Magyar Hírek, 1968 (21. évfolyam, 24-26. szám)

1968-12-28 / 26. szám

Í>[RKÓ líyfténizŐ L--­Esteba Soóstól, 1923 óta Argentínában élő honfitársunktól szívhez szóin levelet kaptunk az összetartásról, a nyelvünkhöz való ragaszkodásról, a magyar hagyomá­nyok ápolásáról, s a levélhez mellékelve az alábbi történetet. A Colegie Nációnál igazgatói irodája előtt várakoznak néhányon. Szülők ki­sebb gyerekekkel, akiknek a beíratása körül még vannak elintéznivalók. A ta­nítás már folyik. Minden hely betöltve. Megkezdődött a tanév. Ez a Colegie Nációnál bachillerátot (érettségit) ad annak, aki mind az öt osztályát sikerrel végzi. A régi magyar gimnáziumokkal és reáliskolákkal azo­nos, amolyan amerikai változatban. A titkárkisasszony vitatkozik egy fér­fival, mellettük egy tizennégy év körüli fiú nyugtalanul hallgatja apja érvelé­seit. Megkéstek egy kicsit. A titkárnő könyörtelen. Nincs hely, a felvételek be­fejeződtek, semmi mód arra, hogy a fiú padot kapjon. Az apa érvel, könyörög, hadonászik. Beszélni szeretnék az igaz­gató úrral. Nem lehet, ö sem csinálhat csodát. Ebben a pillanatban egy magas fia­tal férfi tűnik fel a folyosó végén. A se­nor rector, az igazgató. A. jelenet megismétlődik. Az apa kö­nyörög, hiszen a fia jövőjéről van szó. Az igazgató hűvös udvariassággal ne­met mond. Nem lehet. Máris túlzsúfolt az iskola. „Uram, vidékről jöttünk be. Nézze meg, uram. A fiam jó tanuló. Nézze meg, uram a toayai collegium igazgatójának az ajánló sorait.” Az igazgató hallgatott. A papírok azonban már nála voltak. Akaratlanul, talán véletlenül beléjük nézett, azután lassú mozdulattal sorban megnézte valamennyit. Végül megkér­dezte: — Milyen név ez o Berkó? — Magyar, uram, az én apám még magyar volt — felelt az apa. — Y vos hablas en hungara? És te beszélsz magyarul? — kérdezte az igaz­gató a gyerektől. — Igen — felelte büszkén a fiú. — És mit tudsz Magyarországról? Például tudod-e, hogy mi Magyarország fővárosa? — Budapest — felelte a fiú és men­ten vigyázzállásba lépett, már valami földrajzórán képzelte magát a tanár előtt. S pattogtak a kérdések, egymás­után. Hogy van-e tengere Magyaror­szágnak, hogy ki volt a honalapító, mi a neve a magyar folyóknak, és végül, hogy kit tart a kis Berkó a legnagyobb magyarnak. S a fiú kipirulva vágta rá: — Kossuth Lajost. Az öreg Berkó, az apa újra szólni akart, könyörögni újra, de nem lett rá ideje. — Senorita! Senorita! — az igazgató hívta a titkárkisasszonyt és odaadta ne­ki Berkó papírjait. — Senorita, csináljon mindenáron he­lyet a harmadik „C"-ben ennek a fiú­nak. Azután kezet adott az öreg Berkónak, és egy udvarias „buenos dias”-szal már ott sem volt. Hívták őket az irodába, öt, tíz perc, minden formaságnak eleget téve, a kis Berkó már be is lett írva. Megkapta az utasítást is, hogy mikor, hol, mivel je­lentkezzen. Az utcán voltak újra. Az apa, papirossal a kezében — va­lami elismervényféle volt — még min­dig mint valami szélütött kergebirka tántorgott a boldogságtól, hogy a fia nem veszít évet. Azután megállt. Szemét rámeresztette a papírra és hirtelen feltartóztathatat­lanul megindultak könnyei. — Apám, édesapám! Mi történt ma­gával? — kérdezte rémülettel a fiú. Jóidéig nem tudott felelni, azután egy olyant sózott a gyerek hátára, ami egy komoly ütésnek is dicséretére vál­na, pedig csak hízelgés volt, a jókedv, a boldogság megnyilvánulása. — No, fiam, most aztán mutasd meg, mit tudsz! Az igazgató úr magyar em­ber. A gyerek a papírra ütött pecsétről le­olvasta az igazgató nevét: „Profesor Esteban Soós Rector del Colegie ...” Azután elindultak haza. Hogy mi történik a világgal, azt az ilyen esetekben ki tudná megmagyaráz­ni? A nap most úgy sütött itt, mint va­lahol Békés megyében. A verebek, azok meg magyarul csibogtak az argentínai fákon. Az öreg Berkó kézenfogva szinte von­szolta a gyereket, a második generációs kis argentino-magyart, akire ráragadt apja lelkesedése, mert úgy