Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-01 / 7. szám
A KERTÉSZLÁNY. Érettségi után lépett be a sasadi Március 15. Termelőszövetkezetbe. Itt lett szakmunkás. És most Csajkovics Erzsiké készül, tanul, mert beiratkozik a Kertészeti Főiskolára. Kertész-mérnök lesz belőle. Tízesztendős volt, amikor elvesztette az édesapját. A két árvát, őt meg az öccsét, az édesanyja nevelte, aki varrónő. Hogy miért lett éppen kertész? Gyermekkora óta szereti a virágokat.., ►►Melyik a kedvenc virága...?« »...Mint lánynak a rózsa, mint kertésznek a ciklámen...« FELSZABADUL 1945. Ez volt az első tavasz. És azóta már tizennyolc múlt el. Akik akkor születtek, azóta legényekké serdültek, lányokká növekedtek, őket már a mi rendszerünk, a mi társadalmunk nevelte. Olyanok, amilyeneknek a költő —József Attila — rajzolta őket. ök lesznek az erő és szelídség, Szétszaggatják a tudás vasálarcát, Hogy az arcán meglássák a lelkét. Megcsókolják a kenyeret, a tejet A TECHNIKUM NÖVENDÉKE. Farkas Csaba júliusban kapja meg a végbizonyítványt a Bánki Donát Gépipari Technikumban. Ugyanabban az épületben tanul, amelyikben az édesapja is végzett, aki előbb esztendőkig tengerész volt, most pedig tervező. Az édesanyja: óvónő. Nagyon szeretné, ha teljesülne a fia leghőbb kívánsága, az tudniillik, hogy felvegyék a Műszaki Egyetemre... És ha nem, »akkor —• válaszolja a fiú — elszerződök egy Duna—tengerjáró hajóra, tengerész leszek, mint az édesapám és egy két esztendő múltán bizonyosan bejutok az A VARRÓNŐ. Aki napi nyolc órát ül a »szalag« mellett a Május 1. Ruhagyárban, az szeret jámi-kelnl, utazni. Gyarmati Margitkának az utazás a szenvedélye. Járt már társasutazással Csehszlovákiában, az idén pedig Lengyelországba látogat el. Az általános iskola nyolc osztályát és iparltanuló-iskolát végzett, majd sikerrel fejezett be egy két esztendős szakmunkás-képzőt. De most is tanul. Német nyelvleckéket vesz és beiratkozott a gimnáziumba, levelező hallgatónak. »Kár — mondja nevetve —, hogy nem 48 óra van egy napban, mert bizony kevés a szabad időm...« egyetemre...« * A HEGESZTŐ. Az édesapja kályhásmester volt. Bizonyosan sohasem gondolt arra, hogy az ő Feri fia egyike lesz azoknak, akik megépítik az új Erzsébet-hidat. A kályhásmester 1957-ben meghalt. Szabóné pedig három gyerekkel özvegyen maradt. Feri volt közöttük a legidősebb. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, majd egy hatalmas, gyönyörű gyárba, a Ganz-MÁVAG-ba került. Egy esztendeje mint hegesztő dolgozik. Meg is nősült. Felesége a Gyapjúfonó munkásnője. A Kelenvölgyben laknak, Pest mellett , egy szerény, kedves lakásban. A LEENDŐ RÁDIÓMÜSZERÉSZ. Kantó Annuska édesapja a szobi kőbánya munkása. Legidősebb bátyja kőfaragó. Annuskának négy testvére van, a legkisebbik most hatesztendős. Iskolás lány korában arról ábrándozott, hogy ápolónő lesz... Néhány esztendeig otthon segített az édesanyjának, dajkálta a kisöccsét. Február 27-e volt az a nevezetes nap, amikor — barátnői biztatására — munkásnőnek jelentkezett az Egyesült Izzóban. Naponta két órát vonatozik. Ha második műszakban dolgozik, hajnali fél kettőre ér haza, de dolgozik szorgalmasan. Rádiócsöveket szerel és esztendők múltán műszerész lesz. AZ ÉPlTŐTPARI MUNKÁS. Aki járja a fővárost így tavasz időben, látja a Lágymányoson, a Kerepesi úton, a Váci úton, az üllői úton, Óbudán — mindenütt, hogyan rak falat a toronydaru, hogyan épül. szépül, nagyobbodik az ország szíve: Budapest. Biró Lajos — egy tízgyerekes mátészalkai lakatosnak a fia — két esztendeje dolgozik az építőiparban. Ezen a tavaszon a Váci úton az Árpád-hid pesti hídfőjénél épít új lakótelepet kőműves társaival. Még csak segédmunkás, de már beiratkozott a tanfolyamra, hogy megszerezze a szakmunkás képesítést.