Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-30 / 9. szám
P A L Ó C F Ó L fr^^t Szabó István szobrászművész „A kenyérszelő asszony tizenkét gyermekével” cfmű alkotása előtt Otthonának meghitt szöglete az ebédlő. A szekrényt maga faragta, díszítette Benczúrfalván a kis kúria udvarán hatalmas ember szobra áll. Szobor fából. Jó öles lába földbe gyökerezett. A kivágott hatalmas fában új élet kezdődött. Rönkből nőttek köré fogatosok és kapások is. Bent a szobában együtt a nagy család. Palócország népének képviselői. Bujáki, rimóczi huncut szemű lányok, díszes főköt'őben, Hollókőről madonna arcú menyecskék, vőlegényi-nges kazári férfiak, őrhalmi aratópár, salgótarjáni bányászok. Nagy részük csomagolásra vár, hogy elinduljon azon a hódító úton, amelyet negyedszázaddal ezelőtt lisztes zsákba kötve az ősök — a tiloló menyecske, az ekefaragó gazda és az aratósummás — hátizsákba kötve tettek meg először. Mert úgy vitte fel egykor Budapestre vadkörtefából faragott szobrait Szabó István kerékgyártómester Kisterenyéről. Feleségével együtt érkezett a fővárosba, hogy megmutassa: a művészi faragás milyen viruló életet véshet a halott fába. Nem sok sikerrel járt. Többen megnézték, megcsodálták a hátizsák tartalmát, aztán hazaküldték a fiatal párt. Azt mondták a művésznek, hagyja abba a faragást, nincs jövője, miért szaporítaná tovább a kolduló művészek táborát. Meg aztán azt is mondták, hogy a faszobrászat elmúlt évszázadok divatja, nem kell már senkinek. A Képzőművészeti Főiskolára sem vették fel. Kesergő szívvel hagyta el a fővárost Szabó István, de a faragásról nem mondott le. Bejárta palócország legeldugottabb falvait is. Ismerkedett a szokásokkal, gyűjtötte a portrékat, s megjelölte az erdőn a hibátlan, erős törzsű vadkörtefákat. Mert majdnem minden szobrot ebből faragott. Ügy, ahogyan fantáziája és a koronát bontó ágak kínálták magukat. Nagy elégtétel volt számára, amikor 1935-ben a katonai hősi emlékművet már ő készíthette el Kisterenyén. S ha abban az időben nem lett sikeres szobrász, negyedszázad múltával ünnepelt művészként fogadják mindenfelé. Aztán repülőn, vonaton, majd hat éven át vándorolt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában kiállításról kiállításra az a sok szobor, amelyet egytől egyig a palóc népről mintázott meg. Az egykori kerékgyártómester művészi munkájának elismeréseként 1959-ben megkapta a Kossuth-díj harmadik fokozatát. Többször volt önálló kiállítása a Műcsarnokban is. — Könnyebb lett volna, bizonyára hamarább érek el idáig, ha akkor 1932-ben nem küldenek haza a főiskoláról. A felszabadulás után a fiam már tanulhatott, ö is szobrász, elsőként kapta meg a Derkovits-ösztöndíjat. így vall az idős művész meghitt, barátságos otthonában, ahol a bútorokat, a szekrényeket is mind ő faragta. — Az idő figyelmeztet, elmúltam hatvanéves. Nagyon sok dolgom van. Száznál is több portré vár simításra, meg sok olyan szoborcsoport, amit csak nagyolva faragtam ki, félretettem arra az időre, amikor nyugodtan dolgozhatom. Nagyon szeretem a rimóczi menyecske életét bemutató kompozíciót. A munkába siető, tiloló, arató, táncoló, kenyérszelő asszonyt, akit tizenkét gyermek vesz körül. A múzsa, akiről az eredeti arcot megmintáztam, tizenhat éves fiatalasszony volt 1931-ben. Már meghalt szegény. Egyszerű, tiszta lelkű ember volt. De sokat biztatott, ha látta, hogy elcsüggedtem. A műterem ajtaja nyitva, sok a látogató. Jönnek olyanok, akik megcsodálják a szobrokat, mások modellt ülnek, meg hozzák a munkához a vadkörtefát az erdőről. A bölcsőtől a sírig, az öröm és a bánat ezer és ezer változatban kínálja magát. A téma kimeríthetetlen, s az ember élete olyan rövid. András Ida DCedaes Oina s ó ink ! Számos levélben kérték, hogy amennyiben mód van rá, a lapban az Egri csillagokhoz hasonlóan közöljünk további képregényeket. A kérésnek szívesen teszünk eleget, sőt úgy helyezzük el, hogy a részleteket Olvasóink kivághassák és folyamatosan összegyűjthessék, majd beköthessék. A szerkesztőség a regény befejezése után borítólapot is közöl, amit, ha kartonra ragasztanak majd, formás kis könyvet készíthetnek maguknak. Mint látják, ebben a számunkban meg is kezdtük a regény közlését, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című közkedvelt olvasmányt. Minden számban négy könyvoldalt adunk, tehát a könyvet négyoldalanként kell majd összefűzni és bekötni. A képek sorrendjét úgy alakítottuk ki, hogy csak a kivágott és összehajtott lapok adják a képregény folyamatosságát. Könynyítésül — figyeljenek Olvasóink a képek számozására. A regényhez és a könyvkötéshez előre is jó szórakozást kívánunk. (Bohanek Miklós felvételei) Szántó-vető emberek A postamester jóslata bevált: utasaink hamarosan iszonyú förgetegbe kerültek. Amikor elvonult a vihar, lapáttal kellett kiásni a szánt hósirjából. Most merre? Útnak nyoma sincs! Az imsik egyszerre rémülten fel ordított, leugrott a bakról, é: felkapaszkodott egy közeli fa ágaira. VWw. Jókai Mór: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Képregényváltozat. Szöveg:C*. Horváth Tibor, rajz: Korcsmáros Pál. .. Három fiam van. Ödön. a legidősebb, diplomata, követség! titkár. Maradjon tovább is Szentbéterváron lichárd, a katona,'élje v'ifágátfde ne nősüljön meg .aha. Az C feladata, hogy emelje testvéreit. Jó ajánlólevél egy fivér, ki a császárért áldozta életét! Jenő, legkisebb fiunk, főhivatalnok. Metternichet kell tehát példaképül választania1 hi' i_n»~» r- U~> ^ 4 1
