Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-19 / 8. szám
(49.) Nagy csodajel Régebbi történetírásunk — s őszintén szólva ez érthető is — elítélő, rosszalló hangnemben írt a magyar parasztháborúról. Elborzadt a kegyetlenkedések láttán, amelyek kísérték, noha nehezen tagadhatta azokat a kegyetlenkedéseket, amelyek elvezettek hozzá. Különös, de nem szokatlan logikával, azokat tette felelőssé, hogy a nehéz helyzetben a kereszteshad irányt változtatott, akik e helyzetnek áldozatai, s nem azokat, akik előidézői voltak. Mindent egybevetve, a középkor végi Európa jelentős területein végiglángoló parasztháborúknak jól kitapintható társadalmi okai voltak, amelyeket felidézni itt nincs módunk; a magyarországi közvetlen kiváltó okokat pedig már elsoroltuk. Elkeseredett, hősies, de reménytelen harc volt ez, vagy majdnem reménytelen: több siker esetén talán elérhetett volna bizonyos könynyítéseket a jobbágyok sorsában, de felszabadulásukra még nem érett meg a kor. Ma már nem könnyű eldönteni, mi volt súlyosabb: a vakság, amely kiváltotta, vagy a megtorlás, amely követte... 1514 júliusában Augsburgban kinyomtattak egy röpiratot, amelynek az volt a címe: Nagy csodajel. Ez a röpirat polgári szemmel látja és írja le a kereszteshad történetét. Mint szaporodtak körülötte az összetűzések, amelyek végül a feloszlatását elrendelő parancshoz vezettek, s mint tagadta ezt meg az egybegyűlt sereg. A feloszlatott, de feloszolni nem akaró sereg felkerekedett és Cegléden át a Tiszántúl felé indult. Egyes források, nem egészen indokolatlanul, azzal magyarázzák a parasztháború mozgási irányát, hogy az alföldi mezővárosokat sújtotta leginkább az állatkereskedelmet és kivitelt gátló belső vámrendszer. A sereghez útközben újabb és újabb erők csatlakoztak, s helyi felkelések sora indult meg az ország más részein is. A fősereg Tiszavarsánynál hordókra szerelt hídon átkelt a Tiszán és Békésre, majd Gyula vára alá ért. Addigra azonban a főurak és nemesek is magukhoz tértek és a közelben, Csanádon jelentős erőket vontak össze. Csáki Miklós püspök és Báthori István főkapitány vezetése alatt. Dózsa előbb Nagylakból füstölte ki Csákit, aztán Csanádot égette fel, majd Lippát foglalta el. Megostromolták és bevették Sólymos várát is. A marosvölgyi várak elfoglalása után Dózsa Temesvárt zárta körül, amely a bárók maradék seregeinek gyülekezőhelye volt Báthori maga vezette a védelmet. De hát mi mozgatta, milyen eszmék hevítették a paraszti seregeket? Különböző források is szólnak erről. Legérdekesebb közülük az a beszéd, amelyet Dózsa György Cegléden mondott el, s amely több változatban is fennmaradt. Ezek a változatok szövegükben eltérnek, de tartalmuk egyezik. Hadd idézzünk belőle egy részt úgy, ahogyan Tubero, délszláv apát feljegyezte, s ránk maradt: „Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már csak egy nemes is a ti munkátok és költségetek nélkül? Hiszen ha egy nemes építkezik, házasodik, leányát férjhez adja, vendéget fogad, születik, vagy meghal, ha saját ügyében a királyhoz utazik: veletek fizetteti meg; semmit sem tesz a ti nagy károtok nélkül. Ki viseli ezt el, akinek emberi értelme van? Sem kedvező, sem kedvezőtlen dolog nem érheti a nemest anélkül, hogy ti kárát ne pállanátok, ünnepük gyász nektek, terhet róva rátok; abból van a fényűzésre elköltött pénzük. Ha gyászolnak, temetnek, a ti költségetekkel csapnak tort, és belőletek igazi könnyeket sajtolnak ki; a ti veszedelmetek nélkül a bűnös emberek sem a szabadsággal, sem a nagysággal, a legnagyobb és legkedvesebb erényekkel nem élnek. Ha pedig a mindenkitől igen óhajtott pénzre vágynak, a tietekből rabolva töltik meg ládáikat, s a tőletek raboltakból lesznek nagyok és gazdagok; egymás közt a legnagyobb dicséretet azok kapják, akik jobbágyaiktól a legtöbbet veszik el tiltott módon.” A szép, retorikus rendbe szedett mondatok tartalma, értelme világos és vitathatatlan, még ha nem is szó szerint így hangzottak el. A nép prédikátorai is új kor eljöttét hirdették, a földi istenbirodalom megvalósulását, s homályos szavaikat az egyszerű emberek aligha értették. De amint fegyverbe hívták őket, e szavak értelme egyszerre megvilágosodott. Mint ahogyan Dózsa beszédének összes változata annak az elkeseredésnek ad