Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-30 / 9. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... A Budapesti Nemzetközi Vásáron, május 16 és 26 között a hazai iparral együtt 35 ország képviselteti magát. Hivatalos kiállítóként vesz részt Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió, továbbá Anglia, Ausztria, Belgium, Brazília, Kolumbia, Finnország, Franciaország, Kanada Ontarió tartománya, Marokkó, Nigéria, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svédország, Szíria és az Egyesült Államok. Cégekkel képviselteti magát Dánia, Görögország, Hollandia, Japán, Lichtenstein, Luxemburg, Monaco, Norvégia, Spanyolország, Svájc és Törökország. Első alkalommal jelentkezik hivatalos résztvevőként Kolumbia és a kanadai Ontario. ☆ Diplomáciai kapcsolat létesült Magyarország és Peru között, nagykövetségi szinten. A megállapodást Edgardo Mercado Jarrin brigádtábornok, és Dragon Ferenc, a Magyar Népköztársaság Buenos Aires-i nagykövete írta alá. ☆ Magyar Heteket rendez Glasgowban, Skócia legnagyobb városában április 28 és május 18 között a Kulturális Kapcsolatok Intézete. A megnyitó ünnepségre Glasgowba utazott dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke. ☆ A Hanglemezgyártó Musica Rinata-sorozatában, amely hazánkban kéziratban fellelt régi zeneműveket tesz közkinccsé, kiadták Franz Anton Rössler-Rosetti XVIII. századi zeneszerző D-dúr fuvolaversenyét. A mű kéziratos zenekari szólamai a székesfehérvári István Király Múzeumban találhatók, ezek alapján rekonstruálta a versenyművet Szebenyi János fuvolaművész. A lemez korábban külföldre is eljutott és az angol lemezújság méltatta azt. ☆ Mártírhalált halt bajtársaikra emlékeztek Budapesten április 20-án a bergen-belseni náci koncentrációs tábor volt foglyai. A tábor felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából a Dohány utcai hősök templomában tartott kegyeletes megemlékezés záróaktusaként a Nácizmus Üldözöttéi Bizottságának nevében koszorút helyeztek el a mártírok neveit, emlékét őrző márványtáblára. ☆ Sir Eric Wyntham White londoni és Michael Caser oxfordi egyetemi tanár az ősszel Londonban összeülő nemzetközi közgazdász-kollokvium előkészítéséről tárgyalt Budapesten. Az angol vendégeket fogadta dr. Bognár József professzor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és dr. Vajda Imre professzor. ☆ Elkészült az 1969. évi statisztikai zsebkönyv. Néhány érdekes adat 1968-ról: a múlt év végén Magyarországnak .10 275 000 lakosa volt, 39 000-rel több mint egy évvel korábban. A születések száma 1959 óta tavaly volt a legnagyobb: 154 242. Az idegenforgalomról szóló statisztikai adatok szerint tavaly 4 307 210 külföldi látogatott hozzánk, vagy utazott át Magyarországon, s 929 072 magyar járt külföldön. ☆ Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter vezetésével delegáció utazott Tokióba, a japán kormány meghívására, hogy megbeszéléseket folytasson a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről. A miniszter látogatásának idején a tokiói nemzetközi vásáron a Hungexpo magyar napokat rendezett és ugyanebben az időben magyar filmnapokat tartottak a japán fővárosban. ☆ Szimpoziont rendezett a Gellért Szállóban a Sobedel, a belga bankok közös szervezete. A delegáció budapesti tartózkodása alkalmat nyújtott arra, hogy a belga szakemberek tárgyalásokat folytassanak a magyar ipar képviselőivel a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről. ☆ A magyar színésztársadalomnak kettős gyásza van. 79 éves korában elhunyt T. Oláh Böske, a Madách Színház nyugalmazott művésze, Tarnay Ernőnek, a Vígszínház volt nagynevű rendezőjének özvegye. Misoga László, a Vidám Színpad tagja, népszerű komikusszínész 74 éves korában hunyt el. ☆ A Hódmezővásárhelyen lezajlott Szántó Kovács Jánosféle agrárszocialista megmozdulás hetvenötödik évfordulója alkalmából háromnapos ünnepségsorozat volt az alföldi városban. Az évforduló tiszteletére a 20 éves fennállását ünneplő Szántó Kovács János Termelőszövetkezet felkérésére helyi pedagógusok tanulmányban összegezték a szövetkezet két évtizedes történetét. Nyugalom (Pusztai Pál rajza) EMLÉKEZÉS EÖTVÖS LORÁNDRA Immár 50 éve, hogy Eötvös Loránd, a nagy magyar fizikus meghalt. De műve tovább él a világtudományba beépült eszméiben — Eötvös-inga, Eötvös-hatás, reflexiós módszer, Eötvös-törvény, kísérleti alapok az általános relativitáselmélet megalkotásához —, a magyar tudományban, tudománypolitikában, a kutató tudós megbecsülésének általa oly fennen hangoztatott parancsában. Halála évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és Fizikai Társulat, a Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Bolyai'János Matematikai Társulat tudományos ülésszakot tartott. Képünkön Rusznyák István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke megnyitja az ülésszakot, mellette Erdey-Grúz Tibor akadémikus és Nagy Károly, az MTA levelező tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora (MTI feiv.) A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Az idén is megrendezik a Bécs—Budapest városközi ügetőversenyeket. A tervek szerint Bécsben május elején, Budapesten június végén kerül sor a hagyományos futamokra. Az idomítás során látottak és az eddigi versenyeredmények szerint egyenlő erők küzdelme várható. ☆ A tenyésztés színvonalának emelésére ebben az évben is importálunk telivér lovakat. A Szovjetunióból 20 évescsikót, Angliából pedig 15 vemhes kancát tervezünk behozni. Az elmúlt év egyik legeredményesebb lova Avance (apja: Ivory Tower, anyja: Antarktida) is a szovjet tenyésztést dicséri. ☆ Megkezdődtek az 1969. évi galoppversenyek. A megnyitó nap hagyományos főversenyét, a Pestmegyei handicapot a hároméves íródeák (apja: Imi, anyja: Precíz) nyerte. A verseny történetében először fordult elő, hogy idősebb ló még helyezést sem ért el. A derbyévjárat három résztvevője egymás közt intézte el a verseny sorsát. A győztes külseje, acélossága és kitűnő származása átlagon-felüli versenyzőt ígér. Apja is anyja is derbynyerő. Az évtized legjobb magyar lovának, Imperiálnak apai féltestvére. De nemcsak íródeák, hanem apja, Imi is derbynyerő szülőkkel dicsekedhet. Kíváncsian várjuk íródeák további szereplését. Sz. L. Angol tellvér anyakancik csikóikkal. Lent: Syglavl X, arabs törzsmén A tüzes trón A tüzes trón, amelyre Dózsát a győztes urak ültették, a tüzes korona, amelyet a fejére tettek, a tüzes fogók, amelyek a húsát tépték — regények, versek, képek tárgya lett. Ne feledjük azonban, hogy azon a trónon nem ő ült egyedül, azok a fogók nemcsak őt szaggatták meg: az egész magyar jobbágyság égett rajta, szakadt ízekre általuk! Az a kegyetlenség és könyörtelenség, amely a levert parasztháborút követte, még a kortársak egy részét is megdöbbentette. A megtorlás minden rettenete ellenére, az igazi, a súlyosabb a nem csupán egyéneket (ha ezreket is) érintő megtorlás nem a vér- és kínpadon, hanem a törvényekben következett be. Igaz, már ezek a törvények, az úgynevezett „1514. évi véres törvények” is kimondták, hogy a mozgalom minden vezetőjét ki kell végezni, résztvevőit pedig csonkítással, bélyegzéssel büntetni; kártérítés címén a részvétellel vádolt és elítélt jobbágyot mindenéből ki lehet forgatni. Mindezek a törvények azonban nem pusztán a megtorlás eszközei, hanem összegeződései, eredményei a korábbi esztendőkben már megmutatkozó tendenciáknak: hogyan lehessen a jobbágyságot általános érvényűén és törvényesen is teljes szolgaságba kényszeríteni. A törvénykönyv, amely mindezt rögzítette, a magyar jogalkotás híres-hírhedt műve, a Hármaskönyv (Tripartitum). Werbőczi István, a Tripartitum szerzője 1458 körül született. Kiterjedt nyelvi és jogi ismeretekkel rendelkezett. Pályáján gyorsan emelkedett, kancelláriai tisztviselő, kúriai bíró, majd országos ítélőmester lett, jóllehet közepes tehetségű ember volt. A Hármaskönyvet, hosszas előmunkálatok után azért írta, hogy benne az addig kialakult szokásjogot foglalja öszsze; tárgya a nemesi magánjog és perjog volt — voltaképpen a köznemesi párt jogigényeit kívánta benne érvényesíteni. A jobbágyokat megszorító passzusok a parasztháború megtorló szellemében kerültek kiegészítésként bele. Noha Werbőczi a Hármaskönyvet az országgyűlés elé terjesztette, amely magáévá tette, és a király is privilégiumba foglalta, törvényerőre mégsem emelkedett. Alighanem a főurak akadályozták meg benne, mivel a Hármaskönyv a nemesi egyenlőség elve alapján állott. Werbőczi nem is kísérletezett tovább, hanem 1517-ben Bécsben kinyomtatta, s a bíróságok így kezdték országszerte alkalmazni. A nemesség gyorsan magáévá tette, s bástyájának tekintette akkor is, amikor már a fejlődés súlyos akadályává lett. Emellett a Hármaskönyv, mivel útját állta a centralizációnak inkább kedvező római jog hazai befogadásának, e tekintetben is gyengítette az ország ellenállóerejét. Werbőczi, amikor törvénytervezetébe beépítette a jobbágyokra vonatkozó, már törvényerőre emelkedett törekvéseket, és azokat jogi, történelmi és erkölcsi érveléssel igyekezett alátámasztani, számos ténybeli ferdítést, logikailag hibás levezetést, és a kor addigi jogi gyakorlatával ellenkező megállapítást is „beépített” művébe. A megtorló törvények eltörölték a jobbágyság annyi harcban megőrzött szabad költözködési jogát. A 14. szakasz, miközben elismeri, hogy a felkelők ugyan mind halálbüntetést érdemelnének, de ettől el kell tekinteni, mivel, ha a parasztság kipusztulna, „nélküle a nemesség keveset ér”, egyben leszögezi, a „teljes és örökös szolgaság” elvét (mera et perpetua rusticitas). A 25. szakasz kimondja, hogy a helyváltoztatás tilalma az egész ország területére érvényes; a 28. szakasz a szökevények viszszaköltöztetését írja elő. Mindezekben a törvényekben ekkor még az a jelentős, hogy elvi álláspontot fejeznek ki — gyakorlati érvényre juttatásukhoz bizonyos idő kellett. Elv és gyakorlat csak jó félszáz év múltán talált végleg egymásra, a robotos major gazdálkodás kialakulása idején, amelyet találóan „második jobbágyságnak” is neveznek. De már ezekben a törvényekben is megtalálható a heti egynapi robot kikötése, amely a majorgazdálkodás későbbi, jóval nagyobb robotterheihez mérten ugyan még nem oly sok, de a korábbi viszonyokhoz mérten súlyos. (Egyes kutatók ebből azt következtetik, hogy a majorgazdálkodásra már ekkor rátértek', de ezt más adat nem támogatja. A majorgazdálkodás fél évszázad múlva is csak kezdeti formáiban jelentkezett — a robotmegkötések e korai időpontban inkább a jobbágyok megkötésére szolgáló földesúri törekvések egyik kifejezése.) A rendelkezések hátterében megbúvó tendencia akkor lesz világos, ha összevetjük a Hármaskönyv azon részeivel, amelyek kimondják, hogy a parasztnak az általa megművelt földön semmi jussa sincs, hanem „csupán munkája bére”. Szemben tehát a jobbágy paraszti földhasználat addigi gyakorlatával, amely jogokat is elismert a jobbágy számára, a Hármaskönyv itt kimondja a szolgaság állapotának megfelelő teljes jogfosztottságot. S noha, mint említettük, a Hármaskönyv nem emelkedett törvényerőre, a nemesség, kivált xa megyei birtokosság, évszázadokig egyfajta jogi szentírásnak tekintette és akként is alkalmazta. Mindez tudatvilágában is úgy jelent meg, mint az isteni világrend és az evilági törvényesség diadala a gonosz felett. A vereség és megtorlás megtörte a parasztság erejét. A földesúri bosszú azt az erőt törte meg, amely egykor, Nándorfehérvár alatt, 1456-ban a végső veszélytől mentette meg az országot. A török ellen fegyverkező paraszthad megsemmisült, a megmaradtakat a fegyverviseléstől eltiltották. Az uralkodó osztály egyrészt félt a népfelkeléstől, másrészt elég erősnek érezte magát egymagában is. Megnyílt az út Mohács felé. Egyik neves történészünk ezt így foglalja össze, pontos, egyben drámai szavakban: „A központosítás eredményeinek lebontásával a nemesirendi kormányzat megásta önmaga és a középkori független magyar állam sírját. Fejfát is állított melléje Dózsa parasztjainak csontjaiból. Már csak bele kellett dőlni a nyitott sírba. Hamarosan az is elkövetkezett.” B. P. (Következik: A nyitott sír ...)
