Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 1. szám
/C&f-petf'+C'— Hósubába öltözött az erdő, mező. A tanyákat, a dűlóutakat befútta a hó. Olyan az alföldi táj, mint amilyennek a költő, József Attila látta: Jeges ágak között zörgő Időt vajúdik az erdő. Csattogó fagy itt lel mohát s ideköti csontos lovát pihenni. De a hósivatagban elszórt piros cserepes új házak kéménye vígan pipál. A hótakaró alatt millió mag álmodik, várva a tavaszt... Mit csinál ilyenkor, mivel foglalkozik a tanyák népe? Nézzünk meg kettőt a százezrek közül. Jakabszállás tanya. 30 kilométerre van Kecskeméttől. Ilyenkor télidőben még az öregtemplom tornya se látszik idáig. Az iskola ablakai világosak. Az udvaron autó áll. Most érkezett a Bács-Kiskun megyei könyvtár művelődésügyi kocsija. Könyveket hozott a tanyára. És a téli koraestben megelevenedtek a fehér dülőutak; öreg parasztok, gyerekek, asszonyok érkeznek könyvet cserélni. A faluban már van villany egy esztendeje, a tanyán még nincs, majd esztendőre lesz. Petróleumlámpa világánál böngésznek a vendégek a könyvek között. Bajáki Ferencné 63 esztendős. A jakabszállási Petőfi Termelőszövetkezet tagja. Decemberben búcsúzott a szövetkezettől. Ma már nyugdíjas. Balkezébe fogja a lámpást. Orrán okuláré. Fején fekete fejkendő. Kötött szatyorból tíz könyvet rak ki az asztalra. Móricz Zsigmond Betyár című regényét. Gárdonyi Gézától az Egri csillagokat, Defoe Robinsonját, Tömörkény István egyik novelláskötetét, Móra Ferenc Dióbél királyfi című meséjét, és öt kötet Jókait... A Móra kötetet, meg a Robinsont az unokájával együttolvasták esténként... — Tizenkét esztendős a Pistike — mondja — nagyon szereti a könyveket... A többit azonban maga olvasta. Egy hónap alatt. Ugyanis havonta csak egyszer jár ki a könyvtár-autó. Ügy gondolja, ezután még több ideje lesz olvasni. Hiszen nyugdíjas. Eldolgozgat majd a háztájiban. Nagy dologidőben dolgozik a közösben is, hiszen kell az a néhány kiegészítő forintocska Bajáki Ferencné Csordás Gábor (Joós telv.J a nyugdíjhoz, de azonkívül olvas, olvas és olvas. Szenvedéllyel, szomjúsággal falja a betűket, a sorokat, a könyveket... Bajákiné egész életében nincstelen szegényember volt. Cselédkedett bent a városban, Kecskeméten telente és napszámoskodott nyáridőben a határban. Tizenhárom esztendővel ezelőtt lépett be a jakabszállási Petőfi Termelőszövetkezetbe. írni, olvasni nem tudott. Mindjárt az első esztendőben beiratkozott télen az esti iskolába és öreg fejjel tanulta meg a betűvetés tudományát... Most ohms, szinte állandóan olvas, hiszen ötven esztendő könyvszomját kell kielégítenie, ötven esztendő mulasztását kell pótolnia ... 2 A hírős városban az öregtemplom mellett épült hatemeletes pompás szállodában találkoztam Csordás Gáborral. Prágából érkezett meg Budapestre, onnan késő este hozta a vonat Kecskemétre, nem volt már alkalmatosság, amivel Bugacpusztára utazzék, azért szállt meg egy éjszakára az Aranyhomokban. Az országot, világot járó parasztember már régen nem ritkaság nálunk. Tréfásan úgy is szoktuk ezt emlegetni, hogy néhány esztendeje -utazó nép « lett a magyar.., Csordás Gábor a Bugac-puszta melletti Béke Termelőszövetkezet nyugdíjas brigádvezetője csak egy utazó magyar a sok százezer közül. Decemberben járt a csehszlovák fővárosban, Prágában. Az előtte való esztendőben a lengyelek székvárosát, Varsót vizitálta meg. Volt Moszkvában és tavaly nyáron elhajózott Bécsbe. mert kíváncsi volt a hajdani császárvárosra, hiszen az első világháború utolsó esztendejében ferenejóska katonája volt... Tizenöt esztendeje tagja a termelőszövetkezetnek. Azelőtt a maga öt holdjával bajlódott, de sehogysem tudta megfoltozni a szegénységét. Mondom Csordás Gábor csupán egyetlen egy magyar paraszt a sok-sok, országot, világot járó magyar közül és talán csak egy okból érdekes az esete, ötven esztendőt élt le Buaacon és ez alatt az idő alatt két ízben járt bent Kecskeméten, országos vásár idején. Különben csak akkor látott világot, amikor ferenejóskát szolgálta. Az utolsó öt esztendőben négy Ízben járt külföldön és háromszor Budapesten... Csordás Gábor hatvanöt esztendős... Nem fáradt, nem is öreg. Sietett haza. Mint mondta, rengeteg a dolga. Tagja a maga termelőszövetkezetében a számvizsgáló bizottságnak és a zárszámadó közgyűlés meglesz még ebben a hónapban ... Az üdülő vendégei egy kis sétára indulnak „PARASZT-KASTÉLY” A DEBRECENI NAGYERDŐBEN A társalgó parkettjén fényesre suvikszolt csizmák kopognak végig, a hangulatos bár-sarokkal ellátott hiper-modem eszpresszóban ezer ráncú tarka szoknyák harangoznak, a bíliárd-asztal mellől ízes debreceni tájszólással örömkiáltások harsannak; a különféle képes folyóiratok fölé kucsmás fej?k hajlanak, s a zeneszekrény előtt, a színes torontáli szőnyegen állva, kontyos nénike hallgatja a twistet... Ez a látvány tárul a szemlélődő elé, aki belép az ország első, újonnan megnyílt termelőszövetkezeti üdülőjébe, amely mint kacsalábon forgó kastély — lakói maguk is tréfásin »paraszt-kastélynak-« titulálják — emelkedik ki a debreceni Nagyerdő fái közül. A csupaüveg, hófehér, teraszos épület bármelyik nyugati tengerparton megállná a helyét. Ezt a véleményt egyébként nem a büszke alkotók, vagy az elégedett üdülővendégek fejtették ki, hanem az itt járt, svéd, finn, lengyel, német látogatók jegyezték be a vendégkönyvbe. A könnyed vonalú épületet három erkélysor tagolja, s piros, szürke, sárga, kék függönyök színesítik, A berendezés egy világvárosi szálloda nívójáról és a tervezés gazdag fantáziájáról tanúskodik. A belső falkiképzés, a menvnyezet megoldás, a rejtett világítás, a bútorkárpitok dús színösszeállítása — mindez helyiségenként váltakozik. A két-, három- és négyágyas, otthonos, jól fűtött szobák mindegyikéhez mosdófülke, a folyosókhoz pedig három-három mennyezetig csempézett fürdőszoba áll a vendégek rendelkezésére, zuhanyozókkal, beépített kádakkal. S a vendégek? A tíznapos turnusok az ország közös gazdaságainak tagságából regrutálódnak össze, megtalálható köztük a 17 éves fejőlány éppúgy, mint a 70 esztendős sertéshizlaló. A legelső vendégek közt találtuk Lakatos Istvánt, az egyik püspökladányi termelőszövetkezet növénytermesztőjét és Fekete Lajost, a berettyóújfalui Dózsa TSZ traktorosát. Az ismerkedési esten, amíg a kitűnő hajdúsági népi zenekar a talpalávalót húzta, ők a modern kagylófotelekben üldögélve, csendes beszélgetésben barátkoztak össze a közös témán, a munkán. Lakatos bácsi a hetven felé jár, nem csoda, hogy húzódozva vette át a beutalót, amelyet az elnök néhány nappal Korábban a kezébe nyomott. — Sehogy sem akaródzott idejönni, mert aki egész életében keményen dolgozott, az azt sem tudja, hogyan kell semmittevéssel tölteni az időt... — Erre valóban meg kell '-tanítani-« üdülővendégeinket — neveti el magát az üdülő gondnoka. — Például hiába hirdetjük a reggelit kilenc órára, a koránkeléshez szokott emberek szobáiból már hajnali négykor felhangzik a motoszkálás zaja ... Mások kétnapi hidegkoszttal érkeznek az üdülőbe, ismét mások ezer forintnyi zsebpénzt hoznak, élve a gyanúperrel, hogy az ingyenes üdülésért nem sokat kapnak majd cserébe... Pedig az ingyenes beutalásért a szó szoros értelmében luxus-üdülésben részesülhetnek az egykori zsellérek, kondások, vajmi kevés kényelemhez szokott parasztemberek. A termelőszövetkezetekben működő biztosítási és önsegélyező csoportok és maguk a termelőszövetkezetek kezdeményezték és fedezték a parasztság intézményes téli üdültetését szolgáló üdülő megalkotását. A -holtidényben-«, nyáron, amikor a földeken a munka a dolgos kezekre vár, sem marad a pompás üdülő kihasználatlanul; a szomszédos országok idegenforgalmi hivatalai máris felfigyeltek a -parasztkastélyra-«, s elküldik turistáikat. A hét és fél millió forintról, amenynyibe az üdülő felépítése került, és a pihenők kitűnő ellátásáról a Hajdú- Bihar megyei termelőszövetkezetek gondoskodtak. Az üdülő teljesen gépesített konyhájába így kerül a hét minden napján friss hús, hal, baromfi, zöldség, főzelék- és gyümölcsfélék — önköltségi áron. A halak a hortobágyi halastavakból kerülnek, a magyaros disznótor aznap vágott jószágból, otthoni ízekkel fűszerezve. -Jobb, mintha az asszony főzné« — állapítják meg minduntalan az üdülővendégek a kiadós ebéd után, amikor a sült- és kelttészták bekebelezését követően a miniatűr földszinti presszóhoz ballagnak egy pohár sörért, féldeciért, vagy feketekávéért. A szellem; táplálékban sincs hiány. Délelőttönként az üdülők debreceni városlátogatásra, múzeumlátogatásra, a téli fedett strand felkeresésére indulnak, délutánonként moziban, este fjedig színházban tölthetik szabad idejüket — az üdülő költségén. S ha egy-egy turnus száz vendége közül akad olyan, aki nem szívesen kerekedik fel e programokra, az kártyázással, dominózással tölti idejét, a -több száz kötetes könyvtárból kölcsönözhet olvasnivalót, vagy a lemezjátszó hangszórójából áradó muzsikát hallgathatja. A vendégkönyv máris arról tanúskodik, hogy az alig néhány hetes üdülő barátságos otthont, kellemes kikapcsolódást nyújt vendégeinek. -Az első boldog üdülők sok szeretettel emlékeznek vissza az itt eltöltött tíz napra, és kívánnak az utánuk jövőknek hasonló kellemes időtöltést-« — írja Pataki Sándorné, a hajdúböszörményi Ságvári Termelőszövetkezet növénytermesztő brigádjának tagja, és hasonló melegséggel jegyzik be megelégedésüket az íráshoz alig szokott, munkától elmerevült kezek. A debreceni Nagyerdőben nyújtózó hófehér épülettel új kincs született az országban, s ez a kincs a dolgozó parasztságnak nyújt élményszámba menő pihenést, szórakozást, kulturált üdülést- Fekete Gábor Tar Marsit, a biharkeresztesl termelőszövetkezet növénytermesztője és Jakab Lajos, a nádudvari termelőszövetkezet építési brigádénak tagja a társalgóban. Jobboldali kép: Tóth Magdolna és Nádasdl Róza, az ebest Vörös Csillag termelőszövetkezet adminisztrátora, illetve könyvelője, Katona L ászióné, az egyekl ÜJ Élet termelőszövetkezet jószággondozója, az eszpresszóban . * Két parasztportré: Bajáki Ferencné és Csordás Gábor. Ott élnek kint mind a ketten, ahol hósubába öltözött az erdő és ahol a tanyákat és dűlőutakat most befútta a hó. Ott étiek azelőtt is, mint mag a hó alatt, ahogy Ady Endre írta: Most tél van s szegény mag-magam Megnémitva és behavazva Rendeltetés hitével Őrzöm meg tavaszra, Igazimnak sarjadásáig. De nálunk már kikelt a mag a hó alatt... Joós F. Imre A