ugrándozott, mint egy kiscsikó. Csak könnyekre nem fakadt, mert hát — azt nem lehet ta­gadni — neki mégis csak közelebb van a La Plata, mint a Tisza vagy a Körös. * Az igazgató is hazament. Vacsora után rágyújtott egy szivarra és kezébe vette az esti lapokat. De gon­dolatai másutt jártak. Maga se tudta miért, eszébe jutott, hogy Magyarország legnagyobb folyói a Duna és a Tisza. Aztán energikusan leverte a hamut, és szinte magának bizonyítgatva, félhan­gosan jelentette ki: „De a Rába se ku­tya ám, meg a Répce”. Ezekről többet hallott, mint a Dunáról. Sáros ugyan a Rába vize, de fürödni benne, meg rá­kászni a Répcében, az aztán valami, ö ugyan nem fürdőit a Rábában, a Répcé­ben se halászott soha, de annyit hallott az apjától róluk, hogy úgy ismeri a két folyót, mintha mellettük nőtt volna fel. Azután elmesélte a kis Berkó felvé­telét. Hallgatták nagy csendben. S egy köny­­nyes szemű magyar asszony hálásan csókolta meg argentino fiát, Üzenet olvasóinknak A Societé Hongroise de Secours Mutuels de Paris — a Pá­rizsi Magyar Kölcsönösen Segélyező Egyesület — egyik leg­utóbbi választmányi gyűlésén részt vevők levelet küldtek a Magyarok Világszövetségének. A levélírásra az indította a je­lenlevőket, hogy köszönetüket akarták kifejezni a hazulról rendszeresen kapott hírekért, amelyekből — így a Láttuk, olvastuk, hallottuk rovatból —, mint írják, „értesülünk arról, hogy mi történik a nagyvilágban honfitársainkkal”. Soraikat a Magyar Hírek ezúton nyugtázza s egyben mi is hadd fejez­zük ki köszönetünket a levélben foglalt néhány tájékoztatá­sért. így például mi annak idején hírt adtunk a Yerres-i Rá­­kóczi-ünnepélyről, most kedves franciaországi honfitársaink levelükben kiegészítik a mi közlésünket: egyesületük régi tra­díciója ez, több mint húsz esztendeje rendezik meg minden ősszel a Rákóczi ünnepséget, amelyen, mint mindig, az idén is elkészült a hagyományos bográcsgulyás s mintegy százhúsz személy vett részt a rendezvényen. E tradíciót folytatni fog­ják, így szól a levél: „Egyesületünk leglelkesebb tagjaival, amíg azok ősz fejjel ugyan, de erővel bírni fogják”. Szívből kívánjuk, hogy az „őszfejűek” is még sokáig jó egészségben működjenek közre hasonló alkalmakkor, s reméljük, azért bekapcsolódnak az ifjabb generáció tagjai is. * Prager Jenő honfitársunk levele — amelyben a miami Ma­gyar Kultúr Club helyiségeiben és kertjében megtartott ok­tóberi szüreti mulatságról tudósít, nemrég érkezett szerkesz­tőségünkbe, így mi is csak némi késéssel gratulálunk a jól si­került ünnepséghez. Az utasok kényelmét biztosítja pályaudvaron, vonaton, hajón az ^UTASELLÁTÓÉ Csoportok részére étkezés, úticsomagrendelés Budapest, V. Veres Pálné u. 24. Telefon: 189-900 LEGNEPSZERUBB HOBBYNK-A REJTVENYFEJTES ÍGY ÉLÜNK MAJD 2000-BEN Korunk egyik új tudományával, a futurológiával foglalko­zik ez az olvasók tájékozódottságát ugyancsak próbára tevő fejezet. A nem is olyan távoli jövőben megvalósulásra kerülő elgondolások, felfedezések, találmányok tömegéből idézzük fel a „Hadüzenet a fertőző betegségnek” című részlet néhány sorát: Az immunbiológiai kutatások eredményei döntő csapást mérhetnek az emberiséget tizedelő fertőző betegségekre is. A futurológusok arra számítanak, hogy az évszázad végére si­kerül általános védettséget elérni mindenfajta baktérium és vírus ellc-n, az általuk előidézett betegségekkel szemben. Mi a különbség baktérium és vírus között? Megjelennek majd a háztartási „robot-rabszolgák” is. A háziasszonyok munkáját ezek végzik majd el EGY KIS FILMTÖRTÉNELEM Húsz, az utóbbi két évti­zedben nálunk is bemutatás­ra került külföldi film rövid tartalma, főszereplőinek és rendezőjének neve nyomán, eszébe jut-e a film címe? Tessék ezzel az eggyel meg­próbálkozni ! 