Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-01 / 7. szám
Váczi HOLLANDIAI KISLÁNY EQY KARCAQI DISZNÓTORON Németh Péterné két kisgyermekével 1962. április 23-án, húsvélt hétfőjén Németh Péterné a kelenföldi pályaudvar egyik telefonfülkéjéből izgatottan tárcsázott. Jobb kezében a telefonkagylót tartotta, baljával másfél éves kisfiát, Péterkát szorította magához. Kislánya, az ötesztendős Hedvig ott álldogált mellette és tágrameredt szemmel figyeljte a pályaudvar előtti tér forgalmát. — Anyukám, megérkeztünk! — kiáltotta Némethné a telefonba és hangja elcsuklott. Kétnapos út vollt mögöttük. Nagyszombat napján szálltak vonatra Brüsszelben, hogy Nümbergen és IBrágán keresztül hazatérjenek. Csak hárman jöttek. Németh Péter, a férj, a két gyermek édesapja Belgiumban maradt. Hat esztendővel ezelőtt, 1956. novemberében vette kezébe a fiatal házaspár a vándorbotot és meg sem állt a belgiumi kisvárosig, Mechelen-ig. litt telepedtek le, itt született a két gyermek, itt kezdett komoly vállalkozásba az Esztergomi Szerszámgépgyár egykori mérnöke. Németh Péter különböző cégek támogatásával autógarázst nyitott, ahol kocsikat is lehetett vásárolni 'és a szükséges javításokat is elvégezték. A »Garázs Budapest« jó üzletnek bizonyult, de minél nagyobb sikereket aratott Németh Péter az üzlete életben, annál kevesebbet törődött a családjával. Hosszas töprengés, hónapokig tartó vívódás után, — miközben számtalanszor megpróbálta megmenteni házasságukat —, á fiatalasszony elszánta magát a szakításra és gyermekeivel együtt hazatért ... * A riport itt megszakad, pedig a történet csak most kezdődik. De amit az újságíró látogatásakor a beszélgetés során megtudott, az arra készteti, hogy egyenesen a Belgiumban élő Németh Péterhez intézze a szót. Kedves honfitársam! Bizony, nem könnyű most felesége élete. E sorok olvasásakor talán arra gondolt, hogyha nem hagyta volna el önt, nem lennének gondjai. De felesége többre tartotta becsületét, mint a látszatjólétet, inkább vállalta két gyermekével az élet újrakezdésének minden nehézségét, mint a megcsalt, becsapott ember szerepét. S ha önt nem is érdekli gyermekeinek és feleségének sorsa, nem volt íközömbös irántuk a hazatérteket befogadó nagy család. Húsvét volt, amikor megérkeztek. Felesége még aznap elment a rendőrségre, hogy jelentkezzék. — Menjen haza, asszonyom — mondta az ügyeletes tiszt. — Pihenje ki magát, hol-Péterke és Hedvig (Vámos László felvételei) nap jöjjön el újra. Hozzon egy fényképet, bejelentő topot, hogy kitömhessük a személyazonossági igazolványát. Ma ünnep van, ilyenkor nincs hivatal. Felesége másnap megkapta az igazolványt, ma is ott lakik, tégi otthonukban, a Visegrádi utca 17-ben, az első emeleten. Kissé izgult, amikor ellátogatott egykori munkahelyére, az Iparterv tervezővállalathoz, ahol technikusként dolgozott, ön tudja, hogy felesége jó munkaerő volt, értette a szakmáját, meg is becsülték a vállalatnál. Örömmel fogadták, körülvették a volt munkatársak, elmeséltettek vele mindent; hogyan éltek, mikor jöttek haza, mit szól Budapesthez, mihez akar kezdeni, — Visszavesszük — 'mondta a főmérnök. — Hanem nekünk most épületgépészre van szükségünk, maga pedig statikus. Néhány hónapig várnia kell. Ez bizony kellemetlen meglepetés volt. Felesége