Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-07-26 / 15. szám
GERTLER VIKTOR HALÁLÁRA A magyar filmművészet gyásza: életének hatvannyolcadik évében elhunyt Gertlcr Viktor Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Egyike volt a szocialista magyar filmművészet elindítóinak. Tehetségét, fölényes szakmai tudását a közönség igényes szórakoztatása érdekében használta fel. Nemrég mutatták be utolsó filmjét, amely már címében is a búcsúzást sugallta. Az utolsó kör című filmje lemondást, fájdalmat sugárzott. A gyászszertartáson a Farkasréti temetőben az Operaház férfikara búcsúztatta az elhunytat, a ravatalnál Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára idézte meg Gertler Viktor alakját és a sírnál Herskó János filmrendező vett végső búcsút az elhunyttól a pályatársak, a tanítványok nevében. Világjáró festőművészünk hathónapos útról tért haza, feleségével együtt. A haza: Ruzicskay Györgynek nemcsak a budapesti műterem, a Knetty utcában, hanem szülőhelye Szarvas is, ott tölti a nyarat, ott, ahol a város művészfiát alkotóházzal ajánliuzicskay György rajza: Pegazus a felhőkarcolók között dékozta meg. Egy évtized óta Párizsra is jut minden esztendőben néhány hónap, hiszen festészetének Franciaország is ihlető je, és dicsőségének színhelye, sorozatos kiállításaié, amelyekért két alkalommal a Grand Prix-vel, vagyis a Nemzetközi Festészet Nagy Dijával tüntették ki. André Salmon, a hírneves francia műkritikus nagy tanulmányában így írt róla: „Ez a művész századunk egyik legjobbja!" Amerikában most járt első ízben. Egy New York-i galéria tulajdonosa Párizsról festett képei láttán hívta meg, hogy Ruzicskay a felhőkarcolók világának élményeit is ábrázolja festészetében. S most temérdek vázlatát nézem, és azt bámulom, hogy Neu> York-ban is meglelte a maga festői világának jellegzetes színeit: a vörösök különféle árnyalatait, a kékeket, a rózsaszínűeket. Kisméretű képei afféle olajpasztellek: a meglevő festéket kötőanyaggal formálja át, és így egyesül aztán a kréta porózus szépsége az olajfesték különös fényével. — New Yorktól eleinte idegenkedtem — mondja —, kezdetben úgy hatott rám, mint egy nagy emberraktár, áruraktás, de később megkedveltem, vagy mondjuk így: némi festői tisztelettel néztem föl rá. Megragadott a mai ember tevékenységének ez a jellegzetes ábrája, a kemény vonalvezetés, s a látvány : a felhőkarcolók úgy hatnak, akár a magasbatörő felkiáltójelek! Lassan-lassan kibontakoznak az esztétikai elemek is, főként a szerkezet ritmusában, ám a városkép elrendezésével még nem törődnek. Igen izgalmasak, érdekesek a város képtárai. — Látta-e a Guggenheim múzeumot is? — Láttam. Sajátságos épület, nincsenek termei, a képeket egy spirál alakú folyosórendszerben helyezték el, s ez bizony nélkülözi a néző intim elmélyedésének a lehetőségét. De a gyűjtemény remek. Emlékszem arra, hogy a Guggenheim-család egyik tagja Londonból jött Budapestre néhány évvel ezelőtt, és képeket vásárolt Ruzicskaytól: figurális kompozíciót, pesti és párizsi táj festményt. A londoni rádió számolt be arról, hogy elmúlt v novemberben Ruzicskay képeit kiállították, és így aposztrofálták őt: „A huszadik század festője.” — New Yorkban az első és második Avenue környéke jórészt a magyarok tanyája. Jártam olyan utcákban, ahol csak is magyar nyelvű felírások díszelegnek az üzletek és vendéglők bejárata felett. Találkoztunk olyan családdal is, amelynek még a harmadik generációja is jól beszél magyarul. Amerikai barátaim, akik itt jártak nálunk, arra kértek, vigyek nekik jó csabai kolbászt. Sajnos elvették tőlem a Kennedy repülőtéren, mert egészségvédelmi előírások miatt, semmiféle élelmiszert nem szabad bevinni. Ruzicskaynak sok érdekes színházi élménye is volt. — Az új Metropolitan Operaházat is megnéztük. Az épület puritán vonalai jól egybevágnak a felhőkarcolók stílusával. A két híres nagyméretű Chagall-pannó, sajnos, közelről nem jól látható, ablakon keresztül, az utca felől nagyobb az áttekintés lehetősége. Meghívtak minket a Metbe, a Lammermoori Lucia főpróbájára. Agay Karola akkor csak mint néző volt jelen, dé a későbbi előadásokon már címszereplőként aratott elismerést. Találkoztunk Bródy Lilivel, az évtizedek óta New Yorkban élő sikeres festőművésznővel. A háromhónapos New York-i tartózkodás után telefonon hívták meg Kanadába. Az első Ruzicskay kiállítást St. Catherines-ben — Niagara és Toronto között — rendezték meg az egyetemen, a Brock University dísztermében. A siker nagy volt. — Az egyetem helyettes rektora magyar, és egy-két évvel ezelőtt elhozta Budapestre amerikai feleségét. Amikor azt kérdeztem tőle, milyen élményei voltak nálunk, így felelt: „Csodálatosak. Ebben a percben máris rohannék megint Magyarországra .. St. Catherines-t Toronto követte. Egy műteremkiállítást rendeztek Ruzicskay képeiből, meghívott közönségnek. Bemutatták a festő „Utazás a történelemben” című elragadó sorozatának néhány lapját is. Egyik New York-i napilap azt írta: „Ha ez a sorozat nálunk is megjelenik, egész Amerika gyönyörködhet benne". (Sajnos itthon még nem került kiadásra. De reméljük, nem késlekednek vele sokáig.) Miközben Ruzicskayval beszélgetünk, a telefon csöng. „E-né vagyok Vancouverből — hangzik a vonal másik végén —, a bátyám tavaly itt járt, és megnézte az Ernst Múzeumban kiállított képeit. Bántja, hogy nem kapott akkor katalógust. Nem tudna segíteni, hogy most elvihessem neki? Olyan boldoggá tenné ... Ruzicskay persze segített. Lesz-e vajon folytatása az amerikai útnak? — Jövőre hivatalos meghívást kaptam nagy reprezentatív kiállításra Torontóban, az egyik legnagyobb modern galériában. És New Yorkban egy múzeumszerű galéria is, ugyanezzel az ajánlattal fordult hozzám. Egyébként Torontóban sok érdekes és kedves emberrel találkoztam. Denis Bowman nevű ismert építész és felesége (aki ugyancsak építész) egy fából és üvegből maguk építette szépséges, modern kis erdei házba hívott meg, a társaság minden tagja más-más nemzetiségű volt. — Mik a legközelebbi tervei? — Üti élményeimet Szarvason dolgozom fel. Már felhúzták a tetőt az új, húsz méteres műtermem fölé. Ruzicskay- jtíféle idegenforgalmi nevezflpesség Szarvason. A híres arborétum és az ő alkotóháza. Gách Marianne A szarvasi alkotóházban. A falon ősi népművészeti emlékek . . . (Féner Tamás felv.) rp(u%el Qáa&me a Margitszigeti Nagyszálló igazgatója zésemet. Így a berendezési és nyitási előkészítő munkában is részt vettem. A szálloda 1968 januárjában nyílt meg ismét. RIPORTER: Mi a helye és jellege a Margitszigeti Nagyszállónak a magyar szállodaiparban? Kérem, beszéljen ennek a szállodának a múltjáról. Pável Jánosné RIPORTER: Hogyan került ön a szállodaiparba? PAVELNE: Egyetemi tanulmányaimat különféle okok miatt meg kellett szakítanom. Állás után kellett néznem és a leggyorsabban elfoglalható munkahelyet a vendéglátóipar területéről ajánlottak fel, Így hát valójában véletlenül kerültem a szállodaiparba. Ez viszont azon szakmák közé tartozik, amelybe ha egyszer belecseppen az ember, nem tud tőle többé szabadulni. Érdekességével, változatosságával magávalragadja az embert és egy életre szóló programot ad. A szakmát statisztikusként kezdtem. Aztán fél évi adminisztrációs munka után üzemvezetéssel bíztak meg. Később önálló szállodavezető lettem, utána egyik egységünk igazgatója. A szigeti Nagyszálló építése alatt pedig a megnyitás előkészítését, majd üzemeltetését kaptam feladatul, igazgatói megbízással. Mintegy két évtized rövid összefoglalása ez, amelyet mindvégig a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat dolgozójaként töltöttem. Eközben a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjában is dolgoztam. A közelmúltban pedig Törökországból kaptam szerződést egy épülő üdülőszálló berendezésére és üzembe helyezésére. RIPORTER: Milyen szakmai képzettséggel rendelkezik, és milyen idegen nyelveket beszél? PÁVELNÉ: Az előbbi, egyszerűnek látszó felsorolás mögött sok munka és tanulás rejlik. Elsősorban meg kellett ismernem a vendéglátóipari szakmát. A gyakorlati megismerés mellett elvégeztem a Vendéglátóipari Szakfőiskolát, félbemaradt egyetemi tanulmányaim pótlásaként. Párhuzamosan idegen nyelveket tanultam, mivel ez szakmánk egyik alapkövetelménye. Ma már elég jól beszélek angolul, franciául, németül, olaszul, és használhatóan oroszul és törökül. RIPORTER: Mióta vezeti a Margitszigeti Nagyszállót? PÁVELNE: A Nagyszállón vállalatunk 1966—67- ben jelentős átalakítást végeztetett. 1967. január 1-én kaptam igazgatói kinevePÁVELNÉ: A Nagyszálló jellegét elsősorban páratlan fekvése határozza meg. A csodálatos Margitsziget, amely valóságos menedékhely egy nagyváros szívében, évszázadok óta a pihenést, az üdülést és a szórakozást szolgálja. A sziget a XIII. századtól játszik jelentős szerepet a történelemben is. IV. Béla király kolostort építtetett a szigeten, Margit leánya pedig itt élt haláláig. A domonkosrendi apácák kolostorának romjai ma is romantikus kirándulóhelyül szolgálnak. A későbbi századokban, a török hódoltság idején, a budai pasa rendezte be a szigeten mulató palotáját. Ekkor nevezték el a Lányok-szigetének. A XV111. században, az ország akkori nádorának birtokába került a sziget, aki világhírű rózsakertet telepített ide. A sziget a századfordulón lett köztulajdon és ekkor kezdődött meg tulajdonképpeni felvirágzása. A gyógyhatású termálvizek felett több szálloda épült, a többi között a jelenlegi Nagyszálló is. Jellegéről szólva inkább üdülő, mint tranzit-szálló, és ezt a környezet adottságai alakították így. Különben az ország két első szállodájának egyike. RIPORTER: Mi a véleménye annaíc a közkeletű elképzelésnek valóságtartalmáról, amely szerint mi, magyarok, különösképpen vendégszeretők vagyunk? Hogyan realizálódhat egy modern nagyszállóban, a vendégekkel való üzleti kapcsolaton túl, a vendégszeretet? PÁVELNÉ: Több vendégszerető népet ismerek, és azt hiszem, hogy mi magyarok is közéjük tartozunk. Igyekszünk elkövetni mindent, hogy a szállodánkba érkező vendégek jól érezzék magukat. Ami a kérdés második részét illeti: a nevében szereplő „nagy” jelszó ma már csak a múltra utal, mert a mai szállodaépítés a mi házunkhoz viszonyítva valóságos óriásokat hoz létre. Véleményem szerint azonban ez nem teremt hátrányos helyzetet számunkra. Ellenkezőleg: előnyös. Ugyanis az óriási szállodákban — ha mégoly nagy luxust is biztosítanak — az egyes vendégek mindinkább számokká válnak. Például egy neves író, vagy zenész az 1215-ös vendéggé alakul. Mi azonban változatlanul megőrizzük szállodánk meghittebb, családiasabb jellegét. Portársainktól kezdve a szálloda egész személyzete név szerint ismer minden vendéget. Visszatérő vendégeink szokásait és különleges kívánságait számontartják. RIPORTER: Tudomása szerint a magyar szállodaiparban dolgozik-e önön kívül is női igazgató? PÁVELNÉ: Igen. Az egyik budapesti szállóban, és vidéken, a salgótarjáni Karancs Szállodában. RIPORTER: Kérem, mondja meg, hogy a napi igazgatási ügyintézésen túl van-e valamilyen személyes elképzelése a vezetésére bízott szálloda fejlesztésére? PÁVELNÉ: Egy szállodaigazgató feladatait időbelileg is több kategóriába kell osztani. Vannak napi, és különböző időtartamra vonatkozó távlati feladatok. Napi feladataim mellett például azt tervezem, hogy a szállodához önálló fürdőt és szaunát építünk. Ezt az elgondolásomat kellő szakvéleményezés és gazdaságossági számvetés után terjesztem a vállalat központjába. Nemzetközi tapasztalatok alapján jó néhány új szolgáltatás bevezetését tervezem. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Kodály-portré Kanadából Nyilasi Tiborról, a kanadai Hamiltonban élő festőművészről lapunkban írtunk már. Ezúttal kettős okunk van, hogy ismét szóljunk róla, s a kettős okot egy rajz képviseli, amelyet elküldött hozzánk. E rajz két szempontból érdemel különös figyelmet: ahogyan és akit ábrázol. Portréról van szó, amelynek művészi megformálása rendkívül mély, finom, kifejező. A portré modellje pedig — Kodály Zoltán. Nyilasi Tibor a képhez mellékelt kísérő soraiban tájékoztat a rajz születéséről: „.. .a torontói egyetemen az 1966. július 12-i Kodály által tartott előadáson készítettem. Azon az estén több vázlatot is rajzoltam róla. Előadása után kiválasztotta a legtürhetőbbet s nekem autografálta”... íme, bemutatjuk olvasóinknak a művész által szerényen „legtűrhetőbbnek” minősített portrévázlatot Kodály Zoltánról, a mester aláírásával. 6
