Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 10. szám

cd ./lleti'ű pelitu ti színpadán ÁQAY KAROLA A NEW YORK-I BEMUTATKOZÁSRÓL Ágay Karola (A (elvétel a New York-1 Metropolltanben készült) A kiváló festőmű­­vész, Gertler Tibor (Gertler Viktor Kos­­suth-díjas filmrende­ző és a Belgiumban élő Gertler Endre vi­lághírű hegedűmű­vész (Ivére) Párizs­ban él, alkot. A kö­zelmúltban a köztisz­teletben álló mester magas kitüntetésben részesült. Megkapta a Médaille d'Argent de la Vilié de Pa­­rls-t, Párizs város ezüstérmét. A kitün­tetést a párizsi vá­rosházán M. Bernard Kocher a városi ta­nács elnöke adta át. A képen: Bernard Kocher városi ta­nácsos, Claude Deb­­rlon városi tanácsos, Gertler Tibor festő­művész, mögötte Mme Nicole de Hau­­teclocque képviselő és városi tanácsos, valamint René Qaly- Dejean városi taná­csos. A magas kitüntetés­hez a Magyarok Vi­lágszövetsége és szerkesztőségünk Is gratulál és sok-sok alkotásban gazdag esztendőt kíván. SZÜRETI MULATSÁG FEBRUÁRBAN Brazíliából Írja kedves levelezőnk, I. M. honfitársnő, hogy az idén külö­nösen Jól sikerült a szüreti mulatság, amelyet náluk — számunkra bármilyen furcsán hangzik — február végén tar­tottak. „A Köpf-testvérek cigányzene­­kara, amely Jelenleg az egyik legjobb Itteni magyar zenekar, húzta a szebb­nél szebb magyar nótákat, ami nagy­ban hozzájárult a Jó hangulathoz. Ma­gyar ruhás kisgyerekek és lányok fel­vonulása színes képet adott a mulatság­nak. A házaspárokból összeállított ének­és tánccsoport sok tapsot kapott.” Ké­pünkön: A legifjabbak a Sao Paulo-I szüreti mulatságon.----r.r .................................................................................................................... Vajon be kell-e mutatni a művészt, akit ezren és ezren ismernek a színpadról? A válasz: igen. Minthogy a budapesti Operaház színpa­dán szerepel, jogos igény, hogy bemutassuk a Brüsszel­ben vagy Sao Paulóban, Syd­neyben, vagy Londonban élő honfitársainknak. Jóllehet, Ágay Karola sok külföldi színpadon megfordult már, s most éppen a világ egyik legjelentősebb színpadán, a New York-i' Metropolitanben ismerhették meg személye­sen. Olyan egyszerű, olyan köz­vetlen, amint sima szö­vetszoknyában, pulóverben szemközt ül és beszámol New York-i szerepléséről, hogy szinte zavarba jövök. Lehetséges, hogy ez a szép, szőke, kék szemű fiatal nő sikoltoz a fájdalomtól a Lammermoorl Lucia őrülési jelenetében úgy, hogy eláll az ember lélegzete? — Két előadásra szerződ­tem — háromszor léptem fel. — Meséli derűs mosollyal. — De talán az elején kezdem. S zengő, dallamos hangján elmondja a nem mindennapi esemény történetét: Negyven esztendő óta Ágay Karola az első magyar énekesnő, aki egyidejűleg a Magyar Állami Operaháznak és a New York-i Metropolitannak is tagja. A két évre szóló szerződés előzménye a múlt esztendőre nyúlik vissza, amikor a vi­lághírű énekesnő, Elisabeth Sdhwarzkopf járt nálunk s hallotta Ágay Karolát az Ariadne Naxosban operaházi előadásán. Hangja olyan mély hatást tett rá, hogy összehozta a Metropolitan igazgatójával, aki Milánóban meghallgatta a magyar ope­­’ raénekesnőt s tüstént szer­ződtette. A szerződés alapján ezév elején utazott ki Ágay Karola az Egyesült Államok­ba, s a napokban tért vissza. (A szerződés szerint két éven belül bizonyos időt ismét odakint tölt majd.) Február 14-én kellett fel­lépnie a Lammermoori Lucia címszerepében s volt valami, ami különösen „veszélyessé” tette ezt a fellépést: február 4-én Anna Moffo szerepelt a Metropolitan műsorán, mint Lucia. Izgalmas, szívszoron­gató összehasonlítási lehető­ség. Félő, hogy hiába szólal meg a legtökéletesebb kolo­­ratúrszoprán a színpadon, ha előzőleg világnagyság szólal meg ugyanabban a szerepben s vele kell a versenyt föl­vennie. Nos... az élet még ennél is izgalmasabb szituációt te­remtett. Ágay Karola nem Anna Moffo utón, hanem Anna Moffo helyett is fellé­pett. Gyanútlanul pihent szállodai szobájában, amikor telefonon riasztották: Moffo betegség miatt lemondott, kérik, mentse meg az elő­adást. — Nem vagyok lámpalá­zas természet. A világ kü­lönböző nagy színpadaitól a tanyasi kultúrházakig annyi­féle váratlan helyzettel talál­koztam már, hogy általában nem érhet meglepetés. Ezút­tal azonban, megvallom, né­mi szorongást éreztem. Szeretném elmondani: mi hallottuk Anna Moffot Bu­dapesten a Luciában, a Tra­­viatában és elbűvölt, magá­val ragadott anélkül, hogy kisebbségi érzést keltett vol­na saját hazai értékeinket il­letőleg. Csöndben regisztrál­tuk, hogy nálunk is van, aki ezt ugyanígy „megcsinálja”. Igen, de amit mi tudtunk, azt a New York-i közönség nem tudhatta. És Ágay, ami­kor színpadra lépett, csak az­zal számolhatott, amit a kö­zönség nem tud róla. Nem tudhatták, milyen a magyar énekesnő, akit a világhírű Moffo helyett „kaptak”. Neki magának alig volt ideje hogy rádöbbenjen: nemcsak önmagáért kell helytállnia, hanem világ­nagyságot kell pótolnia egy olyan előadásban, amelyben a közönség Moffora számí­tott, Moffohoz méri őt. Nos, nem okozott csalódást annak a közönségnek, amelyik az­nap Moffo kedvéért váltotta meg a jegyét. Másnap a New York Times és New York Post elragadtatással írt róla, azon az előadáson, amelyen már öt hirdették, s az embe­rek miatta mentek el, szintén zsúfolásig megtelt a Metro­politan háromezer személyt befogadó nézőtere. Egyébként sikeréről keveset beszél, annál többet arról, hogy milyen kedvesek voltak hozzá a Metropolitan vezetői és a kollégák, a tenorista­­partner, akivel — beugrása­kor — egyszer sem volt al­kalma próbálni, a fuvolás, akivel viszont sebtében, az előadás szünetében próbálta el az őrülési jelenetet. Talál­kozott a Metropolitan tagjai közt a magyar Ordassy Sári­val, Carelli Gáborral, Kónya Sándorral. Miközben szeretettel gon­dol vissza — s a jövő felada­tait illetőleg előre is — a Metropolitannal való kapcso­latára, közben itthon énekli kedves szerepeit: a Rigoletto Gildáját, a Varázsfuvola Éj királynőjét, Hunyady László Szilágyi Erzsébetét és Gara Máriáját, Hoffmann meséi­ben mindhárom nőt, Olym­­piát, Giuliettát és Antóniát. Hogy mi a siker titka? Hű­vös, kék szemében most vá­ratlanul ibolyaszínű lángok lobbannak: — Nagy fegyelem, kitartás, szigorúság. Minden előadásra úgy indulok, mintha premi­erre készülnék. Hiszen — ha én ötvenedszer éneklem is a szerepet — a közönségnek minden előadás első. A zene örök szépséget közvetít a vi­lág bármely részén élő em­bereknek, s jó is, de felelős­ség is, hogy e közvetítésben részt vállalok. Soós Magda JCtdms OLaaióink ! Számos levélben kérték, hogy amennyiben mód van rá, a lapban az Egri csillagokhoz hasonlóan közöljünk további kép­regényeket. A kérésnek szívesen teszünk eleget, sőt úgy he­lyezzük el, hogy a részleteket Olvasóink kivághassák és folya­matosan összegyűjthessék, majd beköthessék. A szerkesztőség a regény befejezése után borítólapot is közöl, amit, ha kartonra ragasztanak majd, formás kis könyvet készíthetnek maguknak. Mint látják, előző számunkban meg is kezdtük a regény­­közlését, Jókai Mór; A kőszívű ember fiai című közkedvelt olvasmányt. Minden számban négy könyvoldalt adunk, tehát a könyvet négyoldalanként kell majd összefűzni és bekötni. A képek sorrendjét úgy alakítottuk ki, hogy csak a kivágott és összehajtott lapok adják a képregény folyamatosságát. Köny­­nyítésül — figyeljenek Olvasóink a képek számozására. A re­gényhez és a könyvkötéshez előre is jó szórakozást kívánunk. „Drága fiaim I Bátyátok hazaérkezett Oroszor­szágból. ín hívtam haza. hogy elfoglalja a csala­dunkat megillető örökös főispánt lisztet. r ^'~nji i"" j n< i * 1 ^ Atyátok végső kívánsága szerint, hat héttel haldia után, kézfogót tartottunk, de nem én nyújtottam kezemet Rideghvdry Bencének, hanem Ödön veszi nőül Ldnghy tiszteletes lányát, Arankát, bátyátok tehát rangján alul házasodik, de A számításaiban csalatkozott Rideghvdry mindent elkövetett, hogy megu-.^,,^^ • ■■■■-«/­gyűlésre felvonultatta valamennyi konzervatív hlvét, de bátyátok jelenléte erőt adott a haladó pártiaknak; szónokaik bátran hangot adtak követeléseiknek. ' 1 1 ff Ödön beiktatását. A megye-Jókai Mór: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Képregényváltozat. Szöveg: Cs. Horváth Tibor, rajz: Korcsmáról Pál. A következő pillanatban a szín recsegve, ro­pogva a mélybe zuhant, és darabokra tört. A lovak megbokrosodva vágtattak tovább, nyomukban az üvöltő csordával. Az ifjak, szerencsére, épen kerültek elő a roncsok közül. Ohó, hisz ez a Dnyeper! Nincs hát veszve minden! Korcsolyát kötünk, test­vér, s ha jól nekilátunk a futásnak, alkonyaira elérhetünk egy parti őr­­állomást! falán bírták volna az iramot, hanem ftamiroff De Ödön nem hagyta barátját. Két pisztoly­­lövéssel két fenevadat tett ártalmatlanná, harmadikat tőrével sebezte

Next

/
Thumbnails
Contents