Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-04-04 / 7. szám

A HOLNAP KLEBE

A fiatalságnak rossz »sajtója« van a mai nyugati irodalomban. Salinger egyébként rokonszenves, de erőteljesen naturalista, kirúgott diákja éppoly kevéssé tud mit kezdeni magával, mint Osborne érettebb ifja, vagy Sagan kisasszony alakjai, akik hozzá még tele vannak a céltalanság pesszimizmusával is.

A magyar irodalom nem tart itt, sőt az ifjúsági szervezet múlt évi kongresszusa óta a közvéleményben is jóval pozitívabb az ifjúságról alkotott kép. Persze, a -mai fiatalok« szidása ősrégi jelenség — talán olyan régi, mint az emberi társadalom. Mostanában átfogó és reális képet igyekszik adni a fiatalságról a Család és Iskola című lap, a Köznevelés, a Magyar Ifjúság, a televízió. Valamennyien az ifjúságot és a családot faggatják a mai fiatalok jellemző tulajdonságairól. Jellemző rájuk, hogy a zöm egyetért a szocializmus céljaival. Számosán közülük tudatosan részt kérnek az építés feladataiból. Vannak, és nem is kevesen, akik nem kapcsolódnak be elegendő lendülettél a társadalmi élet vérkeringésébe. Számban is, környezetére gyakorolt hatásában is azonban az a döntő többség, akiknek erkölcsi felfogása helyesen fejlődik, akik becsületesen dolgoznak és tanulnak.

Időről időre beszélnek! a fiatalok is önmagukról. A legutóbb »Vallomások az ifjúságról« címmel az Űj írásban Buda Ferenc fiatal, vidéki pedagógus például azt mondja, hogy létezik nemzedéki probléma, ami az egzisztencia féltéséből, szakmai, hatalmi féltékenységből és anyagi irigységből származik. Az alkotó munka nagyobb becsületét és az ifjúság számára több szabad teret követel. Foglalkozik az ifjúsággal szemben hangoztatott két fő vádponttal is: a közömbösséggel és az anyagiassággal. Vajon valóban hiányzik-e a lelkesedés a fiatalokból, igaz-e, hogy nincsenek eszményeik? Válasza egyértelmű: nem hisz abban, hogy ifjúságunk közömbös lenne. Ha méltó feladatokat bíznak rájuk, ha a zászlón a bizalom olvasható, nem pedig néhány kopott frázis és napszítta jelmondat, akkor a fiatalok lelkes támaszai lesznek az újnak, a korszerűnek. Ami pedig az anyagiasságot illeti, a mai fiatalok hírből sem ismerik a munkanélküliséget, az anyagi biztonság meghatározott keretei között élnek — ugyanakkor keveslik a fizetést és azt mondják, hogy az átlagkeresetű ember egyes alapvető igényeit csak többi alapvető igényeinek rovására képes kielégíteni. Az Üj Írásnak ugyanebben a számában Baráth Ferenc -Eltörhetjük-e a pálcát« című cikkében pedig annak a véleményének ad kifejezést, hogy a túl merev tervek megfékezik a fiatalokat, lekötik energiájukat, s úgy érzik magukat, mintha bura alatt lennének.

Nem feladatunk, hogy e nézetek jogosságát vagy megalapozatlanságát firtassuk. Ha így érzik, adjanak hangot véleményüknek, legfeljebb vita kerekedik belőle. És a vita a meggyőzés leghatékonyabb eszköze. Már Diderot megmondta: »Nincs igazán bizonyítva az, amin soha nem vitatkoztak.« Nem véletlen, hogy az utóbbi évek legtöbb vitája az ifjúságot érintő kérdésekkel állt összefüggésben, mint az érvényesülés, a házasság és válás, a népszaporodás, a nemzedéki szembenállás stb. A vita már önmagában is bizonyíték a közömbösséggel, a politikai passzivitással szemben.

Érdemes megemlíteni, hogy a francia fiatalság helyzetét vizsgálva, Sartre is foglalkozott a közömbösség problémájával. Szerinte bizonyos körök szánt szándékkal igyekeznek depolitizálni a fiatalságot, egyenesen beleszuggerálják az érdektelenséget, és ezzel még inkább elfordítják őket a politikáié'. Kizárólag fogyasztó osztállyá igyekeznek változtatni a fiatalságot és éppen a baloldal egyik legfontosabb feladata a depolitizáltság ellen megszervezni a széles körű hadjáratot.

Mint látható, a Sartre által vizsgált közömbösség forrásait és tartalmát tekintve egészen más, mint a nálunk időnként jelentkező hányavetiség, nemtörődömség. Éppen ezért értelmetlen is lenne egyoldalúan a -polgári világnézet maradványaiból« levezetni az ilyen jelenségeket. Főképp -saját termésű« okok húzódnak meg mögötte, mint a személyi kultusz torzításainak teljesen még mindig el nem tüntetett következményei: a bürokrácia, a lélektelen ügyintézés, a képmutatás. A mai állapotot viszont már új vonásoki rajzolják rneg. A politikai érdeklődés mind egyedileg, mind általánosan kitágult. Egyedileg .lepárolódik a más népek, más országok megismerésének vágyában, s ami ezzel jár, a szükséges eszközök előteremtésében. Általánosan pedig erősödik a követelés^ hogy a társadalmi, technikai és tudományos forradalom száguldásában kitegyék számukra idejében a tájékozódás, az eligazodás útjelző tábláit. Nem a készen vett és előre gyártott sémákat, amiket ma már semmire sem lehet ráhúzni, hanem az eligazodást megkönnyítő alkotó gondolatokat. Ahol ennek hiányát érzik, előtérbe léphet a nemzedéki kérdés, de nem mint jelenség, hanem csupán helyi tünet. A nemzedékek nálunk végül is egy úton, egy cél felé haladnak.

A két fő területem folytatott vizsgálat, ha nem is hozott lezárt eredményeket, mégis megrajzolta a kép legmarkánsabb vonásait. E két terület: az ifjúság magatartása munkahelyén és elfoglaltsága a munkaidőn kívül. Húsz év távlatából szemlélve a kérdést, az ország mai arculatának kialakításához az egymást követő korosztályok csak történelmileg mérhető arányokban járultak hozzá. Az iparosítás nagy művei, a szocialista városok nem csekély mértékben a fiatalok munkájának eredményeként jöttek létre, de jelentős részt vállaltak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Bár ezekben az alkotásokban a társadalom minden rétegének erőfeszítései öltöttek testet, a fizikai végrehajtás nagyrészt a fiatalok vállára nehezedett. De ha csak az utóbbi éveket vizsgáljuk, akkor is rendkívül érdekes adatokat kaphatunk. Az utóbbi három és fél évben a fiatalok 50 ezer újítást nyújtottak be, ami 2,1 milliárd forint megtakarítást eredményezett A fiatalok vállaltak védnökséget a vegyipar felett, amelynek üzemei közül nem egy már belépett vagy idén lép be a termelésbe. Ebben az időben a fiatalok 70 millió óra társadalmi munkát végeztek, és százezren vettek részt építőtáborokban. A közösségi munka újszerű felfogása először szintén a fiatalok által kezdeményezett szocialista brigádokban bontakozott ki s vált az egyik legerőteljesebb motorjává mind a korszerű termelésnek, mind a korszerű embertípus kifejlődésének.

A szabad idő vizsgálata — ha időnként és helyenként ellentmondásos vonósokat hozott is felszínre — egészében ugyancsak megnyugtató. A statisztikai adatok szerint minden negyedik iskolán kívüli fiatal könyvtári tag. A csaknem kétmillió 14—26 éves fiatal többsége rendszeresen tanul, művelődik, iskolában, tanfolyamokon, ismeretterjesztő előadásokon.

Végül, de nem utolsósorban az ifjú nemzedék általános kulturális színvonala magasan felette áll minden korábbi magyar generáció kulturáltságának. Elegendő itt csupán a felsőoktatás adatait tanúként idézni. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatán jelenleg 25 ezren, az esti tagozatokon 11 ezren, a levelező tagozaton kereken 9 ezren tanulnak, vagyis összesen 45 ezren, ami a lakosság számához viszo- 1 nyitva, a legmagasabb világátlag szintjén mozog. Ez ugyan össztársadalmi érdem, de mégis az ifjúság arculatát legerőteljesebben meghatározó jellegzetesség.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ifjúság többségének gondolkodására ési magatartására alapvetően a pozitív vonások jellemzőek. Az ifjúság egyrészt csakis a, saját feltételeinek, másrészt csakis a többség eszmei-politikai nézetei és gyakorlati magatartása alapján értékelhető és ítélhető meg. Ilyen vizsgálat adhat reális képet Ez a kép pedig a felszabadulás 20. évfordulóján azt mutatja, hogy a nemzet bizakodva nézhet — Ady szavaival - a holnap elébe. Pethö Tib)>r

Jelenet a Nemzeti Színház Aischylos: Orestela előadásiból. Máthé Erzsi, Gáti József és Mezey Mária

A Katona József Színház Miroslav Krlezsa: Léda című darabját mutatta be. A képen Kállay Ferenc

(Bojár Sándor felv.)

Ladányi Ferenc Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház tagja SS éves korában elhunyt

Darvas LiU, az Amerikában élő világhírű színésznő, Molnár Ferenc özvegye Budapestre érkezett. A Madách Színház Molnár Ferenc: »Olympia- cimű vígjátékában vendégszerepei. A képen: Greguss Zoltán üdvözli Darvas Lilit

(MTI Fotó — Keleti Éva felv.)

Salamon Béla, a magyar közönség nagy mulattatója 80 éves. (Amikor megkérdezték tőle, mikor megy nyugdíjba, Így felelt: — Majd ha megöregszem!) A képen: Fejér István, a Vidám Színpad igazgatója a társulat nevében üdvözli Salamon Bélát (MTI Fotó — Potrovltt László felv.)

Ilse von Alpenheim, osztrák zongoraművésznő, budapesti vendégszereplése során Veress Sándor zongoraversenyét mutatta be. A képen: Kodály Zoltán és felesége társaságában a Zeneakadémián (Molnár Edit felv.)

A győri Kisfaludy Színház mutatta be Felkai Ferenc: Madách című drámáját. A Jelenetben Medgyesl Mária és Peczkay Endre (Bojár Sándor felv.)