Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-01 / 7. szám
RÓNAI MIHÁLY ANDRAS T3 omantikus írófejedelem — életével s alakjával romantikus —, korszaknyitó elbeszélő és drámaíró, hatalmas irodalmi s korformáló jelenség, híres szép férfi, színes, nagyszabású s tragikumba hajló élet, grandiózusán komor halál, mélységes eltemettetés teljes negyedszázadig, majd feltámadt országban sugaras feltámadás: születése is, mint legendák s naiveposzok hőseié, homályba vész, centenáriumának dátumát is bajos volt pontosan megállapítani. »Egerben születtem. Születésem éve abszolút bizonytalan, csak a jó isten és Rőt suszter tudja. A suszter kománk volt és amikor megházasodtam, megesküdött, hogy 64-ben születtem, de kevés vártáivá rá meghalt.« Ennyi felvilágosítással szolgált erről ötvenéves korában ő maga. De ebből csak a helyszín, csak a szülőváros, csak Eger volt bizonyos. A suszter mindenesetre tévedett, még ha meg is esküdött reá, az 1864-es évszám semmi esetre sem stimmel. A lexikonok 1863 júniusáról tudnak, ezzel szemben Bródy Sándornak az a fia, aki ma is köztünk, Budapesten él, évek óta éppúgy esküszik az 1861-es évszámra, mint ahogy Rót suszter Egerben az 1864-esre esküdött. Végül az történt — most, a minap —, hogy a Magyar Távirati Iroda, amelynek dolgához tartozik a nevezetes évfordulókat a sajtó számára számon tartani, megbízta az ő egri tudósítóját, hogy városa legnagyobb szülöttének születése évét és napját a hiteles dokumentumok alapján hivatalosan derítse ki. Így dőlt meg Rót suszter elmélete éppúgy, mint a Bródy Bandié, az 1883-as évben a lexikonoknak lett igazuk, de a júniusban még nekik sem. Bródy Sándor Egerben 1863 márciusában — s választhatta volna-e szebben? —, éppen tizenötödikén, március idusán született. Tizenötödik évfordulóján egy forradalomnak, melynek öröksége gyönyörűen íródott a tollán, egyenesen mifelénk. A P^m Zseni volt« — írta le feledhetetlen Családi ÁJ. oíbum-ában a fiúi alázat e megindító mondatát, Hunyady Sándor. A magyar szépprózának arról a hatalmáról írta ezt, kiből futotta még arra is, hogy fiában is, külön is egy jelentékeny és igéző elbeszélővel ajándékozza meg nemzetét. Zseni volt, bizony. Irodalomtörténetet itt nem rekapitulálnak ezek a sorok. Elég itt hozzá annyi, hogy Bródy Sándor váratlan — s a kortársak vallomása szerint is stendhali hatású — fellépésével új időszámítás kezdődött a magyar irodalomban, már a múlt század nyolcvanas éveinek derekán. Az Erzsébet dajka s a többi maupassant-i s csehovi erejű novellák mestere, először látta meg a magyar parasztot azzal a szemmel, amelynek Móricz Zsiigmond aztán maga is remekművekkel volt hálás. A novella nagymestere — a műfaj belső rokonságánál fogva — legott a dráma nagymesterének is bizonyult: A dada és A tanítónő szerzője ott áll Hauptmann, Csehov, Gorkij, a nagy kortársak, az európai dráma századfordulókörüli megújítói között. A lány, amint megissza a gyufát, a részeg rendőr monológja a novellában, majd A dada színpadán: párja szinte a világirodalomban sincs. A Fehér Könyv, az egymaga írta folyóirat, aztán utóda, a Bródy-, szerkesztette Jövendő a magyar publicisztika hangját változtatta meg — kivált pedig mondanivalóját, melyet egyszeriben az ország lényeges kérdéseivel töltött el. Irtózatos tömegű s korszakos jelentőségű munkát végzett el maga, múlt és jövendő között. S ami ezt segítette s ami ennek maga is halhatatlan része volt: a Bródy stílusa, maga a Bródy-hozta nyelv, mely irodalmunkban a tiszta és teljes magyar dallam diadala volt, ellenállhatatlanul, s amely — mint Kárpáti Aurél írta — »-mindenkit megbűvölt, mint a mai fiatalságot Kodály pentatonikus színmagyar zenéje«. A magyar paraszt, majd a városba cselédnek, dadának, munkásnak feljött paraszt, az egész nép, amint falun, majd városon proletarizálódik, s az egész folyamat, az országos változás tudatosodása Bródy Sándor elbeszélő, drámaírói és publicisztikai műveiben, egy roppant képzelet és varázsos stílus szárnyain: ez volt Bródy iHEGEDÜS GÉZA: Bródy Sándor Sándor fellépése, korszakalkotása a magyar irodalomban. Ezt kapta tőle a századelei irodalmi megújhodás nagyjainak halhatatlan csapata, ezt mérte fel pontosan s ölelte magához fiúi rajongással maga Ady Endre is, kit egyébként Bródy folyóirata mutatott be Pesten, s akinek fényes prózájáról sem volt sohasem titok, hogy a Bródyé ihlette meg: hogy Ady beethoveni sugallata mint kapta fel a tüneményes trillát, mit Bródy hegedűjén e »cigány Paganini« (a szó Ignotus telitalálata volt) szökkentett felé. Új magyar próza, új magyar dráma, új magyar publicisztika — ide konkludáltak kritikánk mesterei — Bródy nélkül nincsen, vagy legalábbis másképp lett volna. (S hogy nélküle még új magyar líra sincs, arra Ady mellett még szokatlan tanú is akad: az a Babits, aki szerint »szinte toliunk hegyén hordozzuk őt: az új magyar líra stílromatikája Bródyval kezdődik«.) Oietős volt az összegezés, illetve annak szegényes kis ^ kísérlete: nem volt érkezésem érinteni sem a regényíró Bródyt, A nap lovagja remekíróját, s le sem írhattam más regények, kivált pedig oly sok novella-műremek címét. De a magyar Kommün után kibujdosott Bródy utolsó remekműveiről nem hallgathatok. Aki a néphez gyönyörű következetességgel hű maradt, nagyszerűen helytállt a magyar Tanácsköztársaság mellett, május elsejére a Nemzeti Színháznak ő írt ünnepi egyfelvonásost — aztán büszkén vállalta, ami kijárt érte: az elbújdosást s elhallgattatást. A szíve belerokkant: Becsbe, majd Padovába ment el, ősz fejjel a híres orvosi iskolába, ott akarta kitudni, bírja-e még, meddig bírhatja szívvel. Nem sokáig bírta, meghalni jött haza, 1924 augusztusában vége volt. De előbb — odakünn — két félelmes remekművel áldozott a magyar halhatatlanságnak. A Rembrandtról szóló — dehogy Rembrandtról! róla magáról szóló! — kísérteties regény az egyik, e rejtett önéletírás, a Renanénak s a Celliniének sötét fényű, mostoha testvére a Világirodalomban. A Gárdonyi Gézának, ifjúkora barátjának címzett klasszikus levél a másik: Horthy-Magyarország e rettenetes, elragadó, hatalmas, swifti szatírája, mellyel aa éjeiből úgy távozott, hogy odacsípte az ajtóba, mit maga után nagyszerűen becsapott, egy egész úri gyülevész minden halhatatlan szégyenét. Sorra jelennek meg most már újra könyvei; mindenik és mindannyiszor ünnepe irodalmunknak, mely magához ölel végre egy írói halhatatlanságot, melyhez dicső jussa van. A közönségben nyert ez, mely Bródyval voltaképpen most ismerkedett újra, s amely minden könyvét napok alatt kapkodta és kapkodja szét, új és gyönyörű igazolást. Az irodalompolitika, melyben ez lehetővé vált, saját belső törvényének engedelmeskedett. A progresszív, a nagy hagyomány rendjét, szépprózánk és nemzeti köztudatunk folytonosságát állította helyre, visszakapcsolva belé egyik legnagyobb, éltető és hevítő áramát. Utrechtben a tavaszi nemzetközi vásáron kilenc külkereskedelmi vállalatunk mutatja be néhány exportcikkét, például a Hollandiában is kedvelt herendi porcelánokat, élelmiszereket, konzerveket, kávéfőző eszpresszó-gépeket, kötöttárut, rásfliót, televíziót, vegyszert és fotoányagot. Már a vásár első napján is élénk vált laz üzleti érdeklődés. A yhollandok többek között eszpresszógépek és élelmiszerek "vásárlásáról tárgyaltak a magyar külkereskedelmi vállalatok képviselőivel. A Mar del Plata-i filmfesztiválon a világ filmművészeinek seregszemléjén az »-Angyalok földjén című játékfilm, és a »Külváros 1962« című rövidfilm képviseli hazánkat. A filmfesztiválon Töröcsik Mari színművésznő és Révész György rendező is részt vesznek. IfCutek Aorűk/uiti Washingtonban, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztériumának épületében, ahol 44 ország részvételével háziipari és népművészeti világkiállítás nyílt meg, Magyarország dunántúli és alföldi szőtteseket, kerámia tárgyakat, fa- és csont farag ásókat, valamint faldíszítéseket ábrázoló fényképeket állított ki. Rusk külügyminiszter felesége hosszasan időzött a magyar kiállításon és elismerően nyilatkozott a kiállított tárgyákról. Különösen egy égetett, fekete kerámia ragadta meg tetszését, amely — mint mondotta — egyedülálló a világon. * A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dr. Szabó Ferenc vezette küldöttsége, amely a Sibelius Akadémia vendégeként tartózkodik Finnországban, nagysikerű koncertet adott Helsinkiben. A közönség meleg ünneplésben részesítette a magyar művészeket és a finn lapok elismeréssel írtak a vendégművészek magas színvonalú előadásáról. A koncert után Tanneli Kuusisto, a Sibelius Akadémia rektora, vacsorát adott a magyar művészek tiszteletére. * Dr. Otto Timp miniszteri tanácsos, az osztrák közoktatásügyi minisztérium főosztályvezetője pedagógusok és más oktatási szakemberek előtt a Külturális Kapcsolatok Intézetében az osztrák középiskolai reformról tartott előadást. * Angel Meschi Rojas államtitkár vezetésével chilei kereskedelmi és közlekedési delegáció érkezett Budapestre. A küldöttség a közelmúltban megkötött bankközi egyezmény által nyújtott lehetőségek kihasználásáról folytat tárgyalásokat. I LEVEL NYUGATRA egy könyvprospektusról Kedves barátom! Hogy melyik barátom? Nem is egyiketeknek írom; ha csak neked vagy neked írnám, akkor ezt a levelet iboríték'ba tenném, megcímezném és feladnám postán, ahogy máskor is teszem, amikor kizárólag néked, vagy neked írok. Most azonban veled is szeretnék elbeszélgetni, régi jó barátom, aki neves francia festő lettél, és néhány héttel ezelőtt egy párizsi bisztróban zöldes pernot mellett beszélgettünk magyar irodalomról, magyar könyvekről... de hozzád is szeretnék szólni, akivel nemrég Londonban, néhány pohárka whisky után József Attilától és Radnóti Miklóstól idéztünk felváltva verseket... és neked is, egykori tanítványom, aki sikeres rendező vagy Angliában, s akivel Richmondban egy nagy tál sütemény előtt — minthogy nem vagy ivós ember <— arról viltázgatturtk, hogy a magyar irodalornból mi is lenne alkalmas angliai televíziósjátékra... s ti mind, a többiek, te hajdani iskolatárs, ma tekintélyes New York-i orvos, aki tavaly itthon jártál látogatóba, s arról érdeklődtél, miféle magyar könyveket érdemes összevásárolni... És sorolhatnám még a cíknzetteket Európa nyugati feliének országaiban, vagy túl az óceánokon, ahol még sosem jártam, de ahonnét olykor levél tartja fenn az évtizedek edzette barátságot. Ti ugyanis valamennyien, amikor alkalmunk volt hosszú idő után személyesen találkozni, itt vagy ott, edőbb-utóbb eljutottatok a magyar irodalom témájához. Van közietek, ki idegenben otthonra talált, s van, aki ,idegemben idegen maradt. Azt is tudom, hogy nagyon különböző érzelmekkel és indulatokkal szoktatok gondolni az elhagyott óhazára, hiszen politikai véleményeitek sem azonosak, sem az enyéimmel, sem egymáséival. De egyvalami mégis öszszekapcsolt benneteket vélem is, egymással is, túl a személyes emlékeken, túl a személyes barátságon; ez a nagy kapocs a magyar irodalom, a magyar költészet. És ezt az élményt nagyon is átélem, hiszen eléggé kalandos életem folyamán nemegyszer vetődtem magam is messze a hazától, s közben úgy idéztem magamnak emlékezetemben hordott verseket, sőt regényrészleteket is, hogy a másféle világban a magyar irodalom jelentette a hazai légkört, a hazai légnyomást. S nem egy közületek mondotta nekem így vagy úgy fogalmazva, de azonos értelemmel, hogy ami a hazából múlhatatlanul megmarad bármiféle messzeség bármiféle életkörülményei közt, az a magyar irodalom. Egy ízben így is hallottam.: »Hazám: a magyar költészet, lakhelyem: ahol megélhetek«. — Nem irodálmárféle mondotta ezt, hanem olvasó kereskedőember, akit személyes érdekei rég elvezettek hazulról, régóta idegen nyelven élt, de a rég elhagyott esti imádság helyére került a minden esti Petőfi vagy Arany János olvasgatás. És ez a magyar irodalom még világnézetileg—.politikailag egymástól nagyon messze élő embereket is összeköt. Hadd idézzek erre egy-két jellemző példát. Egyszer a brüsszeli Grand Place-on, ezen a gyönyörű régi főtéren, egy késő tavaszi estén valamelyik apró vendéglő még apróbb teraszán összekerültem egy régóta ott élő magyarral. Afféle módos polgár volt, már a háború előtt került Belgiumba, de közben érdeklődéssel figyelte a hazai irodalmat, s ami könyvet beszerezhetett, megvette és olvasta. Nos, ez a szocialista világnézettől mindenestől távol álló és távol élő ember a kérdésemre elmondta, mi minden ragadta meg az új magyar irodalomból. így például említette, mennyire tetszett neki Illés Béla Kárpáti rapszódiája. Én mosolyogva jegyeztem meg, hogy hát ez bizony kommunista író a javából. Ú a vállát vonta, és (így válaszolt: »Ez odahaza valószínűleg befolyásolna, de itt igazán psak azt vettem észre a könyvéből, hogy milyen elevenen idézi fel a Ferenc József kori Magyarországot, amikor én otthon gyerek voltam. De higgye el, én az élő Petőfivel sem értettem volna egyet politikailag, imég kevésbé József Attilával... De lehet-e nagyobb gyönyörűség, magyar emlékekkel léllve külföldön, mint őket olvasni?«. — Azt hiszem igaza Volt. Mint ahogy igaza volt annak a párizsi magyar kommunista sofőrnek, aki bevallotta, hogy bizony ő legjobban Gárdonyit szeret olvasni. Igaz, Gárdonyi világnézete merőben idfegen tőle... »De hát olyan szépen, olyan jóízűen ír«. — Neki is igaza volt. (Elvégre nem kell mindemben egyetérteni az íróval, azért még gyönyörűséget adhat. És okvetlenül megadja, ha jó író, ha nagy költő, azt a hazai légkört, ami a legjobban hiányzik az elszakadt embernek. Hogy miért mondóm most mindezt el nektek? Mert szeretnék reklámot csinálni egy könyvsorozatnak. Igen, igen, reklámot akarok csinálni, mert ezzel a reklámmal válaszolok arra az újra meg újra felvetett kérdésetekre, hogyan is szerezhetnétek be magyar könyveket. Tegnap ugyanis a kezembe került egy könyvprospektus, a »Magyar Könyv Barátainak akciójáról1. Ez minden bizonnyal valami üzleti vállalkozás, minthogy üzleti vállalkozások szoktak prospektusokkal élni. De hát ti, a nálunk sokkal üzletelőbb nyugaton nálam is jobban értitek, hogy miként kell megkülönböztetni az önmagáért, illetve kizárólag az üzletelőért űzött üzletelt — és azt az üzletet, amely (az üzletfélnék valamilyen valóságos vágyát elégíti ki. Nos, ez az üzlet magyar könyveket kínál a (külföldön élő magyaroknak, még hozzá klasszikusokat és maiakat vegyesen. Minden évben hat szép kiállítású kötetet küld a piacra, már tudniillik a ti piacotokra, nyugati előfizetők számára. Előbb csak szórakozottan lapozgattam ezt a prospektust. Azután egyszerre világossá vált, hogy ti éppen efelől érdeklődtetek. Így hát meg kell írnom nektek, és a többieknek, akiket nem is ismerek személyesen, hogy lám, ez se rossz alkalom olyan könyvekkel Ikörülvétetni magatokat, amelyek a magyar irodalom! légkörét biztosítják. Azt hiszem nagyon jól válogatták össze az első hat könyvet: ezek mind a mi századunk könyvei, de fele 'már klaszszikus, a másik fele meg olyan, hogy jellemzően képviseli a mai hazai irodalmat. A klasszikusok: mindenékelőtt József Attila összes költeményei és műfordításai, azután Móricz Zsigmond két remekműve — Pillangó és Árvácska — egy kötetben, és Gárdonyi Géza legvitathatatlanabb szépségű könyve, az Egri csillagok. Az. élők pedig: Illyés Gyula Petőfije, a nagy élő költő vallomásszerű életrajza a legklaszszikusabb magyar költőről, azután Illés Béla Kárpáti rapszódiája, a századelejei Magyarország derűs és szívhez szóló, anekdotákkal teljes körképe, és Tamási Áron angyali Abel-trilógiája. — Ugye, aki ezeket elolvassa, szinte az egész miszázadunlklbeli Magyarországról kap izéket és illatokat? No, persze nagyon hiányzik Ady, másnak hiányzik Krúdy. S van-é magyar irodalom Arany János nélkül? ... De továbblapozok a prospektusban, és az 1964-től kezdve megjelenő kötetek jegyzékéből ezt a névsort olvasom ki: Ady, Arany, Gárdonyi, Jókai, Karinthy, Katona József, Madách, Kosztolányi, Krúdy, Mikszáth, Molnár Ferenc, Móra, Móricz, Petőfi... azután egy-egy kötetnyi antológia (hétszáz év ma gyar költészetéből, és úgy százötven év magyar elbeszélőiből. — S ezek mellett a mai magyar irodalomból azok a könyvek, amelyek hazai életről, hazai életérzésről visznek hírt a messzeélőknek. Nem kenyerem a reklámírás, szívesebben írok történelmi regényeket, vagy mondái tárgyú hangjátékokat. De ez a prospektus fellelkesített, s azonnal kedvem támadt megírni valamennyieteknek, hogy létezik ez a »Magyar Könyv Barátai« nevű tudj istenmicsoda, amely ezéket a könyveket küldi a ti piacotokra, tinektek. Én az utóbbi időben elég sokat jártam felétek, azt hiszem egy kevéssé át tudom érezni a ti világotokat. Azit hiszem, ha úgy hozta volna a szeszélyes végzet, hogy külföldön élő magyar volnék, és történetesen ezeknek a könyveknek a nagyobbik része nem volna meg nekem, akkor előfizetnék a sorozatra. Mert hát aki hazát cserél, az olykor szívet is cserél... de ízlést nem igen cserél. Az ízlést és a kultúrát hazulról szokta magával vinni az ember. * A'Magyar Könyv Barátai,akció részletes prospektusát e számunkban mellékeljük it H
