Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-19 / 8. szám

Megindultak a vitorlások a Balatonon Balatontüred nemcsak mint nyaraló híres, ha­nem világhírű szívkórháza is sok embernek adja vissza az egészségét. Képűnkön: a szív­kórház főépülete. (MTI felv.) Évente százezrek keresik fel a Szegedi Szabad­téri Ünnepi Játékokat a, -ff-AzAlAjofyJóKAl/ A Magyarok Világszövetsége legutóbbi elnökségi ülésén fontos bejelentés hang­zott el: a Magyarok Világszövetsége és az IBUSZ elhatározta, hogy külön uta­zási irodát hoz létre, amely kifejezetten a külföldi magyarok hazalátogatásának szervezésével és magyarországi prog­ramjának elkészítésével foglalkozik majd. Örömmel közölhetjük, hogy a ha­tározat első lépéseként máris működik egy IBUSZ-kirendeltség a Magyarok Vi­lágszövetsége székházában, ezzel is meg­könnyítve a hozzánk látogatók ügyes­­bajos dolgainak intézését. Megkezdődtek az előkészületek a kül­földön élő magyarok 1970-re tervezett magyarországi találkozójára. A találko­zót hármas évforduló teszi aktuálissá: Szent István király születésének 1000. évfordulója, Magyarország felszabadulá­sának 25. évfordulója, valamint Bartók Béla halálának 25. évfordulója. E ne­vek egyben már arra is utalnak, hogy a találkozót kiemelkedő kulturális és mű­vészeti programokkal is emlékezetessé szándékoznak tenni. Az IBUSZ a haza­­látogatók számára a találkozó alkalmá­ból számos kedvezményes utazási lehe­tőséget biztosít. E kedvezmények egy része a tengerentúli országokból érke­zők számára már az idén is igénybe ve­hető. Közéjük tartoznak az úgynevezett „földi szolgáltatások”, amelyek igénybe­vétele esetén a repülőjegy is kevesebbe kerül. (Ilyen földi szolgáltatások igénye bevételének lehetőségére utalt 1969. ja­nuár 11-i számunk „Mit tervez az IBUSZ 1969-re” című beszámolója is, amikor — kétségtelenül félre érthetően — 70—80 dolláros kedvezményes repülő­túrákat említett. A fenti összegek a ren­delkezésre álló földi szolgáltatások, mint például kirándulások, színházlátogatá­sok stb. díjára vonatkoznak. Akik eze­ket igénybe veszik, azok részesülhetnek kedvezményes repülőjegyben is.) Egyéb­ként a szolgáltatások választékáról, va­lamint minden egyéb részletkérdésben szívesen nyújtanak bővebb felvilágosí­tást az IBUSZ amerikai, dél-amerikai és kanadai partnerirodái. Végezetül ismét felhívjuk kedves ol­vasóink figyelmét arra, hogy a rokonlá­togatók január 1-én életbe lépett ked­vező új beutazási feltételei szerint, 30 napra szóló vízum esetén csak 10 napi beváltási kötelezettségük van és a vízum további két hónapra meghosszabbítható. Kedvezményben részesülnek a rokonlá­togatók 16 éven aluli gyermekei. Act a Sueco-Hungarica a kebelébe fogadta. 1697-ben svéd udvari és királyi ötvös lett: a város legnagyobb rangú s legtekintélyesebb mestere. Hu­szonkét évig működött Stettinben, mint kiváltságos udvari és svéd királyi ötvös. Bátyja, Novoszády Zsigmond 1697-ben történt felvételét a karlskronai ötvöscéh szívesen vette és mestertársává fogadta. Működése mindössze hét évre terjedt. Korai elhunyta a ma­gyar és a svéd ötvösművészettörténet közös nagy vesztesége. Idáig egyetlen ismeretes emléke a blekingi tartomány Nätt­­raby templomában egy szerény ezüst, illetve aranyozott kehely­­tányér, korántsem fokmérője Novoszády Zsigmond művésze­tének. Fia, ifjabb Novoszády Zsigmond szintén Karlskronaban volt ötvös. A helyi templomokon kívül a blekingi, vstadi, kristia­­nopelsi egyházak, valamint egyes karlsronai, stockholmi, ble­kingi, lundi, jönköpingi, växiöi, näsbyi múzeumok és magán­­gyűjtemények ma is őrzik műveit. Húsz alkotása bizonyítja, hogy az ifjabb Novoszády Zsigmond művészetének oly alapjait vetette meg a svéd ötvösség történetében, amelyről a későbbi műtörténeti kutatások sem fogják letaszítani. Műveit teljesen