Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-12-15 / 24. szám

Társadalmunk átréteg ezödése az eltelt húsz év alatt Az elmúlt két évtizedben gyökeresen megváltozott né­pességünk társadalmi rétegződése. A társadalmi-termelési vi­szonyok átalakulása és a termelési-technikai feltételek fejlődé­se következtében nemcsak az egyes rétegek nagysága és társa­dalmi súlya változott meg, hanem lényegesen módosult a réte­gek összetétele is. A társadalmi fejlődést pontosan kifejező mu­tatók kiszámításához szükséges adatok összegyűjtése az egész országra, a teljes magyar társadalomra vonatkozóan, csak nagyobb időközökben hajtható végre. A felszabadulás óta a Központi Statisztikai Hivatal két teljeskörű népszámlálást hajtott végre (1949-ben és 1960-ban), ezeken kívül 1963-ban egy mikrocenzust, reprezentatív jellegű népesség összeírást is készített. A három összeírás a népesség összetételének rendkívül gazdag ismeretforrása, az egymást követő össze­írások adatainak összehasonlítása pedig lehetővé teszi az át­­rétegződés lemérését is. Az 1963. évi mikrocenzus nem sokkal azután került sorra, hogy a szocializmus alapjainak lerakása, a mezőgazdaság szocializálódásának befejeződésével lezárult. A mikrocenzus így alkalmas volt arra, hogy összefoglaló képet adjon az egész fejlődés eredményeiről. A magyar társadalom mai rétegexettsége Az átalakulás többirányú, gyakran egymásba fonódó fo­lyamata viszonylag rövid idő alatt zajlott le. Velejárója volt az új társadalmi rend tervszerű építésének, mely kiemelte az országot a háború utáni elesettségből és egyre több em­ber részére biztosított munkát. A munkabérből élők száma mintegy 4 100 000-re nőtt s így 1963-ban az összes keresők háromnegyed részét alkották. Az emelkedés 1941-hez képest 1.3 millió. A társadalmi rétegek szerkezetében új elemként megje­lent 1949. után a szövetkezeti tagok rétege. Tagjainak száma 1963-ban már több mint 1 200 000 volt, az összes keresők 22 százaléka. E két réteg, a munkabérbői élők és a szövetkezeti tagok együttes, több mint 5350 ezer főnyi száma és az összes keresők 96 százalékát kitevő aránya világosan, egyértelműen juttatja kifejezésre, hogy az új társadalom a szocializmus útjára lé­pett. A többi réteg, amely a háború előtti társadalomban együttesen a keresők több mint egyharmadát tette ki. 1963- ban már harmincadát sem, hatalma és irányító szerepe pedig elenyészett. Ezek közül a kisárutermelő keresők régi, 1 367 000 főt kitevő száma közel 90 százalékkal 167 000-re esett. A tőké­sek rétegébe sorolhatók száma pedig a keresők 0,3 százalékára zsugorodott össze. A keresők Társadalmi réteg száma(ezer tő» százalékosmegoszlása 1941 1949 1960 1963 1941 1949 1960 1963 Munkabérből élők 2820 2218 3567 4126 62,6 50,2 67,1 74,2 Termelő­szövetkezeti tagok 709 1236 13,4 22,2 Kisáru­termelők 1367 2017 994 167 30,4 45,7 18,7 3,0 Tőkések 272 136 26 17 6,0 3,1 0,5 0,3 Egyéb 44 38 17 18 1,0 0,9 0,3 0,3 4503 4409 5313 5564 100,0100,0 100,0 100,0 1963-ban a mezőgazdasági keresők az összes keresőknek már csupán 26 százalékát tették ki. A mezőgazdasági kere­sők között az önállóan gazdálkodók aránya nem egészen 5 százalék volt. A mezőgazdasági keresők többsége termelőszö­vetkezeti fizikai dolgozó lett; arányuk — segítő családtag­jaikkal együtt — meghaladta a mezőgazdasági keresők két­harmadát. Áz állami gazdaságok, gépállomások fizikai dol­gozóinak száma 1960. és 1963. között is emelkedett és 1963- ban elérte a mezőgazdasági keresők 20 százalékát.­A nem mezőgazdasági aktív munkásság 1960. és 1963. kö­zött 161 ezer fővel emelkedett; ebből több mint 110 ezer az ipar és építőipar munkásainak számát növelte. Az új mun­kásoknak majdnem a fele nő volt; 1963-ban az összes nem mezőgazdasági fizikai dolgozóknak a nők több mint 30 száza­lékát tették ki. A tervszerű iparosítás következményeként a nagyüzemi munkásság száma egyre növekedett: 1963-ban a gyáripari munkások 89 százaléka ötszáz főnél nagyobb mun­káslétszámú üzemben dolgozott. A munkásság szakképzettség szerinti összetételének ala­kulásában a parasztság nagyarányú átáramlásának és a szak­képzetlen nők tömeges munkavállalásának a következményei erősen érezhetők. 1949-től kezdve ugyan a szakmunkások szá­ma állandóan és nagy mértékben emelkedett, mégis az összes aktív fizikai dolgozón belüli arányuk csökkent, mert a fizi­kai dolgozók számának növekedése olyan nagyarányú volt, hogy ezzel a szakmunkásképzés nem tudott lépést tartani. 1949-ben az összes aktív szakmunkások száma 467 ezer volt, 1963-ban pedig 874 ezer. A nem mezőgazdasági foglalkozású munkásság mellett a másik erősen növekvő réteg a szellemi dolgozóké volt. A szel­lemi dolgozók száma 1960. és 1963. között további 130 ezerrel nőtt és a mikrocenzus idején számuk az összes keresők szá­mának 18 százalékát tette ki. Az újonnan munkába állt nem fizikai dolgozók többsége, több mint 70 százaléka nő volt. A nők előretörése következtében 1963-ban az aktív szellemi dol­gozóknak már közel a fele (48%) nő. Ax átrétegexődés néhány érdekes eredménye A munkások és a szellemi dolgozók átrétegződését és a többi rétegközi eltolódást egy speciális, erre vonatkozó felvé­tel alapján kísérhetjük figyelemmel. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Csoportja vizsgála­tának adatai szerint 1963-ban a városi munkás keresők 22 százaléka eredetileg a mezőgazdaságban dolgozott (16 száza­lékának mezőgazdasági munkás, 6 százalékának paraszt volt az első foglalkozása). A városi szellemi dolgozók 40 százaléka viszont eredetileg munkásként kezdett el dolgozni, míg 56 százalékának első foglalkozása is a szellemi munka volt. Ugyanez a felvétel az 1963. évi városi keresők foglalkozá­sát az apák 1938. évi foglalkozásával is egybevetette, amely más oldalról, a generációk közötti helyzetváltozást tekintve nyújt támpontot az átrétegződés felméréséhez. A nem mező­­gazdasági fizikai dolgozók 39 százalékának (Budapesten 31 százalék, a többi városban 43 százalék) az apja mezőgadasági foglalkozású volt (ebből 22 százalék mezőgazdasági munkás, 17 százalék paraszt). Ugyanakkor a szellemi dolgozók 17 százalékának volt az apja mezőgazdasági foglalkozású (Budapesten 11 százalék, a városokban 21 százalék). A mezőgazdaságból, mint foglalko­zásból való eltávozás, átrétegződés egyben elvándorlással, mégpedig elsősorban a környező városokba, ipari gócokba va­ló áttelepüléssel járt együtt. A fizikai dolgozók közül a szellemi dolgozók rétegébe való átkerülést megkönnyítette és elősegítette az új iskola­­politika, amely nemcsak a fiatalok egyre növekvő tömegeit vonta be a közép- és felsőfokú oktatásba, hanem a felnőtt dol­gozók számára is lehetővé tette a továbbtanulást, a magasabb képesítés megszerzését. E kultúrpolitika eredményességét mutatja, hogy míg 1949-ben az általános iskola nyolc osztá­lyát végzettek aránya az összes keresőknek csak 13,6 százalé­kát tette ki, 1963-ban már 26,4 százaléka lett, az érettségizet­tek aránya 4,6 százalékról 8,1 százalékra emelkedett, az egye­temi, főiskolai oklevéllel rendelkezőké pedig 2 százalékról 3,3 százalékra. Az egyetemi oklevéllel rendelkező értelmiség szakmai összetétele jelentősen megváltozott az elmúlt húsz év alatt. A háború előtt a jog- és államtudományi oklevelet szerzettek 31 000-es számát a tanárok 20 000-es és a mérnökök 12 000-es száma követte. 1960-ra mind abszolút számban, mind arány­ban főleg a mérnökök, tanárok és közgazdászok száma nőtt meg. A tanárok száma meghaladta az 50 000-et, csaknem min­den harmadik diplomás tanár, s minden ötödik mérnök. A társadalom minőségi össxetételének változásairól THEODOR FRIED magyar származású festőművész az elmúlt évtizedekben nagy sikerrel szerepelt műveivel a nyugat-európai és ame­rikai tárlatokon. A New Yorkban élő művész alko­tásaiból mutatunk be né­hányat olvasóinknak Az 1963. évi kép teljessé tétele érdekében még szükséges megemlékezni a kisiparosokról és a több szempontból külön­álló réteget alkotó nyugdíjasokról. Az önálló kisiparos réteg 1960. és 1963. között további 25 ezer fővel csökkent és a 80 ezer kisiparos az összes keresőnek nem egész másfél százalékát tette ki. Egy részük szövetkezet­be ment dolgozni — a termelőszövetkezeti kisiparosok száma 10 ezer fővel emelkedett ez idő alatt — nagyobb részük pedig alkalmazást vállalt. A mikrocenzus eredményei szerint 1963-ban 767 ezer nyugdíjas inaktív kereső élt az országban. Ez a réteg rendkí­vül megnőtt az utóbbi évtizedekben; 1930-ban a nyugdíjasok az összes keresőknek 3,4 százalékát, 1949-ben 5,5 százalékát, 1960-ban 7,9 százalékát, 1963-ban pedig már 13,8 százalékát tette ki. A nyugdíjasok arányának növekedése csak kisebb részben magyarázható a népesség öregedésével, nagyobb­részt a társadalombiztosítás kiterjesztésének következménye, 1960. és 1963 között például a nyugdíjasok számának hirtelen emelkedését az okozta, hogy nyugdíjjogosulttá váltak a ter­melőszövetkezeti tagok is és egyszerre több százezer termelő­szövetkezeti tag élt ezzel a jogával. Az egyes társadalmi rétegekbe tartozók számának válto­zásával együttjárt azok társadalmi minőségi összetételének a megváltozása is. A klasszikus munkásosztály legöntudatosabb része ötvöződött a szellemi dolgozók rétegével. A munkásság ugyanakkor a mezőgazdasági népesség soraiból töltődött fel és felhígult a volt kisárutermelők és tőkések egy részével. A szövetkezeti réteg paraszti része azelőtt is paraszti módon élőkből állt, akik a termelőeszközökhöz való viszonyukat vál­toztatták meg. A rétegek változása olyan hatékony volt, hogy a mai kisárutermelő és tőkés réteg inkább csak nevében és nem tartalmában azonos a régivel. A társadalmi rétegződésben bekövetkezett változások nem mentek végbe zökkenőmentesen, de nem is mehettek, hiszen itt bonyolult, sokrétű, időnként visszakanyarodó fo­lyamatok eredményeiről volt szó. A népszámlálási adatok a fejlődésnek csak fő irányait jelzik; a társadalmi átrétegződés teljes felmérése még sok, itt legfeljebb csak érintett probléma megvilágítását kívánná meg, mint például az átrétegződés hatásának vizsgálatát a népesedési folyamatokra, az egyes ré­tegek életszínvonalának alakulásának elemzését, kulturális igényeik változásának felmérését stb. Ezek tárgyalása azon­ban meghaladja ennek az ismertetésnek a kereteit. Szabady Egon dr. Felavatták Vladimir Iljics Lenin négy méter magas érc­alakját. A bronz­szobor — Pátzay Pál Kossuth-dijas kiváló művész alkotása — a budapesti Dózsa György úton emel­kedik (Vámos László felv.) LUKACS QYÖRQY 80 ÉVES : Lukács György akadé­mikust 80. születésnapja al­kalmából a Magyar Tudomá­nyos Akadémia társad almi­­történeti tudományok osztá­lyának nevében Molnár Erik akadémikus, Friss István akadémikus és Pach Zsig­­momd Pál levelező tag kö­szöntötte, és átnyújtotta Lu­kács György most megjelent »Az esztétikum sajátossága« című művének dís zkötéses példányát. Lukács György (Vámos László felvétele) « * i Mlzserfán, a százéves bányatelepen százszemélyes bányászszálló épült (MTI Fotó — Lajos György felvétele) U.iéX

Next

/
Thumbnails
Contents