Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
® .'IEEE? JpUM’M lfm L" •-« r C» 'fl nutcák és terek még az alföldi nyár fehér izzásában világítanak. — Mennyi lakója van az új városnak? — Tizenkétezer körül, de pontos számot csak az augusztus második felében tartandó népszámlálás után adhatunk. Itt minden évben kétszer kell népszámlálást tartani, mert a lakosság száma a Tiszai Vegyikombinát rohamosan emelkedő termeléséhez igazodik. Tiszaszederkényben ma 50 épületben 1368 lakás van. Az utcákat árkok keresztezik, gázt, fűtést vezetnek a most épülő lakótelepek felé. A város mértani pontossággal kiszámított területe egyre nyújtózik a Városépítési Tervező Vállalat tervei szerint. A város közepén áll az 56 méter magas víztorony kemény betonbordáival, mint egy orrával a földbe fúródott, földi támaszpontjára visszatért űrállomás, amely ismeretlen világokról hozott hírt, s ez a hasonlat nem is egészen képtelen. A 66. magyar város egy ismeretlen, új életformáról hozott hírt a pusztába, amelynek peremét 25—30 éve még a debreceni gulyák és ménesek tiporták. Vajon a rideg pásztorok és a vaksziken kínlódó parasztok jöttek-e lakónak az új város emeletes palotáiba? — Kevesen ... Legfeljebb az építőmunkássá vált, korábban a falvakból elköltözött volt földimívesek egy kis része maradt itt. A város lakosságának átlagos életkora 26 év, az itt élő emberek 57 százaléka érettségizett, vagy diplomás, a többi magasan képesített, kiváló ipari szakmunkás. Vajon hogyan él a tizenkétezer ember, aki Magyarország egyik legkorszerűbb nagyüzemében keresi a kenyerét — a pusztaság kellős közepén, harminc kilométerre Miskolctól s negyven kilométerre Debrecentől? — Kényelmesen, kultúráltan, legfeljebb egy kicsit csöndesebben, mint a zajos nagyvárosokban. Azt mondhatnám, válogatott em-Játszó lányok szobra a város főterén (Józsa Bálint alkotása) Toronyházak a város keleti peremén berekből áll a város lakossága, itt a legritkább a rendbontás, viszont az is igaz, hogy az emberek kissé zárkózottan, maguknak élnek. A közvetlen szomszédok még ismerik egymást, de már azt, hogy ki lakik a második, vagy harmadik lépcsőházban, — vajmi kevesen tudják. A városkának van mozija, több könyvtára, autóbuszjárat sűrűn indul a közeli s távoli tájakra. Tizennégy általános és szakorvos, két mentőállomás gondoskodik a lakosság egészségéről. Ebben az évben újabb kétszáz lakásba költöznek új szederkényi polgárok, épül a második 12 tantermes általános iskola, új 75 férőhelyes óvoda, két bank, egy biztosító iroda. Jövőre készül el a nyolc tantermes iparitanuló iskola és 16 tantermes középiskola, valamint a központi művelődési klub, ahol majd összetalálkozik, összebarátkozik s meghitt városi közösséggé ötvöződik Tiszaszederkény lakossága. A város főtere jó tíz holdas, egyelőre füves mélyedés. Ide egy év múlva bevezetik a Tisza vizét, s attól kezdve a karcsú toronyházak és testes háztömbök, egy csónakázó tó vizében nézegetik magukat... Az utcán ezekben a forró déli órákban úgyszólván csak asszonyokat látni gyerekkocsival és bevásárló kosárral. A cukrászda előtt gyönyörű kislány alszik a magaskerekű kocsiban. Amikor fényképezni akarjuk, a fiatal mama ijedten kirebben az utcára: — Jaj, ne ébresszék fel a város első bennszülött polgárát... — Első bennszülött polgár? — Igen ... Évike aznap született, amikor Tiszaszederkény város lett... A fényképezést elhalasztottuk Évike és Tiszaszederkény tizedik születésnapjára, amikor a 66. magyar városban már negyvenezer ember él. (baráti)
