka egyszersmind doktori disszertációm volt. RIPORTER: Kérem, beszél­jen tudományos munkájának irányáról és arról, hogyan alakult ki ez az irányultság? EMBER GYŐZŐ: Tanárom Szekfű Gyula, pályám kezde­tén a XV1I1. század történe­tével foglalkozott. Munkája közben számos* még feldolgo­zatlan témára bukkant. Egyik ilyen volt a Helytartótanács működése, ő javasolta dokto­ri disszertációm témájául. Ezt a tárgyat csak levéltári kutatás alapján lehetett fel­dolgozni. Így kerültem kap­csolatba a Levéltárral. Ez a kapcsolat döntő hatással volt pályám alakulására és törté­nészi munkámra is. Azt, hogy a történettudománynak me­lyik ágát művelem, a Levél­tárral való kapcsolatom ha­tározta meg. Egyetemi tanul­mányaim befejezése után a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet tagjaként egy évig le­véltári kutatásokat végeztem Bécsben. Egy osztrák közpon­ti kormányszervnek, az Ál­lamtanácsnak az 1760-as években folytatott magyar­­országi politikáját vizsgál­tam. 1934-ben lettem az Or­szágos Levéltár dolgozója. További tudományos tevé­kenységemet is ez határozta meg. Ugyanis az Országos Levéltár őrzi az ország köz­ponti kormányszerveinek ira­tait. Ezeknek a szerveknek a XVI—XVIII. századi történe­tét kutattam. Munkásságom másik területe a levéltártu­domány művelése. Közben jónéhány „kiruccanást” is tettem. Ilyen például a XVI. századi magyar külkereske­delem története. E témára az a körülmény irányított, hogy kutatásaim során az 1540-es évekből való külkereskedel­mi vámnaplókat, úgynevezett harmincadnaplókat találtam. Ezek alapján írtam a Ma­gyarország XVI. századi kül­kereskedelmének történeté­hez című tanulmányt. RIPORTER: Korábbi meg­jegyzéséből úgy értem, hogy mind ez ideig egyetlen mun­kahelye volt az Országos Le­véltár. EMBER GYŐZŐ. Igen. RIPORTER: Kérem, be­széljen a magyar levéltárak szervezetéről és szerepéről. EMBER GYŐZŐ: A ma­gyar levéltárügy szakmai fő­hatósága a Művelődésügyi Minésztérium levéltári igaz­gatósága. A minisztérium alá tartozik a Magyar Országos Levéltár és a 22 tanácsi le­véltárnak, valamint a szak­­levéltáraknak elvi-szakmai irányítása. A levéltárak fő rendeltetése, hogy a levéltári anyagot megőrizzék és min­den irányú felhasználását biztosítsák. Ennek érdekében egyrészt tudományos, más­részt igazgatási tevékenysé­get folytatnak. Tudományos tevékenységünk jellege, azt hiszem, világos. Igazgatási munkánk több irányú. Pél­dául ha valaki évtizedekkel korábban mestervizsgát tett és annak igazolására van Dr. Ember Győző szüksége — hozzánk fordul. 1944 előtt jelentős szerepe volt a nemesség igazolásának. A levéltárak feladata továb­bá, hogy a különböző szer­veknél segítsék az iratkeze­lést és a történeti forrásérté­kű iratok kiválasztását. RIPORTER: Nemrégiben Klapka-iratokat kapott az Országos Levéltár. Milyen anyagot tartalmaznak ezek az iratok? EMBER GYŐZŐ: Klapka György, a 48-as szabadság­­harc tábornoka, egyik vezető egyénisége volt a későbbi magyar emigrációnak. Iratai, amelyeket Franciaországban élő unokája Magyarország­nak ajándékozott, az 1850— 60-as évek magyar emigrá­ciójának történetét világít­ják meg. Ezekből az iratok­ból szeptember elején az Or­szágos Levéltár kiállítást rendez majd. Ez alkalomra a művelődési miniszter Klapka unokáját is meghívta. RIPORTER: ön tavaly hosszabb tanumányúton az Egyesült Államokban járt. Tartott-e ön ott előadást és milyen tapasztalatokkal tért vissza erről az útról? EMBER GYŐZŐ: A Ford Alapítvány meghívására fél évet tölthettem az Egyesült Államokban. Ez idő alatt az ottani levéltárak, elsősorban a National Archives munká­ját tanulmányoztam. Itt elő­adást is tartottam... RIPORTER: Bocsásson meg, egy közbevetö kérdés: milyen nyelven tartotta az előadást? EMBER GYŐZŐ: Angol nyelven, a magyarországi le­véltárügyről. Más levéltára­kat is felkerestem. Voltam a Kongresszusi Könyvtárban, és meglátogattam több más könyvtárat és történelmi tár­sulatot. Egyik legérdekesebb tapasztalatom volt, hogy a le­véltárak milyen szoros kap­csolatban állnak azokkal a szervekkel, amelyeknek ira­tait végleges megőrzésre át­veszik. És milyen sokoldalú segítséget nyújtanak ezek­nek az iratok szakszerű ke­zeléséhez. Másik hasznos ta­pasztalatom volt, hogy a technika fejlett eszközeit mi­ként lehet a levéltári munka szolgálatába állítani. RIPORTER: Néhány adat­szerző kérdés, ha megengedi. EMBER GYŐZŐ: Tessék. RIPORTER: Mikor alapí­tották az első központi levél­tárat Magyarországon? EMBER GYŐZŐ: 1756-ban. RIPORTER: Hány iratot őriz az Országos Levéltár? EMBER GYŐZŐ: A levél­tári anyagot általában nem szoktuk darabszám nyilván­tartani. Ez lehetetlen volna. Darabszám csak a legértéke­sebb anyagunkat tartjuk nyilván. Így az 1526 előtti ok­levelek gyűjteményét. Ilyen Mohács előtti oklevelünk több mint 105 ezer darab van. Egyéb anyagunkat úgyneve­zett iratfolyóméterben mér­jük. Az Országos Levéltár­ban ez idő szerint körülbelül 38 000 iratfolyóméter anya­got őrzünk. RIPORTER: Melyik az Or­szágos Levéltár legrégibb ira­ta? EMBER GYŐZŐ: Legré­gibb, eredetiben fennmaradt iratunk egy oklevél, 1109-ből való. Ebben az oklevélben Könyves Kálmán király la­tin nyelven megerősíti Szt. István király görög nyelvű oklevelét, amely a veszprém­­völgyi apácakolostor alapító­­levele. Ennél régebbi eredeti oklevél is van az országban, a tihanyi apátság alapítóle­vele 1055-ből. Ezt a pannon­halmi apátság levéltárában őrzik. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál KmiáBU li KAPHATÓK A mÚIUf MAHAS BOBOK m 1IKÓBÓK ÉS PÁLINKÁK **************************** TOKAJI 1 y TOKAJI ASZÚ 3 pult. I jk ASZÚ 4 patt. AUERTA BRITISH COLUMBIA % (L*JI «UtIEC MANITOBA ONTARIO TOKON ★*****★**★★*★Ki ************* BADACSONYI SZÜRKEBARÁTj AIBIBTA MANITOBA ONTARIO QUEBEC SASKATCHEWAN EGRI BIKAVÉR MANITOBA ONTARIO QUEBEC ★ » ************* JÁSZBERÉNYI | § SZEKSZÁRDI RIESLING 1 A VÖRÖS ONTARIO ONTARIO ************* 3 ************* OOLDEN & BARACK FEAR £ IS PÁLINKA ALBERTA ONTARIO SASKATCHEWAN . YUKON ONTARIO

Next

/
Thumbnails
Contents