Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-17 / 10. szám
Az ősi és megújuló Kaposvár. Lent: Olasz gyártmányú, új előkettőző gépek a nagyatádi cérnagyárban /e«íí^ • Alig van nyájasabb vidéke a Dunántúlnak, mint a Somogyi-dombság; ligetes erdeivel, kedves ízű bort termő szőlős halmaival, csillogó halastavaival, végtelen gabonamezőket ringató síkságaival. A Balatontól a Dráváig nyúló megye több mint egymillió holdnyi területével egy kicsit mindig külön világnak számított a Dunántúlon. Országként emlegetjük, olyan tökéletes egységnek érezzük; holott több kistájból tevődik össze, melyek mindegyikének megvannak a sajátos problémái. S ezek legtöbbje igen mélyen gyökerezik a múltban. Somogy az ország legjellegzetesebb nagybirtokos megyéi közé tartozott 1945 előtt. Területének mintegy fele a Festetics, az Eszterházy, a Széchenyi grófok, a veszprémi püspökök és kanonokok kezén volt. A múlt század elején ötven család élvezte 30 000 paraszt munkájának a gyümölcsét. A sűrű csererdőségekben sertéseket makkoltató kanászok viszonylag szabad életet éltek ugyan, de a tölgyfatalpakra épített, sövényfalú, szalmafödeles, kémény nélküli „füstösházakban” meghúzódó falusi zsellérnép a legnyomorúságosabban tengette életét, sötét tudatlanságban, a művelődés legelemibb lehetőségétől is elzárva. „Oh szomorú sorsa — Egy szép megyének! — Hol a magyar lelkek — Megvetve heverének... — kiált keserűen Csokonai, feltéve a kérdést: „Hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt?" És Berzsenyi Dániel, a niklai földesúr is hangosan lázadozik a kiáltó társadalmi igazságtalanságok láttán. Le meri írni az 1200 holdas birtokos nemes, hogy a mezei szorgalom felvirágzásához „helyes föld- és népeloszlat szükséges”, s versben panaszolja a somogyi parasztság elesett sorsát, restelkedve jobbágyi verítékből származó saját kiváltságos jólétén: „S mi szép mulatság látni izzadását? — Mi szép nekem még rajta szántanom — S aszott kezéből enni sültemet?” A somogyi földtelen népnek a múlt század derekán már nincs más menekvése, mint a kivándorlás. A Dunántúlon a nagybirtokos megyék sorában a második helyet foglalta el Somogy; innen futott ki Amerikába a legtöbb magyar, nem lelvén hazára az uradalmak világában. A különböző egyházi és világi nagybirtokok nemcsak a terjeszkedési lehetőséget zárták azonban el a parasztság elől, kivándorlásba kergetvén őket, de az olcsó munkaerő biztosítása érdekébe útját állták még a mezőgazdálkodással kapcsolatos kezdetleges iparosításnak is. A múltnak oly súlyos öröksége ez, amely a megye életére még ma is érezhetően kihat. Az 1945. évi földosztás összetörte ugyan a nagybirtok fojtogató acélgyűrűjét, de tovább ra is Somogy maradt az ország egyik legke vésbé iparosodott megyéje. Az elégtelen fog lalkoztatottság * következtében aztán másfé évtizeddel ezelőtt újfajta „kivándorlás" kéz dődött: munka után az iparilag fejletteb' országrészekbe. Százak és ezrek költöztek á Veszprém és Komárom megyébe, vagy mé; messzebbre; volt olyan járás, ahol tíz é’ alatt 18 százalékkal fogyott a lakosság. Hely ben biztosítani munkaalkalmat a megye la kosságának — vagyis iparosítani, fejleszten a termelőerőket — ez lett az egyik legfőbl feladata hosszú időre Somogy vezetőinek. ! az eddigi eredményeket két számadat össze vetése mutatja: az iparban foglalkoztatottai száma 1945 előtt 2500 volt a megyében, mi pedig már 26 000 fölött van. Több mint tíz szeres növekedés ez, s különösen gyors vol az iparosítás üteme 1966 és 1968 között - két év alatt 22 százalékkal növekedett a: iparban dolgozók száma. A megyeszékhely, Kaposvár, napjaink erő teljes iparosítása következtében lépett gyor san fejlődő városaink sorába. Somogynal 1945 előtt tulajdonképpen egyetlen igazi vá rosa sem volt. Kaposvár az Eszterházy-ura dalom központjából a múlt század közepén megyeszékhellyé vált ugyan, de még száza dunk elején is jobbára falusias település ké pét mutatta. 1945 előtt egyetlen jelentős ipar üzeme volt, a cukorgyár, azóta nagy textil mű, ruhagyár, finommechanikai üzem, me zőgazdasági gépgyár létesült, s az erősárami ipar jelentős bázisaként idetelepült a Villa mos Berendezések és Készülékek Gyára amely már több mint kétezer munkással dől gozik. A kaposvári híradástechnikai vállala most nőtt fel ezer dolgozót foglalkoztat« üzemmé. Az iparosítás lendítő ereje a 40-es évekber alig 30 000 lakosú Kaposvárt napjainkrs 53 000 lelkes középvárossá növesztette. I960- ban már 9000 embert foglalkoztattak a város ipari üzemei, s ez a szám 1968-ban 13 000 fölt nőtt. A város lakosságának több mint felt ma már iparból él. A gyors ütemben növekvő lakosság elhelyezésére nagyarányú lakásépítkezés bontakozott ki, a nyugati városrészben ötezer embernek épül korszerű lakás több mint fele már el is készült. Az utóbbi években megindult a járás: székhelyek iparosítása is, mivel a lakosság helybeni foglalkoztatásához elengedhetetlenül szükséges a kisebb tájközpontoknak a fejlesztése is. Nagyatád 1500 vagonos kapacitású konzervgyára jelenleg 1800 embernek ac munkát, de ez év végére már 5000 vagonos teljesítőképességű lesz az üzem — Somogy Még láthatók a szlnpompás ruhák, a régi népviselet a dél-somogyi falvakban. Lent: Gépesített szőlőiskola a Balatonboglári Állami Gazdaságban
