Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-01 / 7. szám

AS GYERMEKEI S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, Ugyanavval kifacsarják az érckövekből A vasat és minden fémeket. Városokat raknak a hegyekből... ... Tizenkettőt mutatunk ibe közülük a sok-sok ezer­ből. Még vázlatnak sem teljes a kép, de amint egy csokor virágban benne él a kert lelke, úgy ez a tizenkét életrajz is üzenet, híradás arról, hogyan él az új nemzedék, hogyan boldogulnak a felszabadulás gyermekei. AZ ORVOSTANHALLGATÓ. Hacki Tamás, a Kölcsey Gimná­ziumban érettségizett, kitűnő eredménnyel. Érdekelte minden, de legjobban a kémiát, a biológiát és a fizikát szerette. Soha nem Ismerte az édesapját, hiszen az abban az esztendőben halt meg, amelyikben a fia megszületett. Édesanyja és nevelőapja szerető környezetében nőtt fel. Már általános iskolás korában az volt a szive vágya, hogy orvos lehessen. Érettségi után fel­vették az egyetemre. Csendes, szerény, halk szavú fiú. A Mú­zeumkertbe jáfr tanulni tavasztól őszig. Az első félévben min­den vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le. AZ ÖTVÖS. Az édesapja gimnáziumi tanár, geometriát tanít. A lánya pedig — Jaskiewic Kati — a sporttal jegyezte el magát. Sportolt az általános iskolában, sportolt a gimnáziumban. Ma is kosárlabdázik és a labdánál már csak az evezést szereti job­ban. De hogy az apai örökséget nem lehet megtagadni, azt a mestersége bizonyítja. Kati ugyanis ötvös. Az Állami Pénz­verde ezüstmíves műhelyében dolgozik a csillogó fémmel és az ezüstszálak, az apró csillagok, könnyű kicsi vésők éppen úgy engedelmeskednek akaratának, mint édesapja kezének a rajz­irón... ís^ . .---""'-L——J 111 1» --.Vf'flg** * !■ ÍJ1»1* ^ A GIMNAZISTA. Tizenöt esztendős korában stewardes akart lenni A latin és az orosz volt a két kedvenc tantárgya, de ma­gánúton angolt és franciát is tanult. 1945. április 4-én született, tehát igazi »ünnepi kislány«. Hiszen nagyon jó dolog ám az, ha valakinek ez a nap a születése napja. Nekoranecz Julika a neve. A Madách Gimnázium nyolcadik osztályos tanulója. Ma már nem akar légi kisasszony lenni, szorgalmasan járja a ter­vezőintézetek kiállításait és a Képzőművészeti Főiskolára ké­szül. Édesapja a Vibrátor Gyár lakatosa. Érettségi után diák­otthonban akar ifjúsági nevelő lenni, hogy pénzt is keressen és tanulhasson is. A MARÓS. Balog Gábor Tarnazsadányban született, Heves me­gyében, Gyöngyösön végezte az általános iskolát, meg az ipari­­tanuló-lskolát. Édesapja az egyik hevesi állami gazdaság trak­torosa. Tulajdonképpen ő maga is traktoros szeretett volna lenni. A gépeket szerette és a könyveket. Vernét olvas meg Jókait. Figyelte a bátyját, aki Budapestre jár a Műegyetemre, ahol ebben az esztendőben szerez oklevelet. Hallgatta a nővére szavát, aki gyors- és gépírónő. Aztán úgy döntött, hogy még­sem ül traktorra, gyári munkás lesz. Így lett belőle marós a Budapesti Szerszámgépgyárban. A SZAKÁCS. Nem kövér, mint a szakácsok általában, ma­gas és nyúlánk, mint a fiatalok többsége. Az ételek íze, za­­mata, készítése érdekelte mindig. Egyik nagybátyja pincér. Most Londonban dolgozik, ö mesélt mindig ételekről, kony­háról, éttermekről. Grandpierre Zoltán nyolc általános isko­lát járt, lparitanuló-iskolát végzett. A Nemzeti Színházzal szemben levő Nemzeti Étteremben dolgozik... »Mi a ked­venc étele?« »Nincs! — válaszolja nevetve —, mindent megessek.« * A GYÓGYSZERGYÁRI MUNKÁSNÖ. A Chinoin-gyár gyógyszerkészítményeit ismerik az egész világon. Aki a Chi­­noinba szerződik, az eljegyezte magát a gyógyszergyártás tudományával Bódi Margitka pedig éppen abban a részlegben kapott munkát, ahol a hires B12 készül. Édesapja főkönyvelő egy állami gazdaságban. Édesanyja szakácsnő. Margitkának azonban se a számok birodalmához, se a konyhához nem volt kedve. Érettségi után a Chlnoin gyárba ment. Most a szakmunkásképzőt végzi, utána pedig beiratkozik a vegy­ipari technikumba. Irta: Joós F. Imre Fényképezte: Novotta Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents