Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-07-12 / 14. szám
Ülésezik az országgyűlés ZÁRSZÁMADÁS Jlelietsfajes h ixükúqti a izaeialiita állam h az egyházak etjijiittm üködé m PRANTNER JÓZSEF ÁLLAMTITKÁR SVÁJCI TÁRQYALÁSAIRÓL Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, aki a Protestáns Világszervezetek meghívására a közelmúltban néhány napot Svájcban töltött, hazatérte után nyilatkozott látogatásáról: — Dr. E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. M. Pradervand, a Református Világszövetség és dr. A. Appal, a Lutheránus Világszövetség főtitkárai meghívó levelükben hangsúlyozták, hogy évek óta jó kapcsolatban vannak a Magyar Népköztársaságban működő tagegyházakkal. Az egyházi világszervezetek több jelentős konferenciát rendeztek Magyarországon, ahol meggyőződhettek az Állami Egyházügyi Hivatal segítőkészségéről. Ennek viszonzásaként tiszteltek meg az egyházi világszervezetek vezetői meghívásukkal, amelynek célja az volt, hogy bemutassák intézményeiket, megismerkedjem munkatársaikkal és még jobban tájékozódjam tevékenységükről. — Látogatásom napjaiban szívélyes légkörben megbeszéléseket folytattam a protestáns világszervezetek vezetőivel és az egyes főosztályok munkatársaival, akik beszámoltak sokoldalú szociális és egyházpolitikai tevékenységükről. E témakörrel kapcsolatban elmondottam, hogy a magyarországi protestáns egyházak az elsők között ismerték fel, hogy a világnézeti különbségek ellenére is van lehetőség az új társadalmi rendszerrel való együttműködésre. Ezt követően a római katolikus egyház és más felekezetek is megtalálták a modus vivendit szocializmust építő népünkkel. A hazánkban szerzett sok éves tapasztalatok is bizonyítják, hogy lehetséges és szükséges a szocialista állam és az egyházak együttműködése. — Az egyházak világszervezetének vezetői elismeréssel nyilatkoztak a magyar egyházpolitikai viszonyokról, és Genfben megtartott mostani eszmecserénket is hasznosnak ítélték. — A látogatást arra is felhasználtam, hogy átnyújtsam az egyházak vezetőinek a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívását, azzal a céllal, hogy hívek körében támogassák egy összeurópai értekezlet összehívását — mondotta a többi között Prantner József államtitkár. Elhunyt Sinka István költő Életének 72. évében meghalt Sinka István költő, író. Nagyszalontáról indult pályája. írásművészete a szegényekkel, az elnyomotakkal való együvétartozás poézisa lett. Látomásos, népi misztikával átitatott, lázadó hangú versek sokaságával tiltakozott a két világháború közötti Magyarország elnyomó rendszere ellen. Kereste a maga költői és emberi útját és eközben nemegyszer zsákutcába is tévedt. Irt novellákat is, ezeket az írásait összegyűjtött kötetben „Harmincnyolc vadalma” címmel jelentette meg 1941-ben. A felszabadulás után a 60-<as évek elején jelentkezett novelláskönyvvel. Féja Géza, Erdei Ferenc és mások is Sinka Istvánról mint parasztíróról, parasztköltőről szóltak különféle tanulmányokban. Déry Tibor: ítélet nincs 36,— Ft Illés Endre: Szigorlat 30,— Ft Illyés Gyula: Charon ladikján n,— Ft Jókai Mór: Enyém, tiéd, övé (Helikon) vászon köt. 38,— Ft bőr köt. 85,- Ft Jókai Mór: A kőszívű ember fial 38,— Ft Jókai Mór Összes Művei sor, Minden poklokon keresztül 22,— Ft Kavabata Jaszunari: Hóország 10,— Ft Kolozsvári Grandpierre Emil: Dráma félvállról 17,— Ft Mándy Iván: Egyenérintő 39,— Ft Mann, Thomas: Varázshegy (Helikon) 74,— Ft Mikszáth Kálmán összes Művei, Elbeszélések 7. 20,— Ft Németh László: Negyven év — Horváthné meghalt — Gyász 48,— Ft Ottlik Géza: Hajnali háztetők 14,50 Ft Péchy Blanka: Hűséges hűtlenek 33,— Ft Semprun Jorge: A háborúnak vége 20,— Ft Szabó Magda: Katalin utca . 