Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-15 / 6. szám
Károlyi Mihályné elhelyezi koszorúját zz emléktáblánál Ilku Pál művelődésügyi miniszter és Péter János külügyminiszter z koszorúzást ünnepségen EMLÉKEZÉS KAROLYI MIHALYRA Az alábbi sorokat Rácz László mexikói olvasónk leveléből közöljük, akit — mint írja —, Károlyi Mihállyal „évtizedes fegyverbarátság és igaz tisztelet kapcsolt össze”. A forradalmak bukása után az emigráció politikai munkájában évtizeden át keresztezték egymást útjaink. Prágában 1920-ban tárgyaltam Károlyival — megbízásból — megállapodva abban, hogy nem fogja elforgácsolni politikai munkáját, hanem minden tevékenységét az otthoni nincstelen paraszti tömegekkel való kapcsolataink megszilárdítására fogja összpontosítani. A fehér terror minden igyekezte dacára is eljuttatta felhívásait azokhoz a földműves szegényekhez, kik nem felejtették el, hogy ki volt az első földreform kezdeményezője. Hitler uralomra jutása után, jól emlékszem arra is, hogyan vállalt Károlyi önfeláldozó munkát — feleségével egyetemben —, antifasiszta akciókban. Utolsó találkozásunk Párizsban volt, közvetlenül a második világháború kitörése előtt. Hosszas viszontagságok után ekkor kerültem ki feleségemmel együtt náci fogságból. Soha sem fogjuk elfeledni azt a szeretetteljes gondoskodást, aggódást sorsunkért, mellyel minket, testben, lélekben meggyötört barátokat fogadott. A halál évekkel ezelőtt, második emigrációjában érte utói. Hét évvel ezelőtt írtam özvegyének részvétlevelemben: „Bizonyos, hogy az utókor, a mostani „percemberkék” eltűnésével, a maga egész nagyságában fogja lemérni és felbecsülni Károlyi Mihály, az idealista politikai vezér és igaz ember történelmi jelentőségét. Magam részéről emberi értékét illetőleg Tolsztojjal, vagy Kropotkinnal tudnám csak összehasonlítani, kik hasonló idealizmussal és osztályelőjogaikról való lemondással mutattak példát kortársaiknak egy szebb és emberibb jövő megalapozására. Hittel hiszem, hogy a mi Károlyiak élete és példaadása nem volt hiábavaló.” A magyar kormány kegyeletes intézkedése az első örvendetes lépés Károlyi Mihály történeti jelentőségének értékelésében. Jobb oldali kép: Szarka Károly külügymlnlszter-helyettes. Károlyi Mihályné és Veres József. Or. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára és Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti titkára. Alsó kép: A koszorúzás! ünnepség részvevői (Novotta Ferenc felvételei) Az ország választásra jogosult 7 111 S55 polgára közül 6 915 641 jelent meg február 24-én a szavazatszedő küldöttségek előtt, amelyek törvényes előírásaik szerint, a nyilvánosság széles körű ellenőrzése mellett végezték munkájukat. Leadtak 6 888 835 érvényes szavazatot, ebből 6 813 058 — 98,9 százalék — esett a Hazafias Népfront képviselőjelöltjeire, 75 777 szavazat ellenük. Valamenynyi képviselőjelöltet megválasztották, Budapesten egy kerületi tanácstagjelölt, a községi tanácsi választásokon 147 jelölt nem kapta meg a mandátumához szükséges szavazatszámot. Az egész országban 105 539 tanácstag került választásra. Budapesten 300 központi és 3060 kerületi tanácstagot választottak. A szavazásnak kettős értelme volt, ez mind a jelölő gyűlések politikai vitáiban, mind az agitáció egyéb mozzanataiban kezdettől fogva kifejezésre jutott. A nép nemcsak új országgyűlést és tanácsokat választott, hanem döntenie kellett arról a politikáról is, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt kialakított és a Hazafias Népfront képvisel, s amelyet az államvezetésben ezután is folytatni kívánunk. A szavazás ilyen értelemben a politikai bizalom megnyilvánulása volt, elismerés az eredményekért, felhatalmazás a jövőre, félreérthetetlen bizalmi szavazat. A nép azokat az embereket küldte be az országgyűlésbe és a helyi tanácsokba, akiket a kialakult politikai vonal képviseletére és végrehajtására alkalmasnak Ítélt. Minthogy a jelölés a tömegek legszélesebb részvételével történt, s a személyek kiválasztásánál nemcsak hozzászólásokra, hanem kezdeményezésekre is megvolt a lehetőség, s ezzel országszerte éltek, elmondhatjuk, hogy a közérdek és a személyi érdemek gondos vizsgálata és mérlegelése nélkül senki sem kerülhetett a jelöltek listájára. A leadott szavazatok igazolták a jelölések helyességét, s az országgyűlés és a tanácsi szervezet a nép bizalmának tudatában kezdheti meg munkáját. Utóbbi éveink történetének fontos jellemvonása a tömegek széles körű részvétele a közéletben, ami a mostani választási mozgalomban és a szavazáson is megmutatkozott, s egyáltalán nem az alacsony választójogi korhatár következménye. Ez a jelenség az idősebb magyar nemzedék előtt, amely tanúja és részese volt a két nagy háború közötti idők hazai közéleti eseményeinek, sőt emlékei esetleg a habsburgi korba nyúlnak vissza, se nem meglepő, se nem ismeretlen. Minél nagyobb volt a népre nehezedő politikai elnyomás, minél kockázatosabb az uralkodó osztályok érdekeivel ellenkező nézetek nyílt vállalása, annál több ember maradt távol a választásoktól, s ez a visszahúzódás sok esetben — főleg a titkos szavazásos kerületekben — nem is egyszerű ellenzékiséget takart, hanem ennél többet: az egész politikai és társadalmi rendszer elutasítását, útálatát, elítélését azoknak a módszereknek, amelyek a közéletben uralkodtak, de szabadulni nem lehetett tőlük. Választójogunk rendkívül széles körű, s minden teljes jogú állampolgárunknak, férfinak és nőnek megadja a hatalom gyakorlásának szabad lehetőségét. Országgyűlésünket és tanácsainkat közvetlenül és titkosan választjuk, összetételükben a nép akarata jut kifejezésre. Érdemes ezt hangsúlyozni, hiszen Horthy uralmának nehéz évtizedeiben uralkodó osztályaink állandó és legsúlyosabb politikai gondja az volt: hogyan lehet minél szűkebbre szabni a választói jogkört, s miként lehet legmegbízhatóbban ellenőrizni, befolyásolni, irányítani azt a kevés népakaratot is, amit az emberek kezében meghagytak. Ezt a célt szolgálta az 1939-ig fenntartott nyílt szavazás, a munkaadói és közigazgatási terror, a sokféle «alkotmány-biztosíték-«, az ajánlási rendszer, a kerületi beosztás, a vesztegetés, a zaklatások és az igazolási, választási eljárás tömérdek piszkos trükkje. A kor híres «választási szakértői« — Gömbös Gyula, Sztranyavszky Sándor, Ulain Ferenc, Berki Gyula, két-három csendőrtiszt — a visszaélések, a trükkös törvénytelenségek szakértői voltak országos szinten, de ha szükség volt rá, kicsiben is. Budán sokkal kevesebb szavazat kellett egy mandátumhoz, mint Angyalföldön vagy éppen Pest környéken, de a tompái vagy kiszombori kerületben 5—600 szavazattal is mandátumhoz lehetett jutni. Érdemes ezekre a dolgokra viszszaemlékezni, nemcsak azért, mert mi túl vagyunk rajtuk, s már csak az öregebbek emlékeiben ködlenek, hanem azért is: mert Nyugaton sűrűn hallani kritikai hangokat a magyar választási rendszerre] szemben — sok rosszindulattal és még több tájékozatlansággal. A választói névjegyzékbe való felvétel nálunk az anyakönyvi bejegyzésből következik, s egyszerű jelentkezés dolga. De alig van nyugati ország, ahol ne vagyoni helyzethez, állandó lakáshoz, értelmiségi és adófizetési feltételekhez, családi állapothoz, fajhoz, esetleg nemhez, felekezethez kötnék a választójogot. Itthon, legrégibb politikai emlékem képviselőjelöltje Andrássy Géza gróf volt, akit 1912-ben azért választottak meg a rozsnyói kerületben, mert legeltetési jogot adott a parasztoknak. Közéleti pályám során nem ez volt a legkorruptabb választás, amit láttam, s Andrássy Géza nem a legrosszabb gróf, akivel az Országbázban találkoztam. De valahogyan jelkép maradt az emlékezetemben. A grófok kikoptak a magyar országgyűlésből és ahogyan nézem, senkinek sem hiányoznak. Átalakult a törvényhozás, s nem érzem hibának, hogy minden osztályt és réteget a saját emberei képviselnek, s akiket egyéni érdemük hozott be, azok megérdemlik a tiszteletet, ami körülveszi őket. A múlt országgyűléssel szemben is történtek változások: a képviselők egyharmada kicserélődött. Leginkább azért, hogy helyet kapjon a nagyobb érdem, nagyobb képesség. Az új emberektől bizonyára többet vár a nép, mint amennyit azoktól kapott, akik viszszavonultaik. Ha egy tízmilliós országban kétmillió ember tanul, abból a szellemi igények növekedése is következik. Ez is tükröződik az új országgyűlés összetételében. Nagy feladatokat akarunk megoldani a következő években, a munkához megerősítettük az országgyűlést és a helyi tanácsokat. Leraktuk a szocializmus a'apjait Magyarországon és a következő években szeretnénk befejezni a szocializmus felépítését. Terveink készen vannak, de a munka bonyolult és a felelősségből a most megválasztott testületekre bőven jut. Országos szinten a parlamentre, a helyi feladatok megoldásánál a tanácsi szervezetre. De a képviselőkre a választókerületek is számítanak, s a tanácsok munkájának megvannak az országos összefüggései. A tanács a mi rendszerünkben a népi hatalom helyi igazgatási szerve, de egyúttal fontos tömegszervezet is, a nép vágyainak, kívánságainak tolmácsa, adott esetekben a közvélemény hangja az országgyűlés és a kormányzat felé. Ebből sokféle jog és még több kötelezettség származik a tanácstagokra. A tanács ugyanakkor a közéleti munka alapfokú és középfokú iskolája. Ezért van különös jelentősége annak, hogy a mostani választás nyomán több nő, és igen sok tehetséges fiatal került be a tanácsokba. Fiatalok, akik szorgalommal, tanultságukkal, a haladás iránti érzékükkel, a szocializmus ügyéhez való hűségükkel szerezték meg környezetük bizalmát, s miután méltó helyet töltenek be a termelő munkában és a társadalmi életben, most már megfelelő szerepet kapnak a népi hatalom gyakorlásában is. Külföldön nagy figyelmet keltett, hogy sok pártonkívüli került be törvényhozásunkba és tanácsainkba. Név szerint is felsoroltak főpapokat, más egyházi vezető személyiségeket, tudósokat, írókat, művészeket, akiket — mint írják és mondják — meglepetéssel látnak politikai szerepkörben. Reméljük, mielőbb megértik, hogy választásainknak ez a jelensége természetesen következett fejlődésünkből, a nép szándékaiból. Társadalmi rendszerünk valóban a néppel és a népért van, a nemzet és a haza javára, s a nép bizalomra bizalommal felelt. A nemzeti egységnek olyan légköre alakult ki, amely a magyar életben korábban elképzelhetetlen volt, most azonban megvan, belső rendünknek, fejlődésünknek, biztonságunknak, szocialista építőmunkánknak, népi hatalmunk szilárdságának, békepolitikánknak, Magyarország nemzetközi tekintélye növekedésének döntően fontos tényezője. Az emberek helyét munkájuk, tisztességük, képességeik, egyéni és közösségi magatartásuk, a szocialista hazához való hűségük határozza meg a társadalomban. A választásokat a nemzeti egység jegyében tartottuk meg, ez tükröződik az új országgyűlés és a tanácsok összetételében, s a szocialista tartalommal telítődő széles körű nemzeti egység lesz a népi hatalom újjáalakult szervei közérdekű munkájának fundamentuma a következő években. DFRNŐI KOCSIS LÁSZLÓ MAGYAR SZAKEMBEREK UTAZNAK BRAZÍLIÁBA „VIZET FAKASZTANI" A NIKEX, Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat által megkötött szerződés alapján öttagú magyar vízkutató expedíció indul a brazíliai Rio Grande do Norte államba, hogy megállapítsák: egy több tízezer négyzetkilométernyi vízszegény területen hol, milyen mennyiségű és minőségű vizet lehetne jelhozni a talaj 120 méteres felső rétegéből. A magyar fúrógéppel felszerelt kutatócsoport egyelőre egy évig dolgozik majd Brazíliában.