nem 'várhatott, hiszen már akkor is sejtette: nem számíthat az ön támogatására. Hazafelé benézett egy másik vállalathoz, a Budapesti Városi Tervező Intézethez. Bement az igazgatóhoz. ' — Disszidáltam, most jöttem haza — mutatkozott be. — Építészeti technikumot végeztem, statikus vagyok. Szeretném megkérdezni, nincs-e valamilyen munka a számomra? Az igazgató a személyzeti vezetőt hivatta. — Szükségünk van statikusra. Felesége két nap múlva már az intézetben dolgozott. Az állás tehát megvolt, hanem azért gond még maradt elég. Mi legyen a gyerekekkel, míg ő dolgozik? (A vállalat ezen is segített. Péterke a fővárosi tanács böltsődéjében, Hedvig pedig a tanács óvodájában gondos óvónénik felügyelete mellett tölti napjait. És mivel a tervezőintézet is, az óvoda és a bölcsőde is a Városháza épületrengetegében van, együtt indulnak reggelenként a 49-es villamossal. Közölhetem, hogy kislánya még nyaralni is volt az óvodával. Jó színben van a kislány, pufók arca majd kicsattan, szépen beszél magyarul, virgonc, mint egy kisördög. Péterke is jól van, januárban ugyan 'beteg' volt, de már egészséges. Érzékeny légcsövének jobb a magyar levegő, mint a kinti párás, ködös időjárás. Szóval, lassan egyenesbe lendül a kis család élete — ön nélkül is. ön most válni akar, ezért telefonált és írt, de mikor felesége a gyermekek tartásdíját kérte, elutasította. Megtehette ezt, mivel Magyarország és Belgium között nincsen olyan jogi egyezmény, amely ennek az összegnek rendszeres fizetésére kötelezhetné. De milyen apa is az, akit szülői kötelességére bírói úton kell kényszeríteni? Ne tévessze meg ez a lévél. Csak beszámolni akart felesége és gyermekei helyzetéről, s nem kérni. Legfeljebb felébreszteni a lelkiismeretét, 'amelyet — a távolság és a jogi kapcsolatok hiánya folytán — eddig semmi sem háborgatott. Mindössze erre kívántam emlékeztetni. Lengyel László Baloldali kép: Vidám asztaltársaság a londoni (Kanada) valentine bálon Jobboldali kép: Magyar lányok, mézeskalács szívvel: Vida Mária, Telekes Klára, a bál királynője és Orbán Éva Mikor hollandiai lakásukról — Enschede, Grote- Beestraat 96 — elindultak, féltek. Félt a férfi, aki Hollandiában maradt (féltette családját) és félt a felesége, aki útnak indult. Csak hollandi főkötős, négyéves kislányuk nem félt, mert ő — szerencsére — még nem ismerkedett meg a félelemmel. Az asszony kislányával Amszterdamba utazott, onnan pedig nemzetközi vonatokon Magyarországra. A határt Hegyeshalomnál kon.uli útlevéllel lépték át. A vám- és útlevélvizsgálat a legudvariasabb formák közt történt. A szülőhazával való viszontlátást azonban nem drámai meghatottság kísérte, hanem — ha igazat akarunk lepedett le, ahol a férfi egy textilgyár művezetője, a felesége pedig a gyár termékeinek az anyagvizsgálója lett. A tulipánok, védőgátak, fehér1 főkötők és szívélyes emberek hazája barátsággal vette őket körül. Hollandiában gyermekük született. De a ikarcagi nagyszülők — az asszony édesanyja és az édesapja, aki nyugdíjas szövetkezeti szabó — sokat bánkódtak azon, hogy nem láthatják hollandiai unokájukat. Elsősorban azért jöttek haza. Váczi Lászlóné az első olyan Hollandiában élő magyar disszidens, aki kiváltotta konzuli útlevelét és látogatóba hazajött. Ügy számították ki, hogy Erzsébetnapra érkezzenek. Erzsébet a nagymama. A november 19-iki Erzsébet-napon aztán összejött Karcagon az egész Csaba család. (Az%asszony Csaba-lány.) A nyugdíjas karcagi szabómesternek tizenöt élő gyereke, tizenkét élő unokája van. Az egyik asszonylánya orvosnő Debrecenben. Egy nős fia orvos ugyanott. Az Erzsébet-napi ünnepi asztalt a Csaba-nagyszülőkkel, a Csaba-gyerekekkel, unokákkal, vökkel és menyekkel együtt közel negyven ember vette körül. Mi — gondjaink mellett is — a legjobban táplálkozó európai népek közé tartozunk. Nem állítom, hogy ez a túlbetelni az aszalt szilvák, körték, barackbefőttek édes ízeivel. A hollandiai magyar aszszony meg a kislánya a karcagi napok után bejárták az országot. Felkeresték a testvéreket, rokonokat, jártak Debrecenben, ahol az aszszony megcsináltatta a fogait (ez Hollandiában igen drága mulatság), jártak Pesten, megnézték az új lakónegyedeket. Váczi Lászlóné csak azt ismételgette, hogy ezt senki sem fogja neki elhinni otthon: sem a hatóságok udvariasságát, sem a nagy árubőséget, sem az olcsóságot (természetesen ő a hollandiai árakkal vetett össze mindent), sem a nagyarányú építkezéseket, sem az új ruhába öltöztetett Pestet —i azt, hogy ez a kis ország az októberi pusztulásból mennyire felemelkedett. Négy hétig voltak — s szabad legyen azt írnom: — itthon. Rengeteg kofferrel érkeztek, mindenkinek hoztak ajándékot. Tömött kofferekkel utaztak vissza. Egyetlen olyan rokon sem akadt, aki nem vett volna ajándékot a kisunakának, - a Hollandiában maradt férjnek, vagy az asszony hollandiai testvérének. A hazatért asszony leveléből idézek: »Délután Vz3-kor érkeztünk meg Amszterdamba, A hollandiai kisunoka mondani — folytonos, szünet nélküli gyermeki kíváncsiskodás: — Anyuka? Itt miért nem beszélnek hollandul? — Anyuka? Itt mindenki magyar? — Anyuka? Itt csak magyarul tudnak az emberek? — Anyuka? Itt hollandul senki sem tud? A kislány, aki már Hollandiában született, négyéves, magyar az anyanyelve, otthon, Hollandiában magyarul beszél a szüleivel, az en schedei óvodában pedig holland gyermekverseket tanul és kis társaival hollandul társalog. A szülei, Váczi László TEFU-gépkocsivezető és a felesége, az asszony húgával együtt 1956 novemberében disszidáltak Magyarországról. Igaz ugyan, hogy — amint ezt Jász Antalné. az asszony egyik testvére Markó utca 7 szám alatti budapesti lakásán meséli — eredetileg nem Hollandiába indultak, hanem Karcagra készültek, az asszony szüleihez. 1956 ősze azonban a hangulati elemek, a hirtelen és át nem gondolt elhatározások ideje volt. Útközben megváltoztatták a tervüket és nekivágtak a határnak. A házaspár és az asszony húga Hollandiába került. A leánytestvér laboráns lett egy amszterdami kutatóintézetben. a házaspár pedig a határszéli Enschede-ben te-László és családja táplálkozás a legegészségesebb életforma lenne, annyi azonban bizonyos, hogy a disznótort nálunk rendezni nagyszerű dolog. A hollandiai unoka életében először látott disznóölést (Erzsébetnapra két hízót is vágtak), életében először evett orjalevest, hurka-kolbászt, hájas tésztát. Az ünnepi asztalnál, ahol aZ étkezés szertartása órákon át tartott, a többi közt 25 szál kolbász, 60 darab töltött káposzta fogyott, s hogy éhesen ne keljen fel seriki, az orjalevesen kívül volt még tíz tyúk húsából főtt húsleves, ezenkívül tepertős pogácsa és különféle rétesek megszámlálhatatlan regimentje. A hollandiai unoka másik meglepetése a befőttek fejedelmi gazdasága volt. Hollandiában kevés a gyümölcs, a kislány alig tudott volt nagy sírás-rívás a magyarok között, mikor megláttak. A sok tömött csomagra tekintve azt kérdezte Tibi bácsi, egy amszterdami magyar, talán kövekkel vannak megrakva azok? Nem akarták hinni, hogy mennyi ajándékot hoztunk. Aztán haza Enschedebe, a lakás ragyogóan kitakarítva, jöttek a magyarok, éjfélig beszélgettünk, mindent el kellett mondani, nem hitték, hogy minden bántódás nélkül jártuk meg Magyarországot. Mondtam, hogy a legnagyobb kedvesség és udvariasság vett körül. Azt hiszem, mi utánunk sok-sok magyar fog hazalátogatni...-» Nem mindenkit fog ilyen mesebeli karcagi disznótor fogadni, de mindenkit várni fog az emberi melegség, s a rokoni szeretet. RUFFY PÉTER Uítciuk a tciUfötdi Uöcé&ot A Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület 1963. február 9-én megtartotta évi rendes közgyűlését. 'Csöngei Károly elnök beszámolt az egyesület tevékenységéről. Ezek szerint 1962-ben a többi között 16 kulturális és szórakoztató rendezvényt, 3 magyar nyelvű előadást, 4 társasutazást és 13 filmbemutatót rendeztek. * Dr. Kovács Endre akadémikus két alkalommal tartott előadást Magyarországról a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület rendezésében. A magyar történelemnek a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő szakaszát ismertette. A hallgatóság az előadásokat hálásan fogadta és a magyar kolónia tagjai örömmel várják a ciklus befejező előadását, amelyet dr. Kovács Endre ez év szeptemberében fog megtartani. * A Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület február 23-án Frauenkirchenben vidám összejövetelt rendezett. A február 24-én, Albrechtsfeldben megtartott koncertnek szintén szép sikere volt. Kanadában, a londoni nőszövetség februárban Valentine bált rendezett a Westend Plaza, Panorama Bankett Hall szépen feldíszített helyiségében. A több száz főnyi vendégseregnek Jakab Emil népizenekara húzta a talpalávalót. Vida Mária művésznő a Csínom Palkóból énekelt. Az est hangulatát emelte a több mipt száz mézeskalács szív, amelyeket a híres tlllsonburgi Gyurkó István cukrászmester az ünnepi estre készített. A táncokat Bácsi Ibolya tanította be és a ruhákat is ő tervezte. 92 éves korában, Hollandiában elhúnyt Mendlik Oszkár, neves magyar származású festőművész. A 60 éve Hollandiában élő mester alkotásai nemcsak a magyar és holland múzeumokban, hanem Európaszerte ismertek. A tenger szenvedélyes festőjének, a holland állam egy — az ő nevét viselő — alapítvánnyal állított emléket. Mauthner Lajosné. született Uhr Lizit, aki Santiagoban váratlanul elhunyt, mély részvét mellett kísérték utolsó útjára. Édesanyján, férjén és három gyermekén kivül a magyar kolónia tagjai őszinte szívvel gyászolják. * Március 2-án a Berlini Magyar Kolónia összejövetelt tartott Fricsay Ferenc, valamint a február 20-án elhúnyt alelnökük, Magyar! József emlékezetére. Az alkotóereje teljében eltávozott Fricsay Ferencről Pilinszky Géza, a Kolónia kulturális felelőse, Magyari Józsefről a Kolónia elnöke, Szalal Ferenc emlékezett meg.