hangot, amely a parasztságot a kíméletlen kizsákmányolás és elnyomás miatt eltöltötte. s azért tiltakozik, hogy keze munkájának gyümölcsét más szedje le, fogyassza el. Ilyen eszmék hevítették a parasztseregeket, amikor a várakat, kastélyokat, udvarházakat megostromolta, ez vezette rohamra őket Temesvár alatt is. Az ostrom elhúzódott, s közben a parasztsereg elszenvedte első vereségét is Gubacsnál. A megszorult nemesség, amely addig oly hévvel marta egymást, most kényszerből, s* végszükségből egyesült. A kiéheztetésre ítélt Báthori, Temesvárból megalázkodva kért segítséget legnagyobb ellenfelétől, Zápolya erdélyi vajdától. A vajda pedig aligha Báthorit sajnálta meg, amikor hadait útnak indította. Felfogta, hogy a veszély, amely ma a főkapitányt fenyegeti, holnap az ő kapuján dörömbölhet. S persze, közben, nem csekély elégedettséggel gondolt arra, hogy ha győz, nem csak a parasztok felkeléséi veri le, hanem Báthori felett is győzelmet arat. Az uralkodó osztály egysége tehát a közös veszedelemmel szemben helyreállt, és a Temesvárt ostromló Dózsát a bárók és az erdélyi nemesek egyesült seregei legyőzték, Dózsát elfogták és tüzes trónon kivégezték. Halála után a megmaradt sereg élére Mészáros Lőrinc állott, és a harc még egy ideig folyt tovább. Végül, részben árulás segítségével, Mészárost is legyőzték, elfogták és kivégezték. Az elbukott parasztháború egyesítette a nemeseket. Az igazi ellenség, amely a határok alatt gyülekezett, nem tudta egyesíteni őket. Más pedig, aki ezt az országot akkor megvédhette volna — fegyverben nem volt. Mert arra a tüzes trónra nem Dózsa ült fel egyedül... B. P. (Következik; A tüzes trón) iff *1» Ismét o magyar nyelvről Miként tanuljon az új családtag - Egyetemi szintű oktatás Kanadában Van egy közös kincsünk kint élő honfitársainkkal: a magyar nyelv. Ennek a közös kincsnek az ápolásáról sok szó esett már lapunkban. Az utóbbi időben még inkább megélénkült a magyar nyelv ügyével való foglalkozás. A múlt év november 30-i számunkban Sinor Dénes professzor írt mély és elemző elmefuttatást a határainkon kívül élő magyarságnak a szülőhaza nyelvéhez való viszonyáról, s a kérdésre, vajon fontos-e számára — kivált a második, harmadik generáció számára — ez a kincs, egyértelmű igennel válaszolt. Sinor profeszszor cikkéhez kapcsolódott Szilágyi Ferenc nyelvész írása február 22-i számunkban. Ö az igenhez hozzátesz valamit: a minőség igényét. Szerinte meg kell őrizniük kint élő honfitársainknak a magyar nyelvet, de nem mindegy hogyan. A problémához, ha nem is közvetlenül, de közvetve számtalan, szerkesztőségünkbe érkező levél nyújt adalékot. Levelek, amelyekben nem mindig a nyelvész, a szakember felkészültségével érintik e kérdést, mégis szorosan kapcsolódnak ahhoz a konkrét törekvéshez, amelynek — az óhazától távol — nyelvünk megőrzése a célja. Az alábbiakban mindkét fajtából — a szakember és a magánember véleményéből is — bemutatunk egyetegyet. Az egyik levelet egy anya írta az Egyesült Államokból. Fia nősülés előtt áll és „leendő feleségének — közli G. J. honfitársnőnk —, aki amerikai születésű és így angol anyanyelvű, de ezenkívül a német nyelvet is bírja, hő vágya, hogy magyarul megtanuljon.” íme, arra a kérdésre, hogy vajon a kinti magyarság megőrizze-e anyanyelvét, Sinor Dénes professzor „igen”-je és Szilágyi Ferenc „igen, de hogyan”-ja után úgy tetszik, a kör bővül. Foglalkoznunk kell a beházasulók, az idegen anyanyelvű családtagok magyar nyelvtanulási kívánságával. Természetes kívánság ez. A család közösségébe tartozás — a meghitt csevegéstől a magyar irodalomból vett idézetek megértéséig — tehát a teljes beavat-ottság érzését, a közös nyelv adja meg. A családtagok anyanyelvének ismerete által válik az új „kültag” igazi „beltaggá”. G. J. honfitársnő azt írja: „... az Önök kiadásában megjelent újonnan egy magyar nyelvkönyv angol anyanyelvűek részére". Azt kéri, írjuk meg, hogyan juthatna hozzá mielőbb, leendő menye számára. (A Magyarok Világszövetsége már el is küldte címére a Learn Hungarian című könyvet.) A másik levél nem magánjellegű. Tulajdonképpen az egész kanadai magyarság szempontjából figyelemre méltó, amiről a magyar angol tanár, K. S. honfitársunk Torontóból tudósít : „... a Magyarok Világszövetsége eddigi hathatós támogatásával a Magyar Tanárok Munkaközössége tovább folytatja tíz év előtt elkezdett munkáját. Jelentősebb munkaterületünk a hétvégi Magyar Iskolákon kívül a De La Salle High Schoolban. immár harmadik éves Magyar Nyelv- és Irodalom tanfolyamunk, heti négy órában. Ötödik éve tartjuk a Magyar Érettségi Tanfolyamot. Eddig 74 középiskolát végzett magyar diák került az egyetemre a magyar érettségi bizonyítvánnyal (mint 2 kredites kötelező második modern nyelv vizsgával). Az idei hallgatóink száma 18. Ezek zömben torontói és ontariói egyetemekre készülnek. A leglényegesebb, mondhatjuk a legsikeresebb akciónk most valósult meg. A Richmond University College-ben 1969 szeptemberétől magyar fakultás indul Hungarian Study címen. Az alapítási levél és a tanárok kinevezése napokon belül megtörténik... az első három szemeszter tanrendje: magyar nyelv kezdőknek (angol anyanyelvű hallgatóknak), és haladóknak (magyar hallgatóknak)”. Ehhez talán nem is kell egyebet hozzáfűznünk, minthogy szívből örülünk eddigi eredményeiknek és sok sikert kívánunk további munkájukhoz, a magyar nyelv egyetemi szintű oktatásához. Tavaszelő (Vámos László (elv.) <Tldül&kely. Leiz eqjy, hak&nißiLf ai kis (ala Alig húszéves Kozári Pálné, amikor 1959-ben Lázin megválasztották tanácstitkárnak. Később Bakonyszentlászlóra került. De a községben lakást hosszú ideig nem kaptak, így hát majd két évig tizenkét kilométerről járt munkahelyére. Vonat, autóbusz híján motoron tette meg az utat. S itt, a bakonyaljai kis faluban sok munka várt rá. Sokat építkeztek az utóbbi időben. Legtöbbet talán a könyvtár és az egészségház létesítése érdekében talpaltak. Már megnyílt a könyvtár. Mostanában már nagyobb gondok miatt törik a fejüket a község vezetői. Ügy látszik, nemsokára más világ lesz Bakonyszentlászlón. A községben és határában bőséges bauxitvagyonra leltek. Külszíni fejtéssel is évekig boldogulnak vele. Márpedig, ha bányát nyitnak — pedig megnyitják hamarosan —, dolgozók is kellenek. A falu nem tud annyit adni, amennyi szükséges. És az ide jövő munkásoknak lakásokat, egyéb szociális létesítményeket is építeni kell. Ez csak természetes. A község fejlesztési tervét is ennek figyelembevételével készítették el. A bánya megnyitásával egyidőben száz lakást építhetnek. Ezért járnak gyakran terepszemlére a község határában az elnökkel. Szeretnék, Kozári Pálné és munkatársa (Ifj. Soproni Béla felvételei) ha üdülőövezetben, az ősfenyves közelében létesülne az új villanegyed. Mert ennek a bakonyaljai kis falunak már van egy „villanegyede”. A 30-as években „fedezték fel” a vidék jó levegőjét, pihenésre alkalmas, szép környezetét, gyógyforrását. Akkor akarták a falut először üdülőhellyé fejleszteni. Ám, a terv csak terv maradt. A villanegyedből rövid utcácska lett. Most viszont Kozári Pálné kezdeményezésére a vidék legszebb részén juttatnak telket az érdeklődő vállalatoknak, hogy dolgozóik számára üdülőt építhessenek. Természetesen a magánérdeklődők igényét is kielégítik. — A környék levegője szívbetegekre, asztmásokra, gyenge idegzetűekre igen jó hatással van. Ez az orvosok véleménye. Élnünk kell tehát a lehetőségekkel. A tervek végrehajtása a fő tennivalóm itt! — mondja Kozáriné. Hamarosan telt ház lesz, meleg, nyári napokon a hús szurdok, a négy égtájra nyíló barlang és az Ördögrét környékén. Egykor a betyárok tanyáztak itt, e természetvédte, romantikus környezetben. S hogy Bakonyszentlászló nemcsak olyan hegyi üdülőhely legyen, ahol a kiránduláson, pihenésen kívül más szórakozási lehetőség nincs, Kozárinénak az a vágya, hogy strandot létesítsenek, a gyógyforrás összegyűjtött vízéből. Már azt is kitervelték, hogy télire fürdőházat építenek a strand mellé, hadd gyógyíthassák reumatikus fájdalmaikat hideg napokon is a betegek. A fiatal tanácstitkár tele van szép tervekkel. S hogy mindez nem marad csak papíron, biztosíték arra Kozári Pálné eddigi számtalan tette, akaratereje. S még egy: terveit illetékes helyen — a község végrehajtó bizottságának határozata alapján — máris helybenhagyták. Álmainak valóraváltásában nem marad magára. Segíti, támogatja őt a falu népe. Anyagi áldozatokkal, tettekkel, társadalmi munkával is. András Ida Az új könyvtár többezres kötetében válogathatnak az olvasók
