Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)
1965-04-04 / 7. szám
Vadász Elemér Moravcsik Gyula Lyka Károly (Molnár Edit és Novotta Ferenc fely.) 1. A pesti tudományegyetem aulájában egy tudós születésnapját köszöntötték a minap. Nyolcvan éves lett Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas, akadémikus, egyetemi tanár, a Földtani Intézet igazgatója, a magyar földtan „atyjfi”. Az ünnepi ülésen ott voltak a professzorok, az akadémikusok, a magyar tudomány legnagyobb alakjai, s a tanítványok. A tanítványok nevében Kriván Pál adjunktus köszöntötte őt. A hatalmas termetű öregúr megköszönte az ünneplést, azután visszament a katedrájára tanítani. Mert vezérlő elve egész életében ez volt: „Mindem kitárná, mindent közölni, másoknak átadni, ellenszolgáltatás nélkül, mindenkinek”. Több geológus nemzedéket fölnevelt. Mint geológusnak, ez volt a jelszava: „Bsszel és kalapáccsal”. Egész életében ésszel és kalapáccsal dolgozott. Apja tímárlegény volt, tizennégyen voltak testvérek, nagyapja pedig pipaíaragóként dolgozott a Dunántúlon. Vadász Elemér szereti emlegetni, hogy a nagyapa abból a dunántúli agyagból égette a cseréppipáikat valamikor, amelyben ő több évtized múlva megtalálta a magyar bauxitot. Végigkutatta a világot. Keresett vasércet Egyiptomban, bauxitot Görögországban és a franciaországi Pravence-ban. Szabó József és Koch Antal mellett világhírűvé tette a magyar geológiát. A világhírt joggal említem: magyar geológus tárta föl a perzsa cdajmezőket is. Magánéletében legnagyobb passziója az irodalom. Legkedvesebb költője Omar Khajjam. Esténként — már évtizedek óta — néhány soros versekben jegyzi föl észrevételeit. A tudós, aki életéről verses naplóit vezet, zaklatott és gazdag élete során megjárta már a Parnasszust is. — Hogyan ment föl oda, professzor úr? — kérdeztem egyszer tőle. — Gyalog. Egy kalapács volt csak velem. — S mit keresett? — A görögök megbízásából bauxitot. Találtam is. A bauxitot terra rossa-nak nevezi a tudomány. Ez a „vörös föld” volt élete legnagyobb szenvedélyének tárgya. 2. Budapesten a „professzorok professzorának” nevezik. Régi tanítványai közül öt már egyetemi tanár. Valamikor, az Eötvös Kollégium tanáraként, ő nevelte Ligeti Lajost is, a Magyar Tudományos Akadémia mai alelnökét. Közel a pesti Ligethez, egy második emeleti lakáéiban, ógörög, középkori görög, újgörög írók, filozófusok, történészek, nyelvészek, bizamUrológusok kétezer kötete közt él a 73 éves Moravcsik Gyula egyetemi tanár, a világ egyik legnagyobb görög filológusa. Kossuthdíjas, akadémikus, a budapesti egyetem görög filológiai tanszékének harminc év óta tanára, a Nemzetközi Bizantánológiad Egyesület alelnöke, az athéni egyetem díszdoktora. Több műve jelent meg idegen nyelven, mint magyarul. Tudományos munkáinak csak a címjegyzéke 19 oldalra terjed. Könyvespolcairól a görög nyelv háromezer nagyszerű és poros esztendeje tekint le iá, Ezek közt dolgozik az alacsony, apró szemű, fejér bajszai öregúr. Mikor először láttam, kis őzek szelídsége jutott az eszembe. A görög nyelv emlékei után kutatott, már Olaszországiban, Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Lengyelországban, Franciaországiban, Belgiumban, s néhány esztendeje négy hónapon át a washingtoni Bizamtinológiai Kutató Intézet 50 000 kötetnyi könyvtárában dolgozott, a magyar történelem bizánci forrásanyagát keresve. A „csodálatos nyelvet”, ahogyan az ógörögöt nevezi, még a pesti gimnáziumban sajátította el, az első világháború előtt. Az újgöröggel, sajátos módon, Szibériában ismerkedett meg. Az első világháborúban a krasznojarszki és az irkutszki fogolytáborok lakója volt és azoktól a görög anyanyelvű hadifoglyoktól tanulta meg az újgörög nyelvet, akik a töaők hadseregben szolgáltak és orosz fogságba estek. Dolgozóasztala fölött egy Áthosz-hegyi ikon függ a falon. A vén ikon alatt már évek óta a magyar történelem bizánci forrásainak a kritikai kiadásán dolgozik. A nagy munka még hosszú esztendőkön át fog tartani. s. Bukói ikusan kedves környezetben, odaíönt a Szabadság-hegyen, lánya, veje, ós Traján, a vén szolga társaságában él a 96 éves Lyka Károly, legnagyobb kritikusunk, a művészettörténetírás nesztora. Aki ma Magyarországon művészettörténelemmel és képzőművészettel foglalkozik, az közvetve vagy közvetlen módon mind az ő tanítványa volt. Tavaly töltötte be S5-dk évét. A kormány képviselői Béla király úti lakásán adták át neki a Kossuth-díj nagydíját, fönt a hegyen köszöntötték föl az öregurat, aki már nem mozdul ki a házból, s a hegyről 1945 óta csak két alkalommal, az orvosaihoz jött le. Kávébarna köntösében, nagyszerű, vén remeteként ül íróasztala előtt, 6 1920-ból való régi Parker tollával — amelyhez igen ragaszkodik —, már évek óta emlékiratait írja. A szohában a hű Traján foglalatoskodik, a szoba vasrácsos ablakán madarak kopogtatnák, mert a vasíkarok közt diódarabkák függnek és faggyúszeletkék cinkéknek, rigóknak. A madarak szomszédságában ír az öregúr. Megírta már a nyitrai szülői házat, a müncheni akadémiát, a régi Rómát, Nápolyi, Kossuth Lajos halálát (amelynek Turulban tanúja volt), megírta a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, amelyet éveken át rektorként igazgatott: Csókot, akit az ő kritikája indított el vagy Medgyessy Ferencet, aki az ő 'hatására lett orvosból szobrásszá. De bármiről is, tulajdonképpen mindig ugyanarról beszél. Hogyan kell a művészethez közelíteni, hogyan kell a művészeteiket megérteni? Közvetett vagy közvetlen módon tanítványai közé számíthatunk minden embert: a 96 éves öregúr egy életen ót látni tanította nemzetét. Ruffy Péter Geraten Pál: Kát fe] Gacs Gábor: Litográfia etikai Márta: Támasakodó
