Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1964-01-01 / 1. szám

John Steinbeck, Nobel-dijas amerikai író, látogatást tett a Magyar Írók Szövetségében. A vendéget Dobozy Imre, az Írószövetség titkára köszöntötte WÍWVVWVWVWWVVVWV &b/a$éit*U ic{áU A Sao Pauló-i magyar kolónia több sikeres ren­dezvényről adott hírt. Ok­tóber 26-án társas vacsora, majd november 9-én mű­soros est keretében talál­koztak. Nemrég négy kis egyfelvonásos színdarabban mutatkoztak be Friedmann Olga, Hegyi Gabi, Schiffer Zsófi, Lovász Izabella, Haj­nal Pál, Radosán Dusán, Fried Milán, Fazekas Mi­hály, Komlósi János, Oláh István, Borgos Dezső és Vas Béla. Az évet a december 8-án megrendezett jól si­került Mikulás délután és a szilveszteri mulatság zárta le. A könyvtár olvasótábora is örvendetesen szaporodik, és a könyvek szinte kéz­ről kézre járnak. Eltemették Ros­ier Endre Kossuth­­díjas kiváló mű­vészt, a magyar zeneművészet nagy halottját. A koporsót, amelyet az Állami Opera­ház előcsarnoká­ban ravataloztak fel, a kormány, a művészeti intéz­mények, a család­tagok és a tiszte­lők koszorúi bo­rították. Nagykövetségi rangra emelik a magyar—francia diplomáciai képviseleteket A Magyar Népköztársaság kormánya és a Francia Köz­társaság kormánya megállapodott abban, hogy diplomáciai képviseleteiket nagykövetségi szintre emelik. VAVWVAVSWJWAW^ Kiosztották a párizsi balettíesztivál díjait A párizsi városháza dísztermében ünnepi fogadás kere­tében nyújtották át az első párizsi táncfesztivál díjait. Az ün­nepségen megjelentek a zsűri tagjai és a kitüntetett művé­szek. A fesztivál aranycsillagait Jean Auburtin, a párizsi vá­rosi tanács elnöke nyújtotta át a győzteseknek. A legjobb együttesnek és a Bartók Béla zenéjének megítélt díjakat a Magyar Állami Operaház nevében Róna Viktor magántáncos vette át. Az ünnepi díjkiosztáson jelen volt Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe is. w'/viAvwJwwwwvwyvi Magyar filmek Milánóban A római Magyar Akadémia december 15-én nagysikerű fimbemutatót tartott a milánói Ariston filmszínházban a Mi­lánóban és a környékén élő magyarok számára. Bemutatásra került a Párbaj című rajzfilm, a Ceruza—radír dokumentum­film, továbbá a Kölyök című játékfilm. A nagy számban meg­jelent közönség a fenti filmeket nagy tetszéssel fogadta. A filmbemutatón résztvettek az Akadémia és a követség kép­viselői is. JHeg.filmt a JCa'thzetL Jlixikcui Több mint három esztendőn át a legjobb magyar kerté­szeti szakembere}c százai dolgoztak azért, hogy a kertészeti tudományok és gyakorlat legfőbb ismereteit egyetlen kötet­ben összefoglalhassák. E nagy mű, amelyet a Mezőgazdasági Kiadó gondozott, a napokban került ki a könyvesboltokba, sok illusztrációval, hatvannégy színes melléklettel, több mint ezer oldalon. A kertészeti tudománynak és gyakorlatnak eddig nem volt magyar nyelvű lexikona, A Mezőgazdasági Lexikon szükség­szerűen csak nagyon vázlatosan érinthette a kertészet kérdé­seit. Az agrártudományoknak ez az ága az utóbbi évtizedek­ben nagyon sokat fejlődött. Ugyanakkor hazánkban már a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő első esztendők­ben is nagy kertészeti programok megvalósítása került napi­rendre. Így aztán a Kertészeti Lexikon nemcsak a kertészeti tudományokkal foglalkozók aránylag szűk körét segíti érté­kesen, hanem a kertészettel mind többet foglalkozó szakembe­reket. a kertészet iránt érdeklődők sokaságát, mert a lexikon, a tudományos alapokon bőségesen ad gyakorlati ismerete­ket is. A Kertészeti Lexikon negyvennégy témakört ölel fel, s az általános biológiai kérdésektől, a kertészet történetén ke­resztül a kertészkedés minden ágát, minden lényeges témá­ját érinti. MAQYAR MUZSIKUS SIKEREK KÜLFÖLDÖN 7 R„ez- Ausgezeichneter Solist ’ d Ktavicil Zoltán l\acz. nu s wmtt. -...nigmr' In tűr Cello unu * ti' ^f*t**-*’* WMSgj., vtr-S^teUtiei KomaXtim <feieiabeníhaus—Kenteit fchten.M........»*.» IO-«..- .Zd,ooRo«ol>C,lfa»l.>l.» M ialatt itthon a közelmúltban a Weiner Leó és Pablo Ca­sals tiszteletére rendezett nemzetközi zenei versenyek le­zajlottak, kiváló zeneművészek szereztek dicsőséget hazánk­nak külföldön is. Rácz Zoltán csellóművész, Pablo Casals egyetlen magyar tanítványa és állandó szonáta partnere, Solt Ilona zongoraművész 1961 nyarán svájci hangverseny szerep­lésük alkalmával ismerkedtek meg a mesterrel. A magyar művészek Brahms és Beethoven szonátáit játszották. Casals megdicsérte az előadott művek kitűnő interpretálását. Sokat tanultak a világhírű mestertől, aki több alkalommal együtt is muzsikált velük. Rácz Zoltán jelenleg a nemzetközi kon­certiroda szerződésével Nyugat-Németországban tartózkodik, ahol a közeljövőben Solt Ilonával több közös koncertjük lesz. További meghívásaik Belgium, Hollandia, Olaszország, Pá­rizs hangversenydobogóira szólítják a két magyar művészt, majd .távolkeleti körút következik, amelynek főbb állomásai Hongkong, a tokiói fesztivál, New Delhi, Karachi, Kairó, Athén. Budapesten csak a tavasszal lépnek fel legközelebb. MARADANDÓ AMERIKAI ÉLMÉNYEK írta: KÁLDY ZOLTÁN, az Evangélikus Egyház püspöke Az elmúlt nyár végén, a magyarországi evangélikus egy­ház képviseletében résztvettem az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülésén az amerikai Rochesterben (N. Y.) Az ülés után az Amerikai Lutheránus Egyház elnöke, dr. Franklin C. Fry meghívott, hogy látogassam meg egyházr kerületében a magyar evangélikus gyülekezeteket. Körutam során így kerültem el Buffalóba, Clevelandija és New Yorkba. Találkozhattam lelkészekkel és gyülekezeti tagokkal, akik a mögöttünk levő ötven esztendő különböző időpontjaiban men­tek ki Magyarországról Amerikába. Bármilyen nagy érdeklő­déssel is néztem utamon a rochesteri Kodak gyárat, a buffa­­lói harminckét emeletes City Hallt, a clevelandi Terminal Towert, továbbá New Yorkban a világ legmagasabb épüle­tét, a híres Empire State Building-et, mégis a legmaradandóbb élményeket az amerikai magyarokkal való találkozásaim al­kalmával szereztem. Nem voltak ezek a találkozások valami »rendkívülinek, mégis a szívemig értek és maradandó élmé­nyek lesznek még hosszú ideig. Amerikai utam előtt találkoztam néhány külföldi egy­házi emberrel, akik arra figyelmeztettek, hogy »meg se pró­báljak Amerikában kapcsolatot felvenni a magyar evangé­likus gyülekezetekkel, mert azok nem kívánnak barátságban élni a szocialista Magyarországon élő egyházak vezetőivel«. Ezt a hírt hittem is, meg nem is! Azt tudtam, hogy a leg­utóbbi tizenöt esztendőben a »hidegháború« megtette a ma­gáét nemcsak a népek, de az egyházak között is, viszont azt nem tudtam elhinni, hogy ugyanannak a népnek a fiai és ugyanannak az egyháznak a tagjai közé olyan mély árkot le­hessen ásni, amelyen keresztül már nem vezet híd. Szilárd volt a reménységem, hogy az amerikai magyarokkal és köz­tük az evangélikus gyülekezeti tagokkal jó és szép találkozá­saim lesznek. A legnagyobb élményem éppen az volt, hogy nem csalód­tam. Igaz ugyan, hogy az amerikai magyarok között is talál­koztam elfogult, az épülő új magyar világot és benne az egy­házi élet is egyoldalúan néző emberekkel, de nem ez volt az általános. Mérhetetlenül több azoknak a száma, akiknek szí­vében kiolthatatlanul ég a szülőföldjük és hazájuk iránti sze­retet és akik nem hamis illúziókból élnek, hanem a valóság­ból kiindulva igyekeznek tárgyilagosan nézni azt a fejlődést, amely ma Magyarországon végbemegy. Ennek volt a bizonysága az a szeretet, amellyel a legna­gyobb magyar evangélikus gyülekezet, a cleveland-keleti, fo­gadott. Szeptember 8-án a zsúfolt templomban olyan gyüleke­zetnek szolgáltam, amelynek szeme egyre jobban kifényese­dett, amikor arról beszéltem, hogy bár majdnem tízezer kilo­méter választja el az amerikai magyarságot régi hazájától, mégis összeköt bennünket a közös történelem, a közös szülő­föld és a közös felelősség hazánkért és népünkért. Szinte érezni lehetett, hogy egyre jobban átforrósodik a levegő és a messzenéző szemek tálán keresték Budapestet, a Dunát, a Lánchidat, a Bakonyt és egy-egy várost vagy falut a Tisza mentén. A clevelandi gyülekezetben az a szokás, hogy az istentisz­telet végén a lelkész megáll a templom ajtajában és kezet fog a kijövőkkel. Ezt tettem én is. Ott álltam a templom ka­pujában és kezet fogtam férfiakkal és nőkkel, fiatalokkal és öregekkel. Sok meleg tekintettel találkoztam és §ok szívből jövő meleg szó kereste az én szívemet. Ügy éreztem ez a kéz­fogás szimbolizálta összetartozásunk tudatát és egyben híd­építés volt mindkét oldalról. Közben arra gondoltam, hogy a mi időnkben így kell megfogniuk egymás kezét nemcsak a magyarországi és amerikai evangélikusoknak, hanem a kü­lönböző fajú, vallású, világnézetű és különböző gazdasági és társadalmi rendben élő népeknek is, hogy szép és békés je­lene és jövője legyen az egész emberiségnek. Aztán következett egy meleghangulatú szeretetvendégség a gyülekezet »Kossuth termé«-ben. Több mint másfél százan ültek a megterített asztalok mellett. Beszélgetés közben arra gondoltam, hogy az asztal mindig jelkép is: a közösségválla­lásnak a szimbóluma. Akit leültetünk az asztalunkhoz, azt nemcsak az ételünkkel kínáljuk meg, hanem a szívünkkel is. És én tudom, hogy ezek az amerikai magyarok nemcsak a kenyerükkel kínáltak meg engem, hanem a szívükkel is. Ebéd gőzben a gyülekezet felügyelője, Donó bácsi — aki régi »amerikás« — arra kért, beszéljek nekik a »magyarországi egyházi és politikai helyzet«-ről. Amikor, megkérdeztem tő­lük: »mennyi ideig beszélhetek?«, azt felelték: »ameddig csak tetszik!« Aztán kezdtem beszélni a második világháború nyo­morúságáról. Arról, hogy elpusztult közel 1 millió magyar! Majd folytattam azzal, hogy a nagy vérontás után hogyan kezdett lábra állni népünk, hogyan indult meg újra az élet, milyen eredményeket értünk el és milyen hiányaink vannak még. Elmondtam azt, hegy az utóbbi években különösem »jó levegődben folyik a hibák kijavítása, az ország építése és a jólét emelése. Az egyházaik is hitelveiknek megfelelően vé­gezhetik szolgálatúikat. Természetesem még igen nagy erőfe­szítésre van szükség, hogy a két világháború közötti lemara­dást és a második világháború okozta nagy veszteségeket be tudjuk hozni. De népünk szorgalmas és bizakodó és ezért még az eddiginél is nagyobb eredményeket fog majd elérni. A jelenlevőik nemegyszer felállva tapsoltak és juttatták kifejezésre hazájuk iránti szeretetüket. A »hidegháború« fagyos levegőjét pedig egyszerre »elfújta a szél«. A szeretetvendégség után egymás után jöttéik hozzám az emberek és üzentek rokonaiknak Magyarországra: Újpestre, Pálfára, Kiskőrösre, Bakonyszentlászlóra, Győrbe és még sok­sok helyre. Megígértem, hogy személyesen átadom. De olyan sokfelé üzentek, hogy még a. mai napiig sem tudtam vala­mennyit személyesen átadni. Pedig szeretném, mert meg­ígértem! És ez is hídépítés, amelyre olyan nagy szükség van kicsiben és nagyban! Káldy Zoltán Pablo Casals-sal együtt adják elő Brahms e-moll szonátáját két csellón és zongorán Erzsébet belga királyné gratulál a koncert után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents