Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
HÁLYTÓL kegyetlensége se felejtesse el, milyen derű. nyugialom, mosolygós sugárzott róla, mennyi története, anekdotája volt, mennyire szeretett élni, s milyen nagyon szerette az embereket. S arról Is, hogy egy esztendeje, a magyar televízióban, könnyű slágert énekelt, dzsessz-dalocskát — Ozmán és Sarastro hangján, s az emberek nevettek: hát ezt is tudja, s ráadásul így? Az óriás leereszkedett? Nem. A művész, zenedrámák hőse, világszép hang csdholója, nevettetni is szeretett, s bármily mezsgyéjére is lépett a művészetnek — nagy művész maradt. Egyik titka volt talán ez, a mindig derűs, magabiztos fiatalságának. Néhány héttel ezelőtt a Fészek emeleti szalonjában a táncoló fiatalokat nézve, megjegyezte: »Mt, régi Fészek-tagok nehezen érijük meg, hogy itt most bár van. Mégis meg kell értenünk. Táncoljanak, nevessenek, szórakozzanak csak...» így értette az ifjúságot, s ugyanígy védelmezte nagy öregeik emlékét. Nemrégen valami méltánytalanságról hallott, amely Pethes Imre emlékével' történt. Látszólag >kds ügy volt; leveleket, cikket írt azonnal. Tudott felháborodni. Nagy indulatok lobogtak benne — ezért lehetett annyi emberi szenvedély minden alakításában. Máskor nyakába vette a várost, hogy Rózsahegyi Kálmánnak síremléket állítsanak fel; s fáradhatatlan volt a Fészek-klub ügyedben. A Fészek hatvanéves jubileumára készített könyvben Kömyei Béláról írt, emléket állítván a csodálatos tenoristának, akinek fiatalon a partnere lehetett. Írásának nagyon sok mondatát idézhetném, mely nemcsak Környeire, hanem Székely Mihályra is illenék. Hadd emlékeztessék a sok közül egyetlen motívumra. Ezt írta Kömyeiről: »Magyar volt, gyökeresen az. Becsben világraszóló sikere volt Radames szerepében és mégsem akart hallani arról, hogy valaha is elszakadjon a magyar operaszinpadtól. Érezte, tudta, hogy az ő művészete éppen gyökeres magyarságából fakadt. Az ize, a jellege, a csodálatos szövegkiejtés.» Nos, Székely Mihály mindenütt a világon ünnepelt művész lehetett volna; ahol járt, éppúgy meghódította a közönséget, mint Gigli, Saljapin. Ráadásul abban a hangregiszterben, mint az övé, a legrdtkábbak az ilyen kimagasló tehetségek. Székely Mihály mégis itthon maradt, ő sem szakadt el a magyar operaszínpadtól, éppúgy, mint Kömyei. Elutazott, fellépett, ünnepelték — 6 a mii művészetünket képviselte mindenütt, de azt vallotta: mindez elsősorban a pesti Dalszínház utcában szükséges. Szerette ezt a várost, akárcsak szülőföldjét, a Jászságot. Magamnak is van egy emlékem erről. A múlt évben, Olaszországba készülvén, a Fészekben Székely Mihály látott el tanácsokkal. Kiderült, egyldőben tartózkodunk Capri szigetén. Megadta a kis hotel1 címét, s egy nápolyi télefönszámot, ott érdeklődjünk majd, ha megérkeztünk. így búcsúzott: *-Szóval Capriban találkozunk. Együtt leszünk különben Georges Sebaótián-nal, azaz Sebestyén Györggyel, és mit gondolsz, ha ott lesztek, miről fogunk beszélgetni? Pestről, a Fészekről. Hogy a kerthelyiségben most milyen kellemes a levegő. Meg, hogy ki jön be éppen a Fészekbe .. .» porellója (jobboldalon) Muszorgszkij: Borisz Godunov címszerepében Verdi: Simone Boccanegra »Andrea szerzetese-» Sarastro főpap Mozart Varázsfuvolájában A randevú elmaradt; elkerültük egymást Legutóbb megállapodtunk: idén nyáron pótoljuk. Ha nem Capriban, hát másutt, túl a határon, ahol majd Pestről, a Fészekről beszélgetünk. A találkozó már örökre elmarad. Székely Mihály messzibb útira ment. De esténként, ha a pesti Operaházban felgördül a függöny, s a karmester felemeli pálcáját, ott lesz Székely Mihály. Ha Verdi zeVerdl: Don Carloa Fülöp királya néjére összeroppan Fülöp király — az ő hangja előtör a mélyből, s betölti az épületet; ha bárhol a világon megcsendül Bartók muzsikája s a Kékszakállú megjelenik a színen — ő is ott lesz. S ha délután öt óra tájiban gyülekeznek a klubtagok a Fészekben, a törzsasztalnál ott ül majd, s bizonyos, hogy többen hangosan köszönnek: »Szervusz Miska, hogy vagy?» Borogyln: Igor berceg című operájában Konclak kán Találhatnánk még pontos és igaz epdteton ornansokat, mint: a magyar művészet büszkesége, Operánk színvonalának tartóoszlopa és így tovább. De csak a nevét kell leírni: Székely Mihály — ebben úgyis minden 'benne van. Mindaz, amit elvesztettünk s mindaz, ami mégis velünk marad, múlhatatlanul. DEMETER IMRE Jelenet a Bori» Godunovból (középen Székely Mihály) (Kertész Gyula és MTI felvételei) I
