Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-09 / 16. szám
KORTÁRS Í Z E L Í T Ő 'f+ i IRODAI,Ml ÉS K RI I V KA 1 FOLYÓIRAT PAPP LAJOS: nZiizikxi hemmt ma iaz JELEMKOR IRODIIMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÚiRIT -1969 SÓLYMOS IDA: ^MlkxL Szavaid keskeny folyama! Nem gondolok reád soha: rajt föl és alá csónakázom, te lettél a foglalkozásom. Virágaimból való-lett virág s ki termő tűzből lobbant fényvilág Ki vágyamból nőtt láng-arany vetés csengő kalász és patak-nevetés Szememre hullott kis élet-pehely te decemberi hóvirág-kehely döcögő mackóm! kis emberfalat Már nyíló hit és pontos akarat Három év... Utak s tapasztalatok Homlokod mögött épült ablakok s vágy, hogy az érzetek utcáiban tovább menj: megtudj mindent ami van Már kérdezgetsz a mindent-kérdezö ámulatával Miként érkező vendég kérdez ha óceánt szel át s idegen a szó Más a föld a fák Lassan értelmet nyernek a falak Nevet kap minden tárgy és pillanat Elkülönül a múlt és a jelen az élőtől is az élettelen S tudod már: ami repül az madár Egi-pipi a repülő ha száll Tudod, hogy ami kutya az ugat és számontartod a kocsit, lovat. Megszámoltad a kocsi kerekét S a csillagok, ha kigyúlnak az ég feketeségén — kerekek azok A hold húzza az égi fogatot Alkonyaikor meg ha eltűnt a fény A Nap álomra csukódott szemén te a felhőkről tudod biztosan hogy velük takarták be gondosan másnap reggelig az alvó eget Hogy meg ne fázzon mikor hidegebb a levegő és sírni kezd a szél ki kormos mert a kéményekben él Van már világod Kicsiny de egész Zsibong polcain tarka-gyülevész és mégis ember-arcú bábsereg Valódi és képzelt játékszerek Akad még köztük nem egy torzszülött Válogatni — mikor melléd ülök — segítek én is Látod ez a jó Ez az igaz a védeni való Így játszunk velük ha beszélgetünk Hány meg hány titkunk van már minekünk S milyen jó játék titkot rejteni meg egymás titkát titkon sejteni Kislányom! Tovább élő életem barka-virágú ünnep vagy nekem Fehér kenyerem s biborló borom S majd a törvény, hogy elhagysz egykoron Martyn Ferenc Berzsenyi-illusztrációiból BARANYI FERENC: Szmi JHikálip úbfúno Párizsban a Hortobágy Poétája percig feledte a magyar ugart, (Szent Mihály útján korzózott a nyár és dalolt a Szajna-part) — de otthonról az ősz, a gond utána szökött egy pillanatra, nesztelen, s a költő őszi kedvvel ment tovább a Boulevard Saint Michelen. Szivében akkor íve tört a nyárnak: a Gare de VEst-re fázósan vonult, s — föl-földobott kő — ősz-kopár hazája földjére visszahullt. ... Párizs nyarában könnyed volt a szívem, akár a Szajna-parti énekek, nem jött az ősz, nem háborgatta semmi a faleveleket, csupán valami ősi nyugtalanság emléke borzolt lombok ágbogán, hogy még a legszebb nyárban se feledjem: merről üzent az ősz egy délután, hogy még a messzi nyárban se feledjem hol a hazám. (Párizs, 1967) új írás IRODALMI MŰVÉSZETI ES KRITIKAI F O LVO I R AT Richly Zsolt rajza a Szvit ciruű filmjéből ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCES NOVELLÁK OPTIKAI CSALÓDÁS Mára virradóan agyvérzés következtében elhunyt doktor Dombrovác Géza, több kitüntetés birtokosa, a Budapesti Tudományegyetem kiváló fizikus professzora. Tanítványai tréfásan a „Pettyes” csúfnevet adták neki, azért a különc szokásáért, hogy télen-nyáron fehér alapon piros pettyekkel díszített öltönyöket viselt. Csak most világlott ki, a boncolás alkalmával, hogy a jeles tudós valójában nem volt különc, és nem szolgált rá a diákok gúnyolódására sem. Mint kiderült, az édesanyja, aki állandóan pirosbabos ágyhuzatokat használt, egyszer csecsemőnek nézett néhány pettyet, és bepólyálta, majd megszoptatta, végül fölnevelte őket. Az azóta eltelt 67 évben egész Budapest áldozatul esett ennek a mulatságos optikai csalódásnak. A nagy tudós földi maradványait — körülbelül két tucat pettyet — holnap helyezik örök nyugalomra, a főváros által adományozott díszsírhelyen. XX1IL ÉVFOLYAM IMA MÁJUS * k ötött* Tápai Antal rézdomboritása: Kodály Lesenyel Márta szobra
