Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-03-15 / 6. szám

nitwit RICTIONAIRE » ... 1 mCTIOMARY OF COLOURFUL FRENCH SLAA'RUAOL. Uicek - stookbau R. Gebauer neves osztrák tudós, a grazi műszaki főiskola professzora, Bu­dapesten az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulatban az elméleti-fizika újabb vizs­gálatairól tartott előadást. * Abrahám Ambrus professzor, a sze­gedi József Attila Tudományegyetem zoológiái és biológiai tanszékének veze­tője, az Angol Királyi Tudományos Tár­saság meghívására Londonban, vetített­­képes előadást tartott a véredények idegellátásáról. Az előadáson megje­lent N. Martin, a Társasig titkára és az angol orvostudomány sok kiemelkedő képviselője. , * Kosztolányi-estet tartottak a belgrádi népkör irodalmi és művészeti klubjá­ban: a sikeres előadáson a «költő versei, prózai írásai és megzenésített költe­ményei szerepeltek. * A mai angol építészetről nyílik kiállí­tás Budapesten, az Építőművészek Szö­vetségének székházában. * A Német Szövetségi Köztársaságban, Oberhausenben megrendezett nemzet­közi rövidfilm-fesztiválon négy filmünk közül három kapott dijat. Tudja ön, kedves olva­sónk, mondjuk Észak- Amerikában, hogy ha Pá­rizsban Chamberlaint mon­danak, akikor ugyan az egykori miniszterelnökre gondolnak, de e szón még­is mindössze «esernyőt« ér­tenék; s a douloureuse a vendéglői számlát és kifi­zetésének szomorú aktusát jelenti? És tudja ön, kedves olvasónk, mondjuk Párizsban, hogy ha egy amerikai Ninety-eight-^t emleget, ak­kor egy tejcsárda vezetőjéről beszél, vagy, hogy a magunk mesterségét se hagyjuk ki; sob sister az az újságíróhölgy, alki az érzelmes lelkek sze­méből a könnyet facsarja? Pedig ön, kedves olvasónk — mint minden ember —, bizonyára büszke nyelvtudására. S meglehet, a fenti kifejezéséket is jól ismeri. Mégis, anélkül, hogy megbántani szándékoz­nánk, merjük állítani, hogy abban a két könyvben, amelynek címét mi is fentebb, cí­mül idéztük, bizonyosan akad olyan furcsa, különös, szokatlan, ismeretlen szó, kifejezés, nyelvi fordulat, amely meglepné. Mert egy­felől igaz. hogy tehetséggel és szorgalommal minden idegen nyelvet el lehet sajátítani, de az is Igaz, hogy a legitöbb nyelv olyan gazdag és változatos, hogy még akik anyanyelvűi bír­ják, sem mindig ismerik teljesen. Ha mégis, akkor pedig azzal kell megbirkózniuk, hogy minden nyelv e&yben élő nyelv is, értve ezen ! azt, hogy szakadatlanul változik, fejlődik, mó­­! dósul. Ezt a nyelvi elevenséget igyekszik szin­­j te teremtő és termő pillanataiban fülöncsípni ! az említett két könyv, a két slang szótár, ame­lyeknek szerzője természetesen kitűnően beszél angolul, illetve franciául, hiszen'... Azaz bo­csánat, nem is «hiszen«, ami után annak kel­lene következni, hogy legalább az egyik a két nyelv közül, anyanyelve. Csakhogy a szerző, Etienne Deák — magyar. I-ám, milyen külö­nös dolgokat tud produkálni ez az oly nehe­zen megfogalmazható valami, hogy: nyelv? Egyik ember az anyanyelvét sem ismeri iga­zán, a másik viszont két idegen nyelvet ta­nul meg olyannyira, hogy... — Nos, hadd mutassuk be inkább a szerzőt magát, röviden, S ez jórészt megmagyarázza is ezt az -olyany­­nyira, hogy«-ot. Pontosan annyi idős, mint a század, amely­ben élünk és mint annyi honfitársunk, ő is a két háború között vette kezébe a vándorbotot. Azzál indult, hogy le sem teszi Amerikáig, de Párizsban elakadt, mert talált egy asszonyt, aki szépen kivette kezéből a botot. Részint mégis elérte célját, mert előbb a New York Herald, majd a Reader’s Digest európai iro­dájának igazgatója lett. Szenvedélyét a napi gyakorlat szította fel: az amerikai lapok jel­legzetes headline-jait, fő címeit kellett fran. ciára fordítani, de az amerikanizmusokra sem­milyen szótár sem adott eligazítást. És egy­szerre csak gyűjteni kezdte a szavakat, kife­jezéseket, speciális fordulatokat, hogy a slang­ra megkeresse a francia argot megfelelő ki­fejezését. Addig gyűjtötte, míg összejött belő­lük egy kis szótárra való. Akkor kiadta és maga is meglepődött, mekkora sikere lett. A kis szótárát követte előbb a bővített nagyobb kiadás, majd, mint szokott lenni, ebből újra a kisebbített zsebkiadás; és követte a fordítottja is, a francia—amerikai argót szótár, amelyet felesége társaságában írt, és itt az íráson van a hangsúly, mert a szótárakat általában szer­­kesztik, ez a könyv azonban szórakoztató, ta­nulságos és mulatságos olvasmány, amelyből oldalszámra idézhetnénk. De hát nem a tar­talmat, hanem az esetet akartuk ismertetni olvasóinkkal, az esetet, amely jórészt minden magyarázat nélkül is, magyarázza önmagát. Ne is tegyünk hozzá többet, talán, csak any­­nyit: Íme tehát az »eset«, a »példa«, amely nem egyszerűen egv ember -hobby«-ja. vagy szak­mai mellékmunkája, hanem tett, amely a ma­ga magyar—francia—angol—amerikai vegyes­­ségében és összetettségében oly szépen és egy­értelműen bizonyítja, hogy mindien nyelv, amelyen költők szólnak, gyerekek tanulnak, hírek szállnak, közös kincsünk, az emberiség kincse. S hiába beszélünk annyiféle nyelvet, a nyelv önmagában nem tud elválasztani ben­nünket egymástól: hidak épülnek fölöttük, sok­­féle híd, íme. pé Idául szótárhidak is. És két nyelv legjellegzetesebb, legbensőségesebben saját kifejezéseit egy harmadik anyanyelvű ember köti össze. Hogy az illető magyar ép­pen. annak örülünk. De lenne bár a világ akármelyik sarkából való. akkor is tiszteletet és elismerést érdemelne, mert az emberiség kölcsönös megértéséhez hordja — a maga módján, a maga képességével — az építőkö­veket. — ip — A százháromszobáa szálloda egyik lakosztálya A konyhában mindenki husxuuuarum esztendős: Lukács István konyhafőnök, Herbula Gyula, az étterem vezetője és Gál István felszolgálő A tanácsterem ablakán at az öregtemplom tornyára lain! vér kecskeméti szalonná­val. A tál peremére rakott saláták éppúgy szolgálnak díszül, mint ízesítőül... És a vendég étvágyger­jesztőnek természetesen fel­hörpint egy gyűszűnyivel a híres kecskeméti barack­pálinkából, az ebéd, vagy vacsora végeztével pedig a homok aranyát, a messze földön híres helvéciai sze­melt rizlinget kortyolgathat­ja az Aranyhomokban, aki szomjúhozik... A bánban dzsesszmuzsí­­kára táncolnak a párok, az étteremben cigány húzza. ■Messze száll a régi nóta: -Megkondult a kecskeméti öregtemplom nagy harang­ja ...« (j) Tereiére a bárban ... Részlet a társalgóból Az étterem (Novotta Fsrtuc felvételei) Ketten a fiatalok közül: Meny­hért Lajosné Zimonyi Anna a szállodai részleg vezetője és férje Menyhért Lajos helyettes-igazgató A hírős városban, Kecs­keméten, az öregtemplom szomszédságában új, mo­dem ötemeletes palota áll. Aranyhomok a neve. Szál­loda, étterem, bár és cuk­rászda. Százhárom szoba van benne. A szobák vilá­gosak, mintha bennük kel­ne fel a nap. Az ablakok­ból az öregtemplomot látni, meg a tanácsházát, amelyet még Lechner Ödön épített. Az Aranyhomok a fiatal, az új Kecskemét egyik rep­rezentatív alkotása. Az öreg Beretvás-szállót, amelyet sokfélé ismertek és amely Az »Aranyhomok«, Kecskemét Ötemeletes, új szállodája annyi emléket őrzött a régi Kecskemét történelméből, lebontották. Azóta az alföldi metropolisnak nem volt szállodája. Budapestről Sze­gedig hiába keresett európai színvonalú szállodát az utas. Most, hogy megépült és megnyílt az Aranyhomolk, tud már szállóvendéget fo­gadni Kecskemét. Az új szálloda csupa üveg csupa fény, csarnokai, társalgói, szobái minden Igényt ki­elégítenek. És a fiatal szál­lodának fiatalok a vezetői is. Mesterségüket Budapes­ten tanullitálk a Dunában, a Palace-ban ... Beszélnek németül, franciául, angolul, oroszul és — az igazgatót is beleértve — egyikük sem töltötte még be életé­nek huszonötödik esztende­jét. A főszakács Gundel-tanít­­vány és — huszonhárom esztendős. Az Aranyhomok konyhájának egyik híres­sége: a Szakácstál. Borjú­húst sütnek, sertéshúst rán­tanak, hátszínt porhanyíta­­nak ehhez az étellkülönlle­­gességhez. Étvágygerjesztőül fogas kerül a tálra, majd az egészet — nehogy »meg­fázzék« a konyhától az ét-' teremig — betakarják házi sültkolbásszal, meg ’kakas­­taréj formájú sütött, jó, kö­r9

Next

/
Thumbnails
Contents