1942. A nácik leigázták majd egész Európát, de egy nagy észak-afrikai városban is szerveződik már az ellen­állási mozgalom. Ennek a László Viktor nevű magyar fiatalember áll az élén, aki egy Ilsa Lund nevű nő kísé­retében érkezett a városba. Ilsa Lund, akiről később de­rül ki, hogy László felesége, szembe kerül Rickkel, a vá­ros ismert lokáljának tulaj­donosával, akihez régebben gyengéd szálak fűzték. A pg­­rázs még izzik a hamu alatt, de a történet szereplői egyre izgalmasabb események sod­rába kerülnek. A német ké­mek László nyomára akad­nak. Lélegzetelállító harc kezdődik, amely viharos bo­nyodalmak, váratlan kalan­dok után jut el a megnyug­tató befejezésig. Főszereplők: Ingrid Berg­man, Humphrey Bogart, Con­rad Veidt. Rendezte: Kertész Mihály. Hobby van sok és számos embernek van hobbyja. Ha statisztika készülne a különböző kedvtelésekről — a bé­lyeggyűjtőstül a modellezésig —, alighanem a rejtvény­fejtés kerülne az első helyre. Legalábbis nálunk, Ma­gyarországon, ahol mostanában sorra alakulnak a rejt­vényklubok és a Füles című, népszerű magyar rejtvény­újság éppen azt tervezi, hogy kiírja az országos magyar rejtvénybajnokságot, amelynek győztese képviseli majd színeinket a keresztrejtvényfejtök Európa-bajnokságán. A rejtvényfejtés népszerűségét tanúsítja, hogy a Fü­les ezúttal már nyolcadik alkalommal megjelenő Év­könyve egyike a legmagasabb példányszámban készülő magyar nyomdai termékeknek. A „Füles Évkönyve 1969” című, vaskos, kétszázhatvan oldalas kötet gazdag gyűjteménye a legkülönbözőbb fajtájú fejtörőknek, a mellékleten közölt óriási méretű keresztrejtvénytől a logikai, a rajzos, a matematikai, a betűrejtvényekig, és a közöttük szereplő, éppen a Füles révén nagy népsze­rűségre szert tett riport-rejtvényekig, a rejtvényes kri­mi történetekig és a Tanár úr kérem című rovatig, amely az Évkönyv naptárrészében minden napra má­sik kérdést ad fel az olvasónak. Az új Füles Évkönyvből közlünk itt egy kis váloga­tást. Tegyék próbára vele a mi olvasóink is rejtvény­fejtő készségüket. Ha egyik-másik fejtörővel nem sike­rülne megbirkózni — az sem baj. Lapozzon mai szá­munk 14. oldalára, ott megtalálja a megfejtéseket. Jó szórakozást a fejtöréshez! REJTŐZŐ KÖZSÉGEK A fejtörők egyik legősibb formája a betűrejtvény, új életre támadt. Tegyen e mintákkal kísérletet! Könnyítésül annyit, hogy mindegyik rejtvény megfejtése hazánk egy-egy közsé­gének neve. H = Z |D-L­Ír A TANÁR ÚR KÉRDÉSEIBŐL JANUÁR 3. 1839-ben született Thaly Kálmán, a ku­­ruckor neves kutatója. Milyen tevékenységet fejtett ki még a történelemtudomány területén? JANUÁR 6. 1919-ben hunyt el Theodore Roosevelt, 1901-től 1909-ig az USA elnöke. Milyen rokonságban volt a későbbi „nagy Roosevelt” elnökkel? JANUÁR 8. 1849-ben az osztrák hadbíróság elfogatta, majd hatévi várfogságra ítélte Czuczor Gergely költőt. Miért? 25 PORTRÉ az új magyar irodalomból A mai író- és költőnemze­dék huszonöt „befutott” kép­viselője mesél el a Füles Év­könyve e fejezetében egy-egy kedves történetet. Ezek közül ragadtuk ki Székely Magda gy .rmeklustoriáját: Bolgár vers Nemrégiben Ralin, a tehet­séges bolgár költő egy epi­grammáját fordítottam. Ma­gyarul így szólt: % Óh balvégzet szegény fia, Polgára kies mesehonnak. Mindent el kell olvasnia, Amit a papától kinyomnak. AZ én kisfiam hasonló sors­ra jutott. Mesekönyvem min­den sorát betéve fújja. Milyen sikeres kötetei je­lentek meg az írónőnek? KAKUKKTOJÁS Újszerű fejtörősorozat ez. A kakukk furcsa szokását kö­veti, aki idegen fészekbe rak­ja tojásait. A fejtörő egy-egy csoport tulajdon- vagy főne­vébe olyat csempésztek be, amely elüt a többitől, nincs azokkal közössége. Keresse meg a kiragadott példában a kakukktojást: SZUMATRA, SYLT, JAVA, KUBA, KRÉTA, TANGA­NYIKA, CIPRUS, MÁLTA, SZICÍLIA, TRINIDAD, IZ­­LAND, SZENT ILONA, EL­BA, KORZIKA, HELGO­­■ l, LAND, SZARDÍNIA. BETŰRŐL BETŰRE Ahány nap, annyi megfejtés és minden megfejtésben elő­fordul a BETŰ szó. Persze, nem eredeti formájában, hanem más szóba, vagy éppen szavakba rejtve. §,, E j ^ ($zY) eBf 1 A B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents