Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-01 / 15. szám
m iSJrt m A fotókópia fordítása a kővetkező: „Durbints karaktere, hogy mindig ellentmond, de mégis azt cselekszi, amit Göre akar” NEM TITOK TÖBBÉ A GÁRDONYI-HIEROGLIFA A MEGFEJTÉS TÖRTÉNETE Nem talány többé a Gárdonyi-rejtély. Hosszú és fáradságos munkával sikerült megfejteni az „egri remete” titkát. A kulcs, amelyet évtizedeken át hiába kerestek, most egyszerre két kutató kezében van. Gárdonyi Géza jegyzetei, amelyeket a saját maga konstruált hieroglifákkal alkotott, hosszú időn át foglalkoztatták az irodalomtörténészeket. Már úgy tűnt, hogy a több ezer oldalnyi hagyaték örök rejtély marad. Az egri Gárdonyi Múzeum igazgatója azonban újból és újból próbálkozott. A jegyzetlapokról fotókópiákat készített és átadta mindenkinek, aki jelentkezett a titok kutatására. Sokan próbáltak szerencsét, s egészen az utolsó időszakig eredménytelenül. Az ötvenes években akadt ugyan valaki, aki állította, hogy sikerült lefordítania az írást. De rövidesen kiderült, hogy a ..megfejtés” hamis. Hogy mennyire az, most bizonyosodott be igazán, amikor elkészült a valódi „fordítás” egy része. töltötte. Statisztikai módszerekkel próbált a titokhoz férkőzni. Feltételezése szerint a fotókópiákon az Egri csillagok egyik részlete volt. Nehezítette a kutatók helyzetét, hogy Gárdonyi félre akarta vezetni titkának megfejtőit. Jegyzetei borítólapjára — mint utóbb kiderült — a tartalomtól elütő címszavakat írt. A „Deklinát” jelzésű boríték például költségvetését, jövedelemforrásait tartalmazta. Füzeteiben jobbról balra írt, s a füzetet az utolsó lapnál kezdte. KÉT ÉV MUNKÁJA A budapesti Gyürk Ottó negyvennyolc esztendős, családos ember. Régi szenvedélye a rejtvényfejtés. Titkosírással ugyan még soha nem foglalkozott, de nagyon érdekelték a fotókópián látható titokzatos vonalkák, körök. — Olyan volt az egész — mondja —, mintha egy sötét barlangban indultam volna el. Két évig foglalkozott a rejtélyes Gárdonyi-szöveggel. Minden szabad idejét ezzel Gyürk Ottó először jelekre bontotta az írást, az összekötő jeleket elválasztotta a betűjelektől. Számolnia kellett azzal, hogy íróról van szó, aki vesszőt, pontot, hoszszú és rövid ékezetet, idézőjelet, kettőspontot használ. A statisztikánál alkalmazott széllyukkártya segítségével állapította meg, hogy melyik betűjel milyen gyakran fordul elő. Kereste a számok jelenlétét. Amikor ez sikerült, már csak a számokra koncentrált. Másfél esztendő után, 1969 márciusában, a számok között elsőnek megtalálta a nullát. Ezután olyan anyagot kért a múzeumtól, amelyben feltételezhetően sok szám fordul elő. Az 1927- ben megjelent Bibi című regény kézirata látszott erre a legalkalmasabbnak. Valószínűnek tűnt, hogy az író az oldalszámozás alá dátumokat írt. (Később kiderült, hogy a feltételezés helyes volt.) Az író a dátumokat például így jelölte: 118. Ebből kellett kitalálni, hogy ez január tizennyolcat vagy november nyolcat jelent. A hónapokat is át keresztelte, augusztust például születéshónapnak nevezte, nyilván mert ő maga akkor született. TÁRS JELENTKEZIK A kutató 1969. augusztus 6-án készült el a számkulcscsal. Azonnal - értesítette a múzeumot, s ekkor tudta meg, hogy egy huszonkét éves pécsi joghallgató, Gilicze Gábor, egészen más módszerekkel ugyan, de hasonló jó eredményeket ért el. A két kutató között levelezés kezdődött, és szeptemberben elkészült a szövegkulcs, megkezdődhetett a titkosírás „lefordítása”. Az eddig lefordított jegyzetek sok érdekességet tartalmaznak. Az író különleges szavakat, kifejezéseket gyűjtött, szinonimák tömegét írta le. Sok humoros és sok gondolkodásra késztető bölcs mondás szerepel a hagyatékban. Oldalakat szentelt a szem mozgásának, a járás tulajdonságainak. Technikai utasításokat adott magának: „Munka közben olvasd a miskolci Vadaskertet... némely névszó, kérdőjel néha előre írandó... a regény befejezése után kiadom ezt a részt...” Néhány tanács: „Gondolkozva dolgozz, mert ki tudja, nem utolsó könyved írtad-e? — Egy regényben lehet domináns egy szó, egy mondat, egy gondolat is.” Gárdonyi Géza nem akarta, hogy titkosírását valaha is elolvassák. Környezetével elhitette, hogy naplóit, jegyzeteit megsemmisítette. Csak amikor fia meghalt, s a háziasszony a múzeumnak vitt egy csomó iratot, akkor derült ki, hogy a jegyzetek megmaradtak. S hogy az író mégiscsak számított arra, hogy jegyzeteit lefordítják, a következő mondat bizonyítja: „Gratulálok, ha sikerült megfejtened, a magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput”. EZER OLDAL TITKOSÍRÁS A nagy munka természetesen folytatódik. Október 13-án a két kutató először olvasott fel részleteket az egri múzeum képtárában. A nagy érdeklődéssel fogadott előadás után újból a fordítás hónapjai következnek. Ezer oldalnyi titkosírást kell lefordítaniuk. Miután a jelírás rendkívül kevés helyet foglal el, a fordítás terjedelme háromezer oldalra lesz tehető. Annyi már most is bizonyos, hogy az eddigi feltételezésekkel, állításokkal szemben Gárdonyi élete utolsó hónapjáig aktívan dolgozott, regényt írt, szellemileg teljesen friss volt. Ha a kutatók munkája befejeződik, a magyar irodalomtörténet és a Gárdonyit szerető közönség sok újat tudhat meg az „Isten rabjai”, a Göre-sorozat, az „Egri csillagok” halhatatlan alkotójáról. Bende Ibolya VI. Asszonysors Akad azért némi különbség az egykori summás és a mai eljáró kereseti viszonyai között is. E kis kitérő után térjünk a lényegre. Az se mindegy, hogy milyen munkaintenzitással lehet megkeresni a termelőszövetkezetben azokat a bizonyos munkaegységeket. Hát bizony ... Az elnőiesedés és az elöregedés következménye: asszonyok, méghozzá Reggel fél hatkor, hatkor már várják az autót nem is éppen fiatalok, végzik a férfimunkák egy részét. „Az összes kereset az egyik családban 1935- ben 11 mázsa búza, két és fél mázsa kukorica, 50 liter bor. A búzából eladnak, ezen a pénzen vásárolnak kevés más élelmiszert Is a télen, néha valami húst. Legtöbbnyire azonban nem élelmiszerre megy el a pénz, hanem petróra, egyébre, legnagyobb része adóra, törlesztésre. A másik családban az öt családtagra eső összes kereset: 7 mázsa búza, 6 mázsa kukorica, másfél zsák krumpli, kevés vagy szakajtónyi bab, 80 liter bor. 67 pengő 20 fillér készpénz. A harmadik családban az összes jövedelem az elmúlt évben 26,40 mázsa búza, 8 mázsa tengeri és 24 pengő. Ebből hat személynek kell megélnie egy évig.” A nyolc eljáró átlagkeresete 1969-ben — noha két tanuló, régi nyelven szólva, két inas is van köztük — havi 1700, évi 20 400 forint. A Szabó Zoltán említette három család összjövedelme pedig — mai forintértékre átszámolva — 4400. 5400 és 10 040 forint! A családi keresetátlag tehát havi 551, évi 6613 forint. És a termelőszövelkezetben dolgozók hogyan élnek? Csirkefarm, özvegy Gál Miklósné: — Nem panaszkodhatom, egész éves a munka, mindennap megvan a dolgunk. 24 óránként váltja egymást két-két asszony, harminc munkaegységet kapunk egy hónapra. Gyors számítás: az idén ez megfelel 2000— 2500 forintos havi keresetnek, a háztáji nélkül. Helle Balázs fogatos: — 540 munkaegységem volt tavaly, ennyi lesz az idén is, csak most több jár utána. — Felesége is tsz-tag? — Nem, ő otthon dolgozgat. Van 15—16 süldőnk, azokat gondozza, 1500—1800 forintért adom majd el darabját, aztán van tehenünk is, meg aprójószág, csirke, liba, számlálatlanul. Ismét hozzávetőleges kalkuláció' 540 munkaegység az ... 37 800 forint egy évre, 3150 forint egy hónapra. Hozzá a háztáji 24 000, csak a süldőkből, az havi 2000. összesen több mint 5000 forint, szűkén számolva! És a család már fölcseperedett: fia Edelényben kereskedelmi ellenőr, asszonylánya férje Kövesden ács, a legkisebb lány most végzi a gimnáziumot, ha kijárta, az lesz, amihez kedve van. Telik. Igen, igen, de az eddig említettek — a csirkegondozók meg a fogatosok — kivételes emberek a tardi szövetkezetben. Irigylik, a hátuk mögött olykor-olykor protekciósoknak is tisztelik őket, merthogy egész esztendőre van munkájuk. Hanem mennyit keres egy egyszerű mezei munkás? Markó Józsefné már igazán nem mondható fiatalnak. Olyannyira nem, hogy évei számát nem is merem kérdezni. Nyelve azonban fiatalos, addig-addig pörög, amíg meg nem ígérem, hogy elmegyek az utcájukba, s két szememmel meggyőződöm róla: valóban térdig érő benne a sár. Megígértem, elmentem a Rózsa Ferenc utcába sárnézőbe. Piros néne éppen szembe jött velem. — No, ugye olyan az út, mint mondtam? — Olyan, de csak a kocsiút, mert a járda már betonozott. — De a járdán nem lehet a halottakat kivinni a házból! Kocsiút kell ide, köves 1 — Az is lesz, hisz, ahogyan látom, már a hozzá való követ is idehordták, csak egy kis türelem... — Türelem! És ha előbb meghalok? Hogyan kísérnek majd ki ebben a sártengerben? Láttam Kiss Lajosnét — olvasóink is láthatták előbbi lapszámunkban —, amint lapátolja a tisztítógépbe a gabonát, olyan porban, hogy a fényképezőgép „szeme” alig ismerte föl, melyik az ember és melyik a gép. Az is igaz viszont, hogy a szövetkezet most szerzett be olyan magtisztító gépet, amelynek elevátorára épp csak rá kell dobni a gabonát, ezt már könnyebben bírják az asszonyok is. Láttam aztán Inácsi Lászlónét, amint rakta föl a talicskára a nehéz gabonás zsákokat. Igaz, ő maga mondta, hogy így azért jóval könyriyebb már, mint vállon hordani. Az is jó dolog, hogy manapság már a szövetkezet teherautója hordja alsótanyára, felsőtanyára, a dohányba az asszonyokat, nem kell tehát két-három-öt kilométert gyalogolni. Az viszont már nem jó, hogy olykor-olykor egy-másfél órát is várakozniuk kell a gépkocsikra, s ezt a várakozási időt senki se fizeti meg. (Az más kérdés, hogy a várakozásnak ezeket az üres perceit használja ki az újságíró ismerkedésre, beszélgetésre.) Szó ami szó: sokat dolgoznak a tardiak, különösképpen a nők. Reggel fél hatkor, hatkor már jellegzetes fehér bugyrukkal a hátukon várják az egészségügyi állomás házikója előtt az autót, s ha minden jól megy — azaz nem fogy el a dohánykötő zsineg délre, amint az már előfordult —, csak estébe hajló alkonyaikor hozza őket vissza a teherkocsi. Nótázva indulnak, némán érkeznek, pedig még nincs is vége a napnak: várja őket a háztáji jószág, a főzés (mert este főzik a meleget), a mosás, a gyerekek és a férfiak ellátásának gondja. Dupla műszak — asszonysors. Tardon és Budapesten egyaránt. Garami László (Folytatjuk) A szövetkezel csirkefarmja az egykori cselédlakásokban kapott szállást Ebben a viskóban húzódott meg Helle Balázs 100 emn"réve 1 a Coburg birtokon. Most Itt szárad az idén először kipróbált új növénykultúra, a dohány Markó Piros néni, az örök elégedetlen — mezei munkás. Tavaly 196 munkaegységet szerzett, az idén augusztusban huszonhármat. Tavalyi keresete: 392 kiló árpa, ugyancsak 392 kiló kukorica, 588 kiló búza és ezen felül vagy 10 000 forint készpénzben. Mindez megközelítően 14 000 forint jövedelem, a háztáji nélkül. Sä t; A háttérben húzódó kópiramisok Jelzik, Piros néni utcája sem marad sokáig sártenger (A szerző felvételei)
