Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-03-15 / 6. szám

HANQVERSENY A SZÖVÖQYARBAN Egy februári estén kettős élményben volt részem. A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjét hallgat­tam meg, Ferencsik János vezénylésével. A neves magyar karmester karácsony előtt tért vissza Budapestre amerikai körútjáról; kilenc hangversenyt vezényelt az Egyesült Ál­lamokban, az amerikai sajtó egyöntetű véleménye szerint igen nagy sikerrel. Ferencsik csupán néhány hónapot tölt idehaza. Ügy tudom, hogy három vagy négy hangversenyt vezényel, azután újabb külföldi meghívások várják. Ama élő nagy magyar művészek közé tartozik, akik a magyar zeneművészet hírnevének folytonosságát biztosítják a vi­lág hangversenytermeiben. A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertjét hallani az ő vezénylésével maradandó élmény mindenki­nek, aki a zenét kedveli. Az együttes játékát tökéletes összhang és könnyedség jellemzi. Mint minden művészet­ben, a zenében is legnehezebb: játékos egyszerűséggel ki­fejezni a legproblematikusabb mondanivalót. Ferencsik ezt tökéllyel oldja meg a Magyar Állami Hangverseny­­zenekarral. A műsoron három zenemű szerepelt. Weber Oberon­­nyiitánya, Mozart D-dúr hegedűversenye és Beethoven »hősi« szimfóniája, a harmadik, az »Eroica«. A hegedű­­versenyt egy fiatal művész Játszotta, Sepsey József, ö még a jövő ígérete, az elkövetkező években nyilván gyakran találkozunk majd a nevével. Ennek a zenei estnek az élménye talán önmagában Is ösztönözne, hogy beszámoljak róla. De ha csak ez lett volna a célom, talán töprengtem volna, hogy Ferencsik vezénylését hallgas6am-e meg, vagy az Erkel Színházba menjek, ahol Fischer Anni közreműködésével három zon­goraversenyt hallgathattam volna. Hogy mégis a Magyar Állami Hangversenyzenekar műsora mellett döntöttem, annak különleges oka volt: a hangverseny színhelye, ami nekem, külföldről hazatért embernek, a második nagy él­ményt jelentette. A Magyar Állami Hangversenyzenekar — Ferencsik János vezénylésével — ugyanis nem Budapest valamelyik híres hangversenytermében tartotta meg említett koncert­jét, hanem egy külvárosi kuHtúratt/h ónban '■ Újpesten, a Magyar Pamutipar kultúrházában. Ott kinn, a gyár elő­­adótenmónek színpadán csendült fel Weber, Mozart és Beethoven zenéje, a gyár alkalmazottai, munkások, tiszt­viselőik és főként munkásfiatalok előtt. Amikor a hang­verseny színhelyére érkeztem, hétfő este fél 8-kor, a hall­gatóság láttán önkéntelenül hasonlat után kutattam em­lékezetemben. Hasztalan iparkodtam felidézni, nem leltem hasonló eseményre külföldi tapasztalataimból. Ha mégis érzékeltetni alkarom ennek az estének a jelentőségét, ak­kor azt kell mondanom, hogy képzeljék el: például Her­bert von Karajan vezényli a Bécsi Filharmonikusok kon­certjét valamelyik florisdorfi gyár munkásságának: vagy Hans Knappertsbusch dirigál Münchenben a BMW autó­gyár kultúrházában. Nehéz valóságként elgondolni a kép­teletnek ezt a játékát, mint ahogy nyilván önök sem hall­gattak még színvonalas hangversenyt a gyárban, ahol dol­goznak, vagy egyéb munkahelyeiken. Nem állítom termé­szetesen, hogy e hiányosság a nevezett karmesterek jel­lemét csorbítja; az igazi művész mindig a néphez szól, de művészetét — és hallgatóságát — nagyon sokszor a körül­mények szabják meg. Ez a zenei est különben nem afféle rendkívüli ese­mény volt ebben a gyárban. A hangverseny szünetében a gyár kultúrigaizgaitójával. Antoni Lászlóméval és munka­társaival beszélgettem. Megmutatták a téli műsort és egyéb hangversenyekre meg előadásokra *s invitáltak. A főváros legjobb művészei rendszeresen járnak ki a Magyar Pamut kultúrházálba, hogy bemutassák művészetüket és tudásukat a gyár dolgozóinak. Ami a hangversenyeket il­leti, amit én hallottam, a téli hangverseny-sorozat egyik estéje volt. Előzőleg a MÁV Szimfonikusok léptek fel, Bach, Beethoven és Brahms műveivel, legközelebb pedig Ismét a Magyar Állami Hangversenyzenekar szerepel — ezúttal Németh Gyula vezényel —, újabb műsorral. A há­rom koncertre a gyár alkalmazottai bérletet válthatnak: a legolcsóbb 1«, a legdrágább 48 forintos. Ez az ár körül­belül azt jelenti, hogy három mozielőadásra sem fizetné­nek kevesebbet. A gyár kultúrháza tágas, korszerű épület. A nézőtér hatszáz személyes, hétköznapokon, ha nincs hangverseny vagy előadás, általában mozinak használják. Az épületben ezenkívül társalgó, bár és szép könyvtár áll az alkalmazot­tak rendelkezésére. Amikor vége volt a hangversenynek, elbúcsúztam új ismerőseimtől és őszintén lelkesedtem mindazért, amit hallottam és láttam, ök szabadkoztak. Természetes dolog­nak tekintették mindezt, az Állami Hangversenyzenekar vendégjátékát, Ferencsik vezénylését és a fővárosi művé­szek fellépését az ő otthonukban. Vámos Imre próbál • Magyar Pamutlpar zenekara I A ( I I>7 fi N VI RÁCOT MACYA RORSZÁCRA' a * FLE UROP-JNTKRl LÓRA ^ ip * MAXIIK FLORK* A HIXIIARIA! * SKXH FLOWER* TO NI X«AR\! * EM01 EZ |»E> H.KI ks K\ HÓM.*» . —r- SKXÖEX *IK RLI MEX XAm l'XUÁRX! * >KHK\ RMIMMOR TILL l'XliERM (Szerkesztői üzenet helyett) Igen, kedves honfitárs, küldhet virágot haza Magyarországra (hi­szen a legdrágább ajándéknál is gyakran többet ér egy szál vi­rág ...). S bár ezekben a hetek­ben hó borítja a mezőket, hegye­ket, s zöldnek még nyoma sincs, — ha betoppanna itthon egy virágüzletbe, azt hinné, egyenesen a tavaszba, nyárba sétál... Vörös, rózsaszín, fehér színek­ben pompáznak a szegfűk, a cik­lámenek, habfehér a dús orgona­ág, s kevélyen bólogatnak a pál­mák ... Lassan kifelé igyekszünk a télből és szinte észrevétlenül a kirakatban teremnek a tavasz hírnökei: a jácint, a tulipán, s a sorába lépett, s ez évben Debre­cen, Dunaújváros, Győr, Gyula, Hódmezővásárhely, Kazincbar­cika, Kecskemét, Komárom, Lá­batlan, Mohács, Pécs, Sopron, Szeged, Tata és Tatabánya kerté­szetei is csatlakoztak a világ­­szövetséghez. Nos, tehát, ha kedves honfitár­sunk itthon élő édesanyját, más rokonait, barátait virággal sze­retné meglepni, keresse fel a la­kásához legközelebbi Fleurop-tag­­sággal rendelkező virágüzletet, s rendelje meg a küldeményt. A kívánt virágokat a nálunk levő nagy versenyfutásban a gyöngy­virág előtt mindig a gyöngéd ibolya győz ... A Fővárosi Kertészeti Vállalat 90 virágüzletében 13 termesztő­telep kétszáz katasztrális holdról látja el Budapestet virágaival, a békásmegyeri telep 45 holdon ki­zárólag rózsával. A világ minden rózsafajtája megtalálható itt, a híres Baccarat, a Hower amerikai elnökről elnevezett fajta, s még Konrad Adenauer is kapható. Rákosvölgy kertészete tulipánjai­ról híres. Gyönyörködnek bennük külföldön is. De ön válaszra vár, kedves honfitárs: mi módon küldhet? Kis türelmet kérek még. ►t-v*. Hadd szóljak néhány szót a Fleurop-Interflora nevű nemzet­közi világszövetségről, amelynek Magyarország is tagja. E nemzet­közi szövetségnek — három világ­központja közül az európai Zü­richben székel — az a célja, hogy a nemzetközi virágvaluta, a fteu­ren segítségével az emberek északon és délen, keleten és nyu­gaton távoli szeretteiknek virág­küldeményekkel kedveskedhesse­nek. öt világrész minden jelentős virágkereskedelmi vállalata vagy virágüzlete a Fleurop-Interflora kebelébe tartozik. Tagjainak szá­ma majd félszázezer. A Fővárosi Kertészeti Vállalat már ivek óta a számottevő tagok Fleurop-virágkereskedések üd­vözlő soraival együtt kikézbesítik. A budapesti Fleurop-megbízott, a Fővárosi Kertészeti Vállalat rengeteg telefont, táviratot, leve­let kap a világ minden tájáról. Külföldön élő magyar honfitár­saink közül sokan évforduló vagy ünnep alkalmával elküldik a sze­retet, az emlékezés és a kegyelet csokrait... Karácsonyra, hús­úéira, születés- és névnapra, há­zassági évfordulóra vagy az el­hunyt hozzátartozó sírjára... De a legszebb csokrokat az itthon élő édesanyák kapják anyák napjára. A szeretet támaszpontjairól irá­nyított küldemény a rakéta pon­tosságával mindig célba talál... Hernádi Magda A pesti ember mindig szeretett vitatkozni, s mindig ki is élte ezt a szenvedélyét. Csak egyetlen egyről nem volt hajlandó vitatkozni; Pestről. Azt vita nélkül szerette. Persze, a világ minden városát szeretik és be­cézik szülöttei: A párizsi azt mondja szülővárosáról: a fény városa. De hogy ez a meghatározás egyként érvényes-e a Champs Elyséesre is és Billancourtra is, ezen persze lehet vitatkozni. Rómát a római Örök Városnak hirdeti. Az öröklét mikor kezdődött és meddig tart? Ezen lehet vitatkozni. Bécsról dalba is foglalták szerelmesei, hogy »nur Du allein« — csak te egyedül —, de hogy miben is áll ez az egyedül­­valóság, erről persze lehet vitatkozni. Nápolyról azt állítja hű fia, hogy látni és meghalni, de hogy a ná­polyi panoráma nyújtotta élvezet után ki akar való­ban meghalni, eaen lehet vitatkozni. A pesti ember megelégszik sokkal szerényebb meghatározással. Azt mondja: Pest, az Pest. S hogy ez mennyire maradéktalanul igaz, azon vitatkozni sem lehet. * De azért tagadhatatlan: a pesti ember mindig szeretett vitatkozni és mindig ki is élte ezt a szen­vedélyét. Ez volt és marad egyik legjellemzőbb vo­nása. Jól emlékszem, volt idő, amikor ilyenek voltak a vita témái: — Járt-e Cecil a Török utcában? — Szerelmi féltésből, vagy hitvány anyagiakért darabolta-e fel Lédererné Ködeikét? Az Esti Hírlap hetek óta ad teret egy másik vi­tának, amely a borravalóról zajlik, s figyeljünk jól oda: ez alkalommal elsősorban nem a pincérnek vagy a borbélynak juttatott forintokról, hanem egyes »magasabb beosztásúak« korrupciós hajlamairól esik szó, leplezetlen őszinteséggel. Vitatkoznak az ifjú költők művészetük problémáiról és az elmúlt he­tekben országos nagy vita zajlott a képviselők, ta­nácstagok személyéről, feladatairól. Szóval vitatkozunk, vitatkozunk kedvünk sze­rint, mi pestiek, s a fentiekben még tizedét sem soroltam fel a kérdéseknek, amelyeket szóvá teszünk. Am, ha igazában fel akarjuk becsülni a válto­zást a hajdani fecsegéstől a mai vitáig, még mindig nem merítettük ki a témát. A különbség nemcsak az, ami a kitalált Cecil asszony erkölcseinek firta­tása és a fiatal értelmiség érvényesülésének problé­mája között van, nemcsak az, ami Karády kalapjá­nak és az új költészeti irányzatoknak divatja között van, nemcsak az, ami a welszi herceg várható elha­tározása és az újonnan választott képviselőnek meg­szabott teendői között van. Az igazi nagy különbség ott van: mi lett a vitából hajdan, és mi lesz ma. — Divat lesz-e ez a bolondba kalap, amit Ka­rády művésznő vonultatott fel legutóbb a Zserbó­­bó-bóban? S hogy a nemzetközi problémák se maradjanak ki; — Veszni hagyja-e a walesi herceg (az a cuki ember, aki úgy szereti a báráckot) az angol trónt, Simpsonné szerelméért? Ilyenekről vitatkozott, vagy inkább fecsegett egykor a pesti ember. Aztán, emlékszem, jött idő, amikor már nem vitatkozott. Szorgalmasan dolgozott saját jólétén, de az erre vonatkozó terveket csak helyeselte, legfel­jebb hümmögött. Szomjasan itta a betűt, ami végre hozzáférhetővé vált számára, de az örök-azonos arc­élű pozitív hősöket csak dicséret illette, bírálat nem. Dehát a világ változik, a vita végre valódi jo­gaiba lépett. S mert a budapestiek oly szenvedélye­sen szeretnek vitatkozni, nemegyszer olyan je’fen­­ségek körül is éles nézeteltérések csapnak össze tár­saságban és sajtóban egyaránt, amelyek máshol egy­hangú lelkesedéssel vagy unott közönnyel találkoz­tak. A főváros legnagyobb mozijában, a Corvinban Fellini filmje, az Édes élet talán nem is azért vonz nyolcadik-tizedik hete telt házakat, mert annyira tetszik, hanem, mert vita van körülötte. Vitatjákaz amerikai beatnlkok és Jevtusenko költészetét, Dür­renmatt világnézetét és az újítások sorát. Hát mi lett volna hajdan? Vagy eltalálta valaki a választ, vagy sem, azzal pássz. Ma? A vitára a válasz: magatartás, alkotás, intézkedés. S hogy ez mindannyiunknak sokkal jobb, arról vitatkozni sem lehet. Révész Gy. István t < smBmmhí A M évei * MAVAG Gépgyár nagy múltú kúra»* prúb« közben. Kzr­­nagvt Vaee tető*

Next

/
Thumbnails
Contents