Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 10. szám

Nagy Attila Berek Kati (MTI felv.) Magyar művészek Párizsban Szűnik a zaj. A színpadon Nagy Attila, a Thália Színház művésze. József Attila, Szabó Lőrinc. Ady Endre szavai töltik meg a termet. Hagyománya van már Párizsban, hogy április 4-én a Magyar Házban hazai művészek szórakoztatják a kint élőket. S a művészek magukkal hoznak otthonról hegyeket, folyókat, embereket, átnyújtanak egy da­rabka Magyarországot. — Mi is megszoktuk már a külföldi magyarok előtti szereplést. Párizsban ugyan még először járok, de vol­tam Amerikában és Európában is sokféle — mondja Petress Zsuzsa, a Fővárosi Operettszínház művésze. Hangja kissé remeg az izgalomtól. Mert ő következik. — Színház vagy nem színház, mindegy; minden fel­lépés előtt egyformán izgulunk, de ez kell a művész­nek, enélkül nem tudna magának atmoszférát terem­teni a színpadon — magyarázza Boros Attila, a Fővá­rosi Operettszinház karmestere. Néhány perc múlva már Bartók- és Chopin-műve­­ket játszik, majd Petress Zsuzsát kíséri zongorán. Régi ismert dalok Pestről és Budáról. S a dallamok emlé­keket idéznek: A Hétre ma várom a Nemzetinél című dalt már az egész terem együtt énekli a művésszel. Az öltözőben Berek Kati, a Nemzeti Színház művé­sze készülődik. Töpreng, könnyűt adjon elő, vagy mer­jen komolyat is. — Nekünk, prózai művészeknek nehezebb a dol­gunk, nem tudjuk, mit hozzunk magunkkal, mit érte­nek meg, mit igényelnek a 20—30 éve kint élő embe­rek — mondja Berek Kati. — Legutóbb Sao Paulában volt önálló műsoros estem. Életem egyik legszebb él­ménye marad ez az est. Izgatottan jár-kel a szobában. Félhangosan mormol egy verset. Nagy Attila bátorítja: — Ne izgulj, Katikám, isteni a közönség. Pedig ez nem „színházszerű’’ közönség, mindig van járkálás, beszélgetés. Egy Nagy László-vers után Berek Kati angyali báj­jal és türelemmel szól: „Most talán megvárom, amíg mindenki elhelyezkedik.” Aztán újra szaval. Szuggesz­­tív művészi ereje végül is feszült csendet teremt. A közönség már sír és nevet, derül és tapsol, sokan le­késik a metrót, és inkább taxival mennek haza, csak­hogy végighallgathassák Berek Katit és a többieket. A szünetben Nagy Attila kezét idős, ősz hajú férfi szo­rongatja: — 1925-ben ki kellett jönnöm. Akkor másképp sza­valták a szózatot. Most hallottam így először. Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm. És a gratulálok, kezet rázni akarók hosszú sora. Ba­rátságos meghívások családi vacsorákra, amelyeket, sajnos, a művészek nem tudnak elfogadni, mert kevés az idő. Vonák Kata, Párizs ELHUNYT INCZE JENŐ Incze Jenő, hazánk londoni nagykövete, volt kül­kereskedelmi miniszter május 4-én, hosszú betegség után Budapesten elhunyt. A Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium saját halottjának te­kinti. Temetéséről később történik intézkedés. MUNKÁCS Y-EMLÉKTÁBLA MUNKÁCSON Emléktáblát avattak fel május 7-én Munkácson, Munkácsy Mihály szülőházán. A kegyeletes megemlé­kezés alkalmából, a Szovjet Művészeti Akadémia meg­hívására magyar képzőművész delegáció utazott Mun­kácsra, hogy részt vegyen az ünnepségen. A küldött­séget Somogyi József szobrászművész, a Magyar Kép­zőművészek Szövetségének elnöke vezette. fáj Jókai Mór: Fekete gyémántok 45,— Ft László—Pikier: Anyák könyve 45,— Ft Csanády János: Atomkort próbatétel 24,50 Ft Fejes Endre: Színművek (Rozsdatemető, Mocorgó, Vigyorl) 20,— Ft Jókai Mór: Enyém, tied, övé 38,— Ft Szántó György: Hajdútánc 56,— Ft Horváth Árpád: Verne, a technika álmodója 26,50 Ft Az új és újonnan megjelent könyvek megrendelhetők a KULTÜRA Könyv- és Hfrlap Külkereskedelmi Vállalattól (Budapest 62. P. O. B. 143.) vagy külföldi megbízottaitól. Köszönet Máciusban múlt tíz éve, hogy a Magyar Hírek elő­ször megjelent. A jubileumra számtalan gratulációt kaptunk olvasóinktól. Szívből köszönjük a jókíván­ságokat. JOGI TANÁCSOK Á panaszbeadványokról Az állandóan külállamban lakók, az Itthon élőkkel azonos mértékben jogosultak államigazgatási szervek Jogerős hatá­rozatai és egyedi intézkedései ellen panaszt tenni. A panasz­nak abban az esetben van helye, ha a határozat sérti az érintett személy jogát vagy jogos érdekét. Nemcsak jogsza­bálysértés, hanem érdeksérelem esetén is benyújtható tehát panaszbeadvány. Panasz terjeszthető elő akkor Is, ha az eljáró államigazgatási szerv a határozathozatali, illetőleg intézkedési kötelezettségét elmulasztotta. H. Erzsébet londoni lakos levelében azt kérdezi, hogy hová is kell tulajdonképpen benyújtania a panaszt. Törvényünk úgy rendelkezik, hogy a panasz elbírálására a megtámadott határozatot hozó, intézkedést foganatosító vagy mulasztó szerv közvetlen felettes szerve köteles. E rendelkezés csak akkor nem érvényesül, ha az eljáró szerv saját maga visszavonja vagy módosítja a jogszabályt megsértő határozatát. A panaszbeadványt elbíráló felettes államigazgatási szervnek az alább felsorolt szerveket kell tekinteni: A TANÁCSI SZERVEKNÉL a végrehajtó bizottság határozata esetén a közvetlen felettes végrehajtó bizottságot (községi határozatnál a megyei tanács végrehajtó bizottságát), a legfelsőbb szinten tehát a Minisz­tertanácsot; a végrehajtó bizottság elnökének határozata esetén a köz­vetlen felettes végrehajtó bizottságot, illetőleg a Miniszter­­tanácsot; a fővárosi, megyei vagy megyei jogú városi tanács végre­hajtó bizottsága szakigazgatási szervének határozata ese­tén a fővárosi, megyei, illetőleg megyei jogú tanács végre­hajtó bizottságát. EGYÉB ALLAMIGAZGATASI SZERVEKNÉL a minisztérium, valamint a miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó országos intézmények területi igazgatási szervei határozata esetén a közvetlen felettes igazgatási szervet, végső fokon a minisztert. A költségmentességi kérelmek és a bírságoló határozatok ügyében azonban nem az említettek az illetékesek, mert ilyen esetben a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervé­nek vezetője által hozott határozat ellen benyújtott panaszt ugyanazon tanács végrehajtó bizottsága elnökéhez kell eljut­tatni. A hazánktól régen távollevők számára azt is hangsúlyozni kívánom, hogy az ügyükben hozott elsőfokú határozat ellen 15 napon belül általában fellebbezésnek van helye és erre az illetékeseknek a határozatukban utalniuk is kell. Jogosan sérelmezi tehát L. Imre zürichi lakos, hogy szülő­faluja tanácsának végrehajtó bizottsága fellebbezési jogára nem figyelmeztette. A leUebbezése elkésettsége miatt panasz­beadványt nyújthat be tehát a megyei tanács végrehajtó bizottságához, ahol a beadványát fellebbezésként fogják el­bírálni. Nincs Jogi akadálya annak sem, hogy bárki a panaszbead­ványát az 'lletékes magyar külképviseleten nyújtsa be, mert innen is eljuttatják a panaszt az illetékes másodfokú állam­­igazgatási szervhez, és természetesen megküldik a döntést is. Amennyiben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerv az elsőfokú eljárást egyáltalán nem folytatta le, avagy az említett másodfokú szervek egyike a panaszbeadványt nem bírálta el, a területileg illetékes ma­gyar ügyészségnél kérni lehet a szükséges ügyészi intézkedé­sek foganatosítását. Az ügyész Ilyen esetekben a mulasztás­ban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett fel­tétlenül felszólalással él az érintett szerv vezetőjénél, sőt vizsgálatot is elrendelhet. Talán nem érdektelen végül felhívni a figyelmet néhány olyan jelentős államigazgatási határozatra, amelyet a magyar Járásbíróságnál peres úton meg lehet támadni. Ilyen a többi között az anyakönyvi bejegyzés kiigazítás esetleges megtaga­dása, földnek, vagy más vagyontárgynak tulajdonba, Illető­leg használatba vételét elrendelő határozat vagy Intézkedés, és az adó- vagy Illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében. Az említett esetekben tehát a határozat kézbesítésétől számított 36 napon belül pert lehet indítani az eUen az államigazgatási szerv ellen, amelyik az ügyben végső fokon döntött. A perlési lehetőségre és határ­időre az érdekelt ügyfelet figyelmeztetni kell, mert ha ez nem történt meg, 30 napon túl is perelni lehet. Ha azonban az érdekelt személy a figyelmeztetés eUenére elmulasztja a bíróságnál a pert megindítani, panaszbeadványát egyetlen magyar államigazgatási szerv sem bírálhatja el. Dr. M. k\ M'm íÁfUKSi°/<Aféo? Vidám rejtvény vetélkedő Magyarországról 10. ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE ! — Adj isten, Nagy koma! — Adj isten, Kiss koma. Mitől ilyen fancsali a képe? — Töltött káposztát ettem. Nekem ízlett, de az epém különvéleményen van ... — Igya Jászkarajenő nemes ita­lát! — Dehogy iszom én ... Legfeljebb Mira vizet... — Még szerencse, hogy ez nem volt fejtörő kérdés. Hiszen Jászkara­­jenőn éppen ennek a világhíres gyo­mortisztító italnak van a forrása. — Bárcsak a próféta beszélne ma­gából, szomszéd, és mihamarabb ar­ra járnék. Nyakunkon a nyár, és az asszony európai körutat tervez. De Jászkarajenő nem szerepel a terv­ben ... — Hanem? — Itt van, ni, összeírta, hová akar menni — és Kiss úr egy cédulát nyújtott át. Nagy úr beletekintett és felkiáltott: — De hiszen ez a Grand tour út­vonala! Nem is tudtam, hogy ilyen, szó szerint is nemes hagyományokat követ, szomszéd. — Kár, hogy nem tudom, miről beszél... — Nem baj. Majd segít magának az olvasó. Legyen ez mai első kér­désünk: mi az a „Grand tour”? Ju­talompontot kap az, aki a Grand tour útvonalát is megmondja. — Lehet, hogy kedves felesége csakugyan véletlenül írt azonos út­vonalat a turizmus mondhatni ős­útvonalával, de majd én beszélek a fejével: akinek gyengélkedik a gyom­ra, az ne mulasszon el egy jó kúrát valamelyik híres magyar fürdőhe­lyen! — Nem a gyomrom, szomszéd. Ha­nem az epém... — vágott savanyú képet Kiss úr, de ezúttal nem tudta kizökkenteni barátját derűjéből. — Mindegy az — vélte a magáét. — Van ott víz bármire. Lépre, máj­ra, szívre, reumára. Egyiket inni kell, a másikban fürdeni. Ajánljak néhá­nyat? — Ne — felelte kurtán Kiss úr és bevett két pirulát. Ettől javult vala­melyest a hangulata. — Ne ajánljon — ismételte. — Bízzon valamit az ol­vasóra is. Legyen ez a mai második kérdésünk: soroljon el legalább két fővárosi, és két vidéki magyar gyógy­fürdőt. Jutalompontot kap, aki töb­bet is tud. — Azt ajánlom még, kedves ko­mám, hogy dolgozza át alaposan azt az útitervet. Már csak azért is, mert ma utoljára teszünk fel kérdéseket, a végére értünk fejtörőnknek, elfo­gyott a tudományunk. Ajánlatos hát újabbat gyűjteni odahaza, egy tanul­mányúton. — Lehet, hogy a kend tudománya elfogyott, de az enyém nem. Van ne­kem még gyugiban néhány ravasz kérdésem! — Ravasz? Ki se nézné az ember magából! — Nem-e? Hát azt ki kérdezte ta­valy, hogy van-e oroszlán a Mecsek­ben? — Amire a tisztelt olvasók tüstént megfeleltek, hogy van bizony: a Me­cseki állatkertben! ■ — És arra is megfelelnének, hogy aki a mi Velencei tavunkban fürdik, láthat-e cápát? — Láthat bizony, ha a partra néz. Mivel ott van a Cápa nevű, s arra is formádzó vendéglő. — Ügy bizony. Tanúsítva, hogy még cápa is akad olyan, amely kelle­mes, ha bekapja az embert. Különö­sen, ha olyan cápa, amelyben viszont az ember kaphat be számos ízes és valóságos halacskát! — Egy okkal több, hogy ne mu­lassza el felkeresni. De, komolyra fordítva a szót: ez a mi mostani ve­télkedőnk, ellentétben a korábbiak­kal, nem a múlt emlékeit, hanem a jelenét, az utóbbi két és fél évtize­dét iparkodott feleleveníteni. S aki követte utunkat, figyelte kérdésein­ket, tapasztalhatta, hogy ez a két és fél évtized több változást hozott, több újat alkotott, mint a korábbi száza­dok bármelyik huszonöt éve. S ha az imént arra bíztattam, hogy idén is utazzon látogatóba Magyarországra, abban az is benne volt, hogy aki egy-két év után keresi fel ismételten az országot, mindig talál valami újat, valamit, amit közben alkottak ... S ez a szüntelen gyarapítás az, ami a távolélő szívét melegíti, és vonz­za... — Ezt szépen mondta szomszéd, egyet is értek vele. De mi legyen az utolsó, a mai harmadik és egyben a búcsúkérdésünk ? — A mai harmadik, és egyben bú­csú-kérdésünk ezúttal az olvasó kér­dése, mihozzánk: talán ez? — Nem értem ... — Megmagyarázom. Vegye elő az olvasó a Magyar Hírek legutolsó há­rom számát, beleértve azt is, amelyet most a kezében tart, nézze végig a képeket, és válasszon ki egyet közü­lük, amely valamilyen magyarorszá­gi új létesítményről ad hírt. Ezt a képet vágja ki a lapból, és ragassza a beküldött megfejtések végére! Pontot kap minden olyan beküldő, akinek a kiválasztott képét még má­sik kilenc, tehát összesen tíz meg­fejtő küldi be! — Ez a ravasz kérdés csak igazán! Szerencse dolga, hogy ki választja ugyanazt, amit a másik kilenc is ... — Persze, hogy szerencse dolga ... De hát minden vetélkedő — játék is. Ez is az volt. A viszontlátásra! (Vége) Ezzel véget ért a Magyar Hírek tíz folytatásból álló újabb vidám rejt­vényvetélkedője Magyarországról. A megfejtéseket összegyűjtve, együtt kell beküldeni a Magyarok Világszö­vetsége címére, Budapest, VI., Ben­czúr utca 15. vagy P. O. B. 292. Buda­pest 62. — A borítékra, vagy a levél elejére írjuk rá, hogy „Rejtvényvetél­kedő megfejtések”. A küldés határ­ideje: 1969 október 1. Az eredménye­ket, és egyben a helyes megfejtése­ket 1970 februárban közöljük. Mint régebben hírt adtunk róla, a Magyarok Világszövetsége ajándékokat küldött a távoli Oj-Zélandban megrendezett ünnepi hétre. Az egyik új-zélandl újság, a Dunedln-i Daily Times is foglalkozott a Festival Week-kel s az erről közölt képen a már odakint született Rácz Rózsika látható, magyar játékok és könyvek társaságában LITTLE RÓZSIKA RACZ admires s collection of Hungárián loyt sent from Budapest for exhibition at the Y.W.C.A. during Festival Week. Rozsika is one of a number of children born in Dunedin of Hungarian parents end at the age of five is bilingual. 2

Next

/
Thumbnails
Contents