az északi ötvösség szellemében és formáiban hozta létre. Fiáról, Novoszády Frigyes Zsigmondról is megemlékezik a kutató, ő is apja művészetét gyakorolta négy és fél évtizeden át Karlskronában. Egy 1761-ben készült dobozát az övedsklos­­ters(Skane)-ben levő báró Hans Ramel-féle gyűjtemény őrzi. A lőcsei eredetű Novoszády család svéd földön tehát négy nemzedéken át élt és működött. A kegyelettel felidézett, emlé­kezetes művészetüket, érdemekben gazdag egykori tevékeny­ségüket megörökítő kötet, amely a svéd—magyar barátság kap­csolatainak, jegyében született, e sorozat méltán érdeklődést ki­váltó első kiadványa. Mihalik Sándor „Magyar ötvösművészek Svédországban” cí­mű tanulmánykötete megjelentetésével értékes könyvsorozatot indított el a budapesti svéd királyi nagykövetség a külföldi kultúrkapcsolatok svéd intézetével karöltve. A kiadványsorozat célja, hogy az idők folyamán kialakult magyar—svéd kultúr­kapcsolatok iránt újabban megnyilvánuló kölcsönös érdeklő­dést kielégítse. „E kapcsolatok közel ezer évet ölelnek fel és ezért a kiadványsorozatot már az előkészítés során nem hiva­talosan az ,1000 Év Könyvé'-nek — ,1000 Ärsbogen’ nevezték” — írja a kötet előszavában Torsten Brandel úr, a Svéd Király­ság volt budapesti nagykövete. Mihalik Sándor a magyar ötvösművészet nemrég elhunyt ne­ves kutatója kötetében sikerrel követi nyomon a messzi svéd területekre került régi magyarországi ötvösök életét és mun­kásságát. Tragikus csapások, történeti viharos forgatagok a magyar öt­vösművészet lendületét Is megbénították, ezért régi mestereink közül számosán vándorbotot kényszerültek kezükbe venni — írja a szerző. A vándorló magyar ötvösök útjára lépett Sommer Mihály erdélyi legény 1614-ben, aki a svéd királyt, II. Gusztáv Adol­fot, a lützeni győzőt, mint udvari ötvös, négy esztendőn át szol­gálta. Sommer Mihály nem volt társtalan a svéd királyok magyar származású ötvösei sorában. Az 1666-ban Lőcsén született No­voszády Zsigmond és az 1669-ben született Novoszády Kristóf ötvösművészek svédországi működéséről bőven emlékezik meg Mihalik Sándor. Életútjukat nyomon követve először Kristófra bukkan. Novoszády Kristófot, aki 1694-től az akkor Svédor­szághoz tartozott Stettinben tevékenykedett, mint ötvöst és ék­szerészt felvették a város polgárai sorába és a helyi ötvöscéh is Novoszády Zsigmond kehelytányérja. Balra: Ifjabb Novo­szády Zsigmond 1743-ban készített gyertyatartója a Nordlska Museét-ben. ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Ä gyermek a forradalomban A Tanácsköztársaság első hetei lázas tevékenységgel indultak. Meg kellett szervezni az új állam alapvető in­tézkedéseit. Élelmezési, ruházkodási, fűtési programot kellett készíteni és végrehajtani. Égető lakásproblémák vártak megoldásra. Izgalommal teli a nemzetközi helyzet. A fiatal proletárállam reménykedve és kétkedve fogadja az antant be nem avatkozásáról szóló híreket, de egyide­jűleg fel kell készülnie a védekezésre is: folyik a tobor­zás a Vörös Hadseregbe. Megannyi új, nehéz és bonyo­lult feladat. Mégis, úgy tűnik, a „nagy” kérdések között nem sikkad el, sőt a munka homlokterébe kerül a kicsinyek, a gyer­mekek kérdése. Sokoldalú, gondos körültekintés érződik az ötven esztendővel ezelőtti hírekből, amelyek a gyerme­kekre vonatkoznak. Az új iskolavezetők tanácskozásán Dienes László is­mertette az új feladatokat. A fővárosi tanítók legfonto­sabb munkájának azt kell tekinteni, hogy „a gyermek­­lelkeket előkészítsék a jövőre, megnyissák a lelkeket az új világ számára.” A tanítóság sokat tehet, hiszen a gyer­mekeken keresztül hozzájárulhat ahhoz, hogy a nem pro­letár szülők is könnyebben barátkozzanak az új világgal. Dienes László hangsúlyozta: „Akik ma az iskolába be­mennek, se a múlt embereivel, se elvtársaikkal ne bán­janak