Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-04-04 / 7. szám

KÉT OLIMPIA KÖZÖTT A tavalyi mozgalmas és izgalmas élet, a sok szurkolói öröm és csalódás, egyszóval a tokiói olimpia után kínálkozott a jóslat, hogy 1965 a már meghonosodott elnevezést követve, a Nyugodt Sport Éve lesz, s végre szusszanás­­hoz jutnak a felhevülésre mindig kész ma­gyar sportemberek. Persze — mint a sportban a legtöbb tippelés — ez sem vált be, s ahogy a tavasz elején körülnézünk, hamar kiderül, hogy máris újra benne vagyunk a dolgokban, a sportban nincs megállás, s már-már esedé­kes a riadó: minden ember a fedélzetre! Ha a legközelebbi olimpiáig ugyan még van is egy kis időcske (de csak igazán kicsi, hiszen az év utolsó hónapjaiban már szedelődzköd­­ni kezdenek a Mexikóba pályázó magyar spor­tolók), a sportvezetők közül senki sem pró­bálhatná meg, de nyilván nem is akarja, hogy most egy dossziéba gyömöszölje a feladatokat és elrejtse az íróasztal alsó fiókjában, ej, rá­érünk arra még. Ezzel már el is érkeztünk a valójában min­dig szívesen látott, vérpezsdítő, első számú sport-gondhoz, az olimpiai felkészüléshez. A sportban akarva-akaratlanul megmaradt az antik időszámítás: mindent az olimpiai játé­kokhoz mérni. A magyar sportolók már csak azért is vallják ezt, mert számukra az olim­piák — kopogjuk le — általában mindig em­lékezetesek voltak, sikert hoztak, s ennek örülni kell, mégha ez nyom is valamennyit, szorít rá, hogy a következőkön se hagyjuk magunkat. Sőt, a következőig (adott esetben 1968-ig, Mexico City-ig) se adjuk fel pozí­cióinkat, ha lehet. Még emlékszik rá talán az olvasó is, hogy Tokió után erőlista-szenve­­dély tört ki a földkerekségen, minden vala­mirevaló sportláp, hírügynökség, szakember, rangsort állított fel az országokról. Ezek sze­rint a kép úgy alakult, hogy a világ sportjá­ban külön versenyt fut a Szovjetunió és az Egyesült Államok, utánuk azonban már 10— 12 egyenrangú „sport-nemzet” van a bolyban, köztük Magyarország. Nem lenne jó kiesni ebből az előkelő klubból, s ezzel magyaráz­ható, hogy csak az idei nagy versenyeket em­lítve, a párizsi vívó világbajnokságra, a lip­csei öttusa-világbajnokságra, a berlini ököl­vívó Európa Bajnokságra, nem utolsó sorban a budapesti viadalra, az Universiadera (ame­lyen ezúttal első ízben képviselteti magát az USA híres főiskolás sportja is) nagy erővel készülnek a magyarok. No és, szívügyünk a futball! Magyarok nyerték el ebben az olim­piai aranyérmet, nehezen tudnánk elviselni, hogy jövőre az angliai világbajnoki döntő 16 helyéből egy se jusson a mieinknek. De ehhez át kell vergődni a selejtezőn, a hármas, kör­mérkőzésen. Szóval jelenleg a legkényesebb gondok egyike, hogy a magyar labdarúgó­válogatott, Baróti Lajos legénysége legyen első a küszöbön álló selejtezőkön, s érdekes, két ellenfele éppen a Német Demokratikus Köz­társaság, Soós Károly csapata, s Ausztria ti­zenegye, amelynek új fejlődésén látszik még Guttmann Béla keze nyoma. Magyar edzők erőpróbája? ... Mindez, ilyen szűkszavúan keveset mond, de a sportvezetők erről litániá­kat tudnának mondani. Tele vannak munká­val, kezdve a helyes, legmodernebb edzés­előírásoktól, a fegyelmezett válogatott kere­teken, az egyesületi nevelőmunkán át, egé­szen a szakember-képzésig. Jó, ha kifutja az időből 1968-ig (aztán majd 1972-ig, 1976-ig, és így tovább), hiszen négy év hamar el szokott repülni, minden percét ki kell használni. S van még valami ezen kívül. A mai ma­gyar sport nem teljes az olimpiai bajnókok­­kal, szorosan hozzátartozik ehhez a szürke „bumlizók”, vagy más, egyszerűbb sportolók tábora. Akikből talán sohasem lesz aranyér­mes, de akiknek edzettségére, szívósságára, ügyességére olyan szükségük van önmaguk­nak is, az országnak is, mint egy falat kenyér­re. A húsz esztendő alatt Magyarországon meg­duplázódott a sportköri tagok száma, s megha­ladja a milliót azoké, akik rendszeresen spor­tolnak »csak úgy«. A Kilián-mozgalomban akár hiszik, akár nem, már 400 ezren szerez­tek jelvényt. Ennyi jelvényt elkészíteni is sok, hát még az érte versenyzők, hat-hétszázezer ember sportolását megszervezni! S a legköze­lebbi években még új módszerekkel, lehetősé­gekkel, például táborozással, természetjárással nagyobb tömegeket akarunk megbarátkoztatni a sporttal. Tudniillik, itt találkozik a két cél, a versenysport kibontakoztatása és a tömeg­sport elterjesztése, mert — bárhol is érdek­lődünk ez iránt a világon — a sportban ma minden arra figyelmeztet, hogy mennyire fontos az utánpótlás nevelése. Vető József MAGVAR SPORTOLÓK AMERIKÁBAN Kis országunktól messze, az óceánon túl jártak sportolóink, az év első negyedében. Varjú Viliék élményeiről már beszámoltunk, ám az atléták mellett a Vasas labdarúgói Dél- Amerikában, a kiváló vívók New Yorkban, a műkorcsolyázók pedig Colorado Springsben, a világbajnokságon szerepeltek. Eredményeik­ről, élményeikről idézünk most egy-egy rö­vid beszámolót. KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET — Huszonhat napot töltöttünk hazánktól tá­vol — kezdte Illovszky Rudolf, a Vasas lab­darúgóinak edzője. — Szereplésünk mérlege jobb is lehetett volna, hiszen hat mérkőzés közül csak egy alkalommal győztünk, kétszer döntetlenül játszottunk, három vereséget szen­vedtünk, a Caracasban, Limában és Monte­­videoban vívott találkozóink során. Sajnos megfelelő kapus nélkül szerepeltünk Dél- Amerikában, hiszen Szentmihályi, aki Tokió­ban is nagyszerűen védett, távozik és Űjpestre készül tőlünk. Másik kapusunk, Varga pedig az ugyancsak hiányzó válogatott középhátvéd Mészöly Kálmánnal együtt katonai szolgálata miatt nem utazhatott velünk. Csapatunk sportszerű játékával, pályán kívüli szerény viselkedésével úgy érezzük, méltóan képvi­selte a magyar sportot. Caracasban például az El Corde szálloda igazgatója alig telt be a fiúk dicséretével. Nehéz napjainkat honfitársaink tették könnyebbé számunkra. Caracasban például a magyar válogatott labdarúgó-csapat orvosá­nak, dr. Botár Zoltánnak sógora, Kiss György és felesége nagyszerű környezetű sportiskolá­jában nyugodtan készülhettünk mérkőzéseink­re. A Club Caracas magyar gondnokának se­gítségével jutottunk rendszeres edzéslehetC séghez. A magyar kolónia, a „Paprika Csár­dában" paprikáscsirkés vacsorán látott ven­dégül bennünket. Benedek Imre, Orosz Attila, Laci és sokan mások közlekedési és egyéb problémáink megoldásában nyújtottak segít­séget. Montevideóban pedig Rosenfeld György, a magyar kolónia vezetője gondoskodott ró­lunk, szinte leste kívánságainkat, és minden­ben segítségünkre volt. Ha odakint a terve­zettnél valamivel gyengébben is szerepeltünk, reméljük a kedvező meleg időben sikerült jól felkészülnünk és a hazai bajnokságon pótol­juk majd az eredményeket. A vendéglátásért pedig a Magyar Hírek hasábjain keresztül szeretnék ezúttal is köszönetét mondani ked­ves honfitársainknak a Vasas minden labda­rúgója nevében. A MAGYAR VlVAS VILÁGHÍRE — Már megérkezésünk napján nagy feltű­nést keltettünk Amerikában, hiszen a New Yorlf-i Athletic Club edzőtermeinek egyiké­ben beálltunk az ifjúságiak közé, és ahogy idehaza megszoktuk, két órán át kosárlab­dáztunk — folytatta a beszámolók sorát Sá­­kovics József, a vívók amerikában járt kapi­tánya. — Kamuti Jenő tőrvívó és Kulcsár Győző párbajtőrvívó első helyezésével meg­erősítettük a magyar vívás jó hírét Ameri­kában. Mint érdekességet hadd mondjam még el, hogy a hagyományos kardverseny egyik selejtező csoportjában a magyar származású Nyilas Tibor, mint zsürielnök öt „magyar" vívó körmérkőzésén bíráskodott. Mohos svájci, Hámori, Orbán és Bállá pedig amerikai szí­nekben indult, a mi Meszénánk mellett. Az ötös kard-döntő egyetlen „idegen" részvevője az olasz Calarese volt, az olimpiai bajnok Pézsa Tibor és Meszéna, tmlamint az Ameri­kában élő Hámori és Orbán mellett. A ma­gyar származású sportemberek egyre nagyobb szerephez jutnak az amerikai vívósportban. Élthes Csaba, az amerikai olimpiai csapat edzője az Egyesült Államok legjobb vivómes­­tere. Rajta kívül számos magyar mester fejt ki eredményes, elismert működést. A magyar szakemberek munkájához jónéhány bemuta­tónkkal igyekeztünk mi is segítséget nyújtani. Egyetemeken, kollégiumokban, vívóklubok­ban többb edzésbemutatót tartottunk, amelyek­kel a fejlődni kívánó amerikaiaknak — mint mondták —, hasznos tapasztalatokat nyújtot­tunk. A tavaszi Hungária Kupa viadalra az amerikai vívók ismét eljönnek Budapestre. Szeretettel várjuk őket, hiszen bizonyára egy­kori versenyzőtársaink is lesznek közöttük. MAGYAR SZURKOLÓTABOR COLORADÖBAN — Colorado Springs városának díszpolgára­ként felejthetetlen három hét után értünk vissza a műkorcsolyázó világbajnokságról — vette át a szót Korda Györgyi, kiváló jégtán­cosunk. — A szabad táncunkban szereplő magyar betéttel a palotással és csárdással di­csekvés nélkül mondhatom, sikert arattunk. Már az edzéseken is megtapsoltak bennünket. A versenyen pedig nagy ünneplésben része­sültünk. No, de ezt Európában is láthatták, hiszen műsorunkat az Euróvízió az első öt között közvetítette. A gyakorlatot látták, de a jóleső, biztató kiáltásokat csak mi hallottuk. A hazaiakat leszámítva nekünk magyaroknak volt a legnagyobb szurkolótáborunk és ez nagyszerű dolog. Honfitársaink igen szép számmal jöttek el kedvünkért, hogy végignéz­zék a világbajnokságot. Sokat voltunk együtt, kölcsönösen jól éreztük magunkat a hazai társaságban. Többek között régi párom, a je­lenleg Los Angelesben élő Kertesi György is felkeresett és nyolc év után örömmel láttuk viszont egymást. Sok szép élménnyel gazdagodtunk, úgy ér­zem sok új, jó barátot szereztünk. Korcsolya­sportunk vezetője, dr. Terták Elemér pedig a Nemzetközi Szövetség elnökségének képvi­selőjeként, feladatát közmegelégedésre ellátva, a magyar sport nagyszerű diplomatájának bi­zonyult. MUVf ss/QVf Thrrri A magyar csapat góllSvőJét, Povazsalt, a több éven ét Belgiumban játszó csatárt ünnepük Győr az elődöntőben! A Győri Vasas ETO, az Olaszországot is megjárt egy­kori hires centercsatár, Hi­degkúti Nándor csapata pompás bravúrral a legjobb négy közé jutott a Bajnok­­csapatok Európa Kupájában, kontinensünk legnagyobb labdarúgó tornáján. A győri labdarúgók a Chemie Leipzig és a Lokomotív Szófia után a DWS Amsterdam együtte­sét is kiverték a kupából. Idegenben l:l-re végzett a két csapat, majd Győrött kü­­lönrepülőgépekkel és autók­kal érkező, több mint ezer holland sportkedvelő bána­tára hallatlan izgalmas mér­kőzésen, a lelkesen küzdő magyar együttes a 87. perc­ben lőtt góllal jutott tovább. — A győriek, ha tudásban még nem is érik el a leg­jobb európai csapatok szín­vonalát, lelkes, okos játé­kukkal bármelyik együttes­nek kellemetlen perceket szerezhetnek az elődöntőben is — mondta a mérkőzés után Guttmann Béla, a ta­lálkozó kedvéért Bécsből ha­zalátogató kiváló edző. A legjobb négy közé egyéb­ként — a Győr mellett —> a kupavédő olasz Internatio­nale, a Benfica, valamint a harmadik mérkőzést játszó Liverpool—FC Köln mérkő­zés győztese kerül. A kupaküzdelem mellett a bajnoki idény kezdete hozta lázba a magyar sportkedve­lőket. Március közepén az első bajnoki forduló hét mér­kőzését 113 ezer néző élvezte végig. A biztató rajt után reméljük, az eredményes folytatás sem marad el, hi­szen május 5-én előbb Lon­donban Anglia együttesével játszik a válogatott, majd nehéznek ígérkező két világ­­bajnoki selejtező következik Ausztria és a Német Demok­ratikus Köztársaság csapatai ellen. A győriek győztes, továbbjutást jelentő gólja » DWS. Amsterdam elleni mérkőzésen. Jobbra: ... a vendé­gok pedig n síró Jongbloed kapust vigasztalják £>£CUf Több mint ezer holland sportkedvelő szurkolt Győ­rött és Hidegkúti csapata került az Európa Kupa elődöntőjébe (MTI — Fotó: Petrovlcs, Pálíay és Mikó, valamint Almásl László felvételei) * ÜJra bajnoki pontokért... A ferencvárosi Albert, a válogatott centercsatár (balról) és a tatabányai Szepesi, Baróti kapitány egyik fedezetjelöltje küzd a labdáért a Népstadionban * 20 ÉV — 201 ARANY A magyar sportmozgalom fellendülését, re­mek fejlődését Jelzi az elmúlt húsz esztendő. Sportolóink a magyar színek képviseletében clismerésreméltó eredményeikkel öregbítették kis hazánk jóhírét, becsületét szerte a vilá­gon, A számok minden szónál többet monda­nak az elmúlt húsz év nagyszerű eredményei­ről... A nagy világversenyeken Így szerepeltek a magyarok: § §l! gs© P Sí £ u Olimpia SÍ 41 48 Világbajnokság 74 95 84 Európa bajnokság76 80 96

Next

/
Thumbnails
Contents