Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)
1965-04-04 / 7. szám
Emberek, fogjatok össze, keressétek azt, ami összehoz és egyesit! Dr. Hamvas Endre kalocsai érsek, a Püspöki Kar elnöke, február 27-én interjút adott a Magyar Rádió Szülőföldünk adása munkatársának. Miután a nyilatkozat közérdeklődésre tarthat számot és bizonyára sokan nem hallották a rádióadást, az alábbiakban közöljük dr. Hamvas Endre nyilatkozatának teljes szövegét. Riporter: 1945. március 7-én ezer éhező budapesti gyerek érkezett Szegedre. A szegedi szeretetakáó később országos méretű lett. Jelentősége az éhező budapesti szülők és családok számára, az akkori időket mérve, szinte mérhetetlen. Kik voltak a kezdeményezők? Többek között dr. Hamvas Endre, aki akkor a Csanádi egyházmegye püspöke volt. Ma kalocsai érsek. 1945. február 14-én kelt pásztorlevelében így szólt papjaihoz és híveihez: „Székesfővárosunk sokat szenvedett lakossága megkívánja, hogy minden magyar város, falu kivegye részét a tőle telhető segélymunkából. Pesti gyerekeket kell Szegeden elhelyezni. Szegedi asszonyok segítsetek, fogadjátok házaitokba, gondozzátok és a mostani nehézségeken segítsétek át az éhezőket!” A pesti gyerekeket segélyező akció megindításának húszéves évfordulóján dr. Hamvas Endre érsek úr kalocsai rezidenciájában beszélgetünk a két évtizeddel ezelőtti eseményekről. Dr. Hamvas: Az akciónak budapesti intézője Mihalovits Zsigmond volt, és az ő révén kapcsolódtam be én is ebbe az akcióba. Budapestről egy vonat indult Makóra és Maiké vidékére — a többi közt Szegedre is — vitte a gyerekeket. Ezzel a vonattal mentem én is, mert akkor még az utazás nem volt olyan könnyű. Megérkeztünk úgy a reggeli órákban Makóra, ahol már a jó makói szülők — így mondom, mert hiszen igazi szülői szeretettel fogadták a budapesti akciónak a gyerekeit — vártak berniünket és valósággal szétkapkodták a velünk jött gyerekeket. Nemcsak a makóiak, mert akkor vidékiek is szerepeltek, éspedig elsősorban Kiszombor, no, és Szeged is. Ezek a gyerekek aztán ott nagyon jól érezték magukat, jó koszton tartották okiét a nevelőszülők és alig tudtak megválna tőlük. Többi között nekem is két unokaöcsém veit a Budapestről érkezettek között, akik ugyan nem budapestiek voltaik, hanem a dorogi bányához tartoztak. Mert az én testvéröcsém a dorogi bányánál volt annak idején szerelő. Riporter: A Dél-Magyarország című lap 1945-ös példányaiban sokszor találkoztam Érsek Üt nevével. Az ország nyugati részein januárban, februárban, márciusban még tombolt a háború, ön január 1-én kelt pásztorlevelében buzdító szóval fordult híveihez. A Dél-Magyarország önt a kiújuló magyar élet markáns alakjának nevezte. Intő szavaival — idézem a lapot — bátor kiállást tanúsított, amellyel a jövendő útját mutatta meg. Hogyan emlékezik vissza erre az időre? Dr. Hamvas: Bátorságról nincsen szó, csak kötelességemet tettem, amely előírta, hogy maradjak helyeimen. Ez a kötelesség annál sürgetőbb volt, mert az egyszerű dolgozó nép is a helyén maradt. S ennék volt köszönhető, hogy az országnak keleti része később Budapestet és a nyugati részt kisegíthette. A jövendőt akkor úgy láttam, hogy a múlt vissza nem hozható, a jövendő alakításához pedig püspökök és papok is hivatva vannak erejük és tudásuk szerint hozzájárulni. Papjaink is, nagyon kevés kivétellel, helyükön maradtak. Riporter: Már a debreceni kormány bejelentette, hogy új alapokra kívánja helyezni az állam és az egyház kapcsolatát. Excellenciád hogyan ítélte meg a magyar állami és politikai élet várható nagy átalakulását? Dr. Hamvsa Endre (Vámos László felvétele) Dr. Hamvas: A debreceni kormány északon volt, mi szegediek délen. Debrecen és Szeged között a kapcsolat azonnal helyreállt, s ebben nagy része volt dr. Balogh István államtitkárnak, aki akkor Szeged területén plébános volt. Az új magyar miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla Szegeden, a városházán népgyűlést hívott össze, amelyen a lakosság széles rétegei vettek részt Akkor szerepeltek először a kommunisták is. Megszervezték a rendőrséget, felvonultak a Dómtéren díszlépésben az első katonák. Csalánszövetből volt a ruhájuk, de lelkes volt a hangulatuk. Mindjobban szilárdultak a rendnek külső keretei. A debreceni kormány közölte velem, hogy általános földreform keretében az egyházi birtokokat is igénybe fogják venni. Én erre azt mondottam, kivételes elbánást nem kívánunk. A jelekből következtettem, például abból, hogy minden fontos értekezletre meghívtak, az állam és egyház viszonyának kedvező alakulására. Czapik Gyula, veszprémi püspök, majd egri érsek, volt annak az iránynak a hive és főképviselője, amely az új állam és az egyház kedvező kapcsolatait óhajtotta. Czapik érsek teológus koromban, Bécsben, a Pazmaneumban elöljáróm volt. Bizalommal voltam iránta és Budapesten sűrűn találkoztunk. Czapiknak, mint volt újságírónak széles körű ismeretségei voltaik, amelyeket felhasznált, hogy informálódjék és ő engem is informált. A megalakult Állami Egyházügyi Hivatalban sűrűn megfordultunk. Nem mondom, hogy nem voltak súrlódások, sőt nehéz tárgyalásaink folytak, különösen a szerzetesek ügyében. Csak mikor ezeken a tárgyalásokon túl voltunk — bizony sok türelem kellett hozzá — kerülhetett sor az egyház és állam kapcsolatainak fokozatos kiépítésére. Riporter: Mi a véleménye, Érsek Ür, az egyház és az állam további jó kapcsolatai alakulásának lehetőségeiről? Dr. Hamvas: Az eredmény egyelőre a Vatikán és a magyar állam között létesült egyezményben mutatkozik. S az ország felszabadulásának huszadik évében ez nekünk a legértékesebb vívmányunk. Véleményem az egyház és állam további jó kapcsolatai lehetőségéről bizakodó. Van még tennivaló e téren elég. De ha kívánságainkat az Állami Egyházügyi Hivatallal közöljük, nem tapasztalunk merev elutasítást, ha pedig kifogásokat emelünk, azokat megvizsgálják. Kívánságokkal pedig, ha szükséges lesz, jönni fogunk és biztos vagyok benne, hogy ezzel a jó kapcsolatokat nem veszélyeztetjük, hanem inkább erősítjük. Riporter: Magyarországi egyházi körökben hogyan értékelik a Római Magyar Intézet új életre hívását? Érsek Űr, hogyan értékeli ezt, annál is inkább, mert egyesek, Nyugaton élő magyar zsurnaliszták kisebbíteni igyekszenek dr. Zemplén, kinevezett igazgató úr szereplési jogkörét? Dr. Hamvas: Dr. Zemplén igazgatónak szereplési jogköre szilárd, biztosan meg van állapítva. Nehézségei lesznek, ez természetes, mert át kellett vennie egy egészen újra beruházandó, bútorokkal ellátandó és személyzettel is ellátandó intézményt. Azonban Zemplén tudásában bizakodunk. Reméljük, hogy a kérdéseket jól meg fogja tudni oldani, ö szerény tudós, praktikus ember. A másik amiért bizakodunk ő benne, hogy kapcsolatai mind a Vatikánnal, mind az Állami Egyházügyi Hivatallal jók és kedvezők. Tehát így az érinti kezés is meg lesz könnyítve. Én ismerem a római viszonyokat, hiszen a Zsinaton most már negyedszer fogok részt venni és fogok Rámába menni. Ismerem a magyar papi intézetnek a régi időben végzett szerepét és teljesítményeit és biztos vagyak benne, hogy az új viszonyok között is tudni fogja teljesíteni hivatását. Zemplén igazgató nagy bizalommal indult Rómába és én meg vagyok győződve, hogy a ráváró feladatoknak teljes mértékben meg fog felelni. Riporter: Dr. Hamvas Endre, kalocsai érsek úr éppen ma ünnepli 75. születésnapját. Engedje meg, Érsek Ür, hogy ezen a szép ünnepen eredményekben gazdag, hosszú életet kívánjak önnek! Dr. Hamvas: Nagyon köszönöm ezeket a jókávánatokat. És hát, azt kívánom Istentől magamnak, azt a kegyelmet, hogy hátralévő éveimben még dolgozni tudjak egyházkormányzati teendőimen kívül is a béke és az emberiség haladásának az érdekében úgy, miként azt XXIII. János többszörösen körleveleiben, egyéb megmozdulásaiban is kifejezésre juttatta. Az én erőm ehhez csekély, de hozzájárulhatok az ökumenizmus mozgalmához, ami azt jelenti: emberek fogjatok Ö6sae, keressétek ne azt, ami elválaszt, hanem keressétek azt, ami titetet összehoz és egyesít! Beliéncs György
