Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
CfOndei paláver egy budai utcában E friss, modern kamasz-Lágymdnyos árnyékában, két utcával a megszelídített, kilátóvendéglővel koronázott feneketlen tó mögött Afrikával találkozunk egy háromemeletes házban, amely a [Magyarországon tanuló afrikai diákok otthona, egy darab Afrika a Lágymányoson, bár nem dzsungel és vadászregény, hanem az öreg, fekete földrész legújabb történelmének hajtása ... ELŐSZÖR MAGYARUL A szeles, csípős, késő tavaszi vasárnap, amikor a hősködö pestiek már kezdik levetni a vastagabb felsőkabátot és molyzsákba kerülnek a téli kalapok, a Zsombolyai út 3. számú házban, a diákotthonban még erősen fütenek, a napos társalgókban dzsabbiban, földig érő fehér ingben ülnek és tanulnak az afrikai diákok. A kerek asztal fölött öszszehajlik egy majd’ kétméteres, gazella lábú szudáni fiú feje egy széles és zömök kameruni fiú fejével, s nyelvtanilag kifogástalan, de idegen ízű magyarsággal a számtani feladatot sujkolják: — Törtet törttel úgy osztunk ... De már jön a folyosón az aranykeretű szemüvegét villogtató, rendkívül ünnepélyes modorú Diop Alfa elsőéves gépészmérnökhallgató, aki guineai állampolgár, második éve él Magyarországon s azonfelül, hogy a Műszaki Egyetem szorgalmas hallgatója, elnöki tisztet visel a Magyarországon Tanuló Afrikai Diákok Szövetségében, amely nemrég alakult és mintegy száztíz tagja van, a fiatal Afrika száztíz követe, akik általában öt-hat émg tanulnak Magyarországon, Diop Alfa szerint így: — Elosszor mághijárul egy évig tánul áfrikái dják, másodszori évben már technikumi vagy egyetemi ... A FŐTITKÁR A magyar nyelv megtanulásának elsőrendű szükségességét nemcsak az indokolja, hogy az egyetemi előadások magyarul hangzanak el és magyarul kell vizsgázni, de az is, hogy ennek a száztíz afrikai diáknak a legnagyobb része csak idegen nyelven érti meg egymást, mert a nagy és sok népű Afrikának nincs közös anyanyelve, még egy ország határán belül sem értik meg mindig egymást, mivel a törzseknek, a kisebb népeknek más és más a nyelvük... Ezt már Ali Khalifa szudáni gépészmérnökhallgató magyarázza, a szövetség főtitkára. A szudáni fiú magyar tudása mellett szépen beszél angolul és franciául, kellemes és könynyed csevegő. Arcát ajka szegletétől a füléig függőleges metszések, tetovált törzsi és rituális jelek barázdálják, rontás és betegség ellen. Ali Khalifa huszonhárom éves. Amikor született, Szudán a legmélyebb gyarmati sorban sínylődött, s szülei még ezzel az ősi és keserves szertartással igyekeztek fiuk útját egyengetni az életben. Ali Khalifa gépészmérnök lesz a gazdag Szudánban, de arcáról már semmi sem törli le az ősi jeleket, Ali Khalifa híd lesz, amíg él, a régi és az új Afrika között... PALAVERT TARTUNK A sorok írója már sok ezer alkalommal ült együtt olyan emberekkel, akikről írni szándékozott, de életében először vett részt afrikai paláveren, férfiak törzsi tanácskozásán, amelyet a lágymányosi Zsombolyai utcában tartottak egy tavaszi vasárnap délután. A környezet: egy világos tanulószoba, a fekete táblán a köbgyök képlete, a krétafoltos diákasztal körül hat afrikai diák; ki dzsábbiban, ki pedig kínosan fehér keményingben, mellényes ruhában, amelyhez az alacsony, patriarkális mosolyú Obin Lazare, a szövetség »külügyminisztere* finoman lengedező, ritkás szakállat is visel... Obin Lazare Elefáncsontpartról származik, az elnökhelyettes Edgar Kadeny orvostanhallgató Kenyából, a szövetség pénzügyeit intéző Garib Abdulla Zanzibárról, a kultúrügyek adjutánsa viszont, a szépszál Mfendum Zacharie kameruni állatorvostan-hallgató... A gyülekezet komoly, figyelmes és szigorú arccal ül az asztal körül, mintha csak egy törzsi vagy vallási »ügy* felől kéne dönteni, amelyet a villanófény mindig megzavar. Ez a határtalan komolyság, a szigorú fegyelem a szembetűnő, és még valami... Ezek az egyszínű, de más nyelvű diákok, akik gyarmati, félgyarmati vagy felszabadult és önállóvá lett hazájukat képviselik Magyarországon, előbb hosszú, torok hangú angol mondatokban magyarázkodnak, vagy szapora, párizsi ízű francia fecsegésbe fognak, amelyre úgy jelentkeznek, mint a kisdiákok, feltartott ujjakkal. Végül a szigorú, aranykeretű Diop Alfa összefoglalja a véleményüket és magyarul megismétli... Tájékozódtunk már afelől, hogy részben kormányuk, részben a Nemzetközi Diákszövetség jelöli ki őket a külföldi tanulmányútra, hogy ez alatt az öt-hat év alatt csak az látogat haza, akinek »jó a zsebe*, a közgazdász Abdulla kitűnő fogalmazása szerint, s mindnyájan tisztában vannak azzal, milyen feladatok várnak rájuk majd otthon. Ezt annál pontosabban tudják, minél többen tárgyalják meg a választ, s nem tűnik túlzásnak Diop Alfa megjegyzése, aki a sorok Írójának így válaszol: — Csők szövetség nevében beszélek?... Nem ... Egész Afrika ifjúsága nevében ... S itt kezdtünk megérteni valamit. Afrikának még nincs közös nyelve, közös kultúrája, de van közös érzésvilága és jövője, s e száztíz diák még sok palávert tart majd, amikor hazatér, azokról a távoli, szocialista országokról, amelyekben testvérként fogadták a fekete ifjúságot. Baráti Géza Március idusán, «mikor a rádió bemondta, hogy kik kaptak Kossuth-díjat, Szentlőrinckátán, az Üj Világ Termelőszövetkezetben örömmel újságolták egymásnak a tagok: . — Kossuth-díjat kapott az elnökünk... Ugyanakkor Rókám, a Kossuth-ban László András, a juhász ezzel állított be az irodába: — Nem hiába, hogy Kossuth a nevünk, Kossuth-díjat kapott az elnökünk. Ebben az esztendőben egy termelőszövetkezeti elnököt tüntettek ki. Hogyan lehet tehát, hogy két termelőszövetkezet vallja magáénak a Kossuth-díjas elnököt? Sehogy másképp, csak úgy, hogy Vaszil László két szövetkezet elnöke. S hogy miért, annak története van. A szentlőrinckátai ötszáz holdas Üj Világ Termelőszövetkezetből 1959-ben lett négyezer holdas paraszti nagybirtok. A tagok száma felette volt a nyolcszáznak. Ekkora birtok . szervezése, irányítása szakembert kiván, ezért választották elnökké a Kátai Állami Gazdaság iőagronómusát, Vaszil Lászlót. Tudták felőle; szőlészeti szakiskolát végzett. A felszabadulás előtt Inárcson dolgozott egy szőlőbirtokon, mint gyakornok. A felszabaduláskor másfél hold földeiét . jussolt, azon szőlőtermesztésbe fogott és esztendőnként 100—140 hl kitűnő bort termesztett. De a nagyüzemi gazdálkodáshoz is ért, hiszen főagronómus is azért lett, mert kitűnően dolgozott a szigetcsépi tangazdaságban, mint üzemegységvezető.Amint múltak az esztendők, egyre inkább bebizonyosodott, hogy a tagok jól választottak. Az Üj Világ Termelőszövetkezetben 40,— forintot ért egy munkaegység, a vagyon pedig tízmillió forintra gyarapodott. Ugyanakkor Kókán, a Kossuth Termelőszövetkezet vergődött a bajok tengerében, és fuldoklóit az adósságban. Róka mindössze 30 kilométerre van Szent'őrinckátától. A földek minősége között nincs különbség. A Kossuth-ban mégis 11,— forintos munkaegységet fizettek, az adósság pedig két és félmillió forintra nőtt. Abban az időben volt ez, amikor egy új, nevezetes kezdeményezés született. Neve — »az erősebb segítse a gyengét« — akkor járta be az országot. Agrár szakemberek, termelőszövetkezeti tagok fogtak össze, hogy a gyenge termelőszövetkezeteket lábra állítsák, hogy több kenyér, több hús jus-, son az ország asztalára. 1962 márciusában a kókai Kossuth Termelőszövetkezet rendkívüli közgyűlést tartott Ezen kimondották, hogy a szentlőrinckátai Üj Világ az erősebb szövetkezet, tehát segítsen a kókai Kossuth-on. Felkeresték Vaszil Lászlót és közölték, hogy megválasztották elnöknek Kókán is. A kókai szövetkezet siralmas állapotban volt. Nemcsak az adósságok terhe alatt Az elnök helyettese, aki Guineából érkezett Budapestre £s a sajtófőnök, aki állatorvos lesz Kamerunban Vaszil László, a szentlőrinckátai Oj Világ és a kókai Kossuth Termelőszövetkezet elnöke (Novotta Ferenc felv.) Az afrikai diákszövetség elnöke A diákszövetség diplomatikus külügyminisztere A pénzügyek intézője, aki Zanzlbáron született Matemattkalecke, a páros versenyben, Szudán és Dahomey (Vámos László felvételei) nyögött, a vezetés tehetetlenségét is megsin; ette. Jó ember volt az elr k, nem bántott az senkit, nég akkor se vont felelős, gre senkit, ha ráfért voll t az illetőre. Hajnali fél háromkor már kocsin ült, két pár lovat is halálra hajszolt, de a szövetkezet szekere egy tapodtat sem mozdult a kátyúból. Pedig a függetlenített vezetők száma meghaladta az ötvenöt. Volt a szövetkezetnek erdőfelelőse, kútfelelőse. külön tűzoltóparancsnoka, hiába .;. Dolgozná nemigen dolgozott senki. A vezetők legtöbbje kétszeres "háztájin« gazdálkodott... Röviden szólva: a feje tetején állt minden, a szövetkezet vagyonát "Csáki szalmájának« tekintette mindenki. — Ne vállald Laci, nem lehet őket lábra állítani — ezzel búcsúztak a kátaiak az elnöküktől, mikor Vaszil László először látogatott át Rókára. De másnap a kókai Kossuth népes küldöttsége jött át Szentlőrinckátára. A vendégeket Vaszil László hozta. Végigjárták a gazdaságot, beszélgettek Kókai Lászlóval, az egyik növénytermesztési brigád vezető vei. aki elmondotta, hogy 2500 forint a havi keresete. Meghallgatták László Andrást, a juhászt, aki azt állította, hogy 54 000 forintot keresett egy esztendőben. A Kossuth asszonyai Varga Kálmánnéval tárgyaltak. akik azt bizonygatták, hogy 25 000 forint jutott náluk a konyhára esztendőnként. — Hogy csináltátok? — kérdezték egyre-másra. A kátaiak elmagyarázták, boev náluk c«s'ádi tervezés, családi művelés van. Annyi hold paprikát, cukorrépát, burgonyát vetnek, amennyit a tagok vállalnak. Minden 100 forint megtermelt értékből 40 forintot kap a tag. A kókaiak igen elcsodálkoztak azon. hogy ilyen módon egy hold paprikán 12 000 forintot is lehet keresni. — Ügy fizetnek, ahogy dolgozunk — bizonygatták a kátaiak. ... És még azon a tavaszon új munka kezdődött Kókán. Üj vezetőséget választottak. Mindenkinek egyforma nagyságú háztájit osztottak. Megszüntették a kútfelelős, az erdőfelelős, de még a tűzoltóparancsnok állását is...I Megkérdeztek minden tagot, mennyi cukorrépa-, paprika-, burgonya-, kukoricaföld művelését vállalja. Eleinte bizony nehezen mozdult minden, de amint elkezdődött a rendszeres előlegfizetés — minden hónapban 20 forintot osztottak munkaegységenként —, megpezsdült a munkakedv. Már az első esztendő meghozta az eredményt. 1962- ben, a zárszámadás idején a kókai -Kossuth«-ban 32 forintot ért egy munkaegység. Egymillió-kétszázezer forint adósságot is kifizettek ... Ma már a kókai "Kossuth« sem tartozik a gyenge szövetkezetek közé. Vaszil László ezért a munkáért kapta a Kossuth-díjat. Amióta két szövetkezet elnöke, hajnali öt órakor kel, és többnyire éjfélkor fekszik. Kátán 4000 forint az elnöki fizetése, Kókán 90 munkaegységet kap havonta, azaz mintegy 2700 forintot. Motoron vagy piros Moszkvicson száguld a határban. Hiszen a két szövetkezet között 30 kilométer a távolság. És most rövidesen lemond az egyik szövetkezet elnöki tisztéről... Miért? ... Mert megkapta a Kossuth-díjat?... Nem! Azért, mert van még a járásban gyenge, rosszul gazdálkodó, adósságtól roskadozó termelőszövetkezet. Ha megválasztják elnöknek, oda megy és kezd mindent elölről, újra két szövetkezet elnöke lesz. Joós F. Imre
