Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
Háry vendégségben Ferenc ct A Dóm tér impozáns látványa: hétezer néző a -csillagos plafon alatt« — Tudja, kend, császárné lelkem. mm omm1966 Háry: Melis György, Marci kocsis: Szalma Ferenc Lent: Mária Lujza, Napoleon felesége: Szőnyi Olga A Szegedi Játékok még nem olyan patinás, mint a salzburgi vagy a bayreuthi. Legfeljebb harmincöt esztendős. A harmincas években szólaltak itt meg először világjáró hangok s Madách drámai költeményének nehézveretű sorai. Hagyományai tehát már jócskán vannak. De ami a legfontosabb, hogy — korántsem a hagyományoktól függetlenül — gazdagodó a jelene. Tehát van holnapja is. A nyári Szeged ma már nemcsak a hazai turisták, művészetpártolók programja; a Szegedi Játékokat »-jegyzik" a nemzetközi fesztiválok sorában. S mint tudjuk, ez a nemzetközi lista szinte hónapról hónapra bővül, gombamódra szaporodnak az ünnepi játékok a híres vagy hírnévre pályázó szépséges tájakon. Járván a világban, amikor magyar tájakról beszélek külföldiekkel, gyakran megkérdezik: — És Szeged? Mi lesz legközelebb Szegeden? Azt hiszem, nem érdemtelen ez az érdeklődés. Ebben a Tisza-parti városban valóban megvan minden, ami az igazi fesztiválokhoz szükséges. Szegednek hangulata van, sajátos, bensőséges, ugyanakkor a Dóm tér monumentalitása lenyűgöző hatású — szereplőkre és nézőkre egyaránt. VONZERŐ ÉS ATMOSZFÉRA Ezúttal talán nem szükséges bővebben szólni arról, hogy miért kedvenc helye Szeged a turistáknak. Nem szeretném a »halászlészemléletre" szűkíteni a város vonzerejét — jóllehet, aligha közömbös, hogy a művészi élményt adó esték előtt és után hogyan érzik magukat a vendégek. Egyet azonban külön ki kell emelnem: a szegediek sajátos vendégszeretetét, ami még a híres magyar vendégszereteten belül is fogalom. Ennek oka: a szegediek büszkék városukra, s arra, hogy jeles vendéglátók. Mindig törik a fejüket: mit nyújtsanak valami újat, hogy a látogatók — hazaiak és külföldiek — minél kellemesebb élményekkel búcsúzzanak, s vissza is térjenek a következő esztendőkben. Jómagam évek óta járok Szegedre, nemcsak nyáron, hanem a színházi évadban is. Tapasztaltam, hogy amikor a koranyári napfénnyel együtt a Játékok plakátjai is megjelennek a szegedi utcákon, egyszeriben forróbb lesz a hangulat. Mindenki arról beszél: milyen lesz a program, mi újat láthatunk majd júliusban, augusztusban — s hadd mondjam meg: szinte minden szegedi, az IBUSZ megbízása nélkül is, valóságos reklámfőnök, önzetlenül. A város, a művészet, a vendégek szeretete miatt. * Az első forrás tehát az atmoszféra. Szegeden kellemes otthonuk van a művészeteknek. Az egész városban, hát még a Dóm tér impozáns szabadtéri színpadán! Nádasdy Kálmán, a kiváló művész és a szegedi programok egyik nesztora szerint »nyitott színház ez, melynek plafonja a csillagos ég". AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Természetes, hogy egy ilyen hatalmas téren a látvány dominál (bensőséges hangulatú kamaraműveknek nincs itt helyük), de a látványosság — nem önmagáért, hanem a művészi élményért — rangot kap itt. Azt hiszem, ezért fémjelzi a Dóm tér hangulatát a legjobban Madách Imre remekműve: Az ember tragédiája. Nemes hagyomány ez: a harmincas években többször játszották itt a művet, legendás szereplőkkel; még most is, valahányszor a Dóm téren járok, mintha Csortos Gyula vagy Törzs Jenő hangjának dörgését hallanám. Idén is bemutatták Szegeden a Tragédiát. A premier különös varázsáról, úgy érzem, e rövid beszámolóban is beszélnem kell. Esős vasárnap volt július 24-én. A híres Virág cukrászda teraszán, ernyők alól kémlelték az eget szereplők és nézők. Amatőr meteorológusok elemezték a helyzetet: lesz-e előadás vagy nem? A szegediek szerint: lesz! A kezdés időpontjában, fél nyolckor: tartósan zuhogott. Több ezer ember várt türelmesen ernyők és árkádok alatt. Kilenckor is. Néhány pesszimista a kocsijába ült és elindult hazafelé. Hétezren kitartottak s pontosan tíz órakor a várakozás elzavarta az esőt: megkezdődött az előadás. Ádám: Nagy Attila, Éva: Ruttkai Éva, Lucifer: Gábor Miklós. Az Űr hangja és Péter apostol: Bessenyei Ferenc. Vámos László rendezésében megint csak méltóan zengtek a madáchi sorok. Éjjel két órakor — a színészek pontos mérése szerint — tizennyolc percig Színpompós díszlet — nagysze
