Magyar Hírek, 1967 (20. évfolyam, 15. szám)
1967-07-29 / 15. szám
T w- ;jr. - • w.-jT* iw, ...- if *-• ««ne-Balassagyarmat látképe az Ipoly felől w — ---I ~^Pr -r ** rj j/OSEmmum*■l A balassagyarmati határállomás Megnövekedett a határíorgalom, új közúti híd épül az Ipoly on A Mikszáth-ház, háttérben a katolikus templom BALASSA Ügy tűnik, a magyar kisváros külső képét és belső tartalmát Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső egy évszázadra — ha nem örök érvénnyel —, meghatározta már a század derekán, amikor a kisváros még fontos tényező volt a magyarság életében, kötőanyag az elhagyatott falu s a »barbár« főváros között, lusta állóvíz, amelyben unott rablóhalak tenyésztek, fürge panamák, mérgező pletykák és az a sűrű, vastag közöny, amelyet a jelenkori szépirodalom is szívesen fölken a megmaradt kisvárosok homlokára ... A magyar kisvárosokat ábrázolva, gyorsan átutazó riporterek, vagy bekukkantó írók, nehezen vonják ki magukat a nagy elődök hatása alól. A mai magyar kisváros ezekben az ábrázolásokban többnyire »törekvő«, bár még a múlt számos visszahúzó kölöncéit cipeli; »rohamosan művelődő«, de azért tele van kispolgári hagyományokkal, »iparosodó«, de attól fő a feje, hogy iparosodik. Milyen is hát a mai magyar kisváros valójában? Ezt megtudandó Balassagyarmatra utaztam, az Ipoly menti kisvárosba, amely a legki-Futószalagon készülnek az elektromos biztosítékok a porcelánüzemben Kirakatnézés A nagy palóc, Mikszáth Kálmán szobra. Ma már ritka színfolt a palóc népviselet Hovanecz Teréz varrónő, a Flnorokötöttárugyárban Nemrég még falun élt, most a porcelánüzem dolgozója
