Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
EQY KISLÁNY ELINDULT VILAQQA... — Hogy érzi magát itthon Már tuska? ... A szeme megrebben. Barna hajának egy tincsét kisimítja a homlokából. Közömbös arcára mosoly rajzolódik. — Jól! iNagyon jól!... Lassan, megfontoltan ejti ki a szavakat Szabó Márta. Tekintete szeretettel simogatja az édesanyja arcát, aztán megöleli a húgát, Gabit. Forrón, szeretettel, mintha 'hoszszú idő után ma látná először... Pedig nyolc hónapja múlt, hogy itthon van Budapesten, a Kisfaludy utcában, az édesanyja házánál. Repülőgépen érkezett a múlt esztendő júliusálban, messziről, nagyon messziről, Űj-Zélandból, Aucland városából. Gabi, a kisebbik lány újzélandi színes prospektusokat mutat. — Mártuska hozta — mondja dicsekedve. i A kép morajló, fehér tajtéksörényes kék tengert mutat. Játszik a napfény a hullámok hátán ... Hótfödlte hegycsúcs szikrázik a nap tüzében... ' Párductestű maori nő szegezi nyilát valami láthatatlan fenevadra... ... Mártuska pillantásra se méltatja a gyönyörű képeket, a meseszép tájakat. Mappát szed elő. Rajzait mutatja. Gabit ábrázolja az egyik, önarckép a másik. Aztán divatrajzok következnek... Itthon rajzolta valamennyit a kórházban. Gabi úgy mosolyog a képen, mint az életben. Egészségesen, vidáman. Mártuska arca szomorú, mint a valóságban. Szemében, mintha megfagyasztott! volna valamit az újzélandi nap, vagy elszíntelenített volna egy csillagot a kék tenger ragyogása... Mártuska tizenhárom esztendős volt 1956-ban. Az édesanyja lakása a Kisfaludy utcában csak néhány lépés a Kisfaludy köztől, vagy akár az akkori Mária Terézia laktanyától. Iszonyatos napokat élt át a ház. A pincében lakott mindenki. — Mindig sugdolóztak a Julikéval — szólal meg Gabi. A két testvér egymásra méz. Elhallgatnak. Az édesanyjuk magyarázza meg aztán, hogy Mátyus Julikéról van szó. Ugyanebben a házban lakott, az V. emeleten, osztálytársa volt Mártuskának. Egy novemberi reggelen hiába keresték a két gyereket. Eltűnt a Szabóék Mártuskája, és nyoma veszett a Mátyusék Jukkájának is. / — Együtt mentek el, elindultak világgá — csicseregte az akkor tízesztendős Gabi. ... Hóban, fagyban, jeges szélben egy félelmetes éjszakán a két kislány átvergődött a határon. Megérkeztek Bécsbe. Mártuskának idős nagynénje élt a hajdani császárvárosban. A néninek cukrászdája volt. A két kislány, amikor elindult világgá, bizonyára úgy képzelte, hogyha Bécsbe érnek, marcipánból fonnak kerítést, és csokoládétortát kell majd falatozniuk a tejszínhabos reggeli kakaó mellé... A nagynéni nem fogadta be a menekülteket. De Mártuska élelmes volt, és így csakhamar bejutott egy gyermekotthonba. Egy esztendőt töltött Bécsben. Közben levelezett. Irt az édesanyjának, Gabimak, meg Üj- Zélandba a nagybátyjának, akinek ott könyvterjesztő vállalata van. Az édesanyjáék hívták haza. A nagybácsi hívta Új-Zélandba. A kislány a nagybácsi szavára hallgatott. ... Akkor már réges régen egyediül volt, mert Mátyus Julika a bécsi tartózkodás harmadik hónapjában megbánta, hogy világgá ment, és hazautazott a szüleihez. Mártuska Bécsből Rotterdamba ment. Ott hajóra szállt, és Tahitin át megérkezett Üj-Zélandba. Beiratkozott az iskolába. Kitűnően tanult. Két esztendő alatt három osztály anyagából vizsgázott. Élvezte a ragyogó napsütést, az ismeretlen szép vidéket, a végtelen tengert... Már dolgozott is. Bőrdíszművesnek tanult ki. Ügyes keze volt, és szerette a munkáját. Aztán egy szép napon kijelentette: Hazamegyek... Próbálták lebeszélni. Kérdezték miért, faggatták: minek jött ki, ha haza akar menni... Majd tudtára adták, nem mehet haza ... ^ A jókedvű Mártuskából szomorú Mártuska lett. Fázott, ha a napra nézett, összerezzent, ha morajlott a tenger, és ha a magas «hegyek hósiipkás csúcsára pillantott is, a budapesti Kisfaludy utcát látta... A szürke, öreg kopott házat, s sötét lépcsöházZal, az első emeleti kis lakást, benne egy pajkos, csínytevő manóval, Gabival... Éjszakánként felriadt. Hol azt álmodta, hogy az édesanyja sírva keltegeti, hol meg azt, hogy valahol veszekszenek, és egy durva hang azt kiáltja: ^ — Szabó Márta nem mehet haza! És akkor, talán az utolsó pillanatban, megjött az értesítés a Vöröskereszttől. Az édesanyja utána járt Budapesten, és a Magyar Vöröskereszt hazahozatta a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével. Repülőgépen érkezett — betegen ... — Idegösszeroppanás — mondták az orvosok. — Nem — rázta a fejét Mártuska — csak nagyon-nagyon szerettem volna már hazajönni. Most itthon van. Sokáig volt kórházban. Még lábadozik. Az édesanyja szeretete és a húga vidámsága a gyógyító orvosai És ha egészen felépül, mint mondja, a leghöbb vágya, hogy rajzolni tanulhasson ... Most még sokat kell pihennie. 1 i * —oós Gabi és Mártuska (Joós felv.) Ferenczy Béni Kossuth-dijas szobrászművész hosszú betegségéből felépült, s alkotásainak Bécsben megrendezésre kerülő kiállítására az osztrák fővárosba utazik (Vámos László felvétele) Olvasóink tc\ák »... Szeretnék pár szóval hozzászólni a Magyar Hírek ■február 1-i számában »Egy csomag és néhány tanulság» címmel megjelent cikkhez. Mi is küldünk otthon lakó fiamnak minden évben egykét csomagot és még sohasem fordult elő, hogy hiányosan vették ivolna kézhez. Én azt gondolom, hogy amit nem tettek bele a csomagba, világos, hogy nem is kaphatják meg ...» B. G. Franciaország H. T. Német Szövetségi Köztársaságban élő honfitársunk beszámol arról, hogy a Magyar Hírek révén akadt rá egy gyermekkori pajtására, aki azóta már családos és Angliában él. Lehelében így ír: »Nem akartam hinni szememnek, midőn az 1962. november 1-i lapszámukban olvastam, hogy Török Mihály 10 éves jubileumát ünnepli a Magyar Hírek olvasójaként. Én is gratuláltam neki.-» L. D. Sao Pauloban élő 17 éves diák írja: »Nem vagyok magyar anyanyelvű, mert Európán kívül születtem, de szüleim magyarok. A nyelvet tökéletesen megtanultam és nagyon örülök, hogy a küldött lap útján megismerhetem Magyarországot és ennek révén csodálhatom azt a nagyszerű építőmunkát, amit önöknél folytatnak. Imponálóak a gyönyörű lakóházak és a hatalmas ipartelepek, a fejlett kultúra, amellyel egy vesztett háború után nagyon rövid idő alatt Magyarország népét megajándékozták ...» Köszönet a Kincses Kalendáriumért. Nagy öröm lapozgatni és olvasni azt a sok szép eredményt, amelyet ma a demokratikus államban szorgalommal és jóakarattal elért a társadalom. Remélem, talán sikerül ez évben hazalátogatnom az óhazába. s a sok szépet személyesen is megláthatom. Köszönöm a »Gsárdáskirálynő» zenekari anyagának elküldését Szeretnénk májusban nyilvánosság elé vinni, szép előadásban. A. N. S., a Március 15. Egyesület műkedvelő előadásainak rendezője, SAO PAULO Meg kell emlékeznem néhány sorban a Budapesten lezajlott műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság televíziós adásairól. A rendezés kifogástalan volt, tisztán és hangosan lehetett hallani a magyar beszélőt magyarul, angolul és németül is. Ami üröm volt az örömben: nem tudtam kiböngészni azt a sok furcsa elnevezést, nyilván hirdetéseket, amelyeket a kamera időnként látni engedett. S most egy más témáról néhány szót, Lehár »A mosoly országa» ünnepi előadásairól, amelyeket az itteni színház születésének 100. jubileuma alkalmából adtak elő. Az első este meghívottak töltötték meg a nézőteret, de a harmadik előadásra nekem is sikerült jegyet szereznem. A továbbiakban szeretnék beszámolni egy kedves esetről: A Kincses Kalendárium a múltkoriban egy magyar disszidens kislányának megszületése alkalmából a »keresztmama» szerepet töltötte be. Az összes női nevet kiírtuk a kalendáriumból, a Zsuzsi nevet külön a figyelmükbe ajánlottam. M. B. Svédország Közlöm önökkel, hogy az Achawai Klubban kultúrestet tartottunk, a budapesti gettó\ felszabadításának 18. évfordulója alkalmából. Az est ünnepi műsorát a szép számban megjelent közönség nagy tetszéssel fogadta. L. Z. Achawai Magyar Klub Herzlia, Izrael Kodály «Marosszéki táncok» című művét megkaptam. Szívességüket köszönöm. Feleségem, Lengyel Vera zongoraművésznő február 1-én az amszterdami Bartók Egyesületben nyilvános önálló est keretében hangversenyt adott. Műsorán Kodály-, Bartók- és Farkas Ferenc-művek szerepeltek. P. L. Tel-Aviv, Izrael 1848. március 15. emlékét ünnepi est keretében méltattuk. Ismertettük az ünnep jelentőségét és azokat a történelmi okokat, amelyek a magyar nép szabadságküzdelmének e fényes napjához vezettek. A műsorban Petőfi-, Ady- és Radnóti-versek hangzottak el, amelyeket a közönség mély megilletődöttséggel hallgatott. A. B. Santiago Chile — Ó, nálunk ez nem probléma. Mint látta, nagy ez a ház, amelyben lakunk. Gáborka soha sincs pajtások nélkül! Komoly, kedves, nyugodt öregember. A nagymama xlá.ny éves vagy, Gáborka? — Anyuka, hány éves vagyok? — Három. A szőnyegen tenyérnyi pók fut a gyerek felé. Nagy, piros pók — gumiból. Nagypapa levegőt pumpál a gumiállatkába. A sűrített levegő mozgatja előre a fürge lábakat. Gáborka nem fél a póktól. Nevet a nagy igyekezetén. — Nagyapa, add ide a pókomat! Anyuka, szétszedem ezt a dobozt, jó? Kedvesen, értelmesen beszél. Minden érdekli, amit maga körül lát. Eleven eszű kisgyerek Radios Gáborka. — Óvodába jár a gyerek? A fiatalos arcú nagymama kissé sértődötten tiltakozik. — Dehogy! Hiszen van, aki törődjék vele. Még jó is, hogy nem maradok nappalra egyedül a lakásban. — És a gyerektársaság? — Ugyanott dolgozom, ahol az apám. — Mi a munkaköre? — Műhely-adminisztrátor vagyok. — Szakképzettsége nincs? — Fodrásztanuló voltam. Abbahagytam ötvenhatban. — A kis Gáborral, mint hallom, a nagymama foglalkozik. Maga nem tanul? Nincsenek további tervei? — Nyelviskolára szeretnék járni. Az az álmom, hogy egyszer olyan munkakörbe kerüljek, ahol a nyelvtudásnak jelentősége A nagypapa — Nagyapa mivel foglalkozik? Szintén az unokával? — Csak részben. Még dolgozom. — Ne haragudjék... Azt gondoltam... ■ — Sose szabadkozzék. Valóban nyugdíjas vagyok. De... talán maga ezt még nem érti... hiányozna a munka. Az ember örül, ha valahol még hasznát veszik. Most is portásként dolgozom a Gyárkéményépítő Vállalatnál. Kisegítőbe. Havonta néhány órát. Ezzel 500 forintot keresek a nyugdíjamhoz. Így már majdnem 1200 forint a havi jövedelmem, annyi, mint a lányomé ... * barátnőjének éltek ott rokonai. Ott ment férjhez, ott született, Bogotában, Gáborka is. Tragédia hozta haza. Férje hegesztő pisztolya lángjánál felrobbant egy rosszul kiürített, hatalmas benzintartály. Ketten maradtak ott örökre, harmadik társuk rokkant lett. Nem maradt semmijük, mindenük ráment a szerencsétlenségre. A fiatal özvegynek fájdalmában első, ösztönös mozdulata a családba-kapaszkodás volt. A hazatérését bejelentő levelében így írt: »«Remélem, semmi bántódásom nem lesz ottthon, de ha igen, akkor is mejéri, hogy még egyszer lássalak benneteket és Budapestet.« Budapesten, a Majakovszkij utca 15-ben laknak Gáborkával együtt, 1962. április 12. óta. , — om — Radics Gáborné van. Persze, előbb államvizsgát kell tennem... — Beszél is valamilyen idegen nyelvet? — Spanyolul, meglehetősen jól. * Lehet, hogy itt kellett volna kezdenem. Radics Béláné tizenhat éves korában diszszidált. Columbiába került; egy Gáborka (Novotta Ferenc felvételei) 4
