Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)

1966-08-15 / 16. szám

Magyarország-Kanada A Szülőföldünk borítója: Beleb Károly fraflktumüvész tervezése ry Illusztrációk a kötetből: Ludas Matyi... ... Hunyadi barca a törökkel Megjelent a Szülőföldünk Magyar olvasókönyv felnőtteknek és gyermekeknek Hazánk határain túl élő, más nyelvi közösség köré­ben élő honfitársaink igé­nyei számára most megje­lent SZÜLŐFÖLDÜNK címmel a 7—77 évesek hasz­nálatára szánt színes-képes olvasókönyv. A kötet egy­aránt készült felnőtteknek: hogy a magyar nyelvet el ne feledjék, és a fiatalok­nak: hogy megismerked­nek szüleik anyanyelvével. A kötet gazdag tartalmá­ból ezúttal csak ennyit: a magyar ABC-től az írás-ol­vasás elemeitől kezdve el­vezet a magyar Írók és köl­tők, a magyar ének, a ma­gyar dal megismeréséhez. Lapjain írásban és képek­ben megelevenednek a ma gyár nép életének legszebb eredményei és hagyomá­nyai, érdekes leírások is­mertetik Magyarország tá­jait, a Duna, a Tisza vidé­két, az Alföldet, a Balatont, a vadregényes Bakonyt és természetesen a fővárost, Budapestet is. Számos ma­gyar népszokást, versikét, dalt idéz a könyv és kottái alapján bárki könnyen fel­ismerheti, megtanulhatja a sok-sok kedves népdalt, ün­nepi rigmust. Az olvasnivalók Mikszáth Kálmántól Jókain át Szabó Pálig, Petőfitől Arany Já­noson át — Juhász Feren­­cig olyan gazdag élvezetet nyújtanak, hogy szinte ész­revétlenül tárja fel az ol­vasó előtt nyelvünk színeit, ízeit, nékünk oly kedves zamatét. A több mint 400 oldalas könyvet Reich Károly szí­nes, művészi képei gazda­gítják. A SZÜLŐFÖLDÜNK megrendelhető a KULTÚ­RA Külkereskedelmi Válla­lattól (P. O. B. 149., Buda­pest 62.) és közvetlenül a KULTÚRA cég külföldi megbízottaitól, akik kíván­ságra szívesen küldenek is­mertetőt. A könyv ára kül­földön US t 3.95 (és a cso­magolás, a portó dija). A SZÜLŐFÖLDÜNK ol­­vasókönyv valóban és mél­tón a külföldi magyarok ol­vasókönyvének készült. Azt reméljük, hogy minden kül­földi magyar család és nyelviskola, tanfolyam, egyesületi könyvtár közked­velt kincsévé fog válni. Tengeren túl élő honfitársaink tok csoportja érkezik a szülőföldre: rokoni, baráti látogatásra. Képünkön: Clevelandi magyarok érkezése a Ferihegyi repülőtéren * Ismerős kép Budapesten: városnézés a népszerű nyitott autóbuszokról (MTI — Fényes Tamás felv.) Hu. Qú/eus ptoti wuU-ti*d{ő Együtt néztük a világbajnoki döntőt a torontói polgármesterrel Szombat van és negyedhárom, amikor in­terjúra kopogtatok be a Gellért Szálló 212-es szobájába. És szeretném elérni még a három­kor kezdődő tv-közvetítést. Mert ez nem akár­milyen szombat, ilyen szombat négyévenkint egyszer akad csak. 1966. július 30-a van, s a londoni Wembley stadionban most dől majd el, ki lesz a labdarúgó világbajnok: Anglia, vagy az NSZK csapata? Philip G. Givens, Torontó város polgár­­mestere kedves, jcjviális ember. Valahogy úgy íordul a szó, hogy az ötödik percben már a Rimet-kupánál tartunk és Mr. Givens panasz­kodik: nem jó a szobájában a televízió. Pe­dig jó az, csak eddig hiába csavargatta: né­ma maradt — ugyanis nem volt még műsor! Mr. Givens 12 csatornához szokott, amelyek mindegyikén kora reggeltől hajnali kettőig szakadatlanul tart az adás. Nálunk jobbára csak délután és este sugároznak műsort, a hét­fő és a péntek pedig szünnap. Amikor dicsé­rem ezt a két „pihenőnapot”, amely kiszaba­dít a televízió bilincseiből és moziba, színház­ba, társaságba, étterembe, szórakozni küld — elgondolkozik. Azt mondja: van benne vala­mi. A „sentimental journey” Egyébként Mr. Givens lengyel származású, így történt, hogy a kanadai lengyel nagykö­vet egy alkalommal megkérdezte tőle: nincs-e kedve meglátogatói a szülőhazát, ahol a szü­lei meglátták a napvilágot s életük egy részét leélték? A javaslat tetszett. És volt kedve utazni a szintén rendkívül rokonszenves, közvetlen modorú Mrs. Givensnek is. Sőt, ahhoz is volt kedvük — ha már ilyen hosszú útra vállal­koztak —, hogy a környező országokba is át­ruccanjanak. Varsó, Krakkó, Wroclaw és több más, nagyobb lengyel város után Prágát és Bécset is felkeresték. És a „sentimental journey” során — így nevezi utazásukat a to­rontói polgármester — most Budapesten kö­töttek ki. Péntek este, zuhogó esőben, „kanadai” hi­degben érkeztek és vasárnap már utaztak is tovább. Rövid week-end. Minthogy azonban most, szombaton végre süt a nap és az idő­járás már kezd hasonlítani a júliusra, igyek­szem rábeszélni őket, hogy másnap, vasárnap legalább a Balatont keressék fel, fürödjenek, napozzanak kicsit, ráérnek azután tovább utazni. Hajlanak is az ajánlatra. Kissé sajnál­ják, hogy épp Pesten nem sikerült találkoz­niuk a város vezetőivel (minden lengyel vá­rosban, Prágában és Bécsben volt ilyen talál­kozójuk), de hát Sarlós István tanácselnök ép­pen nincs Budapesten. A torontói magyarok Jóformán kérdezni sem merem a Givens­­házaspárt budapesti benyomásaikról —, hiszen alig néhány órája tartózkodnak itt. Általános­ságokon túl mit is mondhatnánk? Azt, feleli Mr. Givens, hogy a Duna mégsem kék, hogy az emberek jólöltözötteknek és vidámaknak látszanak és hogy a délelőttöt a Belvárosban töltötték. Főleg az tűnt fel nekik, hogy a ki­rakatokban kínálj áruk nem drágák. Azután Torontóra, s az ottani magyarokra terelődik a szó, akik sokan vannak és ez ki­tűnik abból is, hogy Torontóban lépten-nyo­­mon található magyar étterem, kávéház és eszpresszó, amelyjekben Givensék is gyakran vendégek. — Elég jól beilleszkedett Torontó társadal­mába a magyarok zöme — teszi hozzá. — Bár akadnak másfélék is. És elmesél egy néhány héttel ezelőtti ese­tet. A Budapest park ügye A torontói magyarok egyik szélsőséges cso­portja azt követelte, hogy a város egyik park­ját nevezzük el Budapest 56 parknak. — Kellemetlen ügy volt — emlékezik visz­­sza a polgármester — nagyon agresszíven kö­vetelték á dolgot. De mi úgy gondoltuk, a parknak van már neve: Wells Hill Park, mi­nek ezt megváltoztatni? Végülis elneveztünk egy másik, addig névtelen, az Ontario-tó part­ján fekvő területet — Budapest parknak. A magyarok tiszteletére. Evszám nélkül! Bőven eltelt a félóra, mindjárt a nyakun­kon a meccsközvetítés ideje. Mr. Givens meg­hív; nézzük meg együtt a mérkőzést. így let­tünk azután közösen szemtanúi Anglia világ­­bajnoki győzelmének. Barabás Tamás Kereskedjünk, ismerkedjünk e Magyar kereskedelmi delegáció utazik Kanadába e A kanadai kereskedelmi miniszter Magyarországra látogat e Gazdasági együttműködés és a magyar származású kanadaiak e Magyar kiállítások Montrealban és Torontóban Dr. Svéd András, a kanadai magyar kereskedelmi kiren­deltség vezetője néhány hétig itthon tartózkodik. Részt vesz az ősszel Kanadába készülő kereskedelmi delegáció útjának elő­készítésében, intézi a Montrealban és Torontóban megrende­zésre kerülő kiállítással kapcsolatos teendőket. Itt tartózkodása alkalmából válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire. — Kanada és Magyarország között milyen mértékű és mi­lyen természetű a gazdasági kapcsolat? — Kanada és Magyarország 1964 júniusában kötött először hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodást, amelyben mind­két ország biztosítja egymásnak a legnagyobb kedvezmény el­vét, ezzel megteremtve a versenyképességet és a kétoldalú ke­reskedelem gyorsütemű fejlesztésének lehetőségét. Ezen az ala­pon már 1964 végén (majd 65-ben és 66-ban) történtek jelentős üzletkötések és az első teljes esztendőben, azaz 1965-ben, a mindkét irányú kereskedelmi forgalom megsokszorozódott. Ma­gyarország elsősorban gabonát, ként, aszbesztet, más vegyi anya­gokat és nyersbőrt vásárol, míg a kanadai magyar import már a kezdeti időszakban igen széles cikkskálát ölelt fel. Rendkívül keresettek Kanadában a jellegzetesen magyar minőséget és ízlést képviselő textil-, szőrme-, bőráruk és divat­cikkek, amelyek a montreali és torontói kiállításon is méltó helyet foglalnak majd el. Az egyéb fogyasztási cikkek közül szívesen vásárolnak ma­gyar szőnyeget, bútort, sportszereket, camping-felszereléseket, kerékpárokat, játékárut, bizsuterit, herendi porcelánt, üveg­árut — és ezzel még korántsem teljes a felsorolás. Idén mind nagyobb az érdeklődés magyar műszerek, gépek és szabadal­mak iránt. Jól ismerik Kanadában a magyar geodéziai és la­boratóriumi műszereket, s útnak indultak már a tengerentúlra az első szerszámgépek is. Gyógyszeralapanyagok és félkész cik­kek árucseréjében figyelemre méltó új vonás az együttműködés a kanadai és magyar gyógyszeripar és kereskedelem között. Dr. Svéd András hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kereske­delem fejlesztésének ez csak az első szakasza. Sok még a teen­dő, s javasolták kanadai állami szerveknek és üzleti köröknek egyaránt, hogy folytassanak célratörő piackutató és propagan­damunkát Magyarországon a kanadai export kiszélesítése ér­dekében. — A magyar származású kanadaiaknak van-e részük a ke­reskedelmi kapcsolatok bővülésében? — Kereskedünk, tehát mi, a magunk részéről, nem teszünk megkülönböztetést magyar származásúak és kanadaiak között. Sok tehetséges magyar került vezető és fontos beosztásba jelentős kanadai vállalatoknál. Mások már évtizedekkel eze­lőtt önálló ipari és kereskedelmi vállalatot alapítottak. Többen közülük komoly tekintélyt és elismerést szereztek szakmájuk­ban. Ezeknek a honfitársainknak két olyan előnyük van, amely eredményesen segíti a kanadai-magyar együttműködést: a szü­lőföldhöz fűződő érzéseik, személyes és családi kapcsolataik s rendszeres utazásaik a szülő azába épp oly hasznosak, mint kanadai helyi ismereteik. Egy magyar mérnök péld íl annak a gyárnak a termékeit vezette be á kanadai piacon, . nelyben ő két évtizeden át dol­gozott idehaza. — A Magyarországon járt magyar származású kanadaiak milyen tapasztalatokkal térnek vissza? — 1965-ben Kanadából többezren utaztak Magyarországra. Közöttük sokszáz üzletember is volt. Közülük sokkal volt al­kalmunk személyesen is beszélni visszaérkezésünk után és így határozott képünk alakult ki benyomásaikról. Az első ízben Magyarországra utazók és azok, akik Magyarországra látogató­ként tértek vissza, csodálkozással és általában örömmel tapasz­talták Budapest és az ország fejlődését. Hogy mi az, amit külö­nösen kiemelnek? Az ízlés, a színek, a zenei és színházi kul­túra, az árúválaszték, jóllehet ez utóbbi nem éri el a kanadai árukészlet bőségét, de messze meghaladja a korábbi választé­kot és várakozásukat. Pozitív tapasztalatokkal térnek vissza a kanadai üzletem­berek a magyar külkereskedelmi és ipari vállalatokkal folyta­tott tárgyalásokról. Hangsúlyozzák a szakszerűséget s azt, hogy szívesen és elő­zékenyen kalauzolják őket ipari üzemekbe. Szinte valamennyi­en kiemelik á vendégszeretetet. A jó tapasztalatok mellett töb­ben említettek apró, de bosszantó jelenségeket, amelyek szo­katlanul és zavaróan hatnak. Ilyenek például a hiányzó neon­betűk a reklámokon, a csöpögő csapok a szállodai szobában, vagy az egyes balatoni fürdőhelyeken előforduló ellátási hiá­nyosságok a mindennapi élelmiszercikkekben, ami annál is fur­csább, mert minden van, csak éppen a szállításnál vagy az elosz­tásnál hiányzik a kellő gondosság. Dr. Svéd András ezután beszámolt az ősszel megnyíló két kanadai magyar kiállításról (amelyről egyébként e lapszámunk 12. oldalán adunk képes előzetest) és kiemelte: — Kiállításainkat általában kettős cél jellemzi: új gazda­sági kapcsolatokat létrehozni, vagy a meglévőket elmélyíteni és bemutatni a kanadai fogyasztóknak, hogy mit tudunk és akarunk nekik szállítani. Ennek a kiállításnak különös súlyt ad az a körülmény, hogy Darvas László miniszterhelyettes vezetésével a kanadai piacon leginkább érdekelt öt külkereskedelmi vállalat vezér­­igazgatójából álló delegáció érkezik augusztus utolsó napján Kanadába. A delegáció — a hivatalos tárgyaláson kívül — a montreali és torontói kereskedelmi kamarák összejövetelein és a montre­ali kiállításon rendezett szakmai napokon is eszmecserét foly­tat kanadai üzleti körökkel. Június közepén egyébként már saj­tókonferencián ismertettük a delegáció érkezését, a programot és a kiállítás céljait. A kanadai sajtó a vártnál is nagyobb ro­­konszenvvel fogadta és közölte a lapokban bejelentéseinket. Ez segítette elő, hogy már az előkészítés időszakában további fqn­­tos gazdasági kapcsolatokba kerültünk újabb üzleti körökkel. Kanada egyik legnagyobb gyógyszervegyészeti cége például fel­ajánlotta teljes együttműködését és bekapcsolódott a gyógy­szer-nap szervezési munkájába. Befejezésül, arra a kérdésre, hogy várható-e a közeljövő­ben Kanada részéről fokozott érdeklődés a két ország kapcso­latainak fejlesztése iránt, dr. Svéd András kijelentette: nem kétséges, hogy a kapcsolatok fejlesztésének igénye kölcsönös. Kanada érdeklődését talán az jellemzi a legjobban, hogy irir. niiucrs,— ---------- rkttiittua Kt-rcsKcucimi minisztere szeptemoer második felében Bíró József külkereskedelmi miniszterünk meghívására Magyarországra látogat. r Ez már azért is jelentős esemény, mert ez lesz az első ka­nadai miniszterlátogatás Magyarországon. S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents