Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-15 / 8. szám

Kölcsönvettem egy filmcí­met, Szabó István rendező kisfilmjének a címét, és a cím alatt mégsem az alko­tásról, hanem az alkotóról írok... Mégis, előbb néhány szót a filmről. A film a háborúról szól; a Háborúról — a Háborúk ellen. Három részből áll, ha úgy tetszik, három variáció­ból. Az első címe: Tárgyila­gosan. A másodiké: Döb­benten. A harmadiké: Sikol­tásként ... És most kölcsönveszem az első alcímet is: Tárgyilago­san ... Szabó István 25 eszten­dős. 1956-ban kezdte, két éve végezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. A két év alatt három rövid­filmet készített. Az első a Koncert, a második a Va­riációk, a harmadik a Te ... Szabó István Budapesten lakik. Egy éve nős. Halk szavú, még akkor is, ha iz­gatott, és mindig izgatott, ha filmről van szó. Szabó István mindhárom alkotása feltűnést keltett. A Koncert-ért és a Variá­­ciók-ért a Magyar Filmkri­tikusok Szervezetének díját nyerte el február 16-án, a Koncert-et pedig az ober­­hauseni rövidfilm-fesztivá­­lon tüntették ki három nap­pal később... S most, hogy idáig jutot­tam, elhagyom az alcímet, és folytatom — szubjekti­ven: Ahogy nálunk mondani szokás: fiatal csirke még:, a fején a tojáshéj, készít há­rom filmet, és az első ket­tővel már hódít is. Hogyan fogadja sikereit? Szinte alázatosan, szinte el­lenkezéssel. — Az oberhauseni közön­ség szigorú — mondja. '— Amint köztük ültem a néző­téren, éreztem: hosszú és túljátszott a Koncert kezde­te, az expozíció. Fagyos csend volt a nézőtéren. Az­tán már javult a légkör, bele-beletapsoltak, éreztem, hogy tetszik. Igaz, a vége ismét elhibázott. Két vége van. Mintha egy elbeszélés befejezéseként azt írtam volna, hogy: »Még csak azt akarom mondani«, kettős­pont, azután semmi több. Hát igen, most el kellene mesélnem, miről is szói ez a film, a Koncert, meg hogy miről szól a másik kettő... De nem lehet. Azaz lehetni lehet, de mit mondanék ve­le. A Koncert például: há­rom fiú triciklivel zongorát szállít a Duna-parton. A lép­csőkön emberek napoznak, a fiúk megállnak egy csinos kislány mögött, és klirnpí­­rozni kezdenek. A pihenők elhessegetik a csendháfc orí­­tókat, akik hamar vigaszta­lódnak, mert felfedeznek egy másik kislányt, és utána erednek, sorsára hagyva a triciklit és rajta a zongorát. Aztán akadnak, akik gond­jukba veszik a hangszert. Egy komponista, egy kerék­párversenyző, egy parla­menti tisztviselő és mások. Mindegyik muzsikál, egyre népesebb hallgatóság előtt. Végül gyors nyári zápor ke­rekedik, az emberek imsne­­külnek, de gondolnak a zongorával is, letakarják sebtében levetett ruhadarab­jaikkal, majd hárman fel­pattannak a triciklire és mentik a hangszert. A há­rom fiú közben rohanva jön, Kérdések — válaszok az amnesztia-rendeletről i Vannak az életben olyan események, ame- i lyek sok-sok embert érintő, a szó igaz értel­­| mében közérdekű jelentőségük folytán, vil­­! lámgyorsan terjednek el a köztudatban s a i hatás is gyors és élénk, amelyet kiváltanak, i Ilyen közérdekű esemény volt a közelmúlt- I ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- i csa által kiadott amnesztia-rendelet, amely ; a külföldön élő magyarság körében is — ért­­| hetően — nagy visszhangot keltett. > Máris sokan fordultak hozzánk telefonon, j táviratilag és levélben s tettek fel sajátos, j egyedi esetükkel kapcsolatos kérdéseket. A j törvények, a rendeletek általában az intéz- I kedések irányát szabják meg, az élet azon­­j ban sokrétű, az esetek számtalan variációja j lehetséges, természetes tehát, hogy ki-ki érzi ! és igényli a maga egyéni ügyére vonatkozó konkrét felvilágosítás szükségességét. Ügy | véljük, helyes lesz, ha az eddig érkezett kér­­! désekre az alábbiakban haladéktalanul vá­­! laszolunk. 1. Külföldön élőkre is vonatkozik-e az am­­! nesztia? Keli-e tenniük bármit is a külföldön ! élőknek amnesztiájuk érdekében? — Semmit, mert az általános közkegyelem ; vonatkozik a külföldön élőkre éppúgy, mint ! a Magyarországon élőkre és ez a törvény- i erejű rendelet kihirdetése óta automatikusan | érvényben van. j 2. Mi a helyzet azokkal a külföldön élő magyar állampolgárokkal, akik ellenforra- I dalmi cselekményben vettek részt (pl. nem­zetőrök voltak, fegyveres harcban vettek ! részt), de eljárás ellenük nem indult? i — Teljes egészében vonatkozik rájúk az ! amnesztia és ellenük e címen a jövőben sem ! indítható eljárás. 3. Vonatkozik-e az amnesztia azokra a külr Í földön élő disszidált magyarokra, akik köz­ben külföldi állampoígárok lettek? Látogató­­vízumot kaphatnak-e? — Igen, vonatkozik. Látogató-vízumot kap­hatnak. 4. Vonatkozik-e az amnesztia olyan sze­mélyekre, akik idehaza köztörvényekbe üt­j köző bűncselekményt követtek el (pl. sik­kasztás stb.), elfogató parancsot adtak ki ellenük, de megszöktek? — Közkegyelemben részesültek, az am­nesztia-rendeletben (2. és 6. §) felsorolt kivé­telekkel (gyilkosság, gyújtogatás, rablás stb.). 5. Vonatkozik-e az amnesztia olyanokra, akik 1956-ban, az ellenforradalom idején ki­szabadultak a börtönből, s büntetésüket még nem töltötték le, ha az illetők: a) köztörvényi bűntett miatt elítéltek, b) politikai elítéltek, c) háborús bűnösök? — Igen, vonatkozik. Az ilyen személyek a rendelet alapján ugyanolyan feltételek mel­lett, és ugyanolyan mértékben részesülnek kegyelemben, mint a büntetésüket Magyar­­országon töltő személyek. (Az amnesztia­rendelet ugyanis úgy szól, hogy azok a hábo­rús bűnösök, akik büntetésük kétharmadát le­­töltötték, amnesztiában részesülnek. A hábo­rús bűnösöket 1945 után ítélték el és 1956-ig többségükben letöltötték büntetésük kéthar­mad részét.) 6. Mi történik azzal, akit háborús bűntett miatt ítéltek el, de még nem töltötte le bün­tetése kétharmadát és külföldre távozott? — Az Elnöki Tanács az ilyen esetekben is élhet kegyelmi jogával, ha ezt kérik s ha a körülmények a méltánylást indokolttá teszik. Ezt a kérelmet külföldön élő magyarok épp­úgy beterjeszthetik, mint az itthon élők. 7. A rendelet azt mondja, hogy amenesztia alá esnek azok, akik tiltott határátlépéssel hagyták el az országot. Vonatkozik-e a ren­delet arra is, aki érvényes útlevéllel ment ki és kint maradt? — Az amnesztia vonatkozik rájuk is. 8. Mi a helyzet azokkal, akiket valamilyen bűntett miatt a felszabadulás előtt ítéltek el s azóta elhagyták az országot? — Amnesztiában részesülnek, sőt mente­sülnek a büntetett előélethez fűződő hátrá­nyok alól. 9. Mi a helyzet a rendelet alapján a fiatal­korúakkal? — A kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamára tekintet nélkül el kell engedni a köztörvényi bűntett miatt elítélt a) fiatalkorúak, b) a teherben levő nők, c) az olyan anyák, akiknek 10 éven aluli gyermeke van, d) 50 évet betöltött nők, 60 évet betöltött férfiak, e) az életet veszélyeztető, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők büntetését. * Szerkesztőségünk a továbbiakban is kész­séggel áll az érdeklődők rendelkezésére. és kővémered, amikor látja, hogy a triciklinek se híre, se hamva... Ez így semmi. De ha lát­juk és halljuk a filmet, egé­szen mást látunk és hallunk belőle. Azt, hogy a művé­szet szépsége, a muzsika hogyan kerül közel 'az em­berekhez; hogy a művészet miként old csomókat, mi­ként alakítja érdeklődőkké a közönyöseket, teszi társas­lényekké a társtalanokat; mint varázsolja jobbá, gaz­dagabbá, önfeláldozóakká mindazokat, akik közel en­gedik magukhoz a Szépet... Szabó István valaha, még középiskolás korában (nem volt nagyon rég), orvos akart lenni. Aztán színházi rende­ző. Aztán — úgy tizenhat éves korában — olvasta Ba­lázs Bélának — a világ ta­lán legnagyobb filmesztétá­jának — művét, A film szel­­lemé-t. — Ügy érzem — mondja Szabó István —, a két hi­vatás — az. orvosé és a filmrendezőé — nem esik messze egymástól. Az orvos gyógyít. A filmes is. Nevet­tet, gyönyörködtet, pihentet, tettekre biztat. És ha kell: figyelmeztet, mint az orvos; fájdalmat is okozhat, bele­metszhet a gennyes kelésbe, mint a sebész... Ezért nem épülnek mesé­re Szabó István filmjei, ha­nem gondolatokra. A Kon­cert a művészi szép befoga­dásáról, a Variációk a köz­tünk kísértő háború elleni eszmélésről, a legújabb film, a Te, a szerelem va­rázserejéről beszél. És vala­mennyi új gondolatokat kö­zöl, új formában, szinte sza­vak nélkül. — S most mit szeretne csinálni? — Filmet olyan pestiek­ről, akik még nem töltötték be huszonhatodik életévü­ket. — Miért éppen róluk? — Mert én is pesti va­gyok, mert én is ehhez a korosztályhoz tartozom. Is­merem városomat is, nem­zedékemet is. És ha arról készítek filmet, amit jól is­merek, igazabb lesz a film, kevesebb lesz benne a téve­dés ... És ismét tárgyilagosan: Szabó István 25 esztendős. Két éve végezte el a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kolát. Azóta három filmet készített. A három közül kettőt kitüntettek... Ahogy szakmai körökben mondják: alig indult el, máris beérkezett. Ahogyan ő vallja, nem ön­magáról csak, de általában: egy művésznek sohasem sza­bad éreznie, hogy beérke­zett. G. L. Részletek a Variációk-bál Három kép a Te című kisfümből 2

Next

/
Thumbnails
Contents