úgy, mintha korlátlan hatalmuk volna, hanem kö­zösen intézzék az ügyeket.” Egyidejűleg a főváros összes iskoláiban és tanfolya­main a népbiztosság rendeletére a tanítás ingyenessé vá­lik. Mindennemű tandíjszedés megszűnik. Április 10-én megindult a tanítás az iskolákban. Ha a mai gyermekek arról hallanak, hogy a Tanácsköz­társaság megszervezte az óvodás és iskolás gyermekek rendszeres fürösztését, bizonyára kerek szemmel csodál­koznak: hát ez is probléma volt? Igen, ötven évvel ez­előtt nagy vívmánynak számított, hogy csak Budapes­ten hetenkint 35 000 proletárgyermek jutott ingyen für­déshez. Legnagyobb részük ekkor élvezte először a fürdő­kád, a zuhanyozás örömét. Talán az mutatja meg legjob­ban e rendelkezésnek a jelentőségét, hogy a felnőtt dol­gozók siettek még megtetézni: az Artézi fürdő dolgozói elvállalták, hogy a fürdés ideje alatt a gyermekek fehér­neműjét ingyen kimossák, az orvosok pedig megvizsgál­ták a gyermekeket, nincs-e bőr- vagy szívbetegségük. Az Est hangulatos riportot közöl az első fürdési napról: az előkészület alatt egymást ijesztgetik a kisfiúk, milyen is lesz a fürdetés? Sok mosóteknő lesz — mondják —, kövér nénik, nagy gyökérkefékkel, szappannal a kezük­ben ... Akad gyerek, akit otthon teknőben megfürdettek, nehogy szégyenkeznie kelljen. Jó kis mókák folynak a vetkőzőben, ahol a fiúcskák éppen beférnek a szekré­nyekbe. Legnagyobb sikere persze a zuhanynak van. Hár­­man-négyen összekapaszkodva élvezik a jó meleg perme­­tet. A fürdő személyzete is felvidul a vidáman sikongató gyermekek láttán. A gyermegvédelem egy másik fontos intézkedése a fog­kezelés. Az illetékes népbiztosság rendelkezése alapján minden gyakorló orvos tartozik saját rendelőjében és saját felszerelésével a hozzá utalt gyermekek fogát na­ponta meghatározott időben ingyen kezelni. Ezért az ál­lamtól havi 1000 koronát kap és a felhasznált anyagot is megtérítik. Ez a rendelkezés nyilván kevesebb örömet szerzett a gyermekeknek, mint a fürdetési akció, habár jelentősége nem szorul magyarázatra. De nemcsak az oktatás és az egészségügy foglalkoztatja azokat, akiknek feladata a gyermekekkel törődni. A há­ború talán legjobban a kicsinyeket kínozta meg, de azért a gyermeknek nemcsak élelem kell, nemcsak egészség­­ügyi gondozás és tanítás, játszani, szórakozni is szeretne. Köztudomású, hogy a mai meglett felnőttek közül sokan akkor repültek először hintán, akkor játszottak először játszótéri homokozóban, amikor a hivatalos rendeletek megnyitották az összes, addig a nyilvánosság elől elzárt parkot, köztük a Margitszigetet (ahol az addigi belépő­díjat megszüntették) és játszótereket létesítettek a mun­kásgyermekek számára a város minden részén. De, túl ezen, a közoktatásügyi népbiztosság egyik fon­tos feladatának tekintette a gyermekek nívós szórakozta­tását. Tervbe vette gyermekszínházak létesítését, de ad­dig is mesedélutánok, bábjátékok formájában oldotta meg ezt a kérdést. 1919. áprilisának második hetében Bu­dapesten 120 000 gyermek hallgatott mesét kitűnő elő­adóktól. A város negyven helyén, két turnusban húsz mesélő és húsz rajzoló szórakoztatta ifjú közönségét. A műsort a világirodalom legszebb meseanyagából válogat­ták. Á kiválasztást és az ellenőrzést Balázs Béla végezte a Gyermektanulmányi Társaság segítségével. Április 20-án pedig az Operaház nyitotta meg kapu­ját a gyermekeknek: a Jancsi és Juliska című daljáték és a Babatündér című balett kápráztatta el a főváros munkásgyermekeit. A vidéki gyermekekről sem feledkeztek meg. Megindult a szervezés, hogy a színészek staggione-szerűen, kis tár­sulatok útján eljussanak az ország minden részébe, hogy a falusi, sőt tanyai gyermekek is részesülhessenek a szín­vonalas műveltséget előkészítő szórakozásban. M. Kállai Magda

Next

/
Thumbnails
Contents