Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-30 / 9. szám
Az Allatkert főbejárata A Széchenyi-fürdő A Hősök tere Zuglöi kertes ház Balra: K a Bosny, Jobbra: az Erzsé A Telepes utca akár Szolnokon is lehetne, a városszélen. Az ei bér azt is hiheti, kifut a végtelenbe. Nagyon hosszú. De ha jellegz tes zuglói utcát keres valaki, ebben fellelheti. Lakói, házai, kert: felidézik mindazt, ami e városrészre oly sokáig jellemző volt-m radt: kisemberek házatája. Ez a léckerítés övezte szürke földszi tes ház például a Skrabák péké volt valaha. Most fiai, unokái la ják az utcai frontot, a pékség helyén már más műhely van. Balo\ Gábor, a szemközti szabó azt mondta, Skrabákékat mindenki isme De az ajtóban álló fiatal lány még sose hallotta a nevüket. A m hely mélyéből szól valaki, hogy az első ajtó az övék. — Mikor apánk 1907-ben a Grassalkovich utcából ideköltözött, a kétemeletes ház ott szemben még nem állt — mutat ki az abl kon a fia, az egyetlen a hat gyerek közül, aki apja mesterségét föl tatta. Sokáig az egykori pékmühelyben, míg aztán elment a kényé gyárba — Perl úré volt valaha — dolgozni. Ülünk a horgolt terítő asztal mellett és beszélgetünk. Az öreg Skrabák nyugdíjas pékfia jó kenyér fortélyáról, az egykori inaséletről, szakmai erkölcsri adóról, a jó kenyérért messzi tájakról is idetalált asszonyokról, gyári munkáról beszél. Amit mond, kerek története a pékek ré és új világának. Amit meg öccse, nővére, az a régi Zuglót idézi. Telepes utca sarát, az iskolát, amely gyerekkorukban épült; a R kos-patakot, amely tavaszokon békés csermelyből ellenséggé vált, jégvermeket, a „Piszkosgyárat”, és a végtelen mezőséget, \ame mind a vadászterületük volt, zuglói srácoké, és ahonnan olyan mes sze volt o város, hogy nem is gondoltak rá. Aztán eltűntek a jé vermek, helyükre apróbb-nagyobb házak telepedtek, keramit kocki tüntették.,el a sarat. De a léckerítések mögött ma is salátás ágy sok virítanak, kopottas házsorok futnak ki Rákos felé és az út me tén poros akácok bókolnak. Ha a sarkon nem fordulna be a ki autóbusz, ugyan mi mutatná, hogy Pesten vagyunk. Bizony, reze vátum a Telepes utca, meg a környéke. Egy darabka a régmí Zuglóból. *• (Várkonyi Györgynét kérdezzük); — Mi köti Zuglóhoz, tanácselnök-helyettes asszony, idevaló? — Nem, angyalföldi vagyok. Cérnázó voltam egy angyalföl gyárban. Aztán 1950-ben itt kaptam munkát. Es itt is maradtai Megismertem és megszerettem ezt a városrészt. Ismerem szín minden gondját és örömét. Sok a barátom. Időközben elvégezte a megfelelő iskolákat és rendbejött az életem, egészen. Mert k kisfiúval maradtam fiatalon, özvegyen. Aztán találkoztam valak vei, aki nemcsak jó társam lett, hanem jó apja is a gyermekeit nek. ök közben már felnőttek. Férjem műszaki területen dóig' zik, én meg — nyolc hónapja tanácselnök-helyettes vagyok. Hói mi a reszortom? Nehéz, de szép munkám van. A kerület oktatá ügye, egészségügye és a népművelés tartozik hozzám. — Ragaszkodik a zuglói nép házatájához? — Tudja, sok itt a „bevándorolt”, hiszen valóságos új városr szék nőttek ki a földből néhány év alatt. Talán mindennél több mond két szám. Huszonnégy évvel ezelőtt 61 000-en laktak a XI kerületben, ma 164 000-en. De, akit jósora ide vetett, nem kívái kozik el többé. S van, igen van zuglói patriotizmus is. Hadd mom jak el erre egy történetet. Néhány hónappal ezelőtt megjelel Lumumba utcai részlet Lent: Tavaszi sülkérezés a Ligetben Y'ajdahunyad vára
