Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-30 / 9. szám
A Kassal tér 35L---.—-rrr' w X Iffifi »801 m 1 ' .f-Zugié egyik új „bejárata’' (Vámos Lászlö felvételei) Zuglóról egy riport. A szerző még címnek is ezt adta: „Hagyományok nélkül.” Nosza, lett erre fölfordulás. Hogy nálunk nincsenek hagyományok? Hát a Liget romantikus története? És a szabadságharc emlékei? Meg a munkásmozgalom, az ellenállás hősei? S a művészek, tudósok, akik itt élnek, laknak? — Aztán nemsokára kapóra jött valami, ami farppáns választ adott. A budapesti kerületek televíziós vetélkedője, összefogott mindenki, aki csak segíteni tudott, diákok, tanárok, régi zuglóiak. Felkutatták a kerület egész történetét, régmúltját, nevezetességeit, emlékek és dokumentumok gyűltek egybe. A készülődés izgalmát, odaadását talán csak filmszalag érzékeltethetné igazán. A vitákat egy-egy évszámról, a 130 emberből álló csapat „előtréningjét”, az önkéntes segítők telefonrohamát, Genthon és Schmidt Elegius professzor, a 70 éves Roóz bácsi, a Petrik Lajos Technikum, a Teleki Blanka Gimnázium tanárainak, diákjainak kutató szorgalmát. S végül a verseny húsz percbe sűrített izgalmát. Párbajunkat a VI. kerülettel. S a győzelem örömét. QíUhput hát ÜÍujqIá ? Milyen a városrész, amelynek régvolt és mai világát olyan lelkesen tárták fel önkéntes kutatói? Olyan, mint a peremkerületek legtöbbje: nincs, egységes városképe, centruma, arcán máig is ott virítanak a hirtelen naggyá serdült Budapest kamaszpattanásai. Azért mégis más, mint a többi. A pesti ember Zuglóban — még neve is sejtetni engedi ezt, zúg, sarok — egy kis „innenső Budát”, zöld által védett menedéket lát. Igen, Zugló ez is. De nemcsak ez. Mert hadd tegyük hozzá, noha már az egész XIV. kerületet Zuglónak nevezik, az igazi Zugló egykor az Erzsébet királyné út külső része és a Rákos-patak között húzta meg magát, Törökőr és Rákosii séta ályné útján falva mezőségei tőszomszédságában. Bolgár kertészek, apró műhelyek közé szorulva kisemberek települtek — Skrabák pék és proletár vevői —, vertek itt tanyát, az otthonteremtés vágyától hajtva. De hát milyen is volt az az otthon? „A Bosnyák téren végződik Budapest és kezdődik Ázsia — írja 1928. szeptember 12-én a 8 Órai Újság. — A Hajcsár út úgy vágja ketté a fővárost, mint ahogy az Ural-hegység Európát elválasztja Ázsiától. Egy lépéssel innen még a modern főváros, egy lépéssel túl pedig kezdődik ötvenezer ember purgatóriuma.” Igen, purgatórium. Mert nem volt víz, nem volt villany, nem volt kövezet. Elképzelhető, mit kellett, mit kell tenni az „örökösöknek”, hogy emberhez méltó legyen az élet errefelé is. Amit „kies Zuglónak" ismer a pesti ember, az a Nagy Lajos király útja és a Városliget közé zárva található, nagyjából. Dús lombú fáktól keretezett csendes utcák'— Abonyi utca, Cházár András utca, Zichy utca, kijjebb a Columbus utca és társai —, és kertek közepén két-három emeletes, modern házak, arrébb meg családi házak szétterülő mezösége. Aztán van egy harmadik arca is Zuglónak: a Thököly út vidéke, az impozáns Népstadion a Sportcsarnok felé haladva. Masszív emeletes házak és végső elmúlásukat tatarozással prolongált öreg partájházak bokra. S van egy negyedik arca is, frissebb, impozánsabb, a jövőt mutató: az új lakónegyedek tömbje, erdeje, befelé nyomuló éke. A Nagy Lajos király útján, a Lumumba utca környékén, a Thököly út egy részén és az Erzsébet királyné útján épültek ezek az új negyedek, amelyek a változó igények és az esztétikai nívóemelkedés különféle korszakait tükrözik. Ami most épül, a tizenháromezer lakásos Zuglói lakótelep, égnek szökkenő, üvegtáblás magas házaival, éppúgy mint a 76 fokos új gyógyforrásra támaszkodó, az egykori Pascal malom mellett létesülő modern fürdőkombinát már a jövőhöz méltó Zuglót vetíti elénk. QipóuwJh, Jßigd. Zugló sose volt gyárváros olyan értelemben, mint a Ferencváros vagy Angyalföld, hatalmas gyárerődökkel, de mindig voltak jelentős üzemei, amelyek nélkül a magyar ipar csonka volna. Ma 203 üzem — kicsik és nagyok — dolgozik a kerületben. Köztük a legjelentősebbek: a Danuvia Szerszámgépgyár, az Elektroakusztikai Gyár, a Telefongyár, a Zuglói Kötöttárugyár, és egy „rendhagyó” üzem, a Filmgyár. Ha a magyar ipar történetét valóban megírnák, egyiket sem lehetne kihagyni belőle. Mert a Danuvia, amely mára több ezer fős nagyüzemmé izmosodott, az egész világon ismert gépeiről, motorkerékpárjairól. A Telefongyár, amely ma az 1938. évinek kilencszeresét termeli, gyártott először Magyarországon rádiókészüléket, benzinkutat és utcai lámpát, és a Gyarmat utca öreg műhelyeiből indult el világhódító útjára a magyar film. A pesti nép szeretett Városligetétől határolva — máig tartó harc folyik azért, hogy a Nemzetközi Vásár pavilonjainak kitelepítésével újra hatalmas pihenő parkunk lehessen — a történelmi múltú Rákos-mezejéig él, dolgozik, lüktet Zugló, a nagy peremkerület. Múzeumok és kutatóintézetek, fontos hivatalok, gyárak és iskolák városrésze, kisemberek házatája. A régmúlt még sok helyen bilincsekbe töri. Közlekedése zsúfolt, fő útvonalai — o Thököly út, a Nagy Lajos király útja, a Hungária út — keskenyek, üzleteit kinőtte, iskolája sincs elegendő. Mégis győztesen birkózik a múlttal, terjeszkedik, szépül, s az egykori rezervátumokat egyre szűkebb területre zárja. Felnő Budapesthez. Csatár Imre A Finomkötöttárugyár egyik modern gépterme Reggel a Bosnyák téren A kenyérgyárban Az új felsőfokú kereskedelmi szakiskola a Fogarasl úton H iHl íj; H - lU • rr i l t -j .írja *i L/IÄBis
