Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
XVI. évfolyam, 8. szám 1963. április 15. Ara: 2 forint ERŐ ÉN EMBERSÉG A Biblia legszebb történetei közé tartozik a példabeszéd a Tékozló fiúról. Midőn először találkoztunk vele, az iskolai hittankönyv lapjain, gyermeki igazságérzetünk lázongott és az atya eljárását méltánytalannak tartottuk. Csak jóval később, érettebb fejjel kezdtük megérteni a történet mély emberi szimbolikáját. Mert nem a bűnbocsánat sóvárgása rejtőzik e szavak mögött: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívassak« —, hanem a fiú végtelen bizalma és hite, hogy mindig lesz egyetlen hely a világon, ahová megtérhet pihenni az élettel vívott könyörtelen küzdelem rövid szüneteiben, ahol megértik az esendő ember tévelygéseit. Tékozló fiúk tértek meg most a mi házainkba is. Olyanok, akik testben vagy lélekben eltávolodtak a hazától, téves utakon jártak. Nehéz évek után most ismét körünkben vannak, s csodálkozva nézegetik a tavasz ragyogásában a régi, mégis oly nagyon megváltozott világot. Nem annyira az új házsorokat, a fényes utcákat, a dús kirakatokat, a jól öltözött embereket. Inkább tájékozódni próbálnak abban a titokzatos és megfoghatatlan valamiben, ami az új házak és a neonvilágításos utcák mögött van, az átalakulásban, az emberek és a légkör megváltozásában. Bízni és hinni akarnak. A nemrég megjelent kegyelmi rendelet igen nagy jelentősége mellett is csak lehetőség az új élethez. Valóraváltásához bizalom szükséges mindkét oldalról. Akik kegyelmet kaptak, azoknak bízniuk kell a népi államban, a népnek pedig visszatérő fiában. Mert akik ezekben a napokban visszanyerték szabadságukat, s akik előtt ismét szélesre tárul a hazatérés kapuja — vétettek a nép ellen. A kegyelmi rendelet mégis bizalmat előlegez. Sőt, ennél többet is: a hitet az emberben. A magasrendű humanizmus sohasem mond le az emberről, mert abból indul ki, hogy az egyén jótulajdonságainak kibontakozásához megfelelő társadalmi körülmények szükségesek. A mi társadalmunk megteremtette ezeket a körülményeket és ezért mer hinni az emberek jószándékában, becsületes hajlamaiban. Ez a humanizmus felelősséget érez a megtévedtek iránt, nem kirekeszt a társadalomból, hanem visszavezet a közösséghez, helyreállítja az emberi méltóságot és állampolgári jogokat. Megbékélést hirdet és megbocsátást gyakorol. A mi humanizmusunk fáradhatatlanul kutatja minden ember jobbik énjét, támogat és bírál, nevel és irányit, így építi mind szilárdabbá a társadalom erkölcsi alapjait. A közkegyelem éppen e szilárdságnak és erőnek a bizonyítéka. Nem csupán és nem is elsősorban a fizikai értelemben vett szilárdságnak és erőnek. Ha csak erről lenne szó, akkor hivatkozhatnánk ugyan arra, hogy rend van az utcákon és a pályaudvarokon, fegyelmezetten folyik a munka az üzemekben és a földeken, de nem kerülnénk közelebb a kérdés lényegéhez. Ezt a szilárdságot mérni lehet termelési adatokban és az életszínvonal mutatóiban. Azt a szilárdságot viszont, amelyre a kegyelmi rendelet elsősorban épül, nem lehet ilyen egységekkel mérni. Mert mivel is lehetne megállapítani a társadalmi légkör tisztaságának fokát, az emberek fejében levő rendet? Azzal, hogy a társadalom visszafogadja e társadalom ellen vétkezőket, szabadságot, munkát ad nekik, biztosítja számukra a nyugodt és kiegyensúlyozott élet lehetőségét. Külön foglalkozik a rendelet a külföldre távozottakkal. Sokan, elszomorítóan sokan hagyták el az országot és próbáltak új hazát teremteni maguknak. Keményen dolgoztak, nagy többségük úgy építette fel új egzisztenciáját, hogy közben becsületet is szerzett a magyar névnek. A hozzánk érkező levelekből megrendítő erővel bontakozik ki azonban az igazság, hogy lelkűk mélyén kitörölhetetlenül ott él ma is a szülőhaza képe, s ha a távolság fakóbbá tette is a régi kedves képet, az idő rostáján kihullottak a kellemetlen, fájó emlékek is. Mi indokolhatná tovább azt a rendellenes helyzetet, amelyben ezer és ezer kilométerek választanak el családokat a viszontlátás reménye nélkül? Az emberiesség parancsolóan írta elő e helyzet megszüntetését, tekintet nélkül a távozás körülményeire. Nagylelkűség ez? Nagyvonalúság? Igen, de ezen túlmenően elsősorban bizalom és előretekintés. E rendelet is megerősíti az eddig követett elveket: azok, akik a felszabadulás óta az országot elhagyták, nem feltétlenül azért tették ezt, mert ellenségei a népi demokratikus Magyarországnak. Elhatározásuknak sokféle más oka is lehetett. Mindig különbséget tettünk és teszünk azok között, akik anyagi okokból, elvesztett kiváltságaik miatt érzett gyűlöletükből, vagy bármiért ellenségei népünknek és azok között, akik megtévedtek és családi okokból, kalandvágyból vagy más körülmények hatása alatt távoztak el és akár haza akarnak térni valamikor, akár gyökerét vertek új hazájukban, rokonszenwel figyelik erőfeszítéseinket. Az amnesztia rendelettel minden jogi akadály elhárult a hazatérni szándékozók elől, akik sok esetben azért nem valósították meg ezt a vágyva vágyott lépést, mert gátolta őket a görcsös félelem. Azok pedig, akik megalapozták és felépítették odakint új életüket, nyugodtan meglátogathatják családjukat. A tizenkilencedik évébe lépő magyar népi demokrácia előre, a jövőbe tekint és nem kéri számon immár senkitől a múlt tévelygéseit. PETHÖ TIBOR Tavasz a földeken az egyik Hatvan környéki termelőszövetkezetbenVetik az árpát mm. a kecske“étl üvegházában kalászba szökött már a búza. Jobboldali képek; a bajai állami ‘"ületést a rna,f»,b,ól trágyázzák a földeket a Növényvédő Állomás gépei. A mezőgazdaságot szolgáló repülőgépek újra és újra startolnak a fontos rakománnyal A törökbálinti őszibarackosokban munkába álltak a permetező gének
