Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-15 / 8. szám

A Magyarok Világszövetségének munkatársa átadja a plakettet a múzeum Igazgatójának ífyy, pácúzsi utűvísz, lletífyi-Uéfii liisUoc&ÖH A Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet Értesítője hírt ad arról, hogy egyik tagtársuk, Egri József, aki szabadidejében szívesen és tehetségesen foglalkozik képzőművészettel, egy Petófl-plakettet készített. Az Értesítő címlapján közli a plakett képét. A plakettet Egri József azután elkűldette Kiskőrösre a Petőfi szülőházában levő múzeumnak. A múzeum Igazgatója, Istenes József, levélben számolt be a Magyar Híreknek arról, hogy a plakettet a hagyományos március 15-1 ünnep­ség alkalmából avatták fel és helyezték el a múzeumban, amikor a többi között Jelen volt az adományozó rokona, Gellért Károlyné tanárnő és a Magyarok Világszövetségének egyik munkatársa Is, aki személyesen tolmácsolta az adományozó tiszteletét és szeretetét a nagy költő iránt. A múzeum Igazgatója köszönettel vette át az aján­dékot és megígérte, hogy azt szeretettel őrzik meg. A plakett helye a múzeumban Egri József Petőfi plakettje istenes Márta úttörő Petőfl-verset mond az ünnepségen. Baloldali kép: Az első látogató (Vámos László felvételei) Magyar irodalom A remekmű nem türelmet­len — talán ez az egyetlen válasz, a sóhajra, amely azóta tart, amióta a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar szellem önmagára ébredt: ki érti meg? Ki érti meg Petőfit és Madáchot, Aranyt és Adyt, Móriczot és József Attilát? És hányszor mondogatták már: ha bármelyikük angolnak, franciának, vagy akármelyik világnyelv gyermekének szü­letik, ma a világirodalom elsői kfiött ismerik és tisztelik vket. De a nyelvi elszigetelt­ség béklyóba köti gondolataik szárnyalását, rímeiket és ké­peiket — a tehetségüket. A remekmű nem türelmet­len — állja az idő próbáját és kivárja, míg eljön az övé. A görög klasszikusok közel ezer esztendőt átaludtak és Shakes­­peare-nak meg se kottyant, hogy halála után nem sokkal, vagy másfél száz esztendőre elfelejtették. A nagy müvek, ha el nem vesznek, legfeljebb csak alszanak. A feltámadást persze nem­csak az alkalom játéka, ha­nem a változó kor diktálta al­kalom hozza. A görögökét a humanizmus, Shakespeare ki­rályaiét a polgári forradalom. És nincs benne semmi frázis, oly természetes: Petőfiét és József Attiláét a szocialista kultúra forradalma. Azelőtt egy német nyelvű Madách szenvedélyes literátorok ku­riózuma volt csupán, ma a francia József Attiláért a leg­jobb francia költők fogtak ösz­­sze, a költő kilépett a »po­rondra« — és győzött. A remekmű nem türelmet­len — de a remekművek nem magányos hegycsúcsok a si­vatagban: az élő irodalom hul­lámzó hegyvonulatának részei ők. Helyüket igazán a világ irodalmában is csak úgy ta­lálhatják meg, ha nem ma­gukban, külön-külön indulnak rohamra az elismerésért, ha­nem ha részeiként a nagy egésznek, amelyet ez esetben úgy hívnak, hogy -magyar iro­dalom«. Mert a magyar irodalom már nem alkalmi vendég kül­földön, egy irodalombarát apostolkodása, egy keresnivá­­g-Qó fordító házalása, egy ku­riózumban üzletet szimatoló kiadó próbálkozása. Nem. A magyar irodalom külföldi sor­sa, értése, ismerése — ügy. És mint minden hasonló ügynek nálunk, gazdája van. A legké­zenfekvőbb megoldás az, ha a gazda« maga válogatja ki és fordítja le, küldi külföldre a könyveket. Van ilyen is, a neve Corvina, a másiké Aka­démiai Könyvkiadó, meg a Kultúra Külkereskedelmi Vál­lalat. De most nem róluk van szó, nem arról, amit mi adunk, hanem amit tőlünk kérnek. A jog. Váratlan szó, ha irodalom­ról, művészetről beszélünk: jog. Nem is a paragrafust em­legetjük, noha az is hozzátar­tozik■ Hgnem az igényt. Ami­kor a világ irodalmi közvéle­ményét irányítók fordulnak hozzánk és szólnak: adjátok ide nekünk ennek és