Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-15 / 2. szám
j lakóházak nagyközség. 1945-ben huszonnégyezret, 1980-ban a város: harmincötezret. A gyári dolgozók létszáma a felszabadulás előttinek éppen a duplája lett, a mérnökök hétszer annyian vannak. A dolgozóknak csak egészen kis hányada lakott régen Özdon, azok is nyomorúságos barakokban, földhözragadt viskókban. Ma háromemeletes modern lakóházakkal, kétezer lakással felépült a Béketelep, s már megkezdték a szomszéd telep építését újabb kétezer lakással. A régen 30—40 kilométerre lakó munkások havonta egyszer mehettek csak haza a családjukhoz. Ma a környékbelieket naponta külön kisvasút és autóbuszok szállítják. Mit kapott tizenöt év alatt a város? Az egykor három faluszánt két-három ütött-kopott elemi iskola helyett hét korszerű nyolcosztályos általános iskolát, ezenkívül a József Attila Gimnáziumot, az Ady Endre Kollégiumot, a közgazdasági technikumot, a Gábor Áron Ipariskolát korszerű tanműhelyekkel. Mit kapott a gyár? Első lépésként a négy nagyolvasztó, a kohók modernizálása történt meg. Tavaly fejeződött be az acélmű teljes rekonstrukciója, több mint egymilliárdos költséggel. A régi üzemből egyetlen csavar sem maradt s az új — Közép-Európa egyik legkorszerűbb acélműve lett. Mit kapott a város? Az egykori Sajóvárkony faluban — amely ma Ózd város egyik népes kerülete — emelkedik az ötszáz férőhelyes Ady Endre kultúrház. Óvodák és bölcsődék épültek. Valamikor, mint egészségügyi intézmény Ózdon az úgynevezett »társpénztár« működött, persze nem a munkások, csak a gyári tisztviselők számára. Szűkre méretezett, 40 ágyas kórház felállítását kezdték meg, azt is félbeszakította a háború. Most a dombtetőn — amerre a széljárás sosem viszi a füstöt — 300 ágyas kórház áll, azonkívül egy központi és a város tíz körzetében egy-egy körzeti orvosi rendelőintézet, minden szak-kezelésre kiterjedő modern felszereléssel. Mit kapott még az üzem? Saját orvósi rendelőt, nyolc üzemi orvost. Az üzemi balesetek száma az utolsó tíz évben 30 százalékkal csökkent. Régein a munkások vályúkban -mosakodtak, amelyekről télen lógtak a jégcsapok, ma öltözők, zuhanyozók állnak rendelkezésükre. Mit kapott a város? Kenyérgyárat és ruhagyárat. S aminek szintén örülnek az ózdiak: televíziós reléállomást. Ez — tökéletes vételt biztosítva — a televízió-előfizetők számát — az eddigi két és félezret — tovább növeli. Sportstadionnal is gazdagodott a város, húszezer néző fér el benne s nyáron virágzó park és szökőkutak övezik. Mit kapott még az üzem? Nagy teljesítményű oxigéngyárat, a korszerű acélgyártáshoz szükséges oxigén szolgáltatására. Azonkívül: minden nehéz fizikai munka megszüntetését. Régen százával vonultak ki a vagonokhoz lapáttal, villával a rakodó munkások. Ma a naponta több ezer tonna mennyiségben érkező érc, koksz és mészkő mozgatását rakodó gépek végzik. Mi a probléma a városban? Még mindig kevés a lakás, ezért tovább építkeznek. S még mindig kevés az orvos és kevés a pedagógus. Ezért saját ösztöndíjasokat küldenek az egyetemre. Jelenleg négy ózdi fiatalember tanul Ózd város ösztöndíjával a debreceni egyetemen. Ezek. ha végeztek, Ózd orvos-létszámát fogják gyarapítani. Mi a probléma az üzemben? Az embereket néha nehéz megtalálni, nincsenek mindig a helyükön ... Ugyanis a legkülönfélébb szakon és fokon csaknem'mindenki tanul. Több mint ezer munkás képezi magát szakmai tanfolyamokon. A gyár fizikai dolgozói közül szervezett állami oktatásban több mint másfélezren vesznek részt. Százötvenen végzik a gimnáziumot, hatszázan járnak technikumba, harminchármán felső technikumba, hatvanan egyetemre. Ebből huszonötén a második diplomát szerzik. Harmincöt fiatal gyári ösztöndíjjal készül rá. hogy Ózdon a jövő mérnöke legyen. Ezeknek az embereknek az élete is összefonódik majd Ózd város és az ózdi gyár életével, mint azé a kettőé, akik beszélnek róluk: a főmérnöké meg a tanácstitkáré. S ha az utas, aki először került Ózdra, most ezen a tizenötödik évfordulón azt kérdezi: Hol kezdődik itt a város és hol végződik a kohó? Melyik köszönheti a fejlődését a másiknak? Melyik fontosabb?... Akkor ugyanolyan fölöslegesen töri a fejét, mintha azt kérdené: Mi előbbre való, az élet vagy a munka? Vajon azért élnek az emberek, hogy dolgozzanak, vagy azért dolgoznak, hogy éljenek? Nem kétséges: az élet, a jó, a boldog, a békés élet a legfontosabb, de ezt az életet Ózdon és az egész országban munkával teremtették meg az emberek. Az olyan emberek. mint az ózdi főmérnök és az ózdi tanácstitkár. SOÖS MAGDA Kohászati üzemekről Az egyik új kohó Ebéd egy ózdi óvodában Barátkozás ... az ózdi gyermekjátszókertben Két ózdi szálloda. Fent: a gyár «00 személyes munkásszállója. Jobbra: a gyári vendégszálló
