Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-01 / 7. szám
XVI. évfolyam, 7. szám ' 1963. április 1. Ara: 2 forint A FELSZABADULÁS ÉS FEJLŐDÉS ÜNNEPE írta: Dobi István az Elnöki Tanács elnöke Néhány héttel ezelőtt megint azon a győr— sopronvidéki tájon jártam, ahol 1945. április 4-iikén a felszabadulás utáni napokat és heteket eltöltöttem, s jólesett látni, hogy egy év leforgása alatt is mennyit építkeztek ezen a vidéken, és mennyit fejlődött az élet. Pedig 1945-ben ennél a tönkrebombázott, kifosztott nyugati határszélnél siralmasabb hely kevés volt az országban. Én akkor az osztrák határon túl találkoztam az első szovjet alakulattal, hozzácsapódtam a fáradt, elgyötört, hazatörekvő katonáknak ahhoz a siralmas áradatához, amelyet senki sem szervezett, senki sem vezényelt, és Sopronkőhida lett az első állomásunk. Ütközően és ott is volt idő és alkalom nézegetni, beszélni emberekkel, már akkor meg lehetett állapítani, hogy a rommá lett országban nem is lesz olyan egyszerű dolog az erők összefogása, az új élet megindítása, az élet kialakítandó formáiról pedig sokféle embernek sokféle elképzelése volt. Azóta tizennyolc esztendő múlt el. A felszabadulás ünnepén évről évre számot szoktunk vetni vele, mit végeztünk, mire jutottunk. Voltak éveink, amikor hibák és tévedések nyomán támadt csalódások és keserűségek elrontották a számadás örömét, de a mérleg egészében jól alakult, az utóbbi években pedig életünk minden területén kedvező -fejlődést mutat. Jólesik ezt most megállapítani és örömünkben idegenbe szakadt testvéreinket is részesíteni. Régi kötelékek felújulnak, új kapcsolatok szálai szövődnek a külföldön élő magyarok és hazánk, a szülőföld között, tudunk egymásról, törődünk egymás sorsával, könnyebb az érintkezés, az utazás, a személyes találkozás — ez is egyik jele fejlődésünknek. Milliónál több magyar él külföldön, több-4 ségében a miénktől eltérő életformák között, bizonytalan vagy hibás fogalmakkal a magyarországi helyzetről és az életről. Ha csak társadalmi szervezeteik, egyesületeik, csoportosulásaik sokaságát nézem, már ebből is kitűnik, mekkora különbségek vannak közöttük politikai és társadalmi szemléletben, gazdasági állapotban, kulturális színvonalban. Osztályt vág közöttük a származás, a régi rang, az új hazában megszerzett pozíció, a felemelkedő és a bukás éppúgy, mint az önzés vagy önzetlenség, a hűség a magyarsághoz és annak az ellenkezője. Ebből a sokrétű, létharcban és más ellentétekben sokfelé tagozódó »magyar táborból most már évente ezrek és tízezrek érkeznek haza látogatóba, vagy olyan módon kerülnek közvetlen érintkezésbe életünkkel és gondolkodásunk új formáival, hegy rokonokat, magyarországi vendégeket fogadnak, velük itthoni dolgainkról elbeszélgethetnék. A közelmúltban megtartott választások alkalmat adtak rá, hogy anyagi, szellemi és politikai fejlődésünk különböző tényeit és jelenségeit összegezzük, azokból következtetéseket vonjunk le. Igen hasznos közéleti viták tanúi és részesei voltunk. Az emberek szabadon bíráltak és vetettek fel hasznos ötleteket, s a választási mozgalom az idegen megfigyelők számára is tanulságos módon »mutatta meg o nép egységének fejlődését, a szocializmus kérdésében való egyetértését. Az elmúlt évben sok kárt és nehézséget okozott a rossz időjárás, mezőgazdaságunk fejlődése mégsem szenvedett törést, s örömmel láttam, hogy ez iránt a hazalátogató külföldi magyarok nagy érdeklődést tanúsítottak. Alig van »kérdés, amelynek alakulását ellenségeink részéről több rosszindulat kísérte volna, mint a szövetkezetek szervezését, a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Az eredmények évről évre hatásosabban és szemléltetőbben bizonyítják, hogy az átszervezés helyes volt, a parasztság és a falu érdekében történt. A szövetkezet a maga nagyüzemi formáival, szaporodó gépeivel, tökéletesedő szervezettségével a parasztoknak könnyebb munkafeltételeket, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet biztosit és az egész magyar falusi életformát korszerű színvonalra emeli, megszabadítja a múlt kulturálatlanságától, egészségtelen, elmaradott állapotaitól. Falvainkban egész házsorok épülnek, fürdőszobás, villaszerű családi otthonok, televízióval, háztartási gépekkel, modern bútorokkal, megváltozott az öltözködés, növekednek a kulturális igények, nincs nyomor és nincs munkanélküliség, s ez a fejlődés mindenütt a szövetkezetek megszilárdulásának, gazdasági eredményeik növekedésének arányában jelentkezik. Fejlődésünk másik igen fontos jelensége az ország régi és új értelmiségének bizalomteljes együttműködése az ipari munkássággal és a parasztsággal, a termelőmunkában, a szocializmus építésében. Szeretném, ha idegenbe szakadt magyar testvéreink elfogulatlanul próbálnák értékelni: mit jelent Magyarország életében az a tény, hogy az iskolák különböző fokain kétmillió ember tanul és nem is na(Vámos László felv.) gyón távoli a lehetőség, hogy minden gyerek számára biztosítjuk a középiskolai érettségi lehetőségét. Az ipar korszerűsítése, az a törekvésünk, hogy termékeink a nemzetközi piacokon is versenyképesek legyenek, másfelől a mezőgazdaság fejlődéséből származó szükségletek arra ösztönöznek mindenkit, hogy tanuljon, művelődjék, ura legyen az új technikának és mindazoknak az ismereteknek, amelyekre fejlett társadalmi körülmények között szükségünk van. Az idei Kossuthdíjasok névsora meggyőzően »mutatta, hogy a szocializmus építésének szolgálatában menynyire összefonódik a régi szakemberek és az új, a fiatalabb értelmiség munkája, tekintet nélkül azok párttagságára, vagy pártonkívüli helyzetére. Ez éppen olyan kedvező jelensége fejlődő életünknek, mint az a döntés, hogy képessége alapján bárki bármilyen fontos pozíciót betöithet, s az egyetemi felvételeknél senkit sem érhet hátrány származása, szülei régi osztályhelyzete miatt. Április 4-én, felszabadulásunk 18. évfordulóját ünnepeljük, de ünnepi érzéssel emlékezünk meg fejlődésünk újabb és újabb eredményeiről. Idegenbe szakadt testvéreink vegyenek részt ünnepünkben, sikereink erősítsék mindannyiukban magyarságuk tudatát, és szülőhazájuk iránt érzett hűségük érzéseit... a Kossuth-dlj I. fokozatával tüntette ki: A Kossuth-diJ II. fokozatával tüntette ki: A kormány a tudományok, találmányok, újítások, a termelőmunka módszerének alapvető tökéletesítése terén elért eredményeiért Dr. Molnár Erik, Kossuth-dijas akadémikust, egyetemi tanárt. Korbuly Jánost, a Ganz—MAVAG gyártásvezető főmérnökét Rhorer Emilt, a Vörös Csillag Traktorgyár főkonstruktőrét Or. Jeney Endrét, az orvostudományok doktorát. Or. Balogh Jánost, a biológiai tudományok doktorát Dr. Szendy Károlyt, a műszaki tudományok doktorát Pu&ztay Ferencet, a Magyar Optikai Müvek vezető tervezőjét A Kossuth-dlj III. fokozatával tüntette ki; íTí (7 Dr. Szendrői Jenöt, az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat főmérnökét Dr. Wix Györgyöt, az orvostudományok kandidátusát Dr. Császár Ákost, a matematikai tudományok doktorát, tanszékvezető egyetemi tanárt Dr. Radó Sándort, a földrajzi tudományok doktorát, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal osztályvezetőjét Dr. Gagyi Pálffy Andrást, a műszaki tudományok kandidátusát. Garal 5. Józsefet, a Pécsi Szénbányászati Tröszt Szabolcs bányaüzeme vájárát Bubik Ernő repülőmérnököt. Dr. Mika Józsefet, a kémiai tudományok doktorát, nyugalmazott egyetemi tanárt Kiss Istvánt, a kémiai tudományok kandidátusát, a Központi Fizikai Kutató Intézet főosztályvezetőjét Dr. Mészáros Istvánt, az állatorvostudományok kandidátusát. Szabó Jánost, a Sátorhely-bólyl Állami Gazdaság főagronómusát Vaszll Lászlót, a szentlőrlnckátai Oj Világ termelőszövetkezet elnökét Lázár Barnabást, a törökszentmiklósi Hunyadi úti általános Iskola igazgatóját Szentgyörgyvári Lajost, a Szentlőrinci (Baranya megye) Mezőgazdasági Technikum tanárát Dr. Vágó Györgyöt, a kémiai tudományok kandidátusát, Náray Zsoltot, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos Igazgató-helyettesét A kormány a művészet és az irodalom terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-dlj II. fokozatával tüntette ki: Lengyel József írót A Kossuth-dlj III. fokozatával tüntette ki: Illés Endre Írót Benedek Marcellt, az irodalomtudományok doktorát Gorka Géza keramikust, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét Lukács Margitot, a Nemzeti Színház tagját Jámbor Lászlót, az Operaház magánénekesét Komor Vilmost, az Operaház karnagyát Kovács Dénes hegedűművészt Reich Károly grafikust Kassai Ilonát, az Állami Déryné Színház művésznőjét W PH>wrr TTT n'f i»i ■
