Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-15 / 2. szám
1 Wlgner Jenő A FASORI GIMNÁZIUMTÓL A NOBEL DÍJIG' * A cikk — amelyet rövidítve közlünk — megjelent az Élet és Irodalom december 21-i számában, Tasnódi Kubacska András lakásán gyülekeznek a volt osztálytársak, a fasori evangélikus gimnázium egykori diákjai. Dr. Wámoscher meghatottan ölelkezik össze a házigazdával. Fő a kávé, kellemes a meleg idebent, hosszúkat hallgatva nézegetik egymást az öregdiákok — évtizedek óta nem találkoztak így. Elered lassacskán a szó, a letűnt ifjúságot idézi, a közös emlékeket. Az a társuk, aki miatt összejöttek, ma is hiányozni fog. Talán legközelebb... Megelevenedik egy ifjú ember életpályájának a kezdete. A folytatására — egy egész élet szorgalmas munkásságára —< a tudományos világ Nobeldíjjal tette fel a koronát. Emlékezés a kisdiákra Wigner Jenőre volt iskolatársai úgy emlékeznek vissza, mint egy félszeg, gyenge fizikumú, ányos szelídségű kisdiákra. Jenőke — így era jgetik, a diákköri becenevén. — M issze kimagaslott matematikai készségével, (mellett kiváló latinista, kiváló természetraji os volt. — S< krétű szellemi adottsága ellenére határtalai szorgalommal készült minden órára, akaraté -éjét önmagában is felismert képessége cs k fokozta. — W gner érdeklődése hamar a fizika felé fordult. Elemzőkészségéről már kisdiák korában ta úbizonyságot tett. Egy iskolai kirándulás ilkalmával természetrajztanárától — aki pác társa, Kubacska András édesapja volt — mef kérdezte: -Hogyan lehet az, hogy a Föld be .sejében tűz van, hiszen mi azt tanultuk, ho :y oxigén nélkül nincs égés, márpedig a Föld >elsejében nem lehet oxigén?« A Nobel-díj kezdete' Az i (rszágos Evangélikus Levéltárban dr. Sólyom Jenő tudományos munkatárs készséges mo ollyal elibénk rakja az elsárgult papírokat. ’ ívkönyvek, osztálynévsorok: Alföldy, Almay, Becht... Kerekes, Kostenszky, Kubacska .. Urbán, Wámoscher, Wigner ... Igen, igen, Wigner Jenő, I/B, 1912—1913. év. Kitűnő... VII. o., 1918—1919, Wigner Jenő, kitűnő. Arany János Érdemkönyv: 1916—1930. Wigner saját kezű bejegyzése: -Az Arany János Kör 1919. február 8-i ülésén Wigner Jenő tanulmánya a relativitáselméletről érdemkönyvi megörökítést nyert. (Az obiectiv aberratio elmaradása. A -nyugvó éther.« Mit értünk azon kifejezés alatt, hogy valamely test -áll«. A speciális és általános relativitáselmélet definíciója. A Lorentz-féle transformátiók. A távolságok megrövidülése. Ezen az alapon a merev testek létezésének lehetetlensége. Ebből kifolyólag az általános relativitáselmélet. A gravitációs erő. A Gauss-féle koordináták, összehasonlítás a klasszikus mechanika, a speciális és általános relativitás elve között.) Wigner Jenő VII. o. t.« Talán szükségtelen felhívni rá a figyelmet, hogy a tizenhét éves diáknak ez az -önképzőköri dolgozata« még napjainkban sem középiskolás tananyag. De hát honnan ez a rendkívüli érdeklődés? Néhány héttel ezelőtt a Magyar Rádió egyik délutáni adásában Wigner Jenő szavait hallhattuk, amint riporterünk gratulációjára és érdeklődésére válaszolt. Meghatottan emlékezett szülőhazájára, és pályafutására vonatkozólag kiemelte, hogy matematikai tudását, érdeklődését Rátz tanár úr nagyszerű nevelőmunkájának köszönheti. Rátz tánár úr — a matematika apostola Meg kell állnunk Rátz László nevénél. Rátz László óráin minden tanuló tevékenyen részt vett. Megkövetelte, hogy a diákok mindent írjanak, óráihoz mintaszerű vázlatot készített, és ellenőrizte a jegyzetelést. A Rátzórákat még a matematikát nem kedvelők táborában is -áhítatos« foglalkozásnak könyvelték el, mert lenyűgöző volt stílusának belső rendezettsége. A számok világát olyan mesterien elevenítette meg, hogy mindenki feszülten figyelt az órán. Ha kérdéseket tett fel az egész osztálynak, mindig hozzáfűzte: -Wigner ne szóljon«. Egyáltalában nem volt bántó, ha néha a matematikaórák átcsaptak a kedvenc tanítvánnyal, Wigner Jenővel való szenvedélyes és magasröptű szellemi szórakozásba. Wigner, mint a tanárral egyenrangú játékpartner, osztálytársai határtalan tiszteletét élvezte. Rátz László nevelő volt a javából. Egyengette tanítványai útját, könyveket adott az érdeklődőknek, kiváló növendékei a lakására jártak fel külön foglalkozásra. Szükség esetén anyagilag, is segítette őket. A matematikának fáradhatatlan apostola volt. A Középiskolai matematikai és fizikai lapokat szerkesztette, könyveket írt. Híre külföldet is bejárta, tanítványainak a külföldi egyetemeken nem kellett matematikából különbözeti vizsgát tenniük. A névtelen tanár világhírű tanítványai A fasori gimnázium volt diákjai, s Rátz László tanítványai közül, nemcsak Wigner Jenő jutott el a világ tudományos életének élvonalába. A zseniális magyar származású matematikus, az elektronikus számológép tökéletesítője, Neumann János, úgyszintén Rátz tanár úr tanítványa volt. Wigner és Neumann — noha nem egy osztályba jártak — Rátz tanár úr ösztönzésére és irányításával -párosversenyben« fejlesztették tudásukat. Rendszeresen feljártak Rátz László lakására, külön foglalkozásra, s ez a diákköri versengés meszsze ívelt: egészen a világhírig. Továbbá, pár év különbséggel, de ugyanebből a fészekaljból indult a nagy atomfizikus: Szilárd Leó is.-Ennek a három embernek az USA szellemi életére olyan nagy hatása volt, hogy aki különösen kiemelkedő teljesítményt ért el, azt .tiszteletbeli magyar’ címmel tisztelik meg« — írja a Reviews of Modern Physics abban a számában, amely — egy évvel a Nobel-díj előtt — a hatvanéves Wigner professzort köszönti. (Írásbeli nyomát nem találtuk, de dr. Wámoscher Pál határozott állítása szerint a -hidrogénbomba atyja«, a hidegháborús párti Teller Ede is a fasori gimnáziumban maturált ...) Harmincöt esztendőn keresztül volt Rátz László a fasori gimnázium tanára, majd igazgatója. (Hogy idejét teljesen a tanításnak szentelhesse, igazgatói tisztéről is lemondott.) Munkássága, szelleme, személyes vonzóköre a matematika-fizika oktatásnak kivételesen magas színvonalát fejlesztette ki. Hazai nevekkel is jellemezhetjük ezt a szellemi légkört: Mikóla Sándor, a Kossuth-díjas, Renner János, vagy az ugyancsak Kossuth-díjas Vermes Miklós. Az életpálya A -kis Wigner« leérettségizik. Utána beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, de tanulmányait külföldön folytatja. A fiatal egyetemi hallgató fejlődése merészen ível tovább. Huszonegy éves, amikor első publikációit megírja. Berlinben megszerzi a vegyészdoktori címet, tanársegéd, majd rövidesen magántanár lesz. 1930-ban már az Egyesült Államokban, Princetonban ad elő az egyetemen, amely egyetemnek ma is profeszszora. Élete munkásságáért 1963-ban Nobel-díjjal tüntették ki. Wigner tudományos munkássága széles területet ölel fel. A matematika, kémia, molekulafizika, spektroszkópia, elemi részek fizikája, szilárdtest-fizika, kvantum-mechanika, atommagfizika, relativitáselmélet és meg egyéb területeken is alapvető kérdéseket dolgozott ki, fejlesztett tovább. Emellett számos népszerű cikke jelent meg. Három alapvető könyvet is írt. Az elsőben a kvantum-mechanikai számítások egy rendkívül szemléletes matematikai módszerét dolgozta ki (Wigner: Csoportelmélet). Majd részleteiben kidolgozta a magátalakulások elméletét, s elméletileg megalapozta a magerők alapvető tulajdonságainak a kutatását. (Eisenbud—Wigner: Az atommag szerkezete.) Mélyrehatóan foglalkozott az atomreaktorok problémáival. (Weinberg—Wigner: A reaktorok fizikai elmélete.) Munkásságát elsősorban mint elméleti fizikus fejtette ki, de korának legkiválóbb mérnökei közé is sorolják. Tudományos gondolkodásmódját a probléma eszmei mélységébe való behatolás és csodálatos memóriakészség jellemzi. Wigner Jenő több tudományos akadémia tagja, a Franklin-díj, a Fermi-díj, az Atomenergia a békéért díj tulajdonosa. Köztiszteletnek és közszeretetnek örvend. Pontosan úgy, ahogyan egykor az osztálytársai közt, a fasori gimnáziumban. MIHÁLY KATALIN, a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizikai tanszékének tanársegéde A vasöntödéknek mindig sajátos varázsuk van. A sárgán-vörösen izzó folyékony vas, a fehéren szerteröppenő szikrák és a közöttük félelem nélkül járkáló emberek, akiknek kezemozdulatára engedelmeskedik a tűzfolyam — egyszerre idézik az ókor alvilági kovácsműhelyének félelmetes képét és a modern technikát megteremtő tudomány tiszteletét. A tüzes vas igába-szelídítése mindig jelképe a természettel győztesen viaskodó emberiségnek. S a mai — ezernyi technikai csoda között élő — ember akárhányszor találkozik újra a folyékony vas látványával, mindig újra lenyűgözi. Nem szabadulnak hatása alól még azok sem, akik naponta találkoznak vele — maguk a vasöntők sem. Mert most is. ezen a decembervégi napon is, furcsa, semmiféle műszerrel nem mérhető, mégis szinte tapinthatóan érezhető ünnepélyes izgalom rezeg a budapesti Láng Gépgyár nagyöntödéjében. Pedig nem az első, és nem is az utolsó 28 megawattos, 250 mázsás turbina az, aminek a kiöntésére készülnek. A daruk nesztelenül siklanak a fejek fölött, az üstökben telik a nyugtalanul fortyogó, villogó fém, a hatalmas csarnok közepén, mint kiismerhetetlen őskori szörny, ott púposodik a forma — minden csöndes, minden forróságot áraszt, minden ugrásra kész. Aztán a három hatalmas üst egyike — mert háromból egyszerre öntik majd a testet —, leereszkedik a forma előtti gödörbe, s a gödör szélén állók közül kiválik egy magas, vállas fiatalember — a sárgán izzó, vörös ördögszemeket vető üst mellett kicsiny, vékony, törékeny. Felemel egy hosszú vasrudat, belemeriti az üstbe — a rúd vége a pokoli hőtől menten felizzik — és mint háziasszony a frissen forrt tej fölött, szedni kezdi a habját, a felszínre úszó izzó salakot... Állítsuk meg egy pillanatra a jelenetet — képzeletben —, ahogyan megáll az elszakadó filmen a kép... Ezt a vastisztító, tűzzel viaskodó fiatalembert szeretném bemutatni az olvasóinknak. Ügy hívják, hogy Kismarost Gyula, nős, egy gyermeke van, harminc esztendős. 1949 óta dolgozik a Láng Gépgyárban, itt szabadult fel mint vasöntő és itt dolgozik most is. Mos t, de nem azóta.,. Nem azóta, mert azóta Kismarost Gyula angyalföldi vasöntő megjárta az egyenlítő felét, elment az óceán túlsó felére, Dominicába földet túrni, s visszajött. Ne torzítsunk a valóságon: vasat önteni készült 6 ott is, vagy bárhol a világon, amerre képzelt, remélt jósorsa veti —, de nem sikerült. Másoknak, akik akkor, az ötvenhatos nagy felbolyduláskor vele együtt indultak, talán sikerült. Pillér István és Keresztes Mihály szintén ebből a lánggyári csarnokból érezték szűknek a világot, s ma talán egyikük Dominicában, a másikuk Columbiában tanult mesterségét űzi. Talán — mert sok hír nincs róluk. Kismarosinak ennyi szerencséje sem volt. Másfél esztendeig viaskodott az őserdőtől félig-hódított földdel, aztán feladta. Nem a munkától riadt meg, nevetséges is lenne: a vas embere volt, hanem a dolog céltalanságától. Talán, ha több kitartása lett volna — de minek? Felült családostól újra a hajóra és visszajött Európába. Visszajött haza. Nem ő az első, nem ö az egyetlen és nincs is az egészben semmi különös. Legfeljebb annyi: hibát elkövetni nem nehéz, nincs olyan bölcs, ügyes ember, akivel ne történne meg. Gyorsan, határozottan és minden hűhó nélkül jóvá tenni, ehhez már több kell. De azért ez sem boszorkányság. Ma Kismarosi Gyula ugyanabban az üzemben, ugyanazon a munkahelyen áll, dolgozik, mint annakelőtte. Ugyanannyi fizetéssel folytatta, s ma már megkeres 2600—2800 forintot, s hozzá a prémiumot. Felesége a Hazai Pamutszövőben dolgozik. lakni, mint azelőtt is, a sógora családi házában laknak Kisalagon. Futballoznia Fóti Vasutasba jár. Terve, hogy házat építsen magának, állami kölcsönnel és a barátok segítségével. Tizen-tizenöten is öszejönnek és együtt dolgoznak: ezen a nyáron ő is volt másnál, jövőre a többiek jönnek őhozzá építeni. A vasat se lehet egyedül önteni. A Láng Gépgyár Budapest egyik nagyüzeme. Nem a vasöntő az egyetlen, aki akkor elment belőle, s nem is az egyetlen, aki visszajött. Ugyanannak az öntőműhelynek az irodáján dolgozik egy magas, karcsú fiatalasszony, Schmitt Pálné. Mindössze huszonhárom esztendős, de annakidején, gyerekfejjel, ő is elindult. Látszatra az ő útja szerencsésebb volt, mert mindössze két hónapot volt távol, s azt is csak a szomszédban töltötte — hamar hazatért. S ez a két hónap mégis egész életében emlékezetes lesz számára. Nem maga miatt indult el —, ugyan mi oka is lett volna egy tizenöt esztendős lánynak? Bátyja, Gábris Gábor szerszámkészítő, elsőosztályú sportoló vitte magával, hogy azután a határon túl mindjárt faképnél is hagyja őt, aki addig a város határát is alig lépte túl, s félig még gyerek, boldoguljon úgy, ahogy tud. A lány viszszajött, a bátyja ma valahol Venezuelában. Fiát itthon hagyta — a rokonok nevelik. Gábris két-három esztendőnként ír egy lapot, legutóbb karácsonykor is érkezett tőle egy. S most is, mint mindig, azt írja benne, hogy többször, s többet is ír majd, és kisfiának — már kilenc esztendős a kis Gábor — csomagot is küld. De arról aligha van fogalma, hogy a gyerek mennyire várja nem is ismert apja ígéretének beváltását. Kilenc esztendős — hisz még a levélnek... Schmitt Pálné, Gábris Ani-Schmitt Pálné (Novotta Ferenc felvételei) kó pedig visszatért a Láng Gépgyárba, írja a munkalapokat, telefonál, bért fizet — dolgozik. Kismarosi Gyula például mindig az ő kezéből kapja meg a fizetését. De hogy életüket miféle vargabetű lassan mosódó, de alig feledhető, emléke terheli, mindeddig nem is sejtették egymásról. Csak most derült ki, amikor a Magyar Hírekhez kintről érkező sok érdeklődésre: mi lett velük, hogyan élnek a hazatértek? — felkerestük őket, kettőt a sok közül. De különösebb jelentősége nincs a dolognak. Hiszen annyi mindent kell csinálni, vasat önteni, számolni, házat építeni, táncolni, gyereket nevelni. Egyszóval élni. S ha kérdeznék, ők is csak ezt üzennék Pillér Istvánnak Dominicába, Keresztes Mihálynak Columbiába és Gábris Gábornak Venezuelába. Utóbbinak talán még azt is: az ifjabb Gábris Gábor egészséges, erős, vidám és mégsem felejtette el, hogy valahol a világ végén él egy apukája. B. P. A sikerült öntés után Jól esik egy cigaretta (jobbról Kismarosi Gyula) 5
