Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
Az új lakótelep játszóterén Az erőmű árnyékában vígan stra a legfiatalabb szeflcrkényl polgárt Tiszaszederkény látképe. Lent: Tiszaszederkény földrajzi központja, az 56 méter magas víztorony *I |t* £ tliyfättorsotig ClníilJani. .. m • RÍ ficptöttárgucg Cinöti ' tíraátta elrendeli. Ijogtj JUiaizederiény töiíégct jforáil jogú oárosta teli szervezni. *7ieza««Urfvíny járási jogú város Borsod--Abaúj- Zemplén megyéhez tartozÜ. il szervezett változás uégrebqjtuánai határnapja 1966 márelut31. Jbin »„ Az új város születési bizonyítványa, az Elnöki Tanács alapító oklevele két ipari óriásnak munkásokra van szüksége, s ezen a Hortobágyig elnyúló síkon, az elszórt falvakban és tanyákon kevés ember él. 1966. április 2-án tartották az ünnepi tanácsülést, amelyen Tiszaszederkény felvette a városi rangot. A város körvonalai már korábban kibontakoztak, de akkor már állt a városközpont, a mag, — négy-nyolcemeletes háztömbök —, működtek a közművek, boltok, iskolák, bölcsődék, vendéglők. — Ki volt a város első lakója? — Az építőkön kívül, akik a városépítés korszakában telepedtek ide, Balogh János művezető és Dalnoki József kazánmunkás. Ez a két városalapító polgár 1957. augusztus 19-én költözött be az első háztömbbe. Ezek között az első háztömbök között a tágas tereken és utcákon már meghitt zugokat alkotott a természet. Az újabb háztömbök, Miskolc és Debrecen között, ahol a Tisza ezüst nyárfákkal és kócos fűzekkel szegett íve, mint egy kardpenge kettévágja a Nagy Magyar Alföld beláthatatlan síkját, meghökkentő látkép válik elő a távlat borongás, párás mélységéből. Négy óriási kémény szürke füstöket pöfög a kéken izzó nyári égre, a Tiszai Erőmű négy roppant pipaszára. Valamivel távolabb egy karcsúbb, alacsonyabb kémény narancsszín fellegeket kever a lustán terjengő szürkeségbe, a Tiszai Vegyikombinát kéménye. Az úttól balra toronyházak világoskék tömbje magasodik fel oly hirtelen, mintha rakétákat lőnének a világűr felé. De a rakéták mozdulatlanok, s ünnepélyes kaput alkotnak, amelyen át az utas beléphet a hatvanhatodik magyar város, Tiszaszederkény falai közé. Köröskörül beláthatatlan kukoricatenger, mintha száz- és százezer zöld lándzsás őrizné a fiatal város nyugalmát. S valóban: Tiszaszederkény járási jogú város olyan nyugalomban él, akár egy középkori fészek, amelynek macskaköves utcáin álmos csönd honol. — Mindig ilyen csöndes a város? — kérdezem Gaál Jenőtől, a városi tanács végrehajtóbizottságának fiatal titkárától, aki egy hengeralakú okirat-tokból éppen elővonja a város születési bizonyítványát, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatát, amellyel a hajdani kisközséget városi rangra emelte. — Csak nappal csöndes, amikor a lakosság nagyobbik Vésze dolgozik. Este megélénkülnek az utcák, a boltok, a szórakozóhelyek, estére csökken a hőség is. Tiszaszederkény akkor kezd élni. A városalapítás gondolata 1957-ben született, amikor a magyar kormány elhatározta a Tiszai Erőmű és a Tiszai Vegyikombinát felépítését. Ez a kormányhatározat egyúttal az új város alapjait is lerakta, hiszen a
