Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-07-12 / 14. szám

AZ AMERIKAI ŰT TAPASZTALATAI

Beszélgetés dr. Bognár Józseffel

Hírt adtunk róla, hogy dr. Bognár József professzor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének és a Magyarok Világszövetségének elnöke Chilében, Brazíliában és az Egyesült Államokban járt. előadásokat tartott, a tudományos és politikai élet problémáit tanulmányozta. Most, hogy Bognár akadémikus hazaérkezett, felkértük, válaszoljon kérdéseinkre, beszéljen amerikai tapasztalatairól.

Mi volt az utazás célja?

Chilében a kormány vendége gyanánt tartózkodtam, .eleget téve ezzel egy régebbi meghívásnak. Ottani időzésem során egyrészt előadásokat és konzultációkat tartottam több egyetemen, tudományos intézetben és gazdasági szervezetben, másrészt alkalmat találtam arra, hogy alaposabban megismerkedjem e nagy jövőjű ország politikai és gazdasági problémáival.

— Brazíliában nagykövetünk vendége gyanánt magánemberként tartózkodtam és legfőbb törekvésem Sao Pauló meglátogatása volt.

— Az Egyesült Államokban előbb New Yorkban egy ENSZ-konferencián retteni részt, majd a Ford Alapítvány régebbi meghívása alapján számos egyetemen és tudományos intézetben tartottam előadást. Módom nyílott arra is, hogy közelebbről megismerkedjem az amerikai élettel és problémákkal.

— Voltak találkozásai a nemzetközi és amerikai politikai és tudományos közélet kiemelkedő képviselőivel?

— Chilében a kormány számos tagjával, a szenátus alelnökével és a különböző politikai pártok vezetőivel volt találkozásom. Emellett módom volt megismerkedni, vagy újra találkozni a tudományos és kulturális élet sok kiváló képviselőjével. Egy felejthetetlenül szép napot töltöttem — például — Pablo Nerudánál, akinek tengerparti villája a nemzeti és a latin-amerikai szellemi élet valóságos központja.

— New Yorkban fogadott U Thant, az ENSZ főtitkára, akivel elsősorban a fejlődő országoknak a következő évtizedben várható növekedéséről folytattunk kötetlen eszmecserét.

— Alkalmam nyílott — végül — arra is, hogy az USA-ban a tudományos, a gazdasági és a diplomáciai világ számos kitűnő reprezentánsát megismerjem.

— Természetesen a chilei államférfi más gondokkal küzd és problémákkal birkózik, mint a világszervezet főtitkára. A neves tudós, vagy a kiváló író más képet formál magának a mai világról, mint a gyakorlati gazdasági szakember. Mégis e kötetlen eszmecserék mindig az egyes országok, illetve a világ, a „népek hazája nagy világ” legfőbb gondjai és problémái körül koncentrálódtak.

— Hol tartanak, vagy tartunk mi a különböző problémák megértésében és megoldásában, miért és hogyan sikerül valami egy nemzetnek és miért nem képes a másik ugyanazon kérdéssel megbirkózni? Jobb lesz-e holnap, mint a tegnap volt és mit kell tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a világ és benne az emberiség?

— Előadásaival kapcsolatban milyen volt az érdeklődés, milyen kérdések merültek fel a kelet—nyugati kapcsolatok tekintetében?

— Előadásaim és konzultációim különböző kérdéscsoportok körül összpontosultak. Beszéltem a fejlődő országok növekedési problémáiról, felvázolván azon gazdasági, társadalmi és politikai problémák egész komplexumát, amelyek a fejlődéssel összefüggenek. Igyekeztem megvilágítani azon tényezőket, amelyek helyes elrendeződésétől az előrehaladás függ. Mi közgazdászok azt úgy szoktuk kifejezni, hogy „növekedési stratégiát” vázoltam fel. Sok helyen ismertettem azon új, a közgazdasági tényezők jellegéről, természetéről és kölcsönös összefüggéseiről kialakított gondolkodásmódot, amely a magyar gazdasági reformban megtestesül. Végül több előadást tartottam a kelet-nyugati, gazdasági kapcsolatok problémáiról és lehetőségeiről. Az utóbbi kérdéssel kapcsolatban az Egyesült Államokban sokféle nézettel és törekvéssel találkoztam. Éppen az egyik hasonló tárgyú előadásomat megelőző napon publikált Dirksen szenátor, a szenátusi republikánus kisebbség vezetője egy kisebb tanulmányt a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok kérdéséről. Ez a tanulmány — sajrfos — a hidegháborús korszak jól ismert érvelését ismételte; a gazdasági kapcsolatok különböző előnyöket biztosítanák az európai szocialista országoknak, ezért nem célszerű azokat fejleszteni. Mintha lett volna, vagy lehelne a világgazdaság történelmében olyan ke/eskedelem, amely nem az abban résztvevők kölcsönös előnyeit szolgálná. Problémákat azonban abban az esetben is találunk, ha Dirksen szenátor nyilatkozatát egyszerűen a hidegháborús korszak visszacsengésének tekintjük. Az Egyesült Államok ugyanis olyan ország, amely sokat kíván exportálni, de az importot legszívesebben megszüntetné. Sőt.az import csökkentésére irányuló törekvések mögött erőteljes gazdasági érdekcsoportok állnak, és a kongresszus is — sok tekintetben — ezen érdekek megtestesítője. Hazatérésem óta viszont Nixon elnök vetett el — hírek szerint jobboldali és katonai csoportok nyomásának engedve — egy olyan javaslatot, amely az európai szocialista országokba irányuló export embargós eredetű korlátozását igyekezett enyhíteni. Nehéz lesz a kelet—nyugati kapcsolatokat új alapra helyezni, ha a kormányzat éppen azon nyomásoknak enged, amelyek azok megakadályozására irányulnak. Mert másféle „nyomások”, illetve érdekcsoportok is vannak az Egyesült Államokban; nekem is módom volt találkozni sok nagy tekintélyű gazdasági

vezetőemberrel és tudományos kutatóval, akik a keletnyugati kapcsolatok rendezését a világ és az USA egyik döntő problémájának minősítik.

— Hosszabb távon nem vagyok pesszimista a kelet— nyugati kapcsolatok várható alakulását illetően, de kétségtelen, hogy még mindig igen sok helyteleit nézet, koncepció, törekvés és döntés jut érvényre ebben a hatalmas országban, amely a világ gazdasági és technikai kapacitásainak oly nagy hányadával rendelkezik.

— Milyen kép él ott szakkörökben és a közvéleményben a magyar gazdasági életről, az új gazdaságirányítási rendszerről?

— Tudományos körökben és a gazdasági vezetőemberek körében meglepően nagy érdeklődést tapasztaltam a magyar gazdasági mechanizmus iránt. Ez az érdeklődés lényegesen nagyobb volt, mint amekkorát egy ilyen hatalmas ország közvéleménye egy tízmilliós, távoli ország gazdasági problematikájának szentelni szokott. Honnan fakad ez a nagy érdeklődés? Véleményem szerint elsősorban abból, hogy a szocialista világ és gazdaság belső fejlődését a közvélemény nagy érdeklődéssel kíséri. A magyar gazdasági reformban ők nem valami „magyar specialitást” látnak csupán, hanem a szocialista társadalom azon törekvését, hogy saját funkcionálását megjavítsa és a gazdálkodást hatékonyabbá és produktívabbá tegye. Hozzánk hasonlóan a külföld is tudja, hogy jelenleg a szocialista gazdálkodásnak különböző modelljei vannak, és a mienk — ezek közül — a merészebbek, átfogóbbak és következetesebbek közé tartozik.

— Az a tény tehát, hogy a magyar reform a szocialista gazdálkodás megjavítására irányul, döntő mértékben befolyásolja a reformról kialakuló közvéleményt. Vannak, akik a reformot új bizalom és reménység alapjának tekintik, mások a versenytárs tevékenységének és törekvéseinek kijáró érdeklődéssel tekintenek arra, megint mások viszont — akik hajlamosak vágyálmaikat és a valóságot összetéveszteni — a szocialista gazdaság egyik „krízisjelenségének” minősítik. Ebben a vonatkozásban a legkellemesebb tapasztalatot az jelentette számomra, hogy igen komoly üzleti körök a reformban a gazdasági kapcsolatok bővülésének egyik fontos elemét vélik megpillantani.

— Milyen élményeket szerzett a magyar emigráció vonatkozásában? Hogyan látja a magyar nyelv megőrzésének, a magyar kultúra terjesztésének lehetőségeit az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában?

— Sao Paulóban és New Yorkban élő magyarság képviselőivel történt találkozásaim felejthetetlen élményt jelentettek számomra. A Magyar Hírek olvasói nyilván jól tudják, hogy mennyire foglalkoztatott engem, mint a Világszövetség elnökét, közéleti embert és tudóst a külföldön élő magyarok és az anyaország közötti kapcsolat problematikája. Mindig úgy véltem, hogy a közöttünk levő kapcsolatok az érdekek és érzelmek közösségén alapulnak. Mégis mélyen megfogott és megindított az a nagy ragaszkodás és rendkívüli intenzitású érzés, amelyet honfitársaim körében tapasztaltam. Héthetes utazásom során nagyon sok előadást és konzultációt tartottam és sok olyan kiváló személyiséggel volt találkozásom, aki átérzi azt a nagy felelősséget, amely ma mindenkinek a vállaira nehezedik, aki egy ország, vagy egy igen fontos tevékenység sorsáért és alakulásáért felelős. Az eszmecserék általában igen magas intellektuális hőfokon mentek végbe. Mégsem lehet e beszélgetések, viták és eszmecserék során kialakult érzéseket azokkal összevetni, amelyek engem a Sao Pauló-i vagy New York-i magyarok Körében eltöltöttek. E nagy érzésért én is csak hálás lehetek honfitársaimnak.

— Mindkét helyen, de különböző egyéb beszélgetések során is azt a benyomást nyertem, hogy a magyar nyelv és kultúra megőrzésének és terjesztésének lényegesen jobb lehetőségei vannak mind Latin-Amerikában, mind az Egyesült Államokban, mint azt bármikor korábban feltételeztük volna. Ezt bizonyítják egyébként azon kiváló előadóművészek tapasztalatai is, akik időről i’dőre magyar műveket szólaltatnak meg a magyar kolónia körében. Közös, céltudatos és tudományosan megalapozott erőfeszítések esetén ebben a vonatkozásban is nagy eredményeket érhetünk el. Ezért melegen üdvözlöm azt a vitát, amelyet ebben a kérdésben Sinor Dénes professzor — akit szintén módomban volt felkeresni Bloomingtonban — indított el. Nyilvánvaló azonban, hogy a magyar nyelv és kultúra megőrzését a magyar egyházak és egyházközségek segítsége nélkül nehezen leszünk képesek biztosítani. Helyesnek tartanám ezért, ha e vitában ők is megszólalnának.

— Ezt az alkalmat is szeretném megragadni arra, hogy a Sao Pauló-i és New York-i magyaroknak őszinte hálámat fejezzem ki azért a felejthetetlen fogadtatásért, amelyben részesítettek. Erőt, egészséget és boldogságot kivánok mindannyiuknak!

A Lengyel Népköztársaság új magyarországi nagykövete, Tadeusz Hanuszek átadta megbízólevelét Losonczl Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének (MTI felv.)

*

Június végén Budapestre érkezett Rhakt Darsan, az Indiai kormány közoktatásügyi államminisztere, hogy két évre szóló kulturális munkatervet Írjon alá. Magyar részről dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke fogadta az államminisztert és Irta alá az egyezményt

QAZDASÄQI mozaik

HOLLANDIA. A Budapesten tartózkodott 37 tagú holland gazdasági küldöttség vezetője, Sidney J. van den Bergh, a hágai Centrale Kamer van Handelsbevorderint elnöke és Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megállapodást írt alá, amelynek értelmében szoros együttműködést akarnak kialakítani a magyar— holland kereskedelmi, ipari és más gazdasági kapcsolatban érdekelt vállalatok között, s ennek érdekében elősegítik a piackutatást, a műszaki ismeretek cseréjét és az ipari-kereskedelmi szakemberek tapasztalatcseréjét. Van den Bergh szerint a jelenlegi 'holland—magyar árucsere a következő években megkétszerezhető, sőt megháromszorozható.

AUSZTRIA. A veszprémi Bakony Művek megvásárolta a nemzetközi piacon jó hírű osztrák Schrack-cégtői a háztartási kisautomata kapcsoló gyártási licencét. A jövő évtől Veszprémben készülő termék közös márkajelzéssel, „Schrack licenc alapján gyártja a Bakony Művek” felirattal kerül forgalomba.

GÖRÖGORSZÁG. A KGM Gépexport Vállalat a görögországi Kalampákában faforgácslap-gyártó üzem felszerelését kezdte meg. Az évente H200 tonna faforgácslap előállítására alkalmas üzem teljes felszerelését a magyar vállalat exportálja.

SZOVJETUNIÓ. Szovjet tervek alapján hegyi traktorok készülnek Magyarországon. A terveket a Szovjetunióban dolgozzák ki, de mivel ott csak kevés ilyen konstrukcióra van szükség, ezért a gyártásról lemondanak és a szükséges mennyiséget a jövőben Magyarországról rendelik meg.

BULGÁRIA. Az Intrazmas magyarbolgár vállalat budapesti fiókja félmilliárd forint értékű anyagmozgató berendezést, szállítógépet készít különböző vállalatoknak

1969-re és a következő évekre.

FRANCIAORSZÁG. Luc Besnier, a francia Besnier—Flotex cég Budapesten járt tulajdonosa kifejezte készségét egy hosszú távra érvényes megállapodás megkötésére, amely magába foglalná a választékkiegészítést, a bérmunkát, a műszaki kooperációt, s a közös magyar—francia értékesítés lehetőségeit A kooperáció egyik formája az a közös magyar—francia eljárás lenne, amelynek segítségével a magyar műbőrt francia műszőrrel kombinálnák.

SPANYOLORSZÁG. Dr. Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese delegációja élén a barcelonai vásár alkalmából néhány napot Spanyolországban töltött és állami és vállalati vezetőkkel tárgyalt a két ország gazdasági együttműködéséről. A magyar és spanyol vállalatok között elsősorban a híradástechnikai és vákuumtechnikai iparban, a komplett berendezések gyártásában jöhetne létre együttműködés.

Magyar áruk Spanyolországban, a barcelónai nemzetközi vásáron

Janez Sztanovnik. az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának ügyvezető titkára Szilágyi Lajos építésügyi- és városfejlesztési miniszterhelyettes társaságában megtekintette Budapest nevezetességeit. Lent: A magyar Transelektro Külkereskedelmi Vállalat Berlinben megrendezett kiállításán

(MTI Fotó és MTI Külföldi Képszolgálat)