ennek a könyvnek, színdarabnak, ze­neműnek a szerzői jogát, hogy a magunk nyelvén kiadhas­sukI A gazda ebben az esetben az Artisjus, belföldi nevén Szer­zői Jogvédő Hivatal, az a jogi, kereskedelmi és kulturális in­tézmény, amely védi a magyar Írók jogait, terjeszti müveiket, felhívja rájuk a világ figyel­mét. Méghozzá egyre eredmé­nyesebben. Kétezer példányos Bulletinje, háromnyelvű szép folyóirata másfélezer európai könyvkiadóhoz és ügynökség­hez jut el, s velük együtt élő és klasszikus irodalmunk pél­dányai. Az eredmény? Csak töredékes példák mutatóba: Szabó Magda öz című regé­nyének francia kiadása hetek alatt elfogyott, Füst Milán Feleségem története című re­gényét sorozatos dicsérő kri­tikák fogadták, Déry Tibor Befejezetlen mondatának már második kiadását készítik elő, Németh László Iszony című regénye százezer példányban, tizennyolc nyelven jelenik meg; Kodolányi János Az égő csipkebokor című regénye Nyugat-Németországban, Mes­terházi Lajos Pár lépés a ha­tár című regénye Olaszország­ban, Passuth László könyvei minden ismertebb nyelven megjelennek. És hogy az élő irodalomból visszautaljunk a 0 0 klassziktisokra, akikkel kezd­tük: József Attila a francia, német, olasz, lengyel és szerb —horvát fordítás után hama­rosan angolul is megjelenik. Kosztolányi után angol és né­met kiadó, Babits iránt a ham­burgi S. Fischer Verlag érdek­lődik éppen. De ismételjük: mindez csak töredékes példa. Ami szerintünk érdekes még és legalább olyan figyelemre méltó, mint a remekművek sorsa, az a fiatalok, a jövő ge­neráció, tehát egyben a szocia­lista jelenben felnőtt nemze­dék útja a világ irodalmában. És panaszra itt sem lehet okunk. A komoly, igényes, kultúrált kiadók szeretnek és akarnak felfedezni, új, friss hangú írókat bemutatni olva­sóiknak. S ez, a mi esetünk­ben, társul azzal, hogy érdek­lődnek a mi mai életünk iránt, s a fiatal, közöttünk felnőtt írógeneráció segítségével akar­nak róla képet adni. Erre is példát? A müncheni Kurt Deutsch kiadó Das Junge Europa (A fiatal Európa) cí­mű antológiájába felvette Csurka István, Moldova György és Szabó István egy­­egy mai tárgyú novelláját. A Pallante című amerikai folyó­irat magyar számot jelentetett meg fiatal írók műveiből. Az elszigeteltségnek, egye­düllétnek vége, egyszer és mindenkorra. De még csak az elején tartunk a dolognak. Az Artisjus kínál, ajánl, de a ki­adóknak kevés a magyar for­dítója, s a lektorok, akiknek véleményezésre a megküldött könyvet odaadják, sem mindig választanak szerencsés kézzel. Megesett, hogy lektora véle­ményére egy kiadó elutasított egy magyar regényt, a szom­széd országban viszont kiad­ták, siker lett, s erre már 0 is lefordíttatta ... De a tévedés és melléfogás, bármily bosszantó legyen is, már egy megindult folyamat részei. Nem süket csönd, hall­gatás ... A magyar irodalom bekapcsolódott a világ irodal­mába, helyet kértünk és kap­tunk, mert hely illet meg ben­nünket ott. A remekművek nem türel­metlenek — és a kor nekik dolgozik. Bogáti Péter HORVATH BÉLA ÜJ VERSESKÖTETE: A régkor Ez a csinos kiállítású kötet régen hallott hangot kap­csol be a magyar költők kórusába: Horváth Béláiét. Mert — nem feledhetjük, mint hogy eddig sem feledtük — haj­danában, a harmincas évek végéig Horváth Béla és köl­tészete szervesen beletartozott a német hódítás ellen til­takozó, nácikat és nyilasokat egyenlő megvetéssel osto­rozó, a társadalmi haladást hívd és követelő művészek és művészet táborába. Ezen belül viszont egyéni hangot és látásmódot képviselt: a harcos katolicizmusét, mely Krisztusban a szegények királyéit, a gazdag főpapokban, a feudális papi vagyonban Krisztus tanításainak eláruló­­ját látja. Az ő vallásosságát kezdettől fogva nem a hit békéje jellemezte, hanem a hit utáni sóvárgás háborgása, nem a túlvilági gyönyörök reménye fakasztotta dalba, in­kább az evilági igazságtalanságok és gyötrelmek. Keresz­ténysége mindig apokaliptikus, vagy ha úgy tetszik, chi­­liaszti'-us volt: : valami közeli, végső kataklizma érzete műnk bt benne, s néha nagyon szép költeményekben, tört ki. N ndlig fontosabb, személyibb mondanivalója volt a pusztt ás, a romlás, a feloszlás érzése s az emiatti szo­rongó szomorúság vagy düh, mint vakarni végső 'harmó­niába vetett transzcendentális hit. Fellépése óta a próféta hangj volt Horváth Béla legsajátabb modora, a haragos, önrna: lkat és népüket szavak lángostorával korbácsoló prófél ké; ez vegyült és gazdagodott — éppen két legjobb és le íarcosabb kötetében, az Utolsó jelenésekben és a Szaba itó angyalban — a csavargó-költő Villonos pózai­val. A tán a csavargó győzött benne a lázadón, a próféta elv-ak t dühében igazakra támadott, az apokalipszistől retteg félelmében már hivni, sőt munkálni kezdte a félt végíté úet. Már azt hihettük, rosszabbik énje végzett a közép arában azzal, ami szeretetre, tiszteletre, emléke­zetre Érdemes volt a fiatalban. Ü kötete, mely néhány régebbi, a haladás hullám­­hasíté ában született szép verse mellett, túlnyomórészt emigr Diója utolsó idejében írott költeményeit tartalmazza, éppen erről a tarlőrinci pokoljárásról ad mindig érdekes, néhol megrendítő beszámolót. A magáramaradott­­ságna , a végzetes és feloldhatatlan magánynak kevés költő adott olyan zengő és fájdalmas hangot, mint Hor­váth léla lírája. E fájdalom forrása annak az embernek a kéí Égbeesése, aki nemcsak társakban, de a saját ma­gával görcsös ragaszkodással elhitetett ideálokban d!s csa­lódott Ez fokozza végletessé, kozmikussá magányát, ettől oly il ionosén fájdalmas a próféta hangja — melyet egyéb ént továbbra Is megőriz, mely úgy látszik, költé­szetéi :k, művészi magatartásának legállandóbb és leg­­szenú pesebb eleme. Ostoroz, de mindén ostorcsapása el­sősori in saját húsába mar; fenyeget és int, de már alig hisz bban, hogy szavát valaki meghallja, még kevésbé, hogy meghallgatja; mintegy az istennel perlekedik, de válás: e perben már nem is remél... íj r jut el a szélsőséges individualizmushoz, már csak Horv&th Béla (Novotta Ferenc felvétele) önmagában, saját testi létében hajlandó elismerni a vi­lágot: "A világ nélkülem semmit sem ér nekem, Annyit ér a világ, amennyit életem. Világ szökevényei, egyesüljetek! ma az a bátor, Ki megszökik az utolsó pusztulásból És ebben a parázna készületben Azt meri mondani: nem! nemin (A Kérdező Intézet) A kötet legjobb versei: A gyanúsak, A hitregének vége, A jutalék, A megváltó üzenet, Dolly-bár, a Vidámak és fiatalok túlnyomórészt arról beszél, amit már itthon is fel­háborodva vett észre, de amire az emigráns-lét sajátos körülményei még jobban kiélezték hallását, látását, figyel­mét, érzékenységét: a vallás és az üzlet összefonódására, az egyház és a kapitalizmus aggyéválására. Amulat és M- hálborodás, gúny és undor, düh és fájdalom hangjai keve­rednek, válogatódnak ezekben a költeményekben. Az érzés és a tapasztalat állandósága és fokozódása új költői hangvételre is ihleti: hajdani formai biztonsága és egyéni hangja mostani verseiben egy jamblkus lüktetésű szabad verselésben oldódik fel. De a sodró főáram mögött ravasz ritmus-játékok húzódnák meg; képeiben a Biblia világa hétköznapi jelenségként, a mindennapok jelenetei kozmikus arányúra növelten, szétválászthatatlamul összefo­nódva lépnek fel. Első olvasásra ►►természetesnek«, "-magá­itól értetődőnek« tetsző rímei (akárcsak ritmusai) csak ké­sőbb árulják el, mennyi tervszerűség kiszámítottség bújik meg mögöttük. A nyugaton eltöltött másfél évtized Horváth Bélát előbb az egyháziból, majd a vallásból ábrándította ki. De új hit vezette arra az útra, mely kinyitotta előtte a hazai ha­tárokat. NAGY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents