Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-01 / 7. szám

A KERTÉSZLÁNY. Érettségi után lépett be a sasadi Már­cius 15. Termelőszövetkezetbe. Itt lett szakmunkás. És most Csajkovics Erzsiké készül, tanul, mert beiratkozik a Kerté­szeti Főiskolára. Kertész-mérnök lesz belőle. Tízesztendős volt, amikor elvesztette az édesapját. A két árvát, őt meg az öccsét, az édesanyja nevelte, aki varrónő. Hogy miért lett éppen kertész? Gyermekkora óta szereti a virágokat.., ►►Melyik a kedvenc virága...?« »...Mint lánynak a rózsa, mint kertésznek a ciklámen...« FELSZABADUL 1945. Ez volt az első tavasz. És azóta már tizennyolc múlt el. Akik akkor születtek, azóta legényekké serdültek, lányokká növekedtek, őket már a mi rendszerünk, a mi tár­sadalmunk nevelte. Olyanok, amilyeneknek a költő —József Attila — rajzolta őket. ök lesznek az erő és szelídség, Szétszaggatják a tudás vasálarcát, Hogy az arcán meglássák a lelkét. Megcsókolják a kenyeret, a tejet A TECHNIKUM NÖVENDÉKE. Farkas Csaba júliusban kapja meg a végbizonyítványt a Bánki Donát Gépipari Technikum­ban. Ugyanabban az épületben tanul, amelyikben az édesapja is végzett, aki előbb esztendőkig tengerész volt, most pedig ter­vező. Az édesanyja: óvónő. Nagyon szeretné, ha teljesülne a fia leghőbb kívánsága, az tudniillik, hogy felvegyék a Műszaki Egyetemre... És ha nem, »akkor —• válaszolja a fiú — elszer­ződök egy Duna—tengerjáró hajóra, tengerész leszek, mint az édesapám és egy két esztendő múltán bizonyosan bejutok az A VARRÓNŐ. Aki napi nyolc órát ül a »szalag« mellett a Má­jus 1. Ruhagyárban, az szeret jámi-kelnl, utazni. Gyarmati Margitkának az utazás a szenvedélye. Járt már társasutazással Csehszlovákiában, az idén pedig Lengyelországba látogat el. Az általános iskola nyolc osztályát és iparltanuló-iskolát végzett, majd sikerrel fejezett be egy két esztendős szakmunkás-képzőt. De most is tanul. Német nyelvleckéket vesz és beiratkozott a gimnáziumba, levelező hallgatónak. »Kár — mondja nevetve —, hogy nem 48 óra van egy napban, mert bizony kevés a szabad időm...« egyetemre...« * A HEGESZTŐ. Az édesapja kályhásmester volt. Bizonyosan sohasem gondolt arra, hogy az ő Feri fia egyike lesz azok­nak, akik megépítik az új Erzsébet-hidat. A kályhásmester 1957-ben meghalt. Szabóné pedig három gyerekkel özvegyen maradt. Feri volt közöttük a legidősebb. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, majd egy hatalmas, gyönyörű gyárba, a Ganz-MÁVAG-ba került. Egy esztendeje mint he­gesztő dolgozik. Meg is nősült. Felesége a Gyapjúfonó mun­­kásnője. A Kelenvölgyben laknak, Pest mellett , egy szerény, kedves lakásban. A LEENDŐ RÁDIÓMÜSZERÉSZ. Kantó Annuska édesapja a szobi kőbánya munkása. Legidősebb bátyja kőfaragó. Annuská­­nak négy testvére van, a legkisebbik most hatesztendős. Iskolás lány korában arról ábrándozott, hogy ápolónő lesz... Néhány esztendeig otthon segített az édesanyjának, dajkálta a kisöccsét. Február 27-e volt az a nevezetes nap, amikor — barátnői biz­tatására — munkásnőnek jelentkezett az Egyesült Izzóban. Na­ponta két órát vonatozik. Ha második műszakban dolgozik, haj­nali fél kettőre ér haza, de dolgozik szorgalmasan. Rádiócsöve­ket szerel és esztendők múltán műszerész lesz. AZ ÉPlTŐTPARI MUNKÁS. Aki járja a fővárost így tavasz időben, látja a Lágymányoson, a Kerepesi úton, a Váci úton, az üllői úton, Óbudán — mindenütt, hogyan rak falat a torony­daru, hogyan épül. szépül, nagyobbodik az ország szíve: Buda­pest. Biró Lajos — egy tízgyerekes mátészalkai lakatosnak a fia — két esztendeje dolgozik az építőiparban. Ezen a tavaszon a Váci úton az Árpád-hid pesti hídfőjénél épít új lakótelepet kő­műves társaival. Még csak segédmunkás, de már beiratkozott a tanfolyamra, hogy megszerezze a szakmunkás képesítést.

Next

/
Thumbnails
Contents