Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)

1966-08-15 / 16. szám

Háry vendégségben Ferenc ct A Dóm tér impozáns látványa: hétezer néző a -csillagos plafon alatt« — Tudja, kend, császárné lelkem. mm omm1966 Háry: Melis György, Marci kocsis: Szalma Ferenc Lent: Mária Lujza, Napoleon felesége: Szőnyi Olga A Szegedi Játékok még nem olyan patinás, mint a salzburgi vagy a bayreuthi. Legfeljebb harmincöt esztendős. A harmincas években szólaltak itt meg először világjáró hangok s Madách drámai költeményének nehézveretű sorai. Hagyományai tehát már jócskán van­nak. De ami a legfontosabb, hogy — koránt­sem a hagyományoktól függetlenül — gazda­godó a jelene. Tehát van holnapja is. A nyári Szeged ma már nemcsak a hazai turisták, mű­vészetpártolók programja; a Szegedi Játéko­kat »-jegyzik" a nemzetközi fesztiválok sorá­ban. S mint tudjuk, ez a nemzetközi lista szinte hónapról hónapra bővül, gombamódra szaporodnak az ünnepi játékok a híres vagy hírnévre pályázó szépséges tájakon. Járván a világban, amikor magyar tájakról beszélek külföldiekkel, gyakran megkérdezik: — És Szeged? Mi lesz legközelebb Szege­den? Azt hiszem, nem érdemtelen ez az érdeklő­dés. Ebben a Tisza-parti városban valóban megvan minden, ami az igazi fesztiválokhoz szükséges. Szegednek hangulata van, sajátos, bensőséges, ugyanakkor a Dóm tér monu­mentalitása lenyűgöző hatású — szereplőkre és nézőkre egyaránt. VONZERŐ ÉS ATMOSZFÉRA Ezúttal talán nem szükséges bővebben szól­ni arról, hogy miért kedvenc helye Szeged a turistáknak. Nem szeretném a »halászlé­­szemléletre" szűkíteni a város vonzerejét — jóllehet, aligha közömbös, hogy a művészi él­ményt adó esték előtt és után hogyan érzik magukat a vendégek. Egyet azonban külön ki kell emelnem: a szegediek sajátos vendégsze­retetét, ami még a híres magyar vendégszere­teten belül is fogalom. Ennek oka: a szege­diek büszkék városukra, s arra, hogy jeles vendéglátók. Mindig törik a fejüket: mit nyújtsanak valami újat, hogy a látogatók — hazaiak és külföldiek — minél kellemesebb élményekkel búcsúzzanak, s vissza is térjenek a következő esztendőkben. Jómagam évek óta járok Szegedre, nemcsak nyáron, hanem a színházi évadban is. Tapasz­taltam, hogy amikor a koranyári napfénnyel együtt a Játékok plakátjai is megjelennek a szegedi utcákon, egyszeriben forróbb lesz a hangulat. Mindenki arról beszél: milyen lesz a program, mi újat láthatunk majd július­ban, augusztusban — s hadd mondjam meg: szinte minden szegedi, az IBUSZ megbízása nélkül is, valóságos reklámfőnök, önzetlenül. A város, a művészet, a vendégek szeretete miatt. * Az első forrás tehát az atmoszféra. Szegeden kellemes otthonuk van a művészeteknek. Az egész városban, hát még a Dóm tér impozáns szabadtéri színpadán! Nádasdy Kálmán, a ki­váló művész és a szegedi programok egyik nesztora szerint »nyitott színház ez, melynek plafonja a csillagos ég". AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Természetes, hogy egy ilyen hatalmas téren a látvány dominál (bensőséges hangulatú ka­maraműveknek nincs itt helyük), de a látvá­nyosság — nem önmagáért, hanem a művészi élményért — rangot kap itt. Azt hiszem, ezért fémjelzi a Dóm tér hangulatát a legjobban Madách Imre remekműve: Az ember tragé­diája. Nemes hagyomány ez: a harmincas években többször játszották itt a művet, le­gendás szereplőkkel; még most is, valahány­szor a Dóm téren járok, mintha Csortos Gyula vagy Törzs Jenő hangjának dörgését halla­nám. Idén is bemutatták Szegeden a Tragédiát. A premier különös varázsáról, úgy érzem, e rövid beszámolóban is beszélnem kell. Esős vasárnap volt július 24-én. A híres Virág cuk­rászda teraszán, ernyők alól kémlelték az eget szereplők és nézők. Amatőr meteorológusok elemezték a helyzetet: lesz-e előadás vagy nem? A szegediek szerint: lesz! A kezdés idő­pontjában, fél nyolckor: tartósan zuhogott. Több ezer ember várt türelmesen ernyők és árkádok alatt. Kilenckor is. Néhány pesszi­mista a kocsijába ült és elindult hazafelé. Hétezren kitartottak s pontosan tíz órakor a várakozás elzavarta az esőt: megkezdődött az előadás. Ádám: Nagy Attila, Éva: Ruttkai Éva, Lucifer: Gábor Miklós. Az Űr hangja és Péter apostol: Bessenyei Ferenc. Vámos László rendezésében megint csak méltóan zengtek a madáchi sorok. Éjjel két órakor — a színé­szek pontos mérése szerint — tizennyolc percig Színpompós díszlet — nagysze

Next

/
Thumbnails
Contents