Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
Láttuk, olvastuk, költöttük... A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Abelovszky Józsefnek, a Magyarok Világszövetsége Elnöksége tagjának 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyútjotta át. Érdekes sajtókonferenciáról érkezett hir: Kirk Douglas, a népszerű sztár, egy kaliforniai szállóban megrendezett sajtókonferencián beszámolt külföldi útjáról és elragadtatással emlékezett meg a Magyarországon töltött napokról, a magyar művészekkel való találkozásairól. Halász Lászlót, a kiváló amerikai magyar karmestert, aki a közelmúltban az Állami Operaházban vendégszerepelt, a rochesteri egyetem tanárának nevezték ki. A Széchenyi Könyvtár kézirattárának újabb szerzeményei között szerepel Ady és Léda levelezése. A csaknem 400 darabot számláló dokumentumanyag, amely magánszemélytől került a könyvtár birtokába, az utóbbi évek egyik legjelentősebb lelete. A gyűjtemény 125 Ady-levelet, verskéziratot, Lédának dedikált első kiadású versesköteteket, a költő által összegyűjtött sajtókritikákat, ezenkívül Léda leveleit és Csinszka naplórészleteit tartalmazza. Két fájdalmas veszteség érte a magyar zenei életet. Dr. Járdányi Pál Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának osztályvezetője 46 éves korában hosszú szenvedés után Budapesten elhunyt. Járdányi Pál hervadhatatlan érdemeket szerzett a Magyar Népzene Tára monumentális munkájával, zeneszerzői tevékenységét kétszeres Erkel-díjjal tüntették ki, Vörösmartyszimfóniáját pedig a Kossuth-díjjal jutalmazták. Zenei életünk másik halottja Simor András hegedűművész, a Magyar Rádió zenekarának koncertmestere, aki 34 éves korában hunyt el tragikus hirtelenséggel. Mint tanár s mint hegedűművész egyaránt sok és gyors sikert aratott: mintha tudta volna, hogy pályája nem teljesedik ki és élete fiatalon lehanyatlik. Magyarország és Csehszlovákia közötti megállapodás alapján megkezdték az Ipoly szabályozását. A folyószabályozás első szakaszában, amely 1968 májusáig tart, 7,5 kilométeres szakaszon teljesen új mederbe terelik az Ipolyi, 4,1 kilométeren pedig új töltést építenek. A két ország közötti megállapodás szerint az Ipoly mindkét oldalán — nem összefüggően — egymástól 350—150 méter távolságra árvízvédelmi töltések épülnek. Balassagyarmat ármentesítését hazai, a túloldali ármentesitést pedig a csehszlovák szervezet végzi. A hidat és a vámházat fele-fele arányban Csehszlovákiával közösen építjük fel. A szeszélyes, közös határfolyó völgyének rendezése a két állam csaknem fél évszázados problémáját segíti olyan mgoldáshoz, amelynek legnagyobb haszonélvezője a két ország határmenti lakossága lesz. * A Münchenben megrendezett nagyszabású bajor derbyn a Nemigaz nevű hároméves méncsikó — nyergében Gelics Mihály nemzetközi mesterzsokéval — megnyerte a derby nagydíját, amely a dicsőségen kívül 15 000 NSZK márkával járt. Ez a győzelem azért is igen nagy jelentőségű, mivel Nemigaznak idén ez a harmadik derbygy őzelme: előtte a budapesti pályán, majd Bécsben az osztrák háromévesek nagy vetélkedőjében is feltűnő könnyedén győzte le a legkiválóbb hazai és külföldi riválisait. A müncheni nagy versenyen negyedik helyezést ért el Radames nevű telivérlovunk is; a kétévesek futamát ugyancsak magyar ló: a Nimbus nevű méncsikó nyerte. Az esztergomi Bazilikában rendezett ünnepi est műsorán Liszt Esztergomi Miséje és Kodály Psalmusa hangzott el. A Liszt-misét ezelőtt 110 évvel, a Bazilika felavatásakor mutatták be első ízben a szerző vezényletével. (MTI - Sziklás Mária felv.) Eszperantó világkongresszus Budapesten Ismét nemzetközi érdeklődésre számot tartó eseménysorozat színhelye volt Budapest: több ezer kiil- és belföldi küldött jelenlétében megnyílt az Universala Esperanto Asocio (Egyetemes Eszperantó Szövetség) 51. világkongresszusa. Csaknem negyven országból, a többi között: Algériából, Ausztráliából, Argentínából, Brazíliából csakúgy, mint a Szovjetunióból, Japánból, Svédországból, Üj-Zélandból, Kanadából, Hongkongból s szinte valamennyi európai országból érkeztek vendégek a kongresszusra. Az 51. Eszperantó Világkongresszus elnöksége A (MTI - Patkó Klári felv.) Ez alkalommal fővárosunkban ülésezett az UEA vezetősége és választmánya, Budapesten került sor az eszperantistc. veteránok, pedagógusok, építészek, jogászok, diákok, orvosok, gyógyszerészek, sakkozók, ornitológusok, agrárszakemberek, tudósok, technikusok, autósok és bábművészek nemzetközi szervezeteinek összejöveteleire. A kongresszus megnyitását megelőző napon az eszperantisták, a városligeti Petőfi-csarnokban — a hagyományokhoz híven — ismerkedési estet rendeztek a „házigazdával”, a Magyar Eszperantó Szövetséggel közösen. vwvwwwwwwwvwwvw» Csendes a víztükör a Gubacsl-hfd alatt: Itt már takaros csónakházak is horgonyt vetettek Édes gyermek lesz a délpesti mostoha is -* Merész álmok és reális tervek a budapesti Duna alsó szakaszán születő üdülő-övezetekről Palotai-sziget, Szunyogsziget, Hajógyári sziget, Margitsziget. Bő kézzel osztogatta kincseit a természet a Pestre érkező Dunának. Kanyarog a nagy folyó, kerülgetve a dús szigetcsokrot: nyári vasárnapokon olyan, mintha egyetlen hatalmas, üdülőkertekkel övezett csónakázó tó lenne. A hangulatot fokozza a táj varázsa: a távolban felkéklenek a Kevély csúcsai, haragoszöldre váltja színeit a Hármashatárhegy, feltűnik a Rózsadomb és előre küldi üzenetét a Római-part: a hangszórókból áradó zene, gyerekkiabálás, minden zúgó morajba olvadva terül szét a Duna felett. A Visegrádról érkező kirándulóhajó lassítja iramát. Gyors kenuk, kajakok cikáznak körülötte, a nemrég még árvízrombolta Pünkösdfürdő felől lomhatestű kilbótok indulnak el, hogy átkeljenek a folyón, motorosok vágtáznak a Margitsziget irányába és a hajón utazó kirándulók előtt teljes szépségében tárul ki a pesti Duna. a Római-part színes forgataga. Hát a Lágymányos és Kőbánya Ugyan, ki számolhatná meg, hányán keresnek üdülést egy-egy nyári vasárnap az északi partok, a szigetvilág menedékében? Kétszázezren, háromszázezren? Újpest és Angyalföld, Óbuda és a Krisztinaváros ontja a friss levegőre vágyókat, de jönnek ide Pest távoli kerületei is. S a táj, Pest északi üdülőövezete, egyre szépül. Szorgos kezek tüntetik el a tavalyi árvíz pusztításának (és az idei apró kártevéseinek) nyomait, a fővárosi tanács rendezési tervének keretében kisimulnak a parti sétányok, este a partot szegélyező új ostorn.véllámpák fényét tükrözi a víz. Az egykor volt kalyibák helyére a vállalatok modern üdülőket építenek és új éttermek, csónakházak népesítik be a partvidéket. Egy-két év még és az egész vidék átalakul. Azzá, amivé a természet is teremtette: a pestiek hétvégi üdülőparadicsomává. Igenám, de a kétmilliós város igényei egyre gyarapodnak. Hol töltse a hétvégét, a csendes nyári estéket Lágymányos és Budafok, Pesterzsébet és Soroksár, Kispest és Kőbánya népe? Kézenfekvő lenne a válasz: hát a pesti Duna déli partjain, hiszen a vén folyó, a várost védelmező kőfalak közül szabadulva, lágyan öleli körül a Csepel-szigetet, a természet itt maga sietett az ember segítségére. Mégis, a déli partok népszerűsége sose vetekedhetett az északiakéval. Hogy miért? Sok oka van ennek. Közrejátszott a nagy ág csepel-szigeti, gyármenti vonulatának a víziéletből kirekesztett jókora darabja, a budafoki partszakasz ridegsége; az idegenkedés a nagyváros szennyét itt már magával cipelő folyótól, meg bizonyára az is, hogy mindig nagyon szegény nép lakta e vidéket, s a méltóságos Városháza látóköréből kiesett a törődés a déli partokkal. Tó a parkok között De hát, ha így is volt, fürödni csak kellett, s pihenni is valahol, ha nem is idilli módon. Így vette birtokába a maga módján, csak úgy, hevenyészve, az errefelé legalkalmasabb vidéket, a csendes soroksári ág bozótos, vízszaggatta partjait végesteien végig Dél-Pest munkásnépe. A Gubacsi hídfő alatt még takaros csónakházak is horgonyt vetettek, de a part mentén végig, egészen Harasztiig nyújtózott a napfurdőzők, szabadstrandolók „lidója”. Ha látszott is némi fejlődés itt-ott, a soroksári ág és környéke egészében mégis mostoha maradt. S még préda is magárahagyottságában: közömbös gyárak váladékának, a fenolnak, az ipari szennyvíznek. A Római-part, észak volt a kedvenc — a hagyomány, a viszonylagos kiépítettség, a könnyebb -továbbfejlesztési lehetőség és sok minden más magyarázta ezt —, ott készült a rendezési terv, oda ment a pénz is. De az élet nem tűri az egyhelybentopogást. Nyújtózkodik a hatalmas város és itt is, ott is kinövi a szűk ruhát. Növekednek az igények, jócskán zsúfolt már a Rómaipart és erősödik a követelés: birtokba kell venni a soroksári Duna-ágat, a déli partok vidékét is. Ha a Gubacsi-hid magasából végigtekintjük a zsilipek közé szorított lomha, majdnem állónak tűnő vizet, ha bejárjuk a partokat, hogy felmérjük a már eddigi változásokat, s méginkább azt, milyen kincs hever itt, nem könnyű „leltárt” csinálni. A Csepel-sziget északi csücskétől (ahol a század elején épült Kvassa.v-zsilip reteszeli el a Duna-ágat) a tassi zárózsilipig 58 kilométer hosszú a part, a vízterület pedig háromezer katasztrális hold. Mivel a zsilipek közé zárt víz alig mozog, e hatalmas víztükör akár tónak is tekinthető, a Balaton és a Velencei-tó után a harmadik legnagyobb magyarországi állóvíznek. S mindenképpen horgászparadicsomnak. Ma már az is. Vélemények csatája Mióta megépült végre a délpesti szennyvíztisztító, szigorú vízvédelmi rendszabályok rettentik a gyárakat, a mérges fenolt már iszap borítja a vízfenéken és az újonnan betelepített nemes halak csak úgy nyüzsögnek a folyóágban. Ez a sok milliós költséggel felszerelt szennyvíztisztító és a szigorú vízvédelem volt tán az első komoly lépés afelé, hogy — miként egy 1960-ban született kormányrendelet, s ma már a főváros városrendezési szabályzata is előírja — üdülőterület legyen ez a tájék. Van már több előőrse is a változásnak. A Soroksár alatti Molnár-szigeten — valamivel kisebb a Margitszigetnél — úttörők táboroznak, szemben a csepeli part is megszelídült jókora darabon: az elpusztult Királyerdő mellett felépült a csepeliek gyönyörű strandja. Távolabb: a szigetszentmiklósi, dunaharaszti, tököli, szentmártoni partokon hovatovább már olyan a táj, amilyennek egykor végig látni szeretnénk: strandok, fürdők — Kéktó-fürdő, Árpádfürdő, Attila-fürdő — korszerű hétvégi házak, turistaszállások, hangulatos csárdás sorakoznak a romantikus környezetben. A csepeli partszakasz jó része azonban még csak most formálódik ilyenné. De már formálódik. Készülnek a rendezési tanulmánytervek, ötletek villannak fel, vélemények csatáznak egymással — jó jelek ezek —, évtizedek mulasztását akarják pótolni. Fákkal szegélyezett, húsz méter széles sétány övezi majd a partokat, vizet, villanyt kap a környék, és felújítják az erzsébeti jódosfürdő melletti csónakházakat. Szabad strandok is lesznek és már parcellázzák a további partszakaszt, hogy a gyárak, vállalatok üdülőket építhessenek és víkendházakat a családok. Vannak, akik — túllépve a ma realitásán, a pénzszabta lehetőségek határán — dús fantáziával tervezgetnek. Képzeletükben már melegvizű uszoda gazdagítja a Molnár-szigetet, modern csónakházak népesítik be és neonfény világítja meg a víkendházakkal, éttermekkel teli — ma még rideg — partvidéket.' En mégsem hibáztatom azokat, akik ilyen szépnek látják a soroksári Duna-ág, a déli partok jövőjét. Mert egy nap biztosan ilyen is lesz. S hogy ilyen legyen, ahhoz fantázia is kell, meg persze akarat, nekibuzdulás, összefogás és sok-sok munka. Valaki a szigetcsúcson, nem messze a Kvassay-zsiliptől, a pusztaságra tízemeletes palotát álmodik. Hogy, mint felkiáltójel figyelmeztessen majd: errefelé még nincs vége a világnak, ez is Budapest! Csepel kezdődik itt, az ipar szigete, amelyet széles karéjban ölel körül (lefutva egész SzT- getszentmiklósig, és tovább is) a főváros új üdülőkertje: a víz, a fák. a napfény világa. Csatár Imre Csepel Is új, szép strandot kapott (Jánosi Ferenc felvételei) 5