22,— Ft Szeberényl Lehel: Tibiké Tartaroszban 22,50 Ft Lukács György: Az esztétikum sajátossága 30,— Ft Fekete Sándor: Haza és Haladás (Képes tört.) 29,— Ft Az Országgyűlés júliusi ülésszakán Vályi Péter pénzügyminiszter beterjesztette az 1968-as költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadást. Az ország az elmúlt évben több mint 140 milliárd forintot fordított a költségvetés tételeire. Az 1968 januárja óta eltelt időszakban a gazdasági munka központi feladata a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése és fokozatos kibontakoztatása volt, a népgazdaság harmadik ötéves tervében meghatározott céloknak megfelelő fejlődés és a belső piaci egyensúly egyidejű biztosítása mellett. A közel másfél éves időszak tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az új gazdasági mechanizmusra való áttérés sikeresen megtörtént. Az áttérésre — a termelés és a forgalom zavartalansága mellett — nyugodt és általában kiegyensúlyozott piaci viszonyok között került sor és gazdasági életünk a harmadik ötéves tervben kitűzött gazdaságpolitikai céloknak megfelelően fejlődött. Az új mechanizmus alkalmas eszköznek bizonyult a központilag elhatározott gazdaságpolitikai célok megvalósítására, a népgazdaság tervszerű irányítására. Elősegíti ugyanakkor a helyi és a vállalati önállóság és felelősség mind szélesebb körű kibontakozását, a piaci viszonyokat mindinkább figyelembe vevő gazdasági aktivizálódást. A múlt év első hónapjait elsősorban még az átállás sajátos körülményei jellemezték. A gazdasági életre még hatottak a korábbi irányítási rendszer és gazdasági döntések bizonyos elemei és következményei is. Az idő múltával azonban az új mechanizmus ösztönző elemei mind fokozottabban kezdték éreztetni hatásukat a gazdasági élet minden területén. Az új gazdasági mechanizmus serkentőleg hatott a gazdasági életre. Oj feladatokat rótt a gazdasági egységekre és nagyobb követelmények elé állította a gazdasági vezetőket. Nagyobbrészt már a gazdasági szabályozók hatására a vállalatok tevékenysége a korábbiaknál jobban egybeesett a központi célkitűzésekkel, ami az 1968-as népgazdasági terv sikeres teljesítését eredményezte. A gazdasági élet folyamatosságában nem volt törés, és ez nagymértékben hozzájárult a nyugodt politikai közhangulathoz is. A népgazdaság 1968. évi fejlődése összességében jó alapot biztosított a reform további kibontakozásához. A fejlődés során jelentkeztek olyan problémák is, amelyek — nagyrészt a régi mechanizmus örökségeként vagy az áttérés sajátosságaiból adódóan — bizonyos mértékig akadályozták a gazdaságpolitikai célok következetes érvényesülését. Másrészt egyes szabályozók sem a várt irányban befolyásolták a gazdasági munkát, s mindezek miatt szükségessé vált a szabályozás bizonyos elemeinek — a reform alapelveit nem érintő — módosítása és kiegészítése. A módosítások az alapelvek következetesebb alkalmazásit jelentik és az aktuális gazdasági feladatok végrehajtását segítik elő. Az 1969. évi terv már e módosítások figyelembevételével készült és az új tervév eddigi tapasztalatai igazolják ezek helyességét. 1968-ban a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem mintegy öt százalékkal haladta meg az 1967. évi szintet. A megelőző két évinél alacsonyabb ütemben növekvő nemzeti jövedelem összességében fedezte a társadalmi szükségleteket. A felhalmozás részaránya kissé csökkent, a fogyasztásé nőtt. Az ipari termelés 1968-ban öt százalékkal nőtt. A növekedés üteme — a tervezettnek megfelelően — kisebb volt, mint a megelőző két évben. Az egyes iparágak közül továbbra is a vegyipar (tíz százalékkal) és a gépipar (hat százalékkal) fejlődött legerőteljesebben. Az élénk kereslet hatására a tervezettet és az átlagot meghaladóan (hat százalékkal) nőtt a kohászat és a villamosenergia-ipar termelése is. Az átlagosnál lassabban emelkedett a könnyűipar (két százalékkal) és a szénbányászat (egy százalékkal) termelése. Az év első negyedében a termelés az iparban két százalékkal nőtt az elmúlt év hasonló időszakához képest. Ebben közrejátszott az, hogy a negyedévben a munkanapok száma kettővel kevesebb volt a tavalyinál. Napi átlag alapján számítva a termelésnövekedés már öt százalékot tett ki, s az export dinamikus alakulása és a beruházási szállítások növekedése következtében a termelési ütem élénkülése várható. 1968-ban az ipar a termelésnövekedést döntően a létszám növelése útján érte el. Az iparban foglalkoztatott létszám 3,6 százalékkal, kb. 56 ezer fővel nőtt. Az egy főre jutó termelés 1,2 százalékkal, az előző éveknél kisebb ütemben emelkedett. Az egy munkásórára jutó termelés növekedése kedvezőbb volt, mintegy öt százalékkal haladta meg az 1967. évi szintet. A mezőgazdasági termelés 1—2 százalékkal haladta meg az 1967. évi kiemelkedőnek mondható szintet. Ezen belül a növénytermesztés mintegy egy százalékkal csökkent, az állattenyésztés pedig 4—5 százalékkal növekedett. Az elért eredményekben megmutatkoztak a nagyüzemi gazdálkodás előnyei. Az anyagi technikai bázis növekedése, ezen belül is döntő mértékben a műtrágya és növényvédőszerek felhasználásának és az öntözésnek a kiterjesztése biztosította, hogy a mezőgazdaság az aszály ellenére jó eredményeket ért el. 1968-ban a foglalkoztatottság a számítottnál nagyobb mértékben emelkedett. A szocialista szektorban több mint 100 ezer fő volt a növekedés (tsz-ek nélkül) és ennek több mint fele az iparban nyert alkalmazást. Jelentős társadalmi érdekek fűződtek ahhoz, hogy a reform indulása a vállalatoknál ne járjon együtt létszám-elbocsátásokkal. A munkaügyi szabályozás célul tűzte ki, hogy az új I FŐVÁROS FOLYÓIRATA A ,.BUDAPEST’’ augusztusi számában közlésre kerülő főbb cikkek: dr . Bakács Tibor: A főváros közegészségügyi helyzete 11. Viszkei Mihály: Mire fordította a Fővárosi Tanács a beruházásra szánt összegeket? Mennyi pénze lesz erre a jövő évben? Riport: A fővárosi nyári napköziotthonos táborokról Nagy képes riport a Népszigetről A budapesti Bélyegmúzeum A szállodaépítés és vendégfogadás problémái vályt Péter pénzügyminiszter beszél Gáspár Sándor, Btszku Béla és Kádár János az ülésteremben (MTI felv.) mechanizmusra való áttérés során munkanélküliség ne következzék be. Ösztönözni kívánta viszont a munkaerő bizonyos átcsoportosítását. A lakosság pénzbevétele a megelőző években tapasztalt ütemhez hasonlóan, a tervezettet meghaladóan, mintegy nyolc százalékkal növekedett. A főbb bevételi források közül a kifizetett bérek összege 1968-ban 5.3 százalékkal haladta meg az 1967. évit. A munkabérek mellett a számítottat meghaladóan emelkedtek a bérből és fizetésből élők egyéb pénzbevételei is (táppénz, 1967. év utáni nyereségrészesedés stb.). A számítottnál gyorsabban (Í7 százalékkal) emelkedtek a mezőgazdaságból származó jövedelmek (tsz-részesedés. háztáji felvásárlás, munkabér stb.) és az egyéb pénzjövedelmek is. A lakossági pénzbevételek, a természetbeni jövedelmek és a fogyasztói árszínvonal együttes változásai alapján a bérből és fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelme 5,0—5,5 százalékkal, a parasztságé 8—9 százalékkal nőtt. A lakosság pénzbevételeinek gyors növekedése ez év első negyedévében is folytatódott. A növekedés nagyrészt az előző évinél nagyobb év végi nyereségrészesedéssel és ennek zömében az első negyedévben való kifizetésével függ össze. Az előző évi teljesítmények után a tavasszal kifizetett részesedés közel egyharmadával volt nagyobb, mint 1968-ban. A külkereskedelmi forgalom 1968-ban az előző évinél mérsékeltebben emelkedett. A behozatal három százalékkal, a kivitel hat százalékkal haladta meg az 1967. évit. A szocialista országokkal lebonyolított forgalom továbbra is az átlagot meghaladó ütemben bővült. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés a népgazdaság egészében zavartalanul és megfelelő politikai-társadalmi légkörben ment végbe. A gazdasági szabályozás 1968-ban érvényben levő rendszere és az 1968. évi gazdasági eredmények jó alapot teremtettek ahhoz, hogy fokozatosan érvényre juttassuk azokat a gazdaságpolitikai céljainkat, amelyek megvalósulását a régi irányítási rendszer gátolta vagy nem kellő mértékben ösztönözte. Ezek közül legfontosabbak az egyensúlyi viszonyok javulása, a gazdasági hatékonyság növelése, a műszaki fejlesztés gyorsítása, a termelési struktúra korszerűsítése, a termelékenység és a gazdaságosság növelése és általában a fejlesztés intenzív irányának kialakítása E célok megvalósítása azonban nem egyszeri változásokat igényel, hanem a gazdasági vezetés tudatos, hosszabb időszakon át érvényesülő szervezett tevékenységét és a gazdasági szabályozás operatív elemeinek a leghatékonyabb fejlődését biztosító folyamatos alkalmazását. Az 1969 elejétől bevezetett változások éppen e gazdaságpolitikai követelmények következetesebb megvalósítását szolgálják. P. T